A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 39. szám - A községi rendészet

Kilencedik évfolyam. 39. szám. Budapest 1890. szeptember 28. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. KiidoMvatal: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok visszanem adatnak Megrendelések, felszólalások n kiadóhivatalhozintézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Di-. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STN.LER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre ... 6 frt — kr. fél » ... 3 > — » iir'ir.v<'<1 » ... 1 » 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványig al küldendők. TARTALOM: A községi rendészet. Irta: Csebi Pogány Virgil, kir. albiró ISreznóbányán. — A törvénytelen szülöttek tartásának van-e jogalapja ? Irta : C s a n á d y István, kir. járásbiró Szt.-Endrén. — Törvénytervezet fizetési meghagyásokról. Készitette : Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. (A büntetés feltételes elengedésére vonatkozó F a y e r-féle tervezet. Irta : dr. G r u b e r Lajos, budapesti ügyvéd.) — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Készitette: dr. Plósz Sándor. — Nyilt kérdések és feleletek. (Kérdés a végrehajtási jog köréből. Irta : Grünfeld Náthán, ügyvéd Nyitrán.) — Sérelem. (A bánffy-hunyadi kir. járásbíróság. Irta : T e 1 e g d y Károly, bánffy-hunyadi kir. járásbiró.) — Vegyesek. — Curiai és táblai érlesiMELLÉKLEI : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok. Október hó 1-töl új előfizetési nyitunk lapunkra. — Tiszlelettel kérjük azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük e hó végével lejár, szíveskedjenek mielőbb beküldeni az előfizetést, Dehogy a lap szétküldésében fennakadás legyen. Az előfizetési pénz könnyebb beküldhetése végett jelen számunkhoz postautalványt is csatoltunk. Lapunk előfizetési ára: Negyedévre . . . 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt. Egész évre 6 frt. A „Jog" kiadóhivatala. Budapest, Y. ker., Rudolf-rakpart 3. sz. A községi rendészet. 'Irta: CSEBI POGÁNY VIRGIL, kir. albiró Breznóbányán. A jó büntető jogszolgáltatás első követelménye mindenesetre az, hogy mindenki, a ki a büntetőtörvénybe ütköző cselekményt követ el, a büntetést ki ne kerülje. Miután azonban a biró nincs sokszor abban a helyzetben, hogy meggyőződhessék a bűnös bűnösségéről, a mennyiben a szükséges bizonyítékokat be nem szerezheti, a jó büntető jogszolgáltatás egy második követelményének legalább azt kellene tekinteni, hogy minden elkövetett bűncselekmény, mely magánvádtól nincs függővé téve, büntető eljárás tárgyává tétessék s kérdem most már, miként állunk mi jelenleg e követelménynyel szemben? Mindenki fogja tudni, hogy a községi rendészet jelenleg a községi birák kezében van, ez képviseli a vádhatóságot első sorban és közvetlenül a községekben, mert a több községek rendészetét fentartó m. kir. csendőrség ritkán vesz közvetlenül tudomást valamely bűncselekmény elkövetéséről s ez inkább csak a fontosabb bűneseteknél fordul elő, hanem utalva van a községi bíróra, a ki egyesegyedül van azon helyzetben, hogy figyelemmel kisérheti folyton a községben történteket. Es miként teljesitik a községi birák — tisztelet a kivételeknek — a községi rendészetet. Ki ne tudná azt, hogy a községi birák jó része a legcsekélyebb műveltséggel bír, hogy tisztét legtöbb esetben kényszerűségből vállalja el s félelemmel és részrehajlással gyakorolja azt, lehet-e tehát ezektől követelői azt, hogy fogalmuk íegyen arról, mi képez büntetendő cselekményt s különösen mi képez hivatalból üldözendő bűncselekményt s mi függ a magánvádtól? Hány községi biró van, hogy egyebet ne mondjak, a ki azt se tudja, hogy a talált jószágot 8 napon túl senki sem tarthatja magánál s hogy ha ezen idő eltelte után I apunk mai szám visszaszerzi is a jogos tulajdonos elveszített dolgát, a találó hivatalból feljelentendő. Nem köztudomású dolog-e, hogy azon községi biró, a ki a pénzbirságtól való félelemben vállalja el rosszul javadalmazott tisztét ; atyafit, sógort, komát a legritkább esetben fog feljelenteni csekélyebb jelentőségű bűncselekményekért ? hanem oda irányul igyekezete a legtöbb esetben, hogy a károst kártalanítsa s ezzel az eljárást befejezze s mit veszít, ha ezt nem teszi ? Bűnpártolásért megbüntetni őt alig lehet, mert kétféle tudatlansággal fog védekezni, t. i. vagy azt mondja, hogy nem tudott a bűncselekményről, vagy jogi tudatlanságára fog hivatkozni s ha fegyelmi uton mégis hivatalvesztésre ítéltetik, legtöbb esetben ezt szívesen fogja venni. Nem lehet tehát csodálkozni a felett, hogy a csendőrség a legtöbb esetben a puhatolódzásra azt a feleletet kapja a községi bírótól, hogy nincs semmi újság a faluban. Sok is volna tőle követelni, hogy feljelentse például azokat a korcsmai veszekedő legényeket, a kik között az ő fia is van. Ezek mind oly tények, melyek szomorú tapasztalatból meritvék s különösen illenek a felvidékre, a hol még egész községek vannak, hogy nincs benne Írástudó ember, kivévén a korcsmárost, a papot és a tanítót. Mert megjegyzendő, hogy a bírói tisztségre képes generatio még nem abból való, a kik az általános tankötelezettség szigora alatt nevelkedtek fel. Ezen baj kútforrása egyszersmind annak is, hogy én a btk. 263. §-a 2-ik pontjában foglaltakkal nem tudok megbarátkozni. A dolog ugyanis ugy áll, hogy például a meglopott községi polgár panaszával a községi bíróhoz fordul, a ki ritkán nyújt segédkezet a megkárositottnak a bűnös kiderítése iránt hozzá intézett kérelem esetében s a megkárosított magára hagyatva, botorkál s gyanúba vesz egyet és mást s mielőtt eljárásának sikere lenne, már is tapasztalnia kell, hogy egy vagy több feljelentés fenyegeti őt a bíróságnál, mel)ben a gyanúba vettek rágalmazás, esetleg becsületsértés miatt vonják felelősségre őt s a btk. 263. §. 2. pontja érteiméten a valódiság igazolása sincs neki megengedve, mellesleg megjegyzem itt, hogy én anomáliát látok a btk. 258. §-a s a btk. 263. g-a 2. pontja között, mert az elöbbeni fzakasz ugy határozza meg a rágalmazás cselekményét, hogy a ki valakiről olyasmit állit, mi ha való lenne, büntetendő eljárást vonna maga után, impliciter bent foglaltatik tehát e meghatározásban a feltétel, hogy az állított ténynek nem szabad valónak lenni és mégis a valódiság igazolása nincs megengedve, ha a büntető eljárás az állítás idején még nincs megindítva, már pedig azt hiszem, hogy első sorban az képezné a kérdés tárgyát, hogy az állított tény való-e s ha kimutattatnék, hogy nem való, ha mindjárt csak oly módon is, hogy az állított tény valódisága nem volna legyőzhető, a btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás csak igy lenne megállapítható s igy volna az itt kifejezett feltételnek elég tehető. A kérdés ezek után tehát az, miképen lehetne a községi rendészeten segíteni? A feleletet megadhatjuk könnyen reá. A csendőrségi intézmény eddig is üdvös hatásúnak bizonyult, a közrendészetet tehát ki kellene venni a községi biró kezéből s egy községileg szervezett csendőrintézményre ruházni át, mi célbó) elegendő volna a most meglevő csendőrőrsök mellett nagyobb községekben egy s több kisebb s közelebb fekvő községi körre szintén egy csendőrt alkalmazni, a ki folyton községében, avagy a községi körben tartózkodnék s a kihez utalva lenne mindenki, a ki valamely jogellenességről panaszkodnék s a ki részint maga teljesítené a nyomozást, a hol ez elegendő lenne, részint az őrsök segítségével teljesítené azt s a ki minden panaszt oda juttatna, a hová az utalva van. Ezen intézmény jótékony hatással lenne a 12 oldalra terjed.