A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 37. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról

326 a JOG. pedig a büntetés enyhittessék. A senatus bizottsága következő szövegezést hozott javaslatba: Ha a visszaesés bűntettről vétségre jön elő, a büntetés minimuma nem lehet 4 havi börtönnél kevesebb. Ha pedig vétségről vétségre történik a visszaesés és ha ;v/. előző büntetés 3 hónap, vagy ennél is kevesebb volt, az új büntetés kiszabása nem lehet az első büntetésnél alacsonyabb. Es ha az előző büntetés nagyobb fokú volt, a visszaesés bűnhődése 3 hónál alább nem mehet Az előirt esetekben minden visszaesésnél a büntetés minimuma egy hónappal emeltetik, ;i nélkül azonban, hogy az egyszerű, nem recidiv-büntetés maximuma túlhaladható lenne. Trarieux senator a javaslathoz módositványt adott be, mely a visszaesőknél enyhébb büntetést kívánt alkalmaztatni, nevezetesen az által, hogy a vétségek ismétlésénél a büntetési minimum egy hónapi börtön legyen. A senatus azonban július 4-iki ülésében Berenger javaslatát a bizottsági szövegezéssel fogadta el. Sokkal nagyobb s érdekesb vitát idézett elő Morellet senator módositványa, arra iiányulva, hogy a visszaesőkre alkalmazandó szigorúbb törvény mellett is, a c o d e enyhitő körülmények rendkívüli érvényesithetését megengedő 463. cikk e jövőre teljes épségében fentartassék, mely szerint enyhitő körülmények fenforgásával s ha a sérelem 25 frt értéket meg nem haladna, a börtönbüntetés 6 napon alólra is s a bírság 10 frtnál kevesbre leszállittathatik. Felhozatott e mellett, hogy a jogosság szempontjából a recidivek ellenében is meg kell engedni, hogy a biró a bűnügy körülményeit kellően mérlegelhesse s ezeknek megfelelőleg kellő mértékben alkalmazhassa a súlyosbítást a recidivekre. Miért kellessék elöirni a bírónak, hogy mit tegyen s mikép határozzon? Miért ne engedtessék meg neki oly Ítéletet hozni, melyet meggyőződése szerint legigazságosabbnak talál ? A büntetés alkalmazásánál nem a törvénynek, hanem a biró lelkiismeretének kell uralkodni »cene sont pas des lois spéciales,,mais des lois sociales, qu'il faut« — mondották. Es maga Morellet elérzékenyülve kérte collegáit: »de ne pas renier une vieille théorie libérale, et de maintenir une disposition (463. art.) qui fait honneur á la legislation l'rancaise.« A többség azonban nem osztotta ezen nézeteket s maga F a 11 i é r e s igazságügyér is felszólalt ellenük. Hódolunk — mondá — a francia bíróság felvilágosodottsága s becsületességének, de utóvégre a. birák vannak a törvényekért s nem a törvények ő érettük. Es: »au resté la recidive est une plaieetundangerque l'on dóit combattre par tous les m o y e n s.« Ennek illustratiójául feletnlité a miniszter azon elszomorító adatot, mikép Franciaországban 1887. évben 6,488 első izbeni recidive lett elitélve, 1,297 másodszori visszaeső, 341 harmadszori, 115 negyedszeri, 28 ötödszöri és 23 hatodszori recidive. Morellet módositványa csakugyan el is vettetett. A recidivek büntetésének szigorítása mellett Berenger senator javaslatának másik alkatrészét a bűnhődés enyhítése képezte az első ízben elkövetett vétségeknél. Ily esetekben és figyelembe veendő körülmények mellett megengedtetik, hogy a biróság a marasztaló Ítélet végrehajtását felfüggeszthesse és pedig öt évre, ugy, hogy ha ezen idő alatt az illető nem kerül újra a büntető hatalom kezei közé, büntetése megszűnik, különben az rajta végrehajtatik. A bűntettek eseteire ezen jogi kedvezmény ki nem terjed. És a biróság nem köteleztetik ezen felfüggesztést minden esetben kimondani, hanem csak megengedtetik s belátására bizatik, hogy azt tehesse. A miniszter erélyesen védelmére kelt ezen reformintézménynek, mely az először tévútra kerülteket megmentheti a börtön veszélyes levegőjétől, honnan az elitéltek sokszor romlottabban kerülnek ki, mint a hogy oda bejutottak. Az ettől való megmentése azoknak, kik nem gonoszságból, hanem többnyire könnyelműségből, gyöngébb erkölcsi jellem tévedéséből, vagy a rossz akaraton kivül eső körülményeknek gyakran kényszerítő befolyása alatt jutottak a vádlottak padjára, képezi ezen reformnak nemes célját. Helyesen mondá tehát a francia igazságügyér : »I1 n'y a, en realité, rien de plus juste, rien de plus humainc, que ce systéme; et c'est parce que la loi réalise, á cet égard, un vrai progrés, que le gouvernement vous demande de 1' adopter.« Azonban való, mikép a francia senatusban sem lehettek elnyomva s kizárva minden aggályok, melyek a bíróságoknak ezen rendkívüli hatalma gyakorlatában a lehető visszaélésekre, vagy legalább tévedésekre vonatkoznak. »11 faut prendre garde seulement — jegyezték meg a francia senatorok — que c'est une expériénce á senter, laquelle peut amener de trés bons ou de trés mauvais résultats. Tout dépendra de la maniére dont la loi sera appliquée. On va donner aux tribunaux un pouvoir nouveau, et un pouvoir arbitraire. On va les laisser maitres de décider que, de deux lommes qui ont commis le mérne delit, et contre lesquels la mérne peine a été prononcée, l'un ira en prison et l'autre restera libre. Cela choquera au premier abord les idées d'égalité, auxquelles les Francais sont si fort attachés. On s'y fera cependant si les juges usent de ce pouvoir avec sagesse et discernement — — Mais, s'ils en usaient mai, s'ils étáíent soupconnés de céder á des rocommandations — rien ne serait plus déplorable, et le respect dű a la justice en serait singuliérement amoindri.« Dr, Szokolay István, hudajtesti ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. Hogyan értelmezendő az 1881. évi LIX. t.-c. 41. §-ának 2-ik bekezdése ? Az 1868. évi E1V. t.-c. 108. §-a értelmében, ha a fölebbviteli biróság nem látja annyira kifejtve a ténykörülményeket, hogy alaposan Ítélhessen, az ítéletet egészben vagy részben f e 1 o 1 d h a t j a. Az 1881. évi LIX. t.-c. 41. §-a szerint a másodbiróság az elsőbirósági ítéletet megsemmisíti, ha a 38 — 40. §-okban meghatározott semmiségi ok fönforog. Minden más esetben a másodbiróság a fÖlebbezett határozatot vagy helybenhagyja, vagy megváltoztatja. A budapesti kir. ítélő tábla nem régen az elsőbiróság ítéletét — melylyel felperes keresetével elutasittatott — megváltoztatta^?) utasítva az eljáró bíróságot a kereset érdembeni határozat hozatalára, mert az eljáró biróság ítélete alapjául szolgáló ténykörülmény, hogy felperes az ellenbeszéd előterjesztése utáni folytatólagos tárgyaláskor a kereseti jogalapot megváltoztatta, nem tekinthető a pprts. 68. §-ában jelzett jogalap megváltoztatásnak. Kérdés tehát: az elbiróság Ítéletét mikép változtatta meg a másodbiróság ? Véleményem az, hogy az elsőbirósági Ítélet nem lett megváltoztatva, mert megváltoztatásról csak akkor lehetne szólni felhozott esetben a másodbiróságnak, ha felperes keresetének helyt adott, illetőleg azt elfogadta volna. Természetesen a pprts. ilyen esetről nem intézkedik, miért szerintem az Ítélet feloldandó lett volna s akkor a másodbirósági határozat a pprts. értelmében végzés alakját vette volna fel. Jelen esetben tehát, minthogy az elsőbirósági ítélet megváltoztatva nem lett, de feloldva sem, azon lehetetlenség következik be, hogy két Ítélet fog keletkezni egy és ugyanazon biróság részéről egy s ugyanazon peres ügyben és mindkettő érvényben fönállani. Kérdés merül fel: mitévő legyen az alsóbb biróság ez esetben ? Ruttkay Aladár, alsó-kubini kir, járási'irósági alj egy Só, Sérele m. * Visszásságok a zomlbori kir. törvényszéknél. Tek. szerkesztőség! Azombori törvényszék f. é. augusztus hó 23-án végtárgyalást tartott gyilkosságbűntetténekkisérletévei,lopás bűntettével és gyilkosság bűntettével vádolt Kiss Lajos elleni bűnügyben. A tárgyaláson nagyszámú érdeklődő jogászközönség és igen intelligens laicus hallgatóság volt jelen, kik a terem hátsó részében részükre kijelölt helyet foglalták el. A tárgyalás komolyságának és a biróság tekintélyének nagy ártalmára volt, hogy a törvényszék részére fentartott helyen, a korláton belül az itélö tanács tagjain és jegyzőjén, ugy a vád és védelem képviselőin : kivül a hallgatóság egy kiváltságolt része is helyet foglalt; így a törvényszéki irodaigazgató, egy törvényszéki írnok és egy vidéki járásbíróság aljegyzője az egész végtárgyalás folyama alatt állandóan a tanács elnökének háta mögött, részben pedig közvetlenül a védő ügyvéd mellett ültek, a fogházfelügyelő pedig a kir. alügyész mellé, egyenesen a vádhatóság asztalához ült. Még érdekesebb a dologban, hogy az említett járásbirósági aljegyző ez ügyben tanú ként volt beidézve s mikor rákerült a sor, a biróság korlátja mögül lépett a biróság elé, kihallgattatása * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha Uivántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.