A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 33. szám - Az igazságügyi orvosi tanács - A külföldi cs. és kir. consulatusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. 5. r.

A. JOG. 131 alperesre nézve a többi foglaltató hitelezőkkel szemben is a végrehajtási törvény 82. §-a utolsó pontjának különbeni következménye alatt kötelező marad mindaddig, a mig a kifizetésre birói utalványt, avagy a zár alóli feloldásról az illetékes biró határozatát meg nem kapja. Ha tehát állana is felperes azon érvelése, hogy a végrehajtás törvénytelen s ezért érvénye nincs, tekintve, hogy a mint egyrészt alperes ennek vizsgálására hivatva nincs, egy másrészt az annak érvényessége feletti határozat ezen per keretébe nem tartozván, e bíróság a létező állapotot figyelmen kivül nem hagyhatja s végül mert felperes nem vonta kétségbe, hogy a per tárgyát tevő ugyanazon részvények foglaltattak le, ezeknél fogva felperest ezúttal keresetével elutasítani kellett. (1888. évi június 5-én 3.737. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi, hogy a somogymegyei takarékpénztár 54. és 392. sz. részvényei után az 1887. évre eső szelvények átszolgáltatása mellett felperesnek 120 frt tőkét fizessen. Indokok: Alperes beismerte, hogy a kereseti 54. és 392. sz. részvények után 1887. évre eső osztalék kifizetése iránti szelvényeket felperes hozzá beküldötte: beismerte azt is, hogy e szelvények értékének kifizetési ideje már bekövetkezett; nem vette tagadásba azt sem, hogy minden szelvény után 60 frt osztalék szavaztatott meg, e szelvények értéke kifizetésének megtagadására azonban jogosultnak hitte magát azért, mert a részvények tulajdonosául alperes intézet H. Lipótot ismeri, ez ellen pedig 1885. évben végrehajtás foganatosíttatván, a részvények és az osztalék is letiltatott s alperes a kifizetéstől el lett tiltva. Alperes eme védekezése azonban az osztalék kifizetésének megtagadására indokul el nem fogadható ; mert a k. t. 299., 300. és 303 §-ainak egybevetéséből kétségtelen, hogy bemutatóra szóló papírokra zálogjog csak ezek tényleges birtoklásával együtt szerezhető s a megszerzett zálogjog csak addig tart, mig a tényleges birtoklás, minthogy pedig a szelvények felperes birtokában vannak, kétségtelen, hogy a somogymegyei takarékpénztár azokra zálogjogot nem szerezhetett, miből önként következik, hogy a letiltás hatálya felperes mint harmadik jóhiszemű tényleges birtokos ellen kiterjeszthető nem lévén, alperes részvénytársaság a megszavazott osztalék kifizetését csak az esetben tagadhatta volna meg jogosan, ha a végrehajtás a szelvény bemutatója ellen intéztetett volna, tekintve azonban, hogy a végrehajtás és letiltás nem felperes ellen intéztetett, a részvénytársaság a megszavazott osztalékot a szelvények bemutatójának köteles lévén kifizetni, a kifizetést megtagadni jogosítva nem volt: miért is az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s alperest a szelvények átszolgáltatása mellett a kereseti 120 frt tőke s ez után a kereset beadásától követelt 6°/o kamataiuak megfizetésére kötelezni kellett. (1889. május hó 6-án 5.470. sz. a.) A ni. kir. Curia: A másodbiróságnak ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helvbenhagvatik. (1890. évi április 23-án 1.360. sz. a.) Azon kifogás, lioary a váltóadós, bár mégr srondnokság- alatt nem állott, a váltó aláírásakor elmebeteg: volt, mint a szabad elhatározást gátló szerződési akadály, az erről tudomással nem biró jóhiszemű harmadik irányában is sikerrel érvényesíthető. (M. kir. Curia, 1890. március 19-én 1.352 sz. a.) Bűn-ügyekben. Valamely ing-ó dolog- véletlenségből jutván vádlott birtokába, ezen körülmény az org-azdaságr fenfcroghatását kívánja. A karánsebesi kir. törvényszék (1889. december 14-én, 5,502/B. 1889.) : Lopás és orgazdaság bűntettével vádolt B. Torna, lopás vétségével vádolt P. Juon elleni bűnügyben itélt: B. Toma bűnösnek mondatik ki a btk. 333. §-ába ütköző és 338. §-a szerint minősülő lopás bűntettében, úgyszintén a btk. 370. §-ába ütköző és a 371. §• szerint minősülő orgazdaság bűntettében s ezért a btk. 340., 341., 370., 373., 96. és 99. §-ai alapján összbüntetésképen két és fél évi fegyházra ítéltetik. Ellenben P. Juon a sérelmére rótt lopás vétségének vádja alól felmentetik. Indokok: M. Maxim hittel megerősített vallomása szerint 1889. évi március 21-én egy 35 frt értékű kocája ellopatott. Hogy ezen kocát vádlott B. Toma lopta el, hotározott tagadásával szemben bebizonyíttatott az alábbiak szerint. A) Az ellopott koca vádlott birtokában találtatott, ennek azonossága s illetve károsnak ahhozi tulajdonjoga, káros M, Maxim, tanú B. Ádám és J. Franc hittel megerősített vallomásai által beigazoltatott. B) T. S. Juon hit alatt azt bizonyítja, hogy f. év tavaszán K.-ről B. Toma és P. Juon társaságában hazamenvén kocsin, B. Toma a kocsiról észrevette, hogy az országút mellett egy koca legelész, megállott és B. Joon felhívta, hogy hajtaná haza a kocát. C) B. Tornának azon állítása, hogy ő a kocát B. Nicolától kapta és hogy valami örményesi embertől is vett disznókat, megcáfoltatik a tanúul hivatkozott O. Salamon, valamint D. Juon és B. Nicolae hittel megerősített vallomásai által, mert B. Nicolaetól 1888. év szept. havában kapott 2 darab sertést, örményesi embertől pedig O. Salamon jelenlétében disznókat sohasem vett meg. D) Vádlott többször volt büntetve lopás miatt, tehát szokásos tolvaj, birói meggyőződésig bebizonyítva van, hogy nem más, hanem csakis B. Toma lopta el M. Maxim káros kocáját. Ezen bűncselekmény, miután B. Toma lopásért kétszer és sikkasztásért egyszer lü éven belül már büntetve volt, vádlott személyes tulajdonságánál fogva képezi a btk. 333. §-ába ütköző és 338. §-a szerint minősülő lopás bűntettét. II. M János hittel megerősített vallomása szerint f. évi október 4-én egy 8 hónapos 5 frtra é-tékelt malaca tünt el, ezen malacot a csendőrök f. évi október 27 én B. Toma birtokában találták. Vádlott beismeri, hogy a malac csakugyan törvénytelen uton jutott birtokába, de állítja, hogy a malacot mint bitangot, a községi elöljáróságnak bejelentette, de ezen állítása megcáfoltatik a községi biró D. Juon meghitelt vallomása által, mely szerint vádlott a malacot csak akkor jelentette be, miután már a csend őrök rájöttek, hogy idegen tulajdon. Fennebbi bűncselekmény, miután be nem bizonyittathatott, hogy a vádlott a malacot ellopta, hanem csakis hogy azt jogtalanul elsajátította, tekintettel vádlottnak személyes tulajdonságára, képezi a btk. 370. §-ába ütköző és 371. §-a szerint minősülő orgazdaság bűntettét. Mindezeknél fogva tehát vádlott B. Toma a fennebb I. és II. alatt körülirt lopás és orgazdaság bűntetteiben bűnösnek volt kimondandó és e miatt megbüntetendő. A büntetés kiszabásánál tekintetbe vétetett, hogy ugy a koca — még pedig 2 malaccal — valamint M. Jánosnak a malaca is természetben előkerült és igy kár nem okoztatott. P. Juon vádlott a terhére rótt lopás vétségének vádja alól felmentendő volt, mert ellene a tettességre nézve Gy. Juon tanú vallomásán kivül más közelebbi bizonyító erővel biró gyanuok bebizonyítható nem volt. A budapesti kir. itélő tábla (1890. január 27-én, 469. B. 1890.): Minthogy B. Toma vádlott a M. János tulajdonából elveszett malac szerzését sem volt képes bizonyítani, a kir. tábla őt az elsőbiróságilag megállapított orgazdaság helyett is a btk. 333., 338. §-aiban meghatározott lopás bűntettében nyilvánitja bűnösnek ; ezzel a változtatással a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1890. április 30-án, 3,619/B. 1890.): Mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a vádlott a M. Juon tulajdonát képezett s a vádlottnál megtalál sertés eltulajdonítása indokából emelt orgazdaság vádja alól felmentetik s ebbeli cselekménye a btk. 367. §-ába ütköző vétségnek minősíttetik s e miatt ugy a M. Maxim kárára elkövetett lopás bűntette miatt összbüntetésképen két évi és egy hónapi (2 év s 1 hónap) fogházra Ítéltetik. Egyéb részében a kir. tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Indokok: Arra nézve, hogy M. Juontól ennek sertése ellopatott volna, a vizsgálat adatai semmi bizonyítékot nem nyújtanak, a nevezett káros elveszett sertését felismerte ugyan a vádlott birtokában s az a károsnak vissza is adatott, de a vádlott B. Toma határozottan azt állítja, hogy azon sertés az ő kezeihez a mezőn véletlenségből csatlakozott, ezt támogatja a vádlott sertéseit őrizett B. Zaria is azzal, hogy mint még csak hat éves gyermek azt az atyja sertéseitől külön választani képes nem lévén, kénytelen volt a magukéival együtt az atyja udvarába behajtani. A vádlottnak ebbeli védekezését, mint a mely egyéb ellenbizonyitékkal megcáfolva nincsen, valónak kell elfogadni s ennek folytán meg kellett állapítani azt is, hogy azon idegen ingó dojog véletlenségből jutott az ő birtokába, mely körülmény az orgazdaság fenforoghatását kizárja. Mind e mellett is vádlottat bűnösnek kellett kimondani a btk. 367. §-ban körülirt vétség miatt, mert önbeismerésével bizonyítva van, hogy azt 1889. október 7-én mint kezén levő idegen tulajdont, a községi elöljáróságnál bejelentette, a községi előljáró D. Juon vallomása szerint pedig kétségtelen, hogy ezen bejelentés azután történt, hogy azt a csendőrség a vádlott birtokában megtalálta, e szerint nyilvánvaló, hogy a vádlott a más tulajdonát képezett ingó dolgot 1889. október 5-től, mint a mely napon birtokba vette, a megtalálást követett bejelentés napjáig, október 7-ik napjáig, az előadottakból jogszerűen következtetve elsajátítási célból magánál jogtalanul tartotta. Mint-