A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 31. szám - A bagatell-törvény hatályon kivül helyezése

ü JOG. 275 por füstjében is észreveszi a kormány válságos, elodozást nem tűrő helyzetünket s nemcsak a füstnélküli puskaporra, hanem legalább a hivatalnokok füstös gunyhóinak (lakviszonyainak) javitására is juttat valamit .... Lakás viszonyainak rendezése ugyanis a legelső s legégetőbb szükség. Nem kívánhatja azt az állam, hogy a hivatalnok bélyeg- és jövedelmi adóval megterhelt csekély fizetéséből két-három annyival pótolja a lakbért, mint a mennyi lakás-illetménye ; mely ezen czímet — miután czéljának távolról sem felel meg — úgy látszik, csak azért viseli, hogy a nyugdíj, tiz éves pótlék s egyéb igények számításánál levonásba hozathassák. Másodsorban emelendő s rendezendő volna a törzsfizetés oly módon, hogy az a fővárosban és vidéken ugyanazon rangsorozatban egyenlő legyen. Igazságtalanság az ugyanis, hogy a vidéki biró özvegye kisebb nyugdíjat kapjon a fővárosi biró özvegyénél csak azért, mivel annak férje riripócson volt kénytelen ugyanazt a szolgálatot teljesíteni. Magától értetik, hogy a fővárosi biró, míg szolgál, magasabb lakbér-illetménynyel s esetleg drágasági pótlékkal látandó el. Harmadsorban az 1871. évi XXX.. t.-c. 11. §-a oda volna módosítandó, hogy a biró mindenkor ötödéves pótlékban részesüljön s ennek alapján mindazoknak, kik már 5 évet ugyanazon állásban a törvény értelmében betöltöttek: az esedékes öt százalék folyóvá teendő. A törvény intézkedése kiterjesztendő azonban az összes hivatalnokokra; mert nem igazság az, hogy egy 30—40 évig koplaló írnok épen csak annyi fizetést hÚ7zon, mint újonan kinevezett társa a szenvedésben s méltatlanság az, hogy amannak özvegye s családja csak annyi nyugdíjat kapjon, mint azé, a ki csupán a nyugdijképességhez megkívántató 5 évet leszolgálván: meghalt. Okvetlenül kell módról gondoskodni, hogy ezen anomáliák megszűnjenek oly állásoknál is, a honnan valóban alig van további előléptetés. Mi lelkesítse a hivatalnokot kitartó munkásságra s a fegyelem megtartására, ha nem az a tudat, hogy elfoglalt állásában és fizetésében emelkedhetik! S van-e alkalmasabb szer az elkedvetlenedésre, munkának csak immelámmal való végzésére annál a biztos tudatnál, hogy az ember már sem több, sem kevesebb nem lehet? A szolgálati évek által szerzett érdemek tehát mindig méltánylandók akár mint vélekedik is a modern igazságügyi politika. Továbbá a vizsgálóbirák, a kir. ügyészek és alügyészek által élvezett pótlékkal volnának ellátandók. Azt már a munka azonossága is megköveteli. Ez által el fogja érni a kormány azt, hogy válogathat a vizsgálóbirákban, holott most büntetés számba megy ez a foglalkozás. A mig lehet, mindenki igyekszik kibújni alóla. tLS ebben nagy érdeme van különösen a takarékossági reformjairól ismeretes előbbi igazságügyi ministeriumnak, melynek valamelyik számfejtő tagja azt találta föl, hogy ha a hivatalnok az éjjelt nem tölti a kiküldetésben, akkor a mérsékelt napidíjnak is csak a felét kapja s ha ismét nyolcz éjszakán túl kimarad, akkor már ennyit sem kap, hanem napi általányban részesül. No hát a hivatali ügybuzgóságtól annyit még sem lehet követelni, hogy a kiküldött azért, mert terhesebb foglalkozást végez, még rá is fizessen. Aztán megalázó is az, hogy a biró két forintot kap akkor, mikor dijnoka egyet. Hát a kettőnek társadalmi állása és képesítése között értékben kifejezhető különbség csak ennyi ? . . És mi még ? A díjnok tisztán kapja a maga megérdemlett forintját; mert a kiküldetésben birájának a vendége. A mi nagyon természetes; mert mégis csak ur az ur a pokolban is. Ez a félremagyarázott rendelet tehát szintén visszaszállítandó volna eredeti tisztességébe. Számittassék napnak a nap, félnapnak a félnap, de a hivatalos órák arányában. Hiszen ha a kiküldött házon kivül kénytelen éjjelezni, akkor a 4 frt egésznapi díjjal sem jön ki. Ezen rendelet szabályozása is egyik módja lenne a helyzet javításának; és a kormány sem veszítene vele; mert azelőtt például, ha egy ügyben több tanú volt kihallgatandó, a vizsgálóbíró kiment a helyszínére s egy nap alatt befejezte a vizsgálatot és felszámított 4 frt napi díjat s fuvart. Utiszámlája kitett 8—10 forintot. Most 20—30 tanút is beidéz irodájába, napokon át folytatja a nyomozást s az állam fizet tanudíjakban 20—30 forintot s esetleg fuvarköltségeket is. Melyik itt az előnyösebb mód, már csak gazdálkodási szempontból nézve is ? Híre jár továbbá, hogy a törvényszékek felebbezési forumok lesznek maholnap. Azt hiszem, hogy itt nem is kell mondanom, miszerint a felebbviteli tanács tagjai okvetlenül működési pótlékkal lesznek ellátandók. Ezt kívánja a nagyobb anyagi felelősséggel járó terhes s a szándékolt szóbeliség és közvetlenség által még terhesebbé válandó munka, nemkülönben a tekintély. Adjanak a titulus mellé vitulust is. Mikor én például konyhacselédemet szakácsnévá léptettem elő, első dolga volt 3 frt helyett 6 frtot követelni; pedig a feleségem tanította ki a magasabb konyhaművészetre. Most nagyszerűen csinálja a »káposztát krumplivak és még nagyobbi szerűen a »krumplit káposztával«, a felsővidéki biró e mindennapi táplálékait. Magától értetik, hogy a szakácsné túlzott igényeit teljesítettem, mivel beláttam, hogy valakinek más munkakört, mint a melyre vállalkozott és szegődött, ugyanazon fizetés mellett nem tanácsos kijelölni. Végül a helyettes elnökök rendszeréhez is volna szavam. Évenkínt hónapokra terjed egy-egy bírónál az a foglalkozás is, hogy az elnököt helyettesiti s a mellett végzi a maga referádáját is. Nem tűnik az fel első pillanatra az intézőknek, hogy ez a kettős foglalkozás tulajdonképen terhesebb, mint tisztán az elnöki, a kinek nincs referádája, de van majdnem kétszer annyi fizetése. A méltányosság, a pragmatikának »do ut des« elve megkívánja tehát, hogy ez a foglalkozás is pótdíjazásban részesüljön; mert az nagyon vékony dotatio, hogy az illető biró neve alá, az »elnök« szó elébe egy kis »h« betűt irhát . . . Csak igy van értelme annak a részleges fizetés-emelésnek*, melyet Bölöni ur is említ; igy lesz aztán »hivatali fizetés*, mely azonban általánosságban emelendő és »szolgálati fizetés*, melyet az általam jelzett állások viselői külön élveznének. Igy jöhetne a hivatalnok és biró magasabb fizetésbe előléptetés nélkül, csupán a szolgálati idő, szorgalom s kiválóbb szakképesség által .... Mindezek után határozati javaslatom oda terjed, miszerint Bölöni László szolgálati pragmatikájától vonassék meg a többszörösités, a meglevő példányok elkoboztassanak s mások elrettentő példájául máglyán elégettessenek; a birói fizetés emelésének kérdése pedig a legközelebbi ülésszakban, az 1891. évi állami költségvetésben immár valóban napirendre tűzessék; mert ütött a 12-ik óra, s félős hogy a testben lélekben elcsigázott birói kar nem birja ki majd a nagy reformokat. A bagatell-törvény hatályon kivül helyezése. Az igazságügyminiszter ur megbizása folytán dr. P1 ő s z Sándor, egyetemi tanár elkészítette a »sommás eljárásról szóló törvény« tervezetét azon elvek figyelembe vételével, melyeket a mult hó folyamán e tárgyban tartott enquéte megállapított. E tervezetnek — mely még e hó folyamán kerül nyilvánosságra — egyik fejezete szerint az 1877 : XXII. törvénycikknek csak a községi bíráskodásra vonatkozó intézkedései maradnak érvényben, de ezek is facultativ hatással, ugy, hogy a 20 frt értéket meg nem haladó ügyek is a sommás bíróság elé lesznek vihetők. Ez ügyekben azonban a képviselet költségeit meg nem térítik. A 20 frt értéket meghaladó ügyek ellenben kizáróan és minden tekintetben a