A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 28. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt 2. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 28. számához. Budapest, 1890. július 13-án. Köztörvényi ügyekben. Az özyegy elhalt férjének hagyatékát törvénynél fogra huszuülui jogosítva lévén, a gyermekek kiskornsájra alatt élvezed kamatot visszatéríteni nem tartozik. Az eperjesi kir. járásbíróság: (1888. június 26. 3,057/p. 1888.): Mandics Ede ügyvéd által képviselt Z. Ferencné, szül. P. Maria felperesnek, Szmoligcvits Szilárd ügyvéd által védett P. Erzsébet alperes elleni 445 írt 95 kr. iránti perében itélt: Alperes köteles a kereseti tőkét megfizetni. Mert: a valódinak ismert A-/, alatti adóslevélben kitett 2,540 frtnyi összeg felperes néhai édesatyja P. Ferenc és alperesnö által lévén az A) a. szerint R. Annának kölcsön adva, — tekintve, hogy azon körülmény, mily arányban illette a kölcsönadott összeg hitelezőket ? sem a kötvényben kitüntetve, sem alperes által igazolva nem lett — a kötvény tartalma szerint a kölcsönadott összeg mindkét hitelező egyenlő felerészbeni tulajdonának tekintendő, mivel a tulajdonjog igazolására alperesileg felajánlott tanubizonyitás, a jogkérdés nem lévén tanuk által igazolható, mellőzendő volt. Mert P. Ferenc egyik hitelezőtárs elhalálozása folytán, az őt tulajdonjogilag megilletett A) a. kölcsöntőke fele része a 2'/. a. beszavatolási végzés szerint is, törvényes örökösödés címén és egyenlő arányban három gyermekére szállván át, anuak '/3 ad része felperesnőt illeti, mert ettől eltekintve alperesnö a prts. 1G8. §-nak megfelelőleg kiállított D. alatti utolsó előtti pontja szerint, a D. alattiban foglalt intézkedéseket elfogadván, felperesnőnek tulajdonjogát az A. alattin alapuló 2,540 frt kölcsöntőke fele részének '/3-dára elismerte. Mert továbbá alperesnö az A. alattiban jelzett kölcsöntőkével zálogjogilag terhelt ingatlant az eredeti adós R. Annától 1877. évi június 1-én megvevén és az egész tőketartozást, a vétel napjáig lejárt kamatokkal együtt a vételárba betudva tőle felvévén, ez által a kölcsöntőke fele része és ez utáni kamatfizetésre nézve, felperes és örökös társaival szemben a kötelezettséget elvállalta. S minthogy alperesnö csak az A. alattin alapuló kölcsöntőke fele részének felperest illető '/3-át fizette meg, kellett őt az ezen tőke után keresetileg igényelt és kötvényileg kikötött még pedig 1875. évi aug. 20-tól 1886. évi nov. 4-ig mint a tőke kifizetésének napjáig lejárt kamatok megfizetésére kötelezni; mert az ingók haszonélvezete alperes részére a 2-/. sz. a. szerint beszavatolva nem lett, mert felperesnő az 1886. évben történt férjhezmeneteléig mint kiskorú alperesnö édesanyjának term. és törv. gyámsága alatt állván, a keresetileg igényelt kamatokat saját személyében jogilag nem követelhette, hogy pedig alperesnö, mint felperes term. és törv. gyámanyja ezt tenni saját érdekében elmulasztotta, mivel a kereseti tőkével zálogjogilag terhelt ingatlan megvétele és a tartozásnak az eredeti adóstól történt átvállalása által felperesnő adósává vált, alperesnőnek ezen mulasztása saját előnyére és felperesnőnek kárára és hátrányára sem jogos sem méltányos indokot nem képezhetvén, az 1883. évi XXV. t.-c. 19. §-a ez esetben alkalmazást nem nyerhet. A budapesti kir. ítélő tábla (1889. április 2-án (45,230/P. 1888): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes tulajdonjoggal megszerezvén azt az ingatlant, mely felperes atyja P. Ferenc javára 1,270 frt s jár,-ra be volt kebelezve, miután ebből a követelésből felperesre örökség czíraén 423 frt 33'/3 kr. hárult, alperes nemcsak azzal az összeggel, hanem ennek 1873. évi aug. 20-tól járó 8°/» kamatával is adósává vált; minthogy pedig alperes csak a tőkét fizette meg, őt a 445 frt 95 krban felszámított kamat megfizetésére is kéri köteleztetni. Azonban felperes keresetével elutasítandó volt azért, mert felperes akkor, a mikor az említett örökség reá hárult, még kiskorú volt, alperes pedig mint gyámanya és mint özvegy elhalt férjének hagyatékát törvénynél fogva használni jogosítva volt és pedig annál inkább, mert habár a kérdéses 1,270 frt követelés P. Ferenc hagyatékának tárgyalása alkalmával a 2-/. alatti végzés tartalma szerint, mint hagyatéki vagyon külön fel nem vétetett, mégis az egész hagyatéki vagyon haszonélvezete alperes javára biztosíttatott azzal a kikötéssel, hogy kiskorú gyermekeit — ezek között felperest is — neveltetni és azok ellátásáról gondoskodni tartozik és mert alperes ama kötelezettségének, felperes elismerése szerint is, eleget tett, a tökének felperesre szállott részét pedig felperesnek, ennek teljeskorusága elértekor az 1886. évi november hó 4-én lefizette; ilyen körülmények közt tehát felperes a kamatokra, miknek az 1884. évi november 15. előtti időben lejárt része az 1883. évi XXV. t.-c. 19. §-a értelmében különben is elévült, jogot nemtarthat. A m. kir. Curia (1890. február 20-án ó,008/p. 1889.): A másodbiróság Ítélete az elévülésre fektetett indok elhagyásával egyéb indokainál fogva helybenhagyatik. Adalék az exceptio plurium concunibentiuni elméletéhez. A győri kir. járásbíróság (1888. április 15 én 2,416/p. 1888) Perl József ügyvéd által képviselt N. Mária felperesnek Szv. Rezső alperes elleni atyaság elismerése iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok : Alperes beismerte ugyan, hogy felperessel a fogamzási, illetve vélelmi időszakban, vagyis a kérdéses gyermek születési napjától, azaz 1885. évi december hó 26-ik napjától visszafelé számított 10 havi időszakban nemileg közösült, tagadta azonban, hogy dacára ennek, a felperes által szült gyermeknek tartásához bármivel is hozzájárulni köteles volna, azt állítván, hogy felperes a fogamzási időszakon belül rajta kívül másokkal is közösült nemileg; ezen állításának igazolására tanukra hivatkozott s a per során kihallgatott H. János tanú hit alatt vallotta, hogy felperessel 1885. évi januártól bezárólag egész 1885. évi július végéig nemileg többször közösült s így alperes bizonyította, hogy felperes a fogamzási időszak alatt rajta kivül más férfival is közösült, s ezért alperes ellenében a felperesileg vitatott apaság megállapítható nem lévén, felperes keresetével elutasítandó volt. A budapesti kir. ítélőtábla (1888. ápr. 25-én 14,406/p. 1888^ : Az első bíróság ítéletét helyben hagyja. Indokok : Az első bíróság ítélete az abban felhozott indokokon felül még azért is helyben hagyandó : mert arra nézve, hogy a felperes a kérdéses gyermek fogamzásának időszaka alatt erkölcstelen életet folytatott, nemcsak Kn. János vallomása szolgál bizonyítékul, de ez a körülmény okszerüleg következtethető H. János ama vallomásából is, hogy felpereshez a házban lakott segédek éjjelenkint bejártak. A m. kir. Curia (1890. április 25. 5,360/p. 1889.): Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával alperes, mint az 1885. dec. 24-én született Rezső nevű gyermek természetes atyja, tartozik fölperesnek a gyermek születése napjától számítva 18 frt gyermektartási díjt és pedig az eddig lejártat egy összegben, valamint az ezután lejárandót a gyermek 12 éves kora betöltéséig minden hónap 27-én megfizetni. Indokok: Alperes beismerte, hogy a gyermeknek 1885. dec. 25-én történt születését megelőzőleg 1885. február havában, tehát február 25-től fogva tizedik hónapban felperessel nemileg közösült, s így a törvényes elővételem a mellett szól, hogy a gyermeket alperes nemzette, anynyival is inkább, mert alperes azt, hogy utóbb is közösült felperessel, határozottan nem tagadja, s csupán azt állította, hogy arra nem emlékszik ; alperes ennek ellenében fölperesnek másokkal való közösülésére alapítja kifogását, a mi azonban bírói figyelembe nem vétethetett, mert H. János különben is egyes tanúnak vallomása saját tényéről perrendszerü bizonyítékot nem képezhet, H. János tanú pedig senkit sem nevez meg, kit felpereshez bejárni látott, csupán egy tanoncot említ meg, ily körülmények még nem elégségesek arra, hogy a házban cselédképpen szolgált felperes feslett életmódjára oly bizonyítékot szolgáltathatnának, hogy felperes a másokkal való közösülés indokából keresetével elutasítható volna. Mindezeknél fogva a gyermek tartására a tartásdíjnak a felek társadalmi állásához mérten történt megállapítása mellett alperest kötelezni kellett. A születési költség és munkamulasztás fejében azonban felperes részére mi sem volt ítélhető, mert felperes sem azt, hogy alperes őt elcsábította, sem azt, hogy neki házassági ígéretet tett volna, nem bizonyította.