A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 23. szám - A végrendelkezés köréből

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 23. számához. Budapest, 1890. június 8-án. Köztörvényi ügyekben. A püspök az előde által nz uradalom részére teljesített szolgálatokért kötelezett nyugdijakat toTább fizetni nem tartozik, ha ezen kötelezés felsőbb jóváhagyással el nem lett látva. A m. kir. Curia (1890. április 2-án 6,412. sz. a.) A másodbiróság Ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A kir. adomáuyozáshoz tartozó egyházi javadalomnak a javadalmas püspök csupán haszonélvezője, mely jogviszonyból folyólag annak csak oly kötelezettségei terhelhetik javadalombeli utódját, a melyekre királyi jóváhagyás eszközöltetett ki, vagy a melyek általános szabályrendeletek vagy az egyes javadalmakban fennálló határozott szabályokhoz képest a javadalombeli utódra is áthárulnak. Felperes azonban azt, hogy a D. a. egyezség, mely szerint alperes püspök-elődje felperes engedményezőjének nyugdijat rendelt ki, felsőbb jóváhagyással elláttatott, vagy a nyugdíjazás iránt a váci püspöki uradalomban — különösen az uradalmi ügyvédre is kiterjedő — szabályok léteztek és a felperes engedményezője azok alapján nyugdíjaztatott volna, határozottan maga sem állítja, hanem ezeket abból a körülményből következteti, hogy a szóban forgó nyugdíj azon időközben is fizettetett, a mig a püspöki szék betöltetlen volt és a javadalom a kir. kormány által kezeltetett. Ebbül azonban ugy a felsőbb jóváhagyást, mint a nyugdíjazásnak a későbbi javadalmas püspök terhére is eső szabályszerűségét alaposan ép oly kevéssé lehet következtetni, mint magának az alperesnek a D. a. kötelezéshez való hozzájárulását amaz általa beismert tényéböl, hogy a szóban forgó nyugdíj több havi részlete még az ő székfoglalása után is kifizettetett és hogy a kifizetett részletekből magának az alperesnek intézkedése folytán a nyugdíjalapra levonások is tétettek; mivel egyrészről nem lehetett birói figyelmen kivül hagyni alperesnek az átvett javadalom ügyei terjedelmével is indokolt ama védekezését, hogy a mint a részletfizetéseket általánosságban csak addig engedte teljesíttetni, mig az átvett javadalom ügyeinek állásáról a kellő tájékozást megszerezhette, ugy a jelentéktelen levonás is nem különösen a felperes engedményezőjének nyugdíjára vonatkozólag, hanem az általa tervezett nyugdíjalap iránt általánosságban tett intézkedésből történt; másrészről alperes tagadása ellen felperes azt nem bizonyította be, hogy alperes a D. a. kötelezettséget kifejezetten átvállalta s hogy az érintett részfizetések és levonás az alperesnek különösen a felperes engedményezőjére vonatkozó intézkedéséből történt volna, minthogy a javaslatba hozott főeskü általi bizonyítás sem ily határozottan különös intézkedésre, hanem az alperes által beismert ténykörülményre vonatkozik, a miért is a bizonyíték alkalmazásának helye nem találtatott. Minthogy szerzeménynek azon vagyon tekintendő, mely az adósságok kifizetése után fenmarad és minthogy a házassági viszony törvényes megszűntéig a házastársak vagyoni állapota több esélynek levén kitéve, meg nem határozható, hogy van-e közszerzemény vagy nincs: ennélfogva a közszerzeményhez való jog csakis a házassági viszonynak megszűnte után érvényesíthető. A válóper folyamatban léte erre befolyással nincs. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, és felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az ideiglenes törvénykezési szabályok 13. §-a által hatályában fentartott 1723:XLIX. t.-c. világos rendelete szerint szerzeménynek csak azon vagyon tekintendő, a mi az adósságok kifizetése után fenmarad, mely jogi szabály a házasság tartama alatt a házastársak által együtt szerzett vagyonra is alkalmazandó. Minthogy pedig a házassági viszony törvényes megszűntéig a házastársak vagyoni állapota több esélynek van kitéve, ennélfogva a házasság megszűnte előtt meg nem határozható, hogy van-e közszerzemény, avagy nincs ; miből önként következik, hogy a közszerzeményhez való jog csakis a házassági viszonynak végmegszünte után érvényesíthető, mert ezen időpont előtt a vagyon szaporodása avagy apadása tekintetében a végeredmény bizonytalan lévén, jogilag közszerzemény nem létezik, jogilag nem létező dolgokra pedig jogokat érvényesíteni nem lehet. Minthogy továbbá felperes önmaga elismerte, hogy a közte és alperes közt fennálló törvényes házasság felbontva, illetőleg megszüntetve nincs ; azon körülmény pedig, hogy a házasság felbontása iránt a válóper folyamatban van, felperes keresetére befolyással nem birhat, mivel a kereseti jog fen- vagy fen nem állása a kereset megindítása idejében bírálandó me.>, de különben is felperes a válópernek végérvényes eldöntését nem is állította, mindezeknél fogva felperes mindkét alsóbb birósági ítélet megváltoztatásával a kir. Curiának 41. számú döntvényéhez képest keresetével elutasítandó volt. (1890. április 16. 5,293. sz. a.) A bíróilag meg nem állapított ügyvédi díjak megállapítására a per bírósága az illetékes akkor is, ha azok a már megállapítottaknál egy keresetben érvényesíttetnek. A perlaki kir. járásbíróság: Grósz Alajos ügyvéd, mint felperes, Szebenyi Lajos által képviselt S. Franciska ellen, ennek elhunyt férje után tartozásban maradt 79 frt ügyvédi díj megfizetésére indított sommás perében ítélt: A felperes által leteendő póteskü feltétele alatt alperes köteles a kereseti összeget megfizetni. A budapesti kir. itélő tábla (18£0. évi április hó 11-én, 15,318. sz.) : Az első bíróság ítélete s eljárása hivatalból megsemmisíttetik. Indokok: A keresetlevélhez mellékelt A) díj s költségjegyzék szerint olyan, részben megállapított, részben megállapítva nem levő díjakat s költségeket kíván felperes érvényesíteni, melyek a nagykanizsai törvényszék előtt lefolyt perben merültek fel; minthogy azonban az 1874: XXXIV. t.-c. 58. §. rendelkezése szerint, a peres ügyekben felmerült ügyvédi díjak a per bírósága által állapithatók meg s ennélfogva az A) alattiban felszámolt, eddig meg nem állapított díjak megállapítására csak a nagykanizsai törvényszék illetékes ; minthogy továbbá a megállapított díjak a meg nem állapitottakkal egy keresetbe foglaltatván, a felett Ítélni szintén a nevezett törvényszék illetékes; és ezen esetben a birói illetőségről eltérésnek helye nem lévén : a járásbíróság a kereset feletti bíráskodásra illetékességgel nem bir. A felfedező eskü nem nyerhet alkalmazást szemben azon perbeli nyilatkozatokkal, hogy szükség esetén más bizonyítékok is érvényesíttethetnek. A közszerzemény jogi lételének s minőségének megállapítása a felfedező eskü tárgyát nem képezheti. Az egri kir. törvényszék (1889 ápr. 30.1,913.): T. Endre mint kiskorú gyermeke term. s törv. gyámjának P. Nándor ellen a rendes keresettel, néhai P. Nándorné szül. D. Juliánná halálakor megvolt, állítólag eltitkolt vagyonságok eskü alatti felfedezése iráut indított rendes perében i t é 11: Alperes köteles az ítélet jogerőre emelkedése után hivatalból kitűzendő határnapon az a —q) alatt felsorolt ingók s értékeket felfedezni s bemondását esküvel erősíteni. A budapesti kir. itélő tábla (1890. április 17. 33,579/889. sz. a.): Az e.-biróság ítéletének, helyesebben végzésének azt a részét, mely szerint alperes az a—q) alatt felsorolt ingóság s értéknek eskü alatti felfedezésére a megállapított következmény terhével köteleztetett, megváltoztatja, felperest a kereseti vagyon s érték felfedezésére irányzott kérelmével elutasítja; azt a részét pedig, mely szerint a perköltség megszüntettetett — helybenhagyja. Indokok: A vagyon s érték felderítésére irányzott kereseti kérelemre vonatkozólag meg kellett változtatni; mert azonfelül, hogy a perr. 222. §-a szerint kizárja a felfedező eskü alkalmazását, felperesnek a keresetben foglalt az a kijelentése, mely szerint szükség esetén más bizonyítékokkal is rendelkezhetnék arra vonatkozólag, hogy a keresetben foglalt ingóságok alperes néhai