A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 22. szám - Igazságszolgáltatásunk fogyatékossága

206 ÍL JOG zet egyéb szakaszainak szövegezése nyomán erre is találhatni támpontot, hanem kiindulok abból, hogy ezen rendelet sommás eljárásban is érvényes. De tehát az adott esetben alkalmazható-e ? Vagy az első tárgyaláson mondottak hivatalból törlendők ? Mivel egy előfordult esetben én folytattam a képviseletet, egészen újra szövegeztem a jegyzőkönyv elején a keresetet, hanem az ítéletben elüttettem azon hivatkozással, miként felem az előző tárgyaláson részleges beismerést tett. Önként érthetőleg felebbeztem, hogy kinyerjem a jövőre nézve a felsőbiróság irányadó nézetét. Csalódtam azonban, mert bár a 4—5 íves per február közepétől december közepéig várt, akkor sebtében csak helybenhagyatott, oly sebtében, hogy még a felebb^zési díj és költség megállapítása is kifeledtetett s e tapasztalat támasztotta bennem azon kétséget, vájjon osztja-e a kir. tábla a járásbíróság hivatolt érvét ? S mivel ezt sehogy sem bírom elhinni, mert akkor a bűnperben szintén kellenék a hülyék beismerését halálos ítélet alapjául elfogadni, azért kérek felőle véleményt, miután ügyfelem a kétszeres bélyeget már nem akarta áldozni, hogy a Curiát megkérdezhettem volna. — y. II. Három alperest pereltem számlám miatt, kiknek elseje nem jelent meg, a többi kettő pedig azon kifogást tette, hogy ők a megbízásról mitsem tudnak, az ő neveiket is az elsőrendű alperes irta be. Erre esküt ajánlottak. Az elsőbiróság azt ítélte, hogy ha II. és III. r. alperesek az esküt leteszik, keresetemmel elutasittatom, t. i. még a nem tagadó I. r. alperes ellenében is. Felebbeztem I. r. alperesnek feltétleD marasztalása céljából, kire a mellett, hogy nem védekezett, társai is rávallották a megbízás kiállítását. A királyi tábla helybenhagyta az első ítéletet, mert a pprt. 112. §-a szerint a meg nem jelent alperestárs a megjelenők védelméhez csatlakozónak vélelmezendő. Esküre bocsáttattak tehát II. és III. r. alperesek, mely esküben az is benne rejlett, hogy a megbízást, tehát a kötelezettség vállalását I. r. alperes állította ki, ez pedig ezen nyomon az ítélet szövege szerint szintén felmentetett. Bátorkodom véleményt kérni a perrendt. 112. §-a alkalmazhatósága felől. —-y. S é r e 1 e m.* Igazságszolgáltatásunk fogyatékossága. Nincsen szándékomban a gyakorlati életben észlelhető eme fogyatékosságokat sorra venni. Hisz ilyen — tagadhatatlanul — nagyon sok van s lesz is mindenkor, már csak azért is, mert emberi alkotás tökéletes nem lehet. Csak egyre akarok e helyen rámutatni, mely a jogbizonytalanság állandó melegágya: felsőbb bíróságaink ellentétes határozataira. Az ellentétes bírói határozatok méltán visszatetszők akkor is, ha felsőbb bíróságaink kijelentéseiben álltaiában észleltetnek, de mennyivel inkább visszatetszők, ha ugyanazon fokról, ugyanazon (sokszor nagyon is egyszerű) elvi kérdésekben származnak. Pedig, hogy az utóbbiak is — ugyszólva — nyüzsögnek judicaturánkban, arról meggyőződhetik már csak az is, a ki e lapok hasábjait türelmes figyelemmel olvassa, hát még a ki — hivatásánál fogva — e kijelentések nagyobb számával kell hogy megismerkedjék ; az elsőfokú biró, az ügyvéd ? Bizony, akárhányszor zavarodottan áll meg, különösen az elsőfokú biró, boszankodva, hogy nincsen módjában az ügyet ismételt megfontolás alá terjeszteni és éreznie kell a leglesujtóbb eritica szégyenletes igazát, hogy törvénykezésünk — lutria! De hát, nem lehetne ezen segíteni? Ide vonatkozó törvényes intézkedésre a perrendtartási novella 4. §-án alapuló 2,214—881. J. M. E. sz. rendeletben akadunk, mely a polgári ügyekben felmerülő vitás elvi kérdések eldöntésének mikéntjét szabályozza, a Curia polgári tanácsa által. Csakhogy ez az intézkedés »az igazságszolgáltatás egyöntetüségének« megóvására, könnyen beláthatólag, többszörösen elégtelen. Elégtelen, mert az igazságszolgáltatás egyöntetűségét: 1. csak polgári ügyekben; 2. csak a kir. Curián; 3. csak a kir. Curia * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. (előadó biró, Ítélkező tanács és a Curia elnöke) által észlelt esetekben szabályozza. Vizsgáljuk röviden ezen hiányokat egyenként. A mi az elsőt illeti, lehet-e vájjon állítani, hogy vitás elvi kérdések s még inkább ellentétes elvi alapokon nyugvó birói határozatok csupán polgári ügyekben s hogy azokon kívül nem merülhetnek fel? Kizártnak lehet-e ezt tekinteni pl. még büntető igazságszolgáltatásunk körében is, a hol pedig rendszeres és igazán sikerültnek mondható törvénynyel rendelkezünk! Elég egy futólagos pillantást vetni rohamosan fejlődő életviszonyainkra, a jogélet ezen örök forrására, hogy az ellenkezőről meggyőződhessünk. Az egyöntetűség megóvására az ''gazságszolgáltatás minden ágában kétségtelenül szükségünk van s ezen szükség a polgári ügyek körében legtovább fokozottabbnak mondható. De sokkal figyelemreméltóbb ennél a második hiány, hogy az egyöntetűség megóvásáról csak a Curián találunk gondoskodást. Elibünk tolakodik a kérdés: a kir. táblákon nincsen arra szükség? A kir. táblákon, hol törvénykezési rendszerünk értelmében az ügyek egész sora nyer végérvényes elbírálást ? Vagy hogy talán ezen másodfokú birói testületünk nem bír a Curia tekintélyével s kijelentései viszont nem bírnának hasonló súlylyal? Hát közelítsük meg kissé ezt a hangzatos ellenvetést. A teljes ülés megállapodásai, a perrendtartási novella 4. §-ának szavai szerint: »az ügyek eldöntésénél irány ad ók.« Legtovább abban az ügyben kötelezők tehát, a melyben keletkeztek. Más ügyekben csak irányadók, figyelembe veendők, a mennyiben indokaik meggyőzők. Ha ezeket meggondoljuk, ugy találjuk, hogy üres amaz ellenvetés, mert az elvi kijelentéseknek fontosságát nem a testület tekintélye, hanem tartalmának meggyőző volta ad s a miért ezekre szükségünk van, nem is egy legtekintélyesebb testülettől származó kijelentés, hanem az igazságszolgáltatás egyöntetűsége. Legfigyelemreméltóbb s szerintem a célt leginkább meghiúsító hiány azonban a harmadikban, t. i. abban rejlik, hogy az egyöntetűség megóvására csak a Curia által észlelt esetekben adatik alkalom. A másod-, vagy elsőfokú biró, vagy pláne az ügyvéd hiába ismer fel az adott ítéletben ellentétes elvi alapokat, nincs módjában azt — pl. meghatározott időn belül — újabb megfontolás alá terjeszteni s illetve ez iránt kérelmezni. Meg kell hajlania a jogosztó hatalom szűkmarkúsága előtt s tűrni az ütött csorbát jogérzetén. Mi indokolja ezt? Az Ítéletek szilárd komolysága, a felsőbb birói testületek tekintélyének megóvása talán? Sem az egyik, sem a másik! Ha valamely felmerült jogeset elbírálásában ingadozás észleltetik, a jogeset komolyan eldöratöttnek nem tekintethetik, mert ugyanazon jogesetnél az elvi igazság csak egyféleképen szólhat, a birói testületek tekintélyének pedig legbiztosabb alapja az a megnyugvás, mely az adott határozatok következetességéből támad. Mi indokolja hát ? Az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása semmiesetre sem ! A vonatkozó intézkedések okszerű kiterjesztése s ezzel karöltve az elvi megállapodások gondosabb közlése a bíróságok mindenikével fokozná a bírák figyelmét a felmerülő jogesetek elbírálásánál s tisztitólag hatna törvénykezésünkre. Ily módon el volna kerülhető, hogy egy olyan egyszerű »elvi« kérdésben, mint teszem fel: a hagyaték tárgyalásával megbízott kir. közjegyző részére az iratoknak »hivatalosan«, tehát díjtalanul történt beterjesztéséért felszámított 50 krajcárok megállapitandók-e avagy sem? Az elsőbiróság és a kir. közjegyző, a kir. táblának egyszer tagadó, máskor igenlő határozatát olvassa és nem magyaráztatnék annyira el a törvénynek egy egy §-a, mint a mennyire agyonmagyaráztatott — hogy többet ne említsek - az 1881. évi LX. (60.) t.-c. 223. §-a. Ajánlom e kérdést a szakkörök figyelmébe. Bárra Károly, sz.-csehi kir. aljárásbiró. Vegyesek. Ügyvédjelöltek és joggyakornokok gyűlése. A budapesti ügyvédjelöltek és joggyakornokok ma este fél 7 órakor népes értekezletet tartottak az ügyvédi kör helyiségében. Körülbelül nyolcvanan jelentek meg a gyűlésen és céljuk volt a tervbe vett uj kör megalakítását megbeszélni. Az értekezletet dr. B o z ó k y Aclám bizottsági elnök nyitotta meg, a ki megemlékezvén a Széchenyi-téri kioszkban tartott múltkori gyűlésről, röviden vázolja a kör céljait. Utána Krieszhaber Adolf közjegyzőhelyettes, bizottsági jegyző vette át a szót. Beszédjében utalt az ügyvéd-