A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 22. szám - Az aszódi javitóintézet

202 & JOG bíróságtól hozzá felebbezett ügyben az elsöbiróságnál megtett nyilatkozatokat és beismerést az illető fél — ha azt időközben magára nézve károsnak felismeri — utóbb megtagadja és más kedvezőbb alakban adja elő védelmét és ez az elsőbiróság határozatának felülbirálatát illusoriussá teszi. Mindezen helytelenségek a szóbeliség és közvetlenség elvére alapitott bíráskodásnál kétségkívül előfordulandanak és ezek az ügyek gyorsítására, tisztázására, a restantiák csökkentésére nem alkalmas, nem biztosító körülmények. De mindezen hátráltató körülmények be nem következhetnek oly esetekben, melyeknél szakértelemmel és törvényes szabályszerűséggel szerkesztett jogi okiratok léteznek, melyekből akárki, vagy akármely bíróság a jogviszonyokat, jogcímeket és alapokat, ugy a kötelezettség teljesítésének módozatait világosan kifejezve találja. Már előbb is számtalankor kijelentett véleményünk tehát most is az, hogy a magyar igazságszolgáltatást jóvá tenni legfökép csak az által lehet, ha a törvényhozás a jogügyletek keletkezése és megkötése körül az ügyfeleket, a honpolgárokat távol tartja és megóvja a zugirászoktól és a jogi képzettséget nélkülöző minden ahoz nem értő egyének befolyásától és közreműködésétől, valamiut hogy ennek meggátlása végett kényszeritőleg utalja az ügyfeleket arra, hogy szerződéseiket a jogtudományban jártas s erre hivatásszerííleg kijelölt közegek által készíttessék; oly foutosabb okiratokat pedig, melyek messze időre terjedő jogkövetkezményeket szabályoznak, vagy köztekintetek alá esnek, közjegyzői okiratba foglaltassák, vag/ hitelesíttessék. Ilynemű törvényhozási intézkedést fontos állami érdekek már régtől fogva követelnek és a közjegyzői intézmény is épen ezen intentióból szerveztetett és mégis alig lehet megérteni, honnan van az, hogy döntő körökben az ilynemű kényszer behozatalától még most is ugy félnek, mint az alvilág fekete alakjai a szentelt víztől, holott a fentebb előadottak nyomán való elmélkedés mindenkit könnyen reá vezethet azon igazságra, hogy igazságügyünk betegségét semmi sem gyógyíthatja inkább és a bíróságok hátralékait semmi más törvényhozási kísérletezés nem csökkentheti inkább, mint az avatatlan zugirászkodásnak a jogügyletek keletkezése, megkötése és rendezése körül való teljes kizárása és a szerződések szabályszerűsége s világos, törvényszerű előállítása céljából a hivatásszerű közegek szükségképeni közreműködésének előírása. Ez lenne egyik legjobb gyógymódja annak, hogy a hiteltelekkönyvi s forgalmi kuszált viszonyok rendbehozassanak, hogy a közgazdasági, kincstári s árvák jogi érdekei biztosíttassanak. Nem szűnhetünk meg ezt ismételve az igazságügyminiszter urnák és a törvényhozásnak a királyi táblák szétosztása alkalmából ismételve figyelmébe ajánlani. Hol sorozandó az ingatlan árveréskérési költség? Irta ; dr. GERHAUSER JÓZSEF, ügyvéd Kőszegen. A fenti cim alatt ezen lapokban felvetett ezen nagyon gyakorlatias irányú nyilt kérdésre óhajtván válaszolni, ki kell jelentenem, hogy azon gyakorlatot, hogy az ingatlan árverés kérvényi költség az összes jelzálogi követelések után soroztatik, helyesnek s a végrehajtási törvénynek megfelelőnek, abból okszerűen következtetőnek nem tarthatom. De bármennyire méltányolom azon indokokat, melyek a nm. m. kir. Curiát a dr. Selymessy Sándor ur által emiitett 3,321/83. sz. végzés meghozatalánál vezérelték, bármily méltányos és a helyes jogérzetnek megfelelő is volna, hogy a végrehajtási hitelező, ki az árverés kérése által a többi jelzálogos hitelező érdekében is, sőt gyakran egyedül ezek érdekében működik, sajátjából ne fizessen ily költségeket, mégis szemben az 1881. évi LX. t.-c. í 89. és 192. §-ainak határozott rendelkezéseivel, dr. Selymessy Sándor urnák azon felfogását, hogy a z á r v e r é s k é r v é n y i költség a 189.. §. a) pontja alá tartozó előnyös költségkép elégítendő ki, nem oszthatom. Nem akarom e helyt vizsgálni, minő indokok vezérelték a törvényhozást a végrehajtási törvény 189. és 192. §-ainak megalkotásánál, arra nézve pedig helyes, a jogérzetnek megfelelő volt-e ezen törvényszakaszokat ugy megalkotni, a hogy megalkottattak, csak annyit jegyzek meg e helyen, hogy árverést hirdetni és foganatosítani előző árverési kérvény nélkül, árverést kérni előző végrehajtási kérvény nélkül s végrehajtást kérni előző peres eljárás nélkül — legalább rendszerint — nem lehet. Ha tehát végrehajtási törvényünk a helyes jogérzet s a méltányosság alapján kivánta volna megoldani a kielégítési sorrend kérdését, ugy a 189. §. a) pontja alá eső előnyös költségek közé, a peri, az elárverezett ingatlanra vonatkozó végrehajtás kérvényi és az ugyanerre vonatkozó árverés kérvényi költséget is fel kellett volna venni. De lege lata szólván azonban, a fentiek dacára feltétlenül helyesnek kell tartanom a nagyin, m. kir. Curia 25. sz. polgári döntvényét, mely kimondja, hogy: »az elárverezett ingatlan vételárának felosztásánál a végrehajtási és árverési kérvény költségei előnyös tételkép nem sorozhatók«. Helyesnek kell tartanom pedig azért, mert — őszintén megválva — kissé erőltetettnek látom azon magyarázatot, melyet dr. Selymessy Sándor ur az árverés kérvényi költséget a 189. §. a) pontjában emiitett hirdetési költség fogalma alá hozni igyekszik s kötve hiszem, hogy a törvényhozás árverés hirdetése és foganatosítása körül felmerült és bíróilag megállapított kö]thogy az egyes államokban hány javítóintézet van és mily nagy az itt elhelyezettek száma. Xs pedig van: Franciaországban . • . . 66 javitóintézet 9,561 gyermekkel, Angliában 188 » 23,693 » Olaszországban 38 » 5,440 » Schweizban 60 » 2,400 » Észak-Amerikában .... 67 » 14,940 » Magyarországon pedig van — — kettő Kolozsvár mellett, körülbelül 70 gyermek számára és Aszódon egy, melynek következő rövid leírása adható. A javitóintézet 1884-ben épült a hatvani út mellett és 1888-ban tetemesen lett nagyobbítva, ugy, hogy jelenleg 62 catastralis holdnyi területen három nagy pavillon és még négy épület áll. Különös megemlítést érdemel a délnyugati oldalon lévő nagy pavillon, nemcsak azért, mert nagyságra és csínyre nézve a többieket jóval felülmúlja, hanem azért is, mert ezt maguk a gyermekek építették. Az intézet összesen 180 gyermek számára volt tervezve és a jelenlegi létszám 181; ezeknek egy harmada a szülök által önkényt ide adattak, mig a többiek birói Ítélet alapján vannak itt, részben határozott időre, részben mig meg nem javultak, azonban a btk. 8-í. §. alapján mégis csak a 20. évig tarthatók itt. Az igazgatónak, üaal N. Józsefnek nyilatkozata szerint sokkal nehezebb a szülők által ide adottaknak megjavítása, mint az ítélet által itt marasztaltaké, mit könnyen el is lehet hinni, nemcsak azért, mert bizonyára az elziillöttségnek oly fokán áll az a gyermek, a kit a szülő állami javitóintézetbe, tehát a fiatalok börtöTÁRCA. Az aszódi javitóintézet. * Irta : BACK FRIGYES Budapesten. Már régóta el van ismerve, hogy az ifjukorú bűntetteseknél a büntetés főleg erkölcsi nevelés, javítás végett alkalmazandó, ugy, hogy a büntetés tartamának kiállta után javitva adassanak vissza a társadalomnak, melynek rendje ellen vétettek. Ez azonban a fennállott büntetési rendszer keretében nem volt megvalósítható, mert lehetetlen, hogy pl., ha a fogházban egy fedél alatt, egy teremben egy 15 — 16 éves legényke egy megrögzött gonosztevővel együtt dolgozik, hogy ettől meg ne mételyezve, hanem javitva hagyja el a fogházat, erre valószínűleg a fogház csak a fegyház előiskolája volt. Szükséges volt tehát e cél megvalósításának megfelelő intézetek, javitóházakat felállítani, hol egyrészt bíróságilag vagy közigazgatásilag ide küldötteket vagy bizonyos határozott ideig vagy addig tartanak, mig a javulás jeleit nem mutatják. Hogy az egyes államok mily nagy jelentőséget tulajdonítanak ezen kérdésnek, a mit K r o h n e oly szépen »Das Verhüten des Hineinwachsens der Jugendlichen in das \'erbrechen«-nek nevez, azt mulatja a rövid statistikája1 annak, * A budapesti egyetemi hallgatók egy részének dr. F a y e r László tanáruk kíséretében az intézetbe tett kirándulása alkalmából. A szetk. 1 Bulletin de l'union internationale de droit pénal-ban G e t z-nek (a norvég btrkvt javaslat szerzője) rapportja.