A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 18. szám - Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezetére. 3. r.

72 A JOG van, hogy a h.-i 1,086. sz. tjkvben 1. sorsz. a. foglalt ingatlant T. János és neje szül. Pr. Éva e.-i lakosoknak az 1870. évi tavaszon eladta és 300 forint vételárat ezért felvett; s ugyancsak a h.-i 1,186. sz. tjkvben 1. sorsz. a. foglalt ingatlant T. Józsefnek, illetve K. Mihályné szül T. Katalinnak 1874. évi tavaszon eladta s erre 250 frt vételárat felvett. Az iratok között fekvő telekkönyvi iratokból, a betekintett eredeti tjkvekből, fentieken kivül jogszerííleg igazolva van, hogy vádlott panaszosoknak tulajdonjogát igazoló 17 évi békés birtoklás után, mert az általa eladott ingatlan anyjáról reá háramlott örökséget képezvén, panaszosok nevén nem állottak: a kérdésbeli ingatlanokat hagyatéki uton saját nevére irattá, azokat dr. G. Salamon ügyvéd javára 350 forinttal megterhelte, s elárvereztetésüket önkénytes árverés utján megkisérlette annyira, hogy az árverési határnap f. évi június 11-ére már kitűzetett, s csakis a vádfeljelentés folytán függesztetett fel. Ezek által a csalás bűntettének kísérlete, mert a már egyszer eladott és kifizetett ingatlanokat újra eladni megkisérlette, mi által panaszosok ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtése utján magának jogtalan vagyoni hasznot s ezeknek vagyoni kárt okozandott; nem különben ugyanezen indokból a már emiitett telekjegyzőkönyvekbe panaszosok jogai és jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tényeket: mintha a már eladott ingatlanoknak tulajdonosa, azoknak megterhelésére s eladására jogosult volna, jegyeztetvén be: ez által az okirathamisitás bűntette teljes jogszerűséggel igazolt. Vádlottnak azon mentsége, mintha panaszosok neki 40, illetve 43 s igy összesen 33 forinttal adósok volnának, s ő csak ezen követelését akarta volna ellenükben érvényesíteni, mint teljesen igazolatlan a felsorolt indokok után figyelembe nem vehető. Vádlott bűnössége ezek alapján a fentiek szerint megállapittatván, büntetése mértékének megállapításánál figyelembe vétetett büntetlen előélete, beismerése és hogy kárt nem okozott. (1888. október 24-én 4,137. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszéknek azt a végzését, melylyel dr. G. Salamon ügyvédnek vád alá helyezését a kir. ügyész indítványa ellenére megtagadta, helybenhagyja, ítéletét pedig a bűncselekmény minősítése tekintetében megváltoztatja s vádlottat csak a Btk. 400. §-ának 2-ik bekezdésébe nyilvánítja bűnösnek, egyebekben pedig azt helybenhagyja. Indokok: A kir. ügyész által felebbezett végzést helyben hagyni kellett azért, mert dr. G. Salamon az 1888. évi október hó 24-én megtartott végtárgyaláshoz tanuként lett megidézve s ilyen minőségben kihallgattatott, a végtárgyalás folyamán tehát ellene vádhatározat az eljárás szabályainak megsértése nélkül hozható nem is volt. Megjegyzi egyébként a kir. tábla, hogy a hozott végzés a kir. ügyész ama jogát nem érinti, hogy dr. G. Salamon ellen 1888. évi 3,219. sz. a. hozott végzéssel jogérvényesen megszüntetett büntető eljárásnak újrafelvételét új bizonyítékok alapján szabályszerűen indítványozhassa. Az ügy érdemében P. István vádlottnak ama beigazolt cselekménye, hogy a sértetteknek 1870.. illetve 1874. évben eladott szölőbirtokokat hagyatéki eljárás utján saját nevére telekkönyveztetve dr. G. Salamon javára zálogjogilag 350 frt erejéig jogtalan vagyon haszon szerzése céljából megterhelte, a Btk. 400. §-ának 2-ik bekezdése szerint minősülő s büntetendő okirathamisitás bűntettének alkotja meg tényálladékát, a vádlottat ebben kellett bűnösnek kimondani, mert ama ténykedése, hogy a nevére irt szőlőbirtoknak önkénytes elárvereztetése iránt folyamodott, mint a célba vett haszonszerzésnek eszköze, a csalás bűntettének külön kísérletét meg nem állapítja. (1889. évi április 1-én 47,335. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a Btk. 400. §-ában meghatározott vétséget, illetve büntettet az követi el, a ki szándékosan közreműködik arra, hogy valaki jogai vagy jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tények, körülmények vagy nyilatkozatok vezettessenek be a nyilvános könyvbe vagy más közokiratba ; tekintve, hogy vádlott ama cselekménye, a mely szerint a kérdéses két rendbeli szőlő tulajdoni jogát a telekkönyvben saját nevére irattá, önmagában még nem képezi a kiemelt szakasz alá eső büntetendő cselekményt azért, mert ama két szőlő törvényes örökösödés utján a vádlottra háramolván, nem valótlan, hanem oly valódi tény vezettetett be a nyilvános könyvet képező telekjegyzőkönyvbe, a mi nélkül egy harmadik személy tulajdoni jogának telekkönyvi bekebeleztetése nem is lett volna eszközölhető ; tekintve azonban vádlott azon további cselekményét, a mely szerint tudva azt, hogy a két szőlőt már eladta, s a vételárat már felvette, sőt az eladott szőlőket a vevőknek azon kijelentéssel, hogy azok az ő, a vevők tulajdonaivá lettek, ezeknek tényleg átadta, mégis ez utóbbiak kijátszásával nemcsak engedélyi adott, hogy egy harmadik személy a kérdéses szőlőkre 350 frt erejéig zálogjogot kieszközöljön és pedig akkor, a mikor vádlott ama mások tulajdonát képező két rendbeli szőlőnek önkénytes bírói árverés utján leendő eladását célozta; tekintve, hogy vádlott eme cselekménye ravasz fondorlatot képez, mely a szőlő árának kifizetése után, azok tulajdoni jogára nézve magukat teljes biztosságban levőknek hitt vevők tévedésben tartásával és ezek megkárosításával a bekebelező ügyvéd javára jogtalan vagyoni haszon elérését célozta; tekintve, hogy ezen jogtalan vagyoni haszon elérése a kitűzött árverés félbeszakítása által megakadályoztatván, a megkezdett cselekmény be nem végeztetett; tekintve, hogy vádlott vagyontalansága megállapittatott és általa is elismertetett, azon feltevés, hogy a kárositási szándék hiányzott volna, mert a vevők jogtalan megterheltetése által ezekre hárult kárt vádlott fedezte volna, ki van zárva, tekintve, hogy vádlott cselekménye megállapítja a Btkönyv 379. §-a alá eső s az 50 frtot túlhaladó kárösszegre való tekintettel a 380. §. szerint bűntetté minősülő csalásnak a Btkönyv 65. §. értelmébeni kísérletét: vádlott nem a Btk. 400. §. alá eső bűntettben, hanem a 376. §. alá eső s a 387. §. szerint bűntetté minősülő csalásnak a 65. §. értelmébeni kísérletében mondatik ,ki bűnösnek, s ezért a Btk. 383. §. alapján az alsóbb fokú bíróságok által kiszabott 9 havi börtönbüntetésen felül 100 frt pénzbüntetésre is Ítéltetik. Egyebekben a kir. tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1890. február 18-án 77,642. sz. a.) A levél által elkövetett becsületsértési eseteknél a tett elkövetése helyéül azon hely tekintendő, hol a sértettnek kezéhez jutott és tartalmának elolvasása által magát sértve érzi. — Az illetőség megállapításánál az elkövetési hely irányadó. A budapesti kir. tszék: Ezen feljelentés alapján a kir. tszék az eljárásra való illetékességet el nem fogadja, magát illetéktelennek jelenti ki s a fenforgó összeütközés elbírálása végett az összes iratokat a budapesti kir. itélö táblához felterjeszteni rendeli. Indokok: A levél által elkövetett becsületsértési eseteknél a tett elkövetése helyéül azon hely tekintendő, hol a sértettnek kezéhez jutott és tartalmának elolvasása által magát sértve érzi, ennélfogva a postára feladás a sértés helyéül, tehát az illetékesség megállapítására tekintetbe vehető körülményül nem szolgálhat már csak azért sem, mert ha esetleg a levél kézhez nem jut, akkor is fenn kellene forogni a sértésnek, a mi különösen zárt leveleknél, mint a jelen esetben is, elképzelhetetlen, minélfogva a kir. törvényszék jelen esetben illetékességét meg nem állapíthatta. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla ezen ügyre vonatkozólag a szombathelyi kir. törvényszéket mondja ki illetékesnek. Indokok: A panasz tárgyát képező becsületsértést tartalmazó zárt levél Budapesten adatott postára s címzettnek a szombathelyi kir. tszék hatásköre alá eső területen kézbesittetet: s nem szenved kétséget, hogy a sértés akkor lett végrehajtva, midőn sértett a levelet felbontotta és elolvasta, mert addig ezen levél tartalmáról, kivéve annak Íróját, senkinek tudomása nem volt. Ezek szerint az illetőség megállapításánál első sorban az elkövetési hely lévén irányadó, ez ügyre vonatkozólag a szombathelyi kir. tszék illetőségét kellett megállapítani. (1890. jan. hó 15. 52,189. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny ből. Csődök : Oesterreicher B. Örökösei e., szatmárnémeti tszék, bej. máj. 19, félsz. jun. 2, csb. Visky Károly, tmg. Uray Gáspár. — Braun Lajos e., bpesti kir. és váltótszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 19, csb. Antos Károly, tmg. Kiss Albert. — Schrammel Miklós e;, szombathelyi tszék, bej. jun. 2, félsz. jun. 16, csb. Tura József, tmg. dr. Rhorer Miklós. — Philip Stransz e., rózsahegyi tszék, bej. jun. 14, félsz. jun. 28, csb. Lattyák János. — Elsert Erich e., besztercebányai tszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 11, csb. Sebe István, tmg. Drexler Frigyes. — Arnstein Mór e., szombathelyi tszék, bej. máj. 19, félsz. jun. 2, csb. Tura József, tmg. Rácz Miklós. — Tebi János e., erzsébetvárosi tszék, csb. Sándor Frigyes, tmg. Weprich János. — B. Steiner e., rózsahegyi tszék, bej. jun. 14, felsi. jun. 27, csb. Rattyák János, tmg. Pruzsinszky. Pályázatok : A kolozsvári tszéknél két dijas joggyakornoki áll. május 8-ig. — A szolnoki jbságnál birói áll. máj 11-ig. — A zombori tszéknél aljegyzői áll. máj. 12-ig. — A pécsi tszéknél aljegyzői áll. máj. 14-ig. — A pozsonyi tszéknél díjas joggyakornoki áll. máj. 14-ig. — A marosvásárhelyi tszéknél birói áll. máj. 17-ig. Nyomatott a .Pesti feönyviiyomda-ré*zvény-tá-r8a8ág"-nál. (Hold-ntcza 7. szám.)