A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 15. szám - Adalék a lutri-joghoz

58 A JOG nek a közösség megszüntetésére vonatkozó részét ezen, többi részét pedig az abban felhozott vonatkozó indokok alapján helyben kellett hagyni. A 111. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Habár a vagyonközösség megszüntetése iránt indított perben is, a mennyiben a közösség megszüntetését kérő birtokba nincs, a tényleges birlaló a tlkvi tulajdon megszerzésére vonatkozó rosszhiszeműség kimutatásától és jogainak érvényesítésétől elzárva nem lehet, mindazonáltal tekintettel arra, hogy a keresethez A) alatt csatolt tlkvi kivonatból az tűnik ki, miszerint a keresetben megjelölt ingatlanok bekeblezett adósságokkal terhelve vannak, ily esetben pedig a jelzálogos hitelezők és a vagyonközösség megszüntetése iránt indított perbe idézendők, ezt pedig a jelen esetben felperes mellőzte, a másodbiróságnak ítélete ezen és III. r. alperesre nézve az e. b. által felhozott indokolásnál t fogva helybenhagyandó volt. (1890. február 19-én, 4,243.) Az árverési vevők ellen mint harmadik jóhiszemű tlkvi jogszerzők ellen telekköuyvileg fel nem jegyzett igények nem érvényesíthetők. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik, a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: A per adataiból, de magának felperesnek kereseti előadásából is kétségtelen, hogy a sándorházai 199. sz. tjkvben (184., 185.) hr. sz. alatt felvett belső telket, melynek a kereseti 170 D-öl terület kiegészítő alkatrészeit képezi, alperesek nyilvános bírói árverésen vásárolták, ennélfogva ők a kereseti ingatlannak olyan jogszerű tulajdonosai, kik ellen mint harmadik jóhiszemű tlkvi jogszerzők ellen tlkvileg fel nem jegyzett igények nem érvényesíthetők és pedig annál kevésbé, mivel a birói árverésen, mint birói cselekményen alapuló vételnél a szerzésnek rosszhiszeműsége kizárva van. A tanuk vallomásával bizonyított az a körülmény, hogy az árverést megelőzőleg a kereseti ingatlan a (184., 185.) hr. sz. alatt felvett beltelek többi részétől cövekekkel elkülönittetett, hogy az árverés alkalmával kijelentetett, miszerint a kereseti ingatlan eladás tárgyát nem képezi és hogy az árverés után a beltelket alperesek a kereseti ingatlanon kívül vették birtokukba, alpereseknek az árverés útján szerzett jogaira befolyással nincs. Mert arra nézve, hogy az árverés tárgyát mely vagyon képezi, egyedül az árverési feltétel az irányadó, a vagyon előbbi birtoklása, valamint az árverés alkalmával bárki részéről tett, az árverési jegyzőkönyvbe fel sem vett s az árverési feltételekkel ellenkező kijelentés tehát az árverési vevőre kötelező erővel nem bir, az által pedig, hogy a vevő az ingatlannak csak egy részét veszi birtokba, a többi birtokba nem vett részről lemondottnak már csak azért sem tekinthető, mivel a jogról való lemondásnak, hogy ez érvényesíthető legyen, világosnak és határozottnak kell lenni. (1890. február 28. 8,927.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A vasúttársaság felelősége uti-podgyász elkésett kiszolgáltatása esetén. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság dr. Rott Jakab ügyvéd által képviselt T. Adolf felperesnek, dr. Hollósi Béla ügyvéd által védett m. kir. államvasutak alperes elleni 17 frt 40 kr. iránti perében ítélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes valóságos kárát nem igazolta, mert mint keresetében maga is előadja, 10 frtnyi napidíja csak az esetben járt volna a cégtől, ha utazott volna, mi költséggél jár, már pedig felperes, mint állítja., nem utazott, s ekként költsége vagyis kára nem származott, de azon körülmény hogy podgyászát megérkezte után csak harmadnap kapta meg, egymagában tovább utazásában nem gátolván, őt keresetével elutasítani kellett. (1888. szeptember 20-án 23,082. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Okok: Felperes kártérítés iránt indított keresetét arra állapítja, hogy podgyászát megérkezésekor azonnal nem, hanem csak harmadnapra kapta meg. Tekintve, hogy az üzleti szabályoknak a ker. törv. 427. §-ában engedett kikötést tartalmazó 30. §-a szerint a hiányzó podgyász a vonat megérkezése után csak harmadnap múlva tekintetik elveszettnek és az elveszett podgyász megtalálása és kiszolgáltatása esetére a vasút által netalán már fizetett kézbesítési összeg visszafizetendő, miből köí vetkezik, hogy felperes a beismerése szerint hiánytalanul kiadott I podgyászért, csupán azért, mivel azt felperes 3-ad napon kapta i meg, kártérítési igénynyel alperes irányában nem bir, tekintve, I hogy felperes oly tényleges kárt sem igazol, melyet a podgyászI nak 3 nap múlva történt kiadása következtében szenvedett, mi| ként ezt az elsőbiróság ítéletében kifejtette: felperes keresetével elutasítandó volt. (1889. évi május 28-án 7,075. sz. a.) A ni. kir. Curia: Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával köteles alperes felperesnek a kereseti tőkét s járulékait megfizetni. Indokok: A keresetnek helyt adni kellett azért, mert alperes beismerte felperes abbeli előadásának valóságát, mely szerint 1887. december 27-én Aradra érkezvén, mint személvpodgyászt feladott 58 kgr. súlyú málháját ott nem azonnal, hanem csak december 30-án adták ki; mert továbbá felperes. A. Jakab tanúval igazolván, hogy tőle, illetve Kr. E. cégtől azokra a napokra, melyeket a málnának át nem vehetése miatt Aradon töltött, a rendes 10 frtnyi napidíj helyett csak 5 frtot kapott, mivel ezen idő alatt a cég részére szolgálatot nem tehetett, kétségen kivül áll, hogy vagyoni hátrányt, tehát kárt szenvedett; mert jelen esetre a vasúti üzletszabályzatnak nem 30. £-a mely az elveszett podgyászért való kártalanítás iránt rendelkezik, hanem annak 31. §-a alkalmazandó, mely a szállítási határidő elmulasztásából eredő kár megtérítése iránt intézkedik; mert a 31. §. szerint az utasnak csak azt kell igazolni, hogy a 28. §-ban megállapított szállítási határidő elmulasztása folytán egyáltalán kárt szenvedett, mit ha igazol, köteles a vasúti vállalat kártérítés fejében minden egyes napi késedelemért a meg nem érkezett podgvász minden kgr.-ja után 10 krt fizetni, mindaddig, raig a podgyász elveszettnek nem tekintetik; s mert a felperes által követelt összeg ezen rendelkezésnek megfelel. (1890. február 14. 964. sz. a.) Oly személyek, kik valamely üzletben csak időnkint bizonyos teendők véghezvitelére mint kisegítők, habár rendes díjfizetés mellett is felfogadtatnak, de a mellett szabadon más foglalkozást is űznek, a kt. 55. §-a alá eső kereskedösegédek sorába nem tartoznak és így a kereskedői segédeket megillető felmondáshoz sem lehet igényük. A budapesti V. kerületi kir. járásbíróság: Alperes cég feltétlenül köteles a kereseti 60 frt tőke követelést megfizetni. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Kereskedő-segédnek a kereskedő által üzletében csak állandóan alkalmazott s oly személyek tekinthetők, kik összes tevékenységüket egy és ugyanazon főnöknek szentelik, mig ellenben oly személyek, kik valamely üzletben csak időnkint bizonyos teendők véghezvitelére mint kisegítők, habár rendes díjfizetés mellett is feifogadtatnak, de a mellett szabadon más foglalkozást is űzhetnek, a kt. 55. §. alá eső kereskedősegédek sorába nem tartoznak, ebből folyólag tekintve azt, hogy felperes nem tagadta, miként ő alperes cégnél naponkint csak kis ideig tartó könyvvezetést teljesített, egyébként pedig alperes vele nem rendelkezett, sőt felajánlott esküje szerint, naponkint még két órát sem volt köteles alperes üzletében működni, felperes ily alkalmaztatás mellett kereskedői segédnek nem tekinthető és igy a kereskedői segédeket megillető felmondáshoz sem lehet igénye, miért is ez iránti keresetével jogalap hiányában elutasítandó és mint pervesztes fél az alperes részére a perköltségekben is marasztalandó volt. A ni. kir. Curia: A másodbiróságnak neheztelt ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1890. évi március hó 6-án. 873. sz.) Törvény alapján, más megállapodás nem létében, felmondást csak a kereskedőnek és iparosnak segédszemélyzete igényelhet, vagyis azok, kik főnöküknek alárendelt és segédi ügykörükbe tartozó üzleti szolgálatok teljesítésére kötelezett közegei. Ilyen viszony a lapszerkesztő és kiadó között, különösen, ha a szerkesztőnek, a szerkesztés tekintetében feltétlen függetlenség biztosíttatott, nem áll fenn. A szerkesztő tehát az alapon, hogy a kiadó a szerződéstől egyoldalulag és indokolatlanul elállott, nem felmondást, hanem igazolható kára megtérítését kérheti. A szegedi kir. járásbíróság: Felperes keresetének részben hely adatik s alperes köteleztetik 210 frt tőkét, ennek a