A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 14. szám - Az 1877. évi XXII. t.-c. 78. §-a alapján beadott panaszok elintézésének illetékességéről

136 ÍL JOG A kir. törvényszék magát illetéktelennek mondta ki a panasz fölötti határozathozatalra s a kir. járásbíróságot a panasz érdemleges elbírálására utasította, azzal, hogy az 1878. évi XXII. t.-cikknek a végrehajtásról szóló fejezetében határozott intézkedés nem foglaltatik arra nézve, hogy a hivatkozott törvény 78. §-ában felsorolt sérelmek felett mely bíróság van hivatva határozni, s így az lí-77. évi XXII. t.-c. ezen hiánya csakis a törvényből merített hasonszerüség (analógia legis) utján egészíthető ki. A végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-cikk hasonló esetekre vonatkozó intézkedésében különbséget tesz — mondja a tszék indokolásában — az oly sérelmek között, melyek a bíróság intézkedései által származtak s az oly sérelmek közt, melyek a kiküldött eljárásából és intézkedéseiből keletkeztek. Az előbbiek ellen felfolyamodásnak, az utóbbiak ellen pedig előterjesztésnek van helye, s így tekintve, hogy a beadott panasz előterjesztés jellegével bír és azok felett kizárólag a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság van hivatva határozni, ennélfogva a bírói illetőséget jelen esetben leszállítani s a járásbíróságot az előterjesztésnek veendő alperesi kérvény érdemébeni határozathozatalra utasítani kellett. Az 1877. évi XXII. t.-c. életbeléptetése óta vajmi ritkán fordultak elő ily esetek s igy a bíróságok judicaturájára utalni lehetetlen. A kir. járásbíróság azonban a panasz elintézésére a kir. tszéket tartván mindennek dacára illetékesnek, az ügyet, az 1881. évi LIX. t.-cikk 7. §-ának rendelkezésénél fogva az illetékességi összeütközés eldöntése végett a nagyméltóságú m. kir. Curiához terjesztette fel. Az 1877. évi XXII. t.-c. 78. §-ában taxatíve felsoroltatnak azon esetek, a melyekben a végrehajtást szenvedett, a 79. §-ban pedig azok, a melyekben a végrehajtató fél élhet panaszszal és ezek után ugyanazon törvény a nélkül, hogy különbséget tenne a 78. és 79. §-okban felsorolt esetekre vonatkozó panaszok tárgyában a 80. §-ban egész határozottsággal a kir. tszékeket mondja ki a panaszok feletti határozathozatalra illetékesnek és ezért én a kir. járásbíróságot a határozathozatalra már ez okból nem találtam illetékesnek. Az 1877. évi XXII. t.-c. azonban különbséget tesz semmiségi panasz és egyszerű panasz között. Az előbbi jogorvoslat a bíróságnak az ítélet meghozataláig terjedő sérelmes intézkedései (57. §.), az utóbbi pedig a végrehajtási eljárás során fel merült sérelmes intézkedések orvoslására irányul. A bagatell eljárásról szóló törvény nem tartalmaz oly intézkedést, melylyel az eljáró bíró (békebiró vagy járásbiró) egyúttal fórum cassatorium hatáskörrel lenne felruházva és ép ezen okból, tekintettel arra is, hogy a 78. §. szerint a 74. §. alapján kiszabott pénzbírságot tartalmazó végzés ellen is élhet a végrehajtást szenvedett panaszszal, ennélfogva, ha a kir. tszék határozata felelne meg a törvény helyes értelmezésének, az igazságszolgáltatás érdekével semmikép sem lenne összeegyeztethető, hogy ugyanazon bíró, a ki a bírságot kiszabta, hozzon egyúttal a sérelmes kiszabás ellen beadott panasz felett határozatot s ezzel saját intézkedéseit, bírói határozatát bírálja felül. Igaz ugyan, hogy a bagatell eljárásról szóló törvény 80. § ának amaz intézkedése, hogy az előterjesztés természetével biró panaszok felett is a kir. tszék hozzon határozatot, a kir. járásbiróságokkal szemben alig indokolható, mivel azok a sommás ügyekben beadott előterjesztések felett határozhatnak, azoknak érdemleges elintézése hatáskörükhöz tartozik, de ez nem elég indok arra, hogy a törvény világos szavai ellenkezőleg interpretaltássanak, mert egyrészt a 79. §. c) pontjában körvonalozott sérelem szintén előterjesztés jellegével biró panasz utján orvosolható és ha a kir. tszék ennek elbírálására sem volna illetékes, ugy a törvény 80. §-ának egyáltalában sem értelme, sem pedig alkalmazhatási köre nem lenne, másrészt pedig ép azon indokból, mert az ily panaszok eldöntésével hozott határozatok ellen a 80. §. szerint további jogorvoslatnak helye nincs, nyilvánvaló, hogy a törvény intenciója csak az lehetett, hogy ne az eljáró biró, hanem a fórum cassatorium hatáskörével felruházott tszék bírálja el véglegesen az ily panaszokat annál is inkább, mivel az 1877. évi XXII. t.-cikknek a végrehajtásról szóló szakaszai ép ugy levén alkalmazandók a községi, mint a békebiráskodás előtt folyamatban levő ügyekben a törvényhozás nagyobb garanciát talált abban, a mennyiben a kir. járásbíróságok különválasztásával az eljárást komplikálni nem kívánta, ha az ily semmiségi okot képező panaszok elbírálásával a kir. törvényszék mint semmitőszéket ruházza fel, — jogában állván a kir. tszéknek, mielőtt határozna, az eljáró bíróságot odautasitani, hogy a panasz tárgyában az érdekelt feleket jegyzőkönyvileg hallgassa ki és ezzel felszerelve terjeszsze fel az ügyet elbírálás végett. A kir. járásbíróság ezen felterjesztésére a nagyméltóságú m. kir. Curia a panasz elbírálására a kir. tszéket mondta ki illetékesnek, mert a kisebb polgári peres ügyekbeni eljárást szabályozó 1877. évi XXII. t.-c. azon végrehajtási eljárás folyamában, a mely nem ingatlanra, vagyis a 86. §. értelmében nem a törvénykezési rendtartás szabályai alá tartozó esetre, hanem ingóságra és magára nek költségei felszámítására alkalom adassék s annak utána a költségek tekintetében hozassék újabb határozat. Ez szerény nézetem szerint »t o 1 v a j k 1 u c s i k«, melynek segélyévél felperes zsebéből bizonyos összeg vonatott ki azon hanyag alperes javára, a ki annak idején és helyén elfelejtett felszámítani. Nézzünk egy negyedik »K 1 u c s i k o t«. Az első fokon párhuzamosan kezeltetik két per azért, mert bizonyos okmányok vannak az egyikhez felszerelve, melyekre a másikban is hivatkozás történik. Az egyik per beszüntettetvén, irattárba kerül. A másikban ítélet hozatik, mely alkalommal azonban az irattárba került perhez felszerelt közös okmányok ezen ügyhöz csatoltatnak. Az ítélettel eldöntött per felebbeztetik. Pocakossága »Klucsik« használatát teszi kívánatossá. Megvan! Ezen pernek végzéseiben előfordul a másiknak száma. Az előadó kíváncsi arra is. Feloldja az ítéletet, a másik pernek csatolását, a fölött a felek meghallgatását s annakutána újabb határozat hozatalát rendeli el. Ez az a »lopott Klucsik«, melyet egy curiai döntvény szerint nem kell a btk. 333. §-a szerint ellopni. Mert itt egy idegen pernek a száma tulajdoníttatik el azon célból, hogy az előadó magának »jogos hasznot«, t. i. több ügydarab feldolgozása által érdemeket szerezzen. Lássunk egy ötödiket. . . . Felperes nem produkálván alkalmas bizonyítékokat, keresetével »e z u 11 a 1« elutasittatik. A középfokú biró feloldja az ítéletet s mindazon bizonyítékok beszerzését rendeli el, melyek hiányából felperes az első fokon »ezuttal« kifejezéssel el volt utasítva. Ez az »igaz Klucsik«; a mennyiben felperes »igazainak« kiderítése céljából formális nyomozást rendel el s kényszeríti őt bizonyítékainak előmutatására. Ilyen az is, midőn a fel perbeszédeiben más hatóságnál fekvő okmányokra hivatkozik s azoknak a polg. prts. 187. §-a alapján hivatalbóli beszerzését kéri. Az első fokon a prts. 181. §-a értelmében elutasittatik, mivel az okiratokat másolatban nem csatolta a perhez. A középfokon feloldatik az ítélet, póttárgyalás megtartására utasittatik az alsóbiróság a végből, hogy a fél beszereztetni kivánt okmányait körülményesen irja le, ezen leirás nyomán aztán a bíróság az okiratokat nyomozza ki, azok fölött a feleket hallgassa meg s a kifejlendőkhöz képest hozzon újabb határozatot. Nagyon gyakori és hálás tárgy a »Klucsik« alkalmazására, a tanukra való hivatkozás is. Isten ments egy pert a felhívott tanuk mellőzésével eldönteni. Olyan bizonyos mint a »birói fizetés-emelés«, vagy a »halál«, hogy feloldva jön vissza. . . . . . . Azt hallom közbevetni, hogy a hasonlat első része »nagyon sántit«. Hát hiszen közmondás az, hogy minden hasonlat sántit többé-kevésbé. Annyi tény, hogy mind a fizetés-emelésnek, mind a halálnak bekövetkezése bizonyos, csak az ideje bizonytalan... . (Forrás : Szilágyi Dezső és a próféták.) Már most, ha a bírói fizetés csakugyan sántit, abból csak az a »joghátrány« származik reánk nézve, hogy a halál előbb jön majd. ... A mi valószínű is; mert ehhez senkinek sincs hozzászólása, amahoz pedig van — Wekerlének. Hogy az »a r á n y- és a r a n y k 1 u c s i k« is előfordul az életben, azt az úrbéri birtokrendezési perek birái jól tudják. Egy ilyen perben a »Klucsik« valóban aranyat ér. S ki is használtatik, mint az aranybánya. Ugyanis, egy-egy úrbéri Ítélet addig »ol do ztatik«, mig a felek türelme végkép kimerülvén (mint az aranybánya), oly »barátságos egyezségre« lépnek, a mely nem mondható mindig »barátságosnak«, a mennyiben végrehajtásához néha katonai karhatalom is igényeltetik. No de »Violin-klucsik« csak nem fordul elő a jogi életben!?