A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 13. szám - A szerzői jog rendszeresen előadva [könyvismertetés]

A J O (i. 51 az el nem vállalt veszélyből eredhetett, valóban ezen veszély által okoztatott; minthogy pedig a kérdésben forgó üvegán'i a törés veszélyének kétségtelenül ki volt téve és felperes azt, hogy a kár nem annak ezen sajátszerű minőségéből eredett, hanem a vaspálya személyzetének vétkessége által okoztatott, nem bizonyította, de bizonyítani meg sem kísérletté, a kereset nélkülözi a törvényes alapot A fuvarozó felelőssége meg van állapítva azon esetre, ha a begöngy51és hiányossága kivülröl felismerheti és a fuvaros ily begöngyöléssel elfogadta az árút. (Ker. tv. 398. §.) V budapesti V. ker. járásbíróság (1888. június 2l-én 00,195/1888. p. sz.) : dr. Horváth Adám ügyvéd által képviselt Dr. Gyula felperesnek dr. Weissberger Miklós ügyvéd által védett első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat alperes elleni 41 forint 88 kr. iránti perében itélt: felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy az ő nevére hordóban feladott és alperesi társaság által szállítás végett elvállalt olajból 137"' IO kilo elfolyt, állítván, hogy a hiányért alperes a keresk. törvény 398. §-a értelmében felelős. Ezen felperesi állítás azonban bírói figyelembe vehető nem volt, mert 3 •/. alatti felperes által is aláirt szemle jegyzőkönyv tanúsága szerint a kérdéses hordók dugaszos pléh lemezzel leszegezve nem voltak. A meghallgatott szakértők pedig azt véleményezik, hogy kereskedői szokás az olajos hordók dugaszait pléh lemezzel megerősíteni, minthogy ez a kérdéses szállítmányon nem történt, a szállítást elvállalt társaság a károkért felelősségre nem vonható, ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itéló tábla (1889. május 29-én 5,742/1888. v. sz.): az első bíróság ítéletét megváltoztatja s alperest a kereseti tőke megfizetésére kötelezi. Indokok: A kereskedelmi törvény 398. §. szerint a fuvarozó minden kárért, mely az árúban az átvételtől a kiszolgáltatásig megsérülés által történik, felelős, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt rendes csurgás, vagy a begöngyölésnek kivülröl felmutatható hiányai okozták. A ker. törv. eme rendelkezéséből kétségtelen, hogy ha a kár a begöngyölésnek kívülről felismerhető hiányából származik, a fuvarozó az okozott kárt megtéríteni tartozik. Felperes kára ugy a kereseti előadás, mint alperes beismerése szerint is onnan állván elő, hogy a felperes részére alperes által fuvarozott egy hordó olajból l37~'/io kiló szállítás közben elfolyt, miután alperes sem az olaj mennyisége, sem annak követelésbe vett értéke ellen kifogást nem tett, kérdés és elbírálás tárgyát egyedül az képezi, hogy mennyiben terheli mulasztás alperest a szállítás körül s hogy kötelezhető-e alperes kártérítésre vagy sem ? Alperes nem vonta kétségbe, hogy a hordó a feladáskor sértetlen állapotban adatott át elszállítás végett, de azzal védekezett, hogy felperes a hordó csapját pléhlemezzel be nem szegezvén, a szállítás közben a hordót ért rázás folytán a csap meglazult s miután a hordó kirakodás után a rakparton a napon állt, az olaj tágulása következtében a csap kilöketett s ugy folyt el az olaj, az ilynemű kárért pedig az üzleti szabályok 67. §. 3. pontja értelmében a társulat felelősséggel nem tartozik. Alperes védekezése azonban el nem fogadható ; mert a hordó csap helyének pléhvel be nem szegezése, melyre alperes védelmét alapítja, a fuvarozás végett átvett hordó átvételekor kívülről annyira felismerhető volt, hogy ha azt alperes hiánynak tekinté, arra felperest, illetve a feladót figyelmeztethette, sőt a szállítást egyenesen meg is tagadhatta s legrosszabb esetben a hibának tekintett hiány elismerésére a feladót felhívhatta volna. Minthogy azonban alperes a per során fogyatkozásnak vett hiány mellett is az árut átvette, a csapnak pléh lemezzel be nem szegezéséböl könnyen felismerhető hiányaira felügyelni s az ekként származható kárt meggátolni pedig a fuvarozót terhelő kereskedői gondosság figyelmen kívül hagyásával elmulasztotta, sőt a hordót a nap hevére tette ki s ez által az olaj fokozott kiterjesztését és az által az olaj egy részének kifolyását előidézte, tekintettel még arra is, hogy a szakértők véleménye szerint is szokás ugyan a hordó csaphelyét pléh lemezzel beszegezni, de az nem kötelező, alperes tehát — kit a kereskedői gondosság elmulasztása is terhel — az árút fuvarozás közben ért kárért felelősséggel tartozván, a menyiségileg nem kifogásolt kárösszeg megtérítésére kötelezendő volt. A m. kir. Curia (1890. február 28-án 1,004/1889. v. sz.): A kir. tábla ítélete helyben hagyatik. Indokok: Alperes sikeresen védekezhetett volna ugyan az üzletsz. 67. §-ának 3. pontjával, mely szerint nem felelős oly kárért, mely a begöngyölés hiányos voltával összekötött veszélyből ered ; mert a keresk. törvénynek a fuvarozási ügyletből származó jogviszonyokat, tehát a fuvarozó felelősségét szabályozó §-ai nem tartalmaznak — a vaspályák kivételével — oly imperativ határozványokat, melyek a felek egyező akarata által megmásíthatok nem volnának. Minthogy pedig a fuvarlevéllel igazolva van, hogy felperes az abban felhívott üzletszabályoknak magát alávetette, azoknak az alperes felelősségét a kereskedelmi törvény 393. §-ától eltérően szabályozó határozmánya reá nézve szerződés erejével bír. Azonban alperes a jelen esetben azt, hogy a kár a hiányos begöngyölés következménye, hogy tudniillik az olaj a csapot, mely a kereskedői szokás ellenéi e pléh lemezzel leszegezve nem volt, a melegben kilökte s így folyt ki az olajnak egy része, csak állitotta, de be nem bizonyította, tehát nincs elhárítva a felperes által támasztott azon kétség sem, hogy a csap szándékosan kivétetett. Ezeknél a kir. tábla állal felhozott egyéb indokoknál fogva és annak megjegyzése mellett, hogy alperes a per folyamában az üzlet szabályzat 67. §. 1. pont utolsó bekezdésére nem hivatkozván, a felebbezésben az üzletszabályzat teljes szövegének bemutatása mellett előterjesztett hivatkozás az 1881 : LIX. t.-c. 29. §-a szerint figyelembe uem vétethetett. a másodbiróság ítéletét helyben hagyni kellett. Bün-ügyekben. Vádlottnak a rendőrség előtt tett vallomása bíróságon kívüli beismerést képezvén, az, ha utóbb a vizsgálóbíró előtt és később a végtárgyaláson is visszavonatott, nem mint bizonyíték, hanem csak mint gyanuob jöhet figyelembe. (A m. kir Curia : 1890. évi február 7-én, 6,865.) A zsarolás nem forog fenn, ha a fenyegetettek a tényállást ismerték és biztosan tudták, hogy reájak abból, ha ellenük vádlott a kérdéses feljelentést meg is taszi, semmiféle kár nem hárulhat. A m. kir. Curia: Z-arolás vétsége miatt vádolt P. István ellen a beregszászi kir. törvényszék előtt folyamatba tett bűnügyben végzett: A másodbiróságnak a bűnvádi eljárást megszüntető végzése helybenhagyatik. Indokok: Az a körülmény, hogy P. István ügyvéd vádlott az általa E. Sch. Ferenchez, mint néhai gr. Szt. Tivadar végrendeleti végrehajtójához küldött 1888. évi január hó 18-án kelt levélben egyebek közt azt irja, hogy ha örökösök 546 frt 62 kr. ügyvédi munka- és tiszteletdíj követelését 10 nap alatt meg nem fizetik, pert fog indítani; annak előkerülése pedig az örökösökre csak hátrányos lehet, miután a perből kinyilvánulna, hogy több tételből összegezve, 71,624 frtot a hagyatéki leltárból kihagytak, azzal az államkincstárt megkárosították s a miatt több ezer frtot esetleg büntetésképen is fognak fizetni; tekintve, hogy ugyanazon levélben arra is figyelmezteti a nevezett ügyvéd az örökösöket, hogy az általa igényelt fizetés megtagadása által ne kényszerítsék öt a megtorlásra: nem állapítja meg a fenyegetésnek a Btk. 350. ij-ában meghatározott tényálladékát azért, mert a fenyegetésnek a törvény érlelmében olyannak kell lenni, mely által a fenyegetett személyben félelem érzete ébresztetik, illetőleg tartatik fen a végből, hogy az — e félelem befolyása alatt magát vagyoni kárára — valamely teljesítésre, elhatározásra s a mennyiben a ható eszköz erőszak lenne, eltűrésre kényszerítve lássa. A jelen esetben ez nem forog feun, mert a fenyegetettek a tényállást ismervén, biztosan tudták, hogy reájuk abból, ha ellenük vádlott a kérdéses feljelentést meg is teszi, semmiféle kár nem hárulhat; következőleg annak lehetősége, hogy vádlott fenyegetése bennük félelmet ébreszthessen és hogy ők a félelem hatása alatt kényszerítve láthatták volna magukat vádlott követelését teljesíteni, ki volt zárva. (1890. február 18-án, 11,93'J. sz. a) Az 1880. évi XXXVII. t.-c, az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ának kivételes intézkedéseit fentartrán, a zugir.iszati kihágás uem pénzbüntetéssel, hanem pénzbirsággal sújtandó. A bírság, mely szabadságvesztésbüntetésre át nem változtatható, az államkincstárt Heti. A ín.-szifreti kir. járásbíróság : Y. A. 40 éves, zugrászatért már elitélve volt, I.-r. vádlott, az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ában körvonalozott zugirászati kihágásban vétkesnek találtatván s azért az 1887: VIII. t.-c. 1. § ában körülirt célokra fordítandó s 15 nap végrehajtás terhe alatt fizetendő 60 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén ennek megfelelő 6 napi elzárásra ítéltetik. Egy-