A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 12. szám - Kolozsvár sz. kir. város közönségének emlékirata

ÍL JOG. 47 menyből azonban a btk. 336. §. 6. pontjában feltételezett tolvajszövetség fenléte nem következtethető, mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének a minősítésre nézve részben való megváltoztatás mellett a btk. 336. §. 6. pontja alapján történt minősítés szintén mellőztetik és tekintve, hogy a lopott tárgyak a vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint megbecsülve nem lettek s igy azok határozott értéke nem tudható, az érték meghatározás végett az Ítéletek feloldása utján elrendelendő becsütői pedig most már évek után eredmény nem várható: ugyanazért a vádlottak terhére rótt lopások a btk. 334. §. alapján vétségeknek minősíttetnek s ehhez képest mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete a büntetések kimérésére nézve is megváltoztatik és tekintettel arra, hogy vádlottak a lopásokat hosszabb időn át ismételték, tekintettel a bűnhalmazatra és arra, hogy vádlottak a bennük helyezett bizalommal visszaéltek s cselekvőségük a közforgalom érdekeit is veszélyeztette,mintsúlyositó körülményekre, melyek ellenében enyhitökép csak vádlottak feddetlen előélete áll, a btk. 339., 341., 96. §., valamint az alább nevezendő öt elsőrendű vádlottnál a 97. §. alapján is Kr. István 4 rendű lopás, B. László szintén 4 rendű lopás vétsége miatt fejenkint egy és fél évi fogházra. Sz. András és P. István mindegyik 3 rendbéli lopás vétsége miatt fejenkint egy évi és három hónapi fogházra. 15. József szintén 3 rendbeli lopás vétsége miatt egy évi három hónapi fogházra, Kr. Ferenc, R. Ferenc és D. József mindegyik két rendbeli lopás vétsége miatt egy-egy évi fogházra, Sz. János egy rendbeli lopás és egy rendbeli orgazdaság vétsége miatt tíz hónapi fogházra, végül D. Dániel és B. Sz. Lajos egy rendbeli lopás vétségeért nyolc hónapi fogházra, mint fő és valamennyien nevezett vádlottak három évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlatának ugyanazon időtartamban való felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre Ítéltetnek. Cz. Lajos vádlottra vonatkozó, valamint egyéb, itt nem érintett részében pedig a kir. tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A büntető törvényszék biztosítási végrehajtást nem rendelhet el, mielőtt a vizsgálat a terhelt ellen elrendeltetett, mert ily határozat hiányában nem lehet megállapítottnak tekinteni, hogy forog-e fenn büntetendő cselekmény vagy nem? A büntető bíró biztosítási végrehajtást csak veszély kimutatásinak esetén rendelhet el. A nagy-kikindai kir. törvényszék (1889. május 10. 2,616. B. 1889.) : Csalárd bukás bűntettével és egyéb büntetendő cselekmények miatt vádolt K. Imre, Cs. Vikentie s társai elleni bűnügvben végzett: Tekintve, hogy a vb. bánátkomlósi takarék- és hitelegylet csődügyben elrendelt bünvizsgálat folyamán beszerzett adatok, különösen az intézet vagyoni állapota felett 1886. évről, vádlott Cs. Vikentie intézeti igazgatósága alatt készített s ugyanaz évi dec. 31-én lezárt mérlegben (n. 41.) alaptőke, betétek, tartalékalap, s tiszta nyereményként összesen 38,508 frt van feltüntetve, mig azon átadási jegyzékben (n. 35.), melylyel vádlott az intézet értékeit négy hónappal későbben 1887. évi május hó 3-án utódjának K. Imrének átadta, csupán 18,845 frt 57 kr. van feltüntetve, ugy a különbözet 19,652 frt 43 krt tesz ki, melynek holléte iránt vádlott felvilágosítást adni nem képes, s tekintve, hogy a vizsgálat eddigi adatai szerint alapos a gyanú, hogy ezen 19,652 frt 43 krnyi hiány vádlott Cs. Vikentiének a btk. 362. s 363. §-aiba ütköző büntetendő cselekményén alapszik, ugyanazért a vb. bánátkomlósi takarék- és hitelegylet csődtömegének gondnoka V. István ügyvédnek 1,508/89. sz. a. előterjesztett kérelmének hely adatván, a biztosítási végrehajtás 19,652 frt 43 kr. tőke s jár. erejéig Cs. Vikentie vádlott nagy-komlósi lakos ellen ennek összes bárhol található ingó vagyonára, valamint a n.-komlósi 742. és 1,758. sz. tjkvben foglalt ingatlanaira elrendeltetik s a végrehajtásnak az ingóságokra az 1881. évi LX. t.-c. értelmében leendő foganatosítása végett a zsombolyai kir. járásbíróság, a végrehajt, zálogjog telekkvi előjegyzése végett pedig a nagy-kikindai kir. törvényszék mint telekkvi hatóság megkerestetnek. Ugyanazon törvényszék V. István kérvénye ügyében végzett (1889. június 14-én 3,438/B. 1889.): Jelen kérvény visszautasittatik, mert a jelzett bűnügyben 2,616/89. B. sz. a. kelt végzéssel Cs. Vikentie ingó és ingatlan vagyonára a biztosítási végrehajtás elrendeltetvén, miből folyólag kérvényező csődtömeg Cs. Vikentievel szemben kárkövetelési biztositást illetőleg már is elég tétetett, miért a kérelemnek hely nem adható. Ugyanazon törvényszék végzett (1889. június 21-én, 3,710. B. 1889.): Tekintettel, hogy V István a vb. bánát-komlósi takarékés előleg egylet csődtömege gondnokának vádlott K. Imre ingatlanaira, a vb. intézet mint káros igényeinek biztosítása iránt benyújtott 3,436/89. sz. kérvényében a biztosíttatni kért összeget szám szerint ki nem tüntette, ennek pedig a biztosítás elrendelése esetén a telekkvi előjegyzés eszközölhetése végett a hozandó végzéíben megjelölése szükséges, ugyanazért a 3,436/89. B. sz. kérelemnek ezúttal hely nem adatik. A budapesti kir. itélő tábla (1889. szeptember 16, 31,358. B. 1889.): Cs. Vikentie semmiségi panaszának elvetése mellett a kir. törvényszéknek mind a három rendbeli végzését helyben hagyja; mert a) az 1889. évi 2,616. sz. végzést illetőleg a semmiségi panasz alaptalan, a mennyiben a büntető bíróságok hatáskörébe tartozik a büntetendő cselekmény által vagyonában károsított fél javára a zálogjog elnyerése végett biztosítási végrehajtást elrendelni, továbbá mert a neheztelt végzésuek helyesebb indokai szerint nyomatékos gyanuokok forognak fenn arra nézve, hogy felebbezőnek büntetendő cselekményei által a biztositást szorgalmazó tömeg erejéig kárt szenvedett; b) helybenhagyja a kir. törvényszék 1889. évi 3,438. sz. végzését azért, mert a tömeggondnok Cs. Vikentie vádlott ingatlanaira kérte a zárlatot elrendelni, holott bűnügyi zárlat csupán ingó vagyonra elrendelhető ; végül c) helyesli az 1889. évi 3,710. sz. felebbezett végzést azért, mert a tömeggondnok K. Imre vádlott hátrányára, szintén ingatlanokra kiván zárlatot vezetni s igy kérelme feltétlenül elutasítandó; a mennyiben pedig zálogjog elnyerését célozná, a biztosítani kívánt összeget csakugyan ő köteles kijelölni, mert biztositást bűnvádi utón is, csak az érdekelt fél kérelmére lehet elrendelni, tehát a szükséges adatokat hivatalból beszerezni nem lehet; másfelől a végrehajtást a polgári törvények értelmében kell foganatosítani, már pedig az 188l. évi LX. t.-c. 223. s következő §-aiból, valamint a telekkv. rdtrs. 65. és 88. §-aiból kitűnik, miként a biztosítandó követelésnek a mennyiség szempontjából határozottnak kell lenni. A m. kir. Curia (1890. január 28, ll,075/B. 1889): Mindkét alsóbb bírósági végzés, Cs. Vikentiere vonatkozóan megváltoztatik és V. István, mint a b.-komlósi takarék- és hitelegylet csődtömegének gondnoka, biztosítási végrehajtás iránti kérelmével elutasittatik. Indokok: A vizsgálati iratok szerint, Cs. Vikentie a napló 86. sz. jkvben, mint terhelt hallgattatott ki, azonban a vizsgálat mindezideig el nem rendeltetett, ily határozat hiányában pedig megállapítottnak még ezt sem lehet tekinteni, hogy fenforog-e büntetendő cselekmény vagy nem. Már pedig a biztosítási végrehajtásnak a büntető biró által leendő elrendelése ez imént vázolt körülmény létezésének feltételéhez is kötve van. De ezen felül, a biztosítási végrehajtás elrendelhetését gátolja, a veszély kimutatásának hiánya is. A jelen esetben a biztosítási végrehajtást kérelmező tömeggondnok, a napló 135. sz. kérvény igazolása szerint, a veszélyt ki nem mutatta, s igy a kérelem megadhatásának emez előfeltétele is hiányzik. Az alsóbb bíróságok végzéseit tehát ezen okokból kellett megváltoztatni. Közjegyzői rendtartási ügyekben. A kir. közjegyző ellen indított fegyelmi ügyben a magáufél felebbezését azon naptól számítva, melyen a közvádló felebbviteli joga lejárt, 24 óra alatt tartozik beadni és nem változtat ezen azon körülmény, hogy az Ítélet a félnek kézbesítve lett, mert az 1871: VIII. t. cikknek 54. §-a szerint 3 nap alatt csak a már tör vényes időben használt felebbezés indokolható írásban, de a felebbezés elmulasztása nem pótolható. Az elévülést csak a közjegyzői kamaránál, mint fegyelmi bíróságnál beadott feljelentés szakítja félbe, a járásbíróságnál vagy a vizsgálóbírónál tett feljelentés nem tekinthető egyenlőnek a fegyelmi bírósághoz beadott feljelentéssel. A közjegyző hatósági megbízotti minőségben fegyelmi büntetés terhe alatt köteles a törvényben meghatározott díjszabást szem előtt tartani és azt sem előlegezés, sem magánmegbizás címén egyezség által nem mellőzheti. A ni. kir. Curia : B. F. ügyvédnek K. O. és M. örökösei, mint panaszlók nevében a debreceni kir. tszék, mint közjegyzői fegyelmi bírósághoz 1889. július 17-én 34/közj. fegy. sz. a. beadott felebbezésc hivatalból visszautasittatik. A most említett fegyelmi bíróság ítélete az indokolásban megjelölt 4., 6., 12., 15., 16., 17. és 19-re vonatkozó részében érintetlenül hagyatik. Ugyanazon Ítélet 2. vádpontból a hagyaték-