A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 12. szám - Kolozsvár sz. kir. város közönségének emlékirata

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 12. számához. Budapest, 1890. március 23-án. Köztörvényi ügyekben. A budapesti kir. itélö tábla teljes tanácsülési döntvénye. (Polgári ügyben.) 9. szám. Az IStiS. XIV. t.-c. 5S. íj ban emiitett illető birtokbiróság alatt az 1S(S8. éri LIY. t.-c. 37. §-bau kijelölt birtokbiróság érteudő. Indokok: Annak a kérdésnek eldöntése, hogy az 1868. L1V. t.-c. 580. i;-ban említett »illető birtokbiróság« alatt az 1868- LIV. t.-c. 18. §. helyébe lépett 1881. L1X. t-c. 6. §-ában vagy 1868 LIV. t.-c. 37. §-ban kijelölt birtokbiróság értendőé, attól függ, hogy az idézett 1868. LIV. t.-c. 580. §. és következő §-aiban szabályozott eljárás során, az ennek eszközlésére rendült bíróság birtokbirósági vagy hagyatékbirósági teendőket van-e hivatva gyakorolni; inert ha ezen eljárás csak birtokbirósági teendők és különösen csak annak elbírálása körül forog, hogy az örökösök között létrejött egyezség alkalmas-e az egyezségre lépettek egymás közti viszonyában dologi jogok szerzésére, ugy kétségtelen, hogy az ebbeli eljárásra az 1881. L1X. t.-c. 6. §-ban ! megjelölt dologi bíróság és következőleg, hogy a hány különböző bírósági területen fekvő ingatlan képezi a hagyaték tárgyát, ugyanannyi dologi bíróság van hivatva; míg, ha az ezen eljárás I során a bíróság körébe utalt teendők hagyatéki bírósági intéz- J kedést foglalnak magukban, ezek ellátására más, mint az örökö- j södési per bírája, tehát az, a mely a hagyatéki eljárás során vitássá vált igényeket van hivatva eldönteni, vagyis az 1868. évi LIV. t.-c. 37. § ban emiitett bíróság nem lehet. Arra nézve, hogy az idézett törvény 580. és következő §-aiban szabályozott eljárás keretében az ennek eszközlésére hivatott bíróság hagyatéki bírósági hatáskörben jár el, irányadó szempontot képez az, hogy miként említtetett, itt nem élők közötti dologi jogok szerzéséről és több örökös létében az egyezség formai vizsgálatáról, hanem első sorban a kérvényező örököst, illetve az egyezségre lépett kérvényezőket megillető öröklési jog vizsgálatáról és megállapításáról van szó és ebből, valamint azon körülményből, hogy ezen eljárás az 1868. évi LIV. t.-c. kilencedik címe, VII. fejezetében az örökösödési eljárás címe alatt tárgyaltatik, kétségtelen, hogy a szóban forgó eljárás másnak, mint az öröklési jog perenkivüli elismerésére irányzott hagyatéki eljárásnak nem tekinthető. S ezt bizonyítják a törvény intézkedései s azon birói kogniciónak, melyre az eljáró bíróság hivatva van, hagyatéki bírósági minősége. Mert az eljáró bíróság elbírálni tartozik nemcsak a kérvényező örökös által bemutatott okiratok telekkönyvi alakszerűségét, illetőleg a több örökösök közt létesült egyezség formai oldalát és azt, hogy az egyezség dologi jog szerzésére alkalmas-e, hanem főleg azt, hogy a kizáró öröklési joghoz kötött feltételeknek elég tétetett-e, vagyis, hogy a kérvényezők vannak-e a törvény, a szerződés avagy végrendelet alapján az öröklésre hivatva. Mindezek azonban nem tartoznak a szorosan vett dologi bírósági teendők közé, hanem hagyatéki bírósági döntés tárgyát képezik és minthogy a hagyatéki bírósági teendők, az idézett törvény 562. §. második bekezdése értelmében, a 37. §. elvei szerint illetékes bíróság hatásköréhez tartoznak és a törv. rendtnak az örökösödési eljárást szabályozó IX-ik címének VH-ik fejezetében mindenütt az az alapgondolat tűnik elő, hogy az egész örökösödési eljárás lehetőleg összpontosítva, ugyanazon egy bíróság hatáskörébe vonassék: már ezen szempontból sem lehet kétes az, hogy az 580. §. szerinti eljárásra, a mely lényegében, az ingatlanokra nézve szabályzóit, rövidített hagyatéki eljárást képez, más mint a 37. §-ban kijelölt bíróság hivatva nem lehet. De a bírósági teendők szempontjából sem lehet az illetőség iránt kétség; mert az 580. §ban emiitett bíróság azokat, a kik netalán örökösödési joggal birnak, nemcsak idézni és a jelentkező igénylőket perre utasítani, hanem akkor, ha igénylő nem jelentkezett, vagy ha a kereset a kitűzött határidő alatt be Bem adatott, a hagyatékot átadni is tartozik ; ezt pedig az 1868. évi LIV. t.-c 590. §. világos rendelkezése szerint azon bíróság eszközli, a mely az örökösödési perben határozni illetékes volt volna; s ez az 562. §. harmadik bekezdése szerint nem más, mint az elébb hivatkozott törvény 37. §-ában kijelölt örökösödési perbiróság. A tanult járandóságát nem az ügyvéd, haneni az illető bizonyító fél tartozik előlegezni. B. Mihálynénak K. Antal ellen folytatott rendes perében a komáromi törvényszék 1888. évi 9,680. sz. végzésével alperesi ügyvédet arra kötelezte, hogy több alperes által felhívott tanuk díjait fizesse le végrehajtás terhe alatt. A kir. itélö tábla a törvényszéknek a tanuk díjainak előlegezésére vonatkozó végzését megváltoztatta és tekintettel arra, hogy a perrend 208. §-a szerint a tanuk járandóságát a bizonyító fél tartozik előlegezni, alperes K. Antalt kötelezte arra, hogy az általa felhívott tanuk közül S. Jánosnak 1 frt 50 krt, H. Rozinak 1 frtot, P. Istvánnak 1 frtot, D. Mihálynak 1 frt 50 krt, Kr. Józsefnek 4 frtot és M. Józsefnek 1 frtban meghatározott díját 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt a törvényszék iktató hivatalában fizesse le. (1890. évi 8,504. sz. a.) A házasság tartama alatt a nő által rett és kifizetett ingók a férj adósságainak behajtására lefoglalna tők, ha csak be nem bizonyittatik, hogy a nőnek elkülönített vagyona volt, melyet maga kezelt és az igényelt ingókat abból vásárolta és űzette ki. A nagykárolyi kir. járásbíróság1 (1888. szeptember 26-áu 3,797/p. 1888.): Dr. Krasznay Gábor ügyvéd, mint kk. H. Mariska és Szeréna árvaszékileg kinevezett gondnoka felperesnek Sz. József alperes elleni ingók birói zár alóli feloldása tárgyában itélt: Felperes tulajdoni igény keresetének hely adatik, egyszersmind az 1887. március 15-én felvett végrehajtási jkönyv 1 — 22. tétele alatt Sz. József végrehajtató javára H. Flórián végrehajtást szenvedettől lefoglalt ingóságok a további birói zár alól feloldatnak. Okok: Másolatban csatolt s a kiskorú ajándékozottak nevén gyámhatóságilag is jóváhagyott közjegyzői okirattal igazolva lévén az, hogy a lefoglalt és igényelt javak igénylő kiskorúak édes anyja által ajándékoztattak a kiskorúak részére, a tanúvallomásokkal pedig az igényelt javaknak a lefoglaltakkali ugyanazonossága bizonyittatván be, ez okból kiskorúak igényét a lefoglalt javakra nézve megállapítani s azokat a további birói zár alól feloldani kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1889. július 1-én 56,985/1888.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A házasság tartama alatt közös háztartásban élő házas felek közül törvény szerint főszerzőnek a férj tekintendő és a foglaláskor a férj és nő közös birtokában talált ingók a férj adóssága fejében lefoglalhatok. Ebből folyólag magában véve ez a ténykörülmény, hogy az igénylő ingókat a felpereseket megajándékozó és a végrehajtást szenvedett férjjel közös háztartásban élő H. Flóriánné vette és azok vételárát ő fizette ki, felperesek igényének megállapítására nem elég, mert a vétel a végrehajtást szenvedettel való házasság tartama alatt történt és felperesek, mint H. Flóriánné jogutódai azt be nem bizonyították, hogy a nevezett ajándékozó nőnek végrehajtást szenvedett férje vagyonától elkülönített vagyona van, melyet maga kezel és hogy ez igényelt ingókat ebből szerezte és azokat külön birta és használta. A fenforgó végrehajtás hatályát H. Flóriánné a fentiek szerint eredménynyel meg nem támadhatván, az igénylő felperesek sem birnak több joggal, mint a mennyivel az őket megajándékozó H. Flóriánné rendelkezett. Mindezeknél fogva felpereseket igénykeresetükkel elutasítani kellett. A magy. kir. Curia (1890. január 23-án 9,149/p. 1889.): A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik.