A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 11. szám - Haszonbérlő és zárlat

103 Tehát ez Ítéletből az következik, hogy a bélyeg- és illetékszabályoktól eltéröleg az első felebbezési bélyeg neui annyi, mint az Ítéleti bélyeg, hanem ha száz az alperes, minden egyes alperes után jár az 5 frt illeték, s igy 100 alperes után 500 frt jár. Meg aztán a pergondnoknak is rá kell fizetui ingyenmunkája mellett. Ebből is látszik, hogy a pénzügyi biróság legkevésbé sem védi meg a polgárok jogos igényeit s mennyire csalódtak, kik e bírósághoz valami nagy reményeket fííztek. Dr. Albu Mózes, ügyvéd Stf*í-Sxt.-Gy'drgy'ón. Irodalom. A magyar házassági vagyonjog. Irta dr. Jancsó György, pestvidéki kir. törvényszéki biró. Második javított kiadás Budapest, 18H0. Kiadja H o r n y á n s z k y Viktor akadémiai könyvkereskedése. Rilka eset, hogy jogi munka, mely nem tankönyv, rövid 2 esztendő alatt a második kiadást érje. Jancsó könyve ezt megérdemelte, mert csakugyan nélkülözhetlen munka arra nézve, ki tájékozást akar a magyar házassági vagyonjog körül, a miat azt joggyakorlatunk az utolsó időig feltünteti. Már az első kiadás megjelenésénél kellőleg méltattuk ezen alapos munkát. Fölmentve érezzük ezért magunkat annak ujabbi ismertetése alól ; csak azt jegyezzük meg, hogy a mostani kiadás több kiegészítés és pótlás folytán csaknem 30 oldallal bővebb. Telekkönyv, birtokrendezés, telekkönyvi átalakítás, betétszerkesztós. Irta : K á p 1 á n y Géza, budapesti kir. ítélő táblai biró. Első kötet. (Telekkönyv.) Ata ó frt. Kapható szerzőnél VIII. ker., Sándor-utca 36. sz. A legújabb és a legteljesebb telekkönyvi szakmunka. Bírák, kir. közjegyzők, ügyvédek, telekkönyvvezetők, községi jegyzők és pénzintézetek ezt a munkát nem nélkülözhetik, mert e köteten kívül nincs telekkönyvi munka, mely a telekkönyvre vonatkozó és egész a legújabb időig terjedő összes törvényeket, rendeleteket és felsőbiróságí határozatokat s ezek mellett a vonatkozó bélyeg- és jogilletékekről szóló szabályokat is sikerült beosztással közölné. E 81 sűrűn nyomóit ívre, 1,284 oldalra terjedő nagy munkában találjuk meg nemcsak a vasutakra, határőrvidéki házközösségre és kisajátításra vonatkozó törvényeket és rendeleteket, hanem a polgári törvénykezési rendtartást és bírói ügyviteli szabályokat a szükséges terjedelemben, továbbá a magyar földhitelintézetre, az osztrák-magyar bankra vonatkozókat is, sőt az egész végrehajtási törvényt, az egyes §-ok alatt csoportosítva egész a legújabb időig terjedő felsőbiróságí határozatokat. Nagy előnye, hogy nagy terjedelméhez képest rendkívül olcsó Vegyesek. Ügyvédi méltóság. A »J o g« mult heti száma két megjegyzésben is megemlékezik a S p i 11 e r-féle tárgyalás során történtekről. A mi a »magánvádló kérdezési jogára« vonatkozólag mondatik, teljesen megegyezik az én álláspontommal is. Ahhoz csak azt tehetném még hozzá, hogy van több praecedens épen a budapesti kir. törvényszéknél, melyekben a sértett fél képviselőjének a kérdezési jog megadatott s az által gyakoroltatott. Nem ugyan épen azon tanácsban, mely előtt a Spiller ügy tárgyaltatott, hanem más tanácsban. De ez nem változtat semmit a dolgon. Akár megengedhető a kérdezés, akár nem, ez oly fontos alaki kérdés, melyet nem lehet egyszer igy, másszor pedig ugy eldönteni. Ilyen eset volt p. o. a budapesti takarék- és hitelegyletnek Keller Ármin elleni sikkasztási ügye (sértett fél képviselője dr. T e 1 e s z k y István, akkor ügyvéd, jelenleg igazságügyi államtitkár); Xemeskéri Kiss Miklósnak Lipovniczky Amália elleni zsarolási ügye (sértett fél képviselője Polónyi Géza ügyvéd); Wottitz & Leubner cégnek Leubner Ferdinánd elleni csalás ügye (sértett fél képviselője dr. C h o r i n Ferenc ügyvéd) ; Deutsch Jakabnak Fibenschütz Sándor elleni zsarolási ügye (sértett fél képviselője dr. Kenedi Géza ügyvédj, stb. stb. Igaz ugyan, hogy ezen s egyéb ügyekben, melyekben a magánvádló képviselőjének megengedtetett a kérdezési jog, azt a védők azon indokolással, hogy nem akarják az anyagi igazság kiderítésének útját állani, nem ellenezték ; de ez e praecedensek jelentőségét nem kisebbíti, mert a büntető eljárás közjogi jelleggel birván, annak formáit egyezségileg sem mellőzni, sem módosítani nem lehet. Vagy megengedhető a kérdezési jog a panaszos képviselőjének, vagy nem. Ha igen, nem tehető függővé a védő beleegyezésétől. Ha nem, akkor nem engedhető meg a védő beleegyezésével sem. Ha azonban megengedtetett egyszer, sőt többször, meg kell azt engedni minden esetben. S nem kétlem, hogy ez az eset alkalmul fog szolgálni, hogy a törvényszék ezentúl e kérdésben is egyöntetű eljárást kövessen. A törvényszék kitűnő alelnöke és vezetője bizonyára meg fogja találni a módot, hogy ez miképen legyen elérhető. A második megjegyzés az ügyvédi méltóság megsértésére vonatkozott. Nem tekintem feladatomnak arról is nyilatkozni, hogy Eötvös Károly barátom megérdemli-e a megrovást vagy sem. Ha szükségesnek fogja tartani, majd tud ő nyilatkozni maga is. Egyet azonban megjegyzendőnek tartok s ez az, hogy a hírlapok hiányos közlései alapján nem lehet az eset felett ítéletet mondani, mert az összeszólalkozás távolról sem volt oly éles, mint a hogy az a lapok közleményeiben feltüntetve volt. De erről sem én, sem Eötvös barátom nem tehetünk. A tárgyalás folyama alatt egyikünk sem ért arra reá, hogy figyelemmel kísérjük a lapok tudósításait s azok helyreigazításáról gondoskodjunk. A directe reám vonatkozó megjegyzésekre azonban az én dolgom felelni. Ezzel az általam mindig nagyrabecsült ügyvédi tisztességnek tartozom. Azt mondja t. i. a »J o g« vonatkozó megjegyzése : »meg kell vallani, hogy Friedmann is túlheveskedett, midőn jellemtelennek nevezte a még el nem itélt vádlottá t«. Teljesen igazat adok a t. szerkesztőségnek. Ez nem helyeselhető. Sőt még tovább megyek. Ily kifejezés nézetem szerint nemcsak a még el nem itélt vádlottal szemben nincsen helyén, de nincsen helyén az elitélttel szemben sem. Csakhogy én ezt nem mondtam. Az eset ugyanis ugy történt, hogy a terheltnek az egyik tanúnak terhelő vallomása elébe tartatván, az a helyett, hogy egyszerűen megmaradt volna tagadása mellett, azt mondta, hogy a tanú (mellesleg mondva önálló ügyvéd, ki nálam 5 év előtt segéd volt ugyan, de már 3 év óta kilépett irodámból) azért vall terhelöleg ellene, mert nálam akkor segéd volt, én pedig ügyvédje vagyok a panaszosnak. Ezen tel' jesen jogtalan insinuációval szemben én közbevetettem, nem is hogy a terheltet sértsem, hanem csak azért, hogy a tanút megvédjem, e szavakat: »nem mindenki olyan jellemtelen«. A lapok ! hozzátették e két kis szócskát: »mint ön« E hozzátétellel persze egészen más értelmet nyer a mondat. Ezen két szócska nélkül s az előzményekkel való összefüggésében nem jelent egyebet e megjegyzés, mint azt, hogy nem mindenki oly jellemtelen, hogy azért, • mert segéd volt nálam 5 év előtt, róla már azt lehessen feltételezni, hogy képes hamisan vallani, csakhogy kedvemben járjon. Arra nem is gondoltam, hogy ezzel a terhelt tán azt is érti, hogy én is befolyásolom a tanút, mert akkor csakugyau még keményebb szavakat hallott volna tőlem. Tisztán a tanút akartam megvédeni egy ily általános megjegyzéssel a terhelt ráfogásaival szemben, miután ezt az elnök nem tette mindjárt. Később megtette ő is. Ma-holnap odajutunk, hogy minden tisztességes ember félni fog a tanúskodás kötelességének megfelelni, hogy a »vádlott ur« gorombaságainak ki ne tegye magát. Ily nisust vissza kell tehát utasítani, mielőtt állandó szokássá fajul. Arról persze nem tehetek, hogy a törvényszéki teremben történő dolgok a lapok által nem hiven közöltetnek s igy nem is veszem rossz néven, hogy a »J o g« e téves közlés alapján »túlheveskedésnek« mondja közbeszólásomat. Dr. Friedmann Bernát. A zártkörű bál. Mult év március hó 5-én Atanaczkov Nóvák I neje Titelben házibált rendezett, a melyből a féifiak ki voltak j zárva. Ennek dacára Bozeján István és Tomics Danilo oda tolakodtak I és minden áron az asszonyokhoz akartak bemenni. Erre aztán a j házigazda, Atanaczkov Nóvák, a hívatlan vendégeknek útját állotta és azokat kiparancsolta. Tomics Danilo el is ment, de Bozeján Is'.ván nem tágított, mire dulakodás keletkezett, a házigazda baltát ! ragadott, a lármára elősiettek a cselédek és a vendégnek kitették I a szűrét. A titeli járásbíróság és a budapesti kir. tábla Bozeján Istvánt magánlakmegsértés miatt egy hónapi fogházra Ítélte, a házigazdát azonban a közcsend elleni kihágás alul felmentette, mert azért, hogy baltát emelt, büntetés alá nem vonható, mert jogában állott a hívatlan vendéget bármilyen uton-módon is a házból kiverni, ha már első szóra nem mozdul s ha Tomics Danilo kimehetett, megtehette volna azt Bozeján István is. Miniszteri rendelet kritizálása birói ítéletben. Horváth Ferenc róm. kath. plébános ellen a miatt emeltetett vád, hogy Bilizki Gyula róm. kath. és Maráczi Zsuzsanna ág. hitvallású szülőknek 1888. évi december 27-én született, tehát az 1888. évi