A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 11. szám - Tengerjogi kérdések

A JOG. 103 Ily és hasonló mulasztások, hibák, hiányok, fennen hánykolódások és sajnálatos tévedések természetszerű indokai aztán azon az összes kamarai tagok részéről — az institutio, a választmányi intézkedések és közgyűlések irányában - táplált közönynek, melyet maga a választmány panaszol, s melynek következése az is, hogy számos közgyűlések tartattak, melyekre a választmányi tagok és tisztviselőkön kivül alig egy vagy két kamarai tag jelent meg, s igy csaknem a választmány maga, mint közgyűlés határozott sajátjavaslatai és előterjesztése fölött. Össze is tévesztette magát évekig meg évekig az ügyvédi kamarával, mert voltak évi jelentések, melyeket a választmány az ügyvédi kamara aláírással terjesztett be az ügyvédi kamara évi közgyűlése elé. Végzéseit akként hozta, mintha azok az ügyvédi kamarai ülésben keletkeztek volna, sőt választmányi évi jelentését, mielőtt közgyűlés elé terjesztetett s ez által jóváhagyatott volna, az igazságügyi minisztériumhoz az ügyvédi kamara neve és címe alatt felterjesztett. Hát az ügyvédek létkérdése, megélhetése, keresetmódjának szabályozása és a bíróságoknak az ügyvédek irányábani nizusa tekintetében mit, miket tett és vivott ki ? Emlékezetünk szerint semmit. Mindezeken túl még többet mondhatnók s igen sokat kellene mondani, de az idő, a hely rövidsége végett itt s ez alkalommal tenni nem lehet, és csak annyit kívánunk őszinte meggyőződésünk kifolyásában, sine ira et studio és minden egyéni mellékérdek nélkül hangsúlyozni, hogy : 1-ször. Ennyi hosszú és sok évi tapasztalat után ideje volna valahára általánosan és egészben is közösen belátni, miszerint a gyámságnak egyszer már véget kell érni olyképen, hogy a választmányba egytöl-egyig új kamarai tagok választassanak; sőt kieszközlendő volna, hogy az ügyvédi rendtartás olyképen módosittassék, miszerint a már három, vagy hat évig működött választmányi tag újból legalább is 9 év eltelte előtt meg ne választathassék. Hallottuk ugyan az eddigi választmány mellett érdekelt néhány felszólalásból, hogy elég a választmányt néhány új taggal csak felfrissíteni, mert különben nem lennének, kik a benső gépezet működését folytathatnák. Téves ! szerencsétlen fogalom! Hát ugyan miféle nagy szellem, nagy szakképzettség és nagy tudomány kívántatik egy kezelőtestület személyzetéhez, akkor, midőn annak tagjai hasonképzettségüek és hasonló egyenjogúsággal az ügyvédi kamarának tagjai is. szólított meg és a ki kieszközölte, hogy helyzetem később lehetőén sima legyen, kapitányom volt, kinek századához jutottam. Braunschweigi születésű volt, ki elfogulatlanul tekintett az elmúlt eseményekre. Neve : báró G r a e b e. Ez nem nyugodott, mig legalább a közönséges szolgálat alól felmentett; kieszközölte, hogy vicekáplárnak kinevezett az ezredes. Ez nagy nyereség volt akkori helyzetemben. Annyit jelentett, hogy nem kell többé lovat vakarnom, lószerszámot tisztogatnom, istállót söpörnöm, lóstrázsát tartanom. Utóbb kapitányom kieszközölte azt is, hogy áttettek ahhoz az osztályhoz, mely a hadsereg valamennyi lovas ezredéből alakult Bécsben, katonai lovas-osztály nevezettel. Az első ember, kit itt az isteni gondviselés elém vezérelt: Nyékhegyi Ferenc, a tanosztálynak segédtisztje volt. Neki, kit a 6-ik huszárezred küldött a tanosztályba, neki egyedül köszönhettem, hogy Serb ellőni tábornagygyal, a 6. sz. huszárezred tulajdonosával megismertetett. Ez aztán engem is kinevezett ezredéhez hadnagynak. így lettem ismét huszár, még pedig Württemberg-huszár s igy jutottam e pályámon előre. Nyékhegyi él ma is, két mankón jár az egykori huszár, fiatalabb fia nem régen még itt volt, a táblán joggyakornok. De nem tagadhatom: anyagi viszonyaim miatt is visszavágyott szivem az elhagyott pályához. Minden, ennek megvalósítására irányult törekvésem azonban sikertelen maradt. Ekkor ismét eredeti pártfogóm lépett előtérbe : Simon Flórent. Ő volt az, a ki addig nem nyugodott, a mig ki nem^ eszközölte az akkori igazságügyminiszternél: N á d a s d y grófnál, hogy a pesti országos törvényszékhez titkárnak kinevezett. Hű segéde volt e törekvésében másik egykori főnököm is, Ráth Károly, ki később e tábla alelnöke lett és jelenleg a fővárosnak főpolgármestere. E férfiaknak s nem a magam törekvésének s nem is olyan regényes eseménynek, minőt egyik jóakaróm költött felőlem, A zavaros vizbe önthetünk akár 3/i rész tisztább vizet, az azért tovább is zavaros marad. Ha jobb életet és egészséget akarunk, legjobb mindjárt a friss tiszta viz. 2-szor. A választmány körébe esvén az administrativ teendők is, osztassanak szét ezek is a választmányi tagGk között és akkor nincs szükség a titkári állásra, mely egészen 2,000 frt évi fizetésig fel lett emelve. A mult 1888. év folyamán 1,989, tehát átlag évenkint körülbelül 2,000 beadvány elintézésére igen elégségesek 2 elnök mellett a választmányi és póttagok, és ha nem? azokat lehet szaporítani, sőt szükség esetére a kamara rendelkezése mellett más kamarai tagokat is behívni, minek a kamarai tagok mindegyike — a kamara közös érdekében — szívesen eleget tesz. Nem kell tehát 2,000 trtos titkárt tartani, a ki különben is csak a currentiákat van hivatva ellátni, e currentiák pedig alig vesznek naponként 1 órai munkát igénybe. A jegyzői teendőket szintén igen szívesen váltakozva elvégzi ingyenesen minden kamarai tag. Különben is 2,000 beadvány egész évben nem nagy halmaz, mely nagy személyzetet és oly roppant munkát venne igénybe. A vizsgálatok legtöbb fáradságot szükségeinek ugyan, de egész 1888. évben mindössze csak 45 lévén folyamatban, a 12 választmányi és 6 póttagra egyenként 3 vizsgálati ügy sem esett az egész év alatt; végtárgyalás pedig az egész éven keresztül csak 9 tartatott. Mindezeket, bár nem egész chronologicus rendszerességgel, az ügyvédi hivatás és tekintély emelésének céljából rövid vázlatokban elmondandóknak tartottuk. Rajtunk áll, még pedig független önállósággal megtenni az első lépéseket, s a jobb eredmény nem fog elmaradni. Tengerjogi kérdések.* (Hajófuvarbér. — Controstallie. — Barca rótta, conti fatti. — A francia tengeri kereskedelmi törvények 286., 294. és 302. §-aihoz.) Irta: Dr. ZAREVICH ANTAL, kir. törvényszéki biró Fiúméban. A hajó és rakomány az elindulás előtt történt elveszése esetében a még le nem fizetett, de kikötöttt fuvarelőleg a szerződő felek ellenkező megállapodása hiányában, a hajó tulajdonosa, * Fogadja t. munkatársunk szives köszönetünket, hogy ezen kevesek által müveit jogi téren becses közleményeivel lapunkat szerencsélteti. A szerkesztőség. köszönöm, hogy nemcsak ismét visszajutottam első pályámhoz, hanem ezen mindenfelől jóakaratú támogatást is találtam, ugy hogy csakhamar előléptettek a fehérvári törvényszékhez bírónak és még sem kellett elhagynom a fővárost, mert új minőségemben beosztottak a budai országos törvényszékhez. Az áthelyezés sikerültével kezdődtek az új, elcsüggesztö nehézségek. Ereztem azonnal a visszahódított pályához szükséges ismeretek hiányát. Épen fiatal férfi koromnak a tanulásra legalkalmasabb részét veszítettem el idegen munkakörben. Lóvakarás, istállótisztitás s a kardcsörtetésnek minden ágai nem fejlesztették jogászi ismereteimet. Sok álmatlan éjemet okozta a tűnődés : miként fogok hivatalomnak megfelelhetni? Azt kellett tapasztalnom, hogy mindaz, mit én annak idején tanultam, a változott viszonyok miatt már mitsem ér, ellenben az újat meg én nem tudom. Megint az a szerencse ért, hogy jó emberekkel hozott össze sorsom. Hálásan emlékezem a Grácból származott Landesgerichtsrathra: dr. Feischingerre, kinek oldala mellé osztottak be s ki engem atyai jósággal segített át az első kezdet nehézségein. Akadt egy másik jóakaró felebbvalóm is, ki szintén szives előzékenységgel bátorított. Ez utóbbi most a Curia egyik kimagasló tagja : Daruváry Alajos. E helyzet azonban nem sokáig tartott. A törvényszék elnöke : báró Koraers meg akart óvni az egyoldalúságtól; áthelyezett a büntető osztályhoz; ott ismét abban a szerencsében részesültem, hogy a lehető legjobb akarattal találkoztam, mely nélkül az itt ismét előtérbe lépő nehézségeket nem sikerülhetett volna leküzdenem. En azelőtt soha sem foglalkoztam büntető ügyekkel, mint ügyvéd is csak polgári perekben dolgoztam. E férfiú, ki hibáimat elsimítva, pártfogolt: F a b i n y Teofil volt, a ki később is megtartotta jóakaratát irántam. Hálásan ismerem el, hogy csak neki, a későbbi igazságügyminiszternek köszönhetem, hogy a kir. itélö