A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 10. szám - A kunhalasi járásbíróság állapota

98 Nyilt kérdések és feleletek. I. Adalék ii lutri joghoz. (Kérdés.) B. helységben K. lett a brünni húzásra egy bizonyos összeget. A gyűjtő az expeditiót a maga idejében küldötte e! Hrünnbe. Brünnből azonban a lottoigazgatóság visszaküldte a gyűjtőnek az egész csomagot azzal, hogy későn érkezett. Később kitűnt, hogy a késedelem oka forgalmi akadály, a Maros áradása volt. K ternót csinált. Kérdés: joga van-e K.-nak perrel lépni lel az osztrák kincstár ellen s ha igen, minő jogalapon? Dr. Ilea György, ügyvéd Kórösbányini. II. Hallgatólagos tényállással lehet-e rágalmazást elkövetni í (Felelet.) Bűncselekményt épen ugy lehet abbanhagyással, jobban mondva mulasztással, mint tevőleges cselekvéssel elkövetni. Ide tartoznak első sorban azon bűncselekmények melyeket csakis m ulasztással lehet elkövetni Például hivatkozom a B. T. K. 135. §-ra (Felségsértés feljelentésének elmulasztása), a B. T. K. 230. §-ra (Ártatlanok bizonyítékainak a hatósággal való nem tudatása) és a B. T. K. 457. §-ra (Haderő részére eszközlendő szállítás nem teljesítése). Ezen csoportba egyáltalában csak azon mulasztátások tartoznak, melyeket törvényes intézkedés világosan büntetendőknek jelöl meg. Minden más mulasztás büntethetetlen, ha csak nem bír oly jelleggel, hogy bár formájában mulasztásnak tűnik fel, lényegében mégis szándékos bűncselekmény. Ilyen mindazon csele • menyeknek elmulasztása, melyeknek el nem mulasztására egy magánjogi törvény vagy egy előzetes positiv cselekmény folytán mintegy szerződésszerűen kötelezve vagyunk. Példa jobban világítja meg a kérdést. Az anya büntetendő, ha csecsemőjét nem eteti és igy elveszni hagyja, mert törvénynél fogva terheli öt az élelmezés kötelezettsége. Idegent ezen kötelezettség csak akkor terheli és ily idegen ezen mulasztásáért csak akkor lesz büntethető, ha mint a dajka, a gyermek táplálására kötelezte magát. Vagy ; A. meg akarja ölni B-t és ennek végrehajtása végett rábeszéli B-t, hogy uszsza át a Dunát. A. óvatosságból csolnakon kisérni fogja, hogy veszély esetén kimentse. B. enged a rábeszélésnek, útra kel, de fél uton kimerül és A., bár kimenthetné, elveszni hagyja. Ez, azt hiszem, világos gyilkosság. Vagy: egy házmester szövetkezik egy tolvajjal oly módon, hogy a házmester tevékenysége csak a kapu nyitvahagyására szorítkozik. Ez a mulasztás is evidens bűnrészesség lesz. A dolog tehát igen egyszerű és ezen felállított szabálynak a rágalmazásra való alkalmazása még egyszerűbb. Omissiv hamis vádat ismer a törvény a már emiitett 230. §-ban, melyben büntetni rendeli azt, a ki oly körülményről bir tudomással, melytől ártat lanul vizsgálat alá vont egyének felmentése függ és azokat a hatósággal nem tudatja. Omissiv rágalmazást azonban nem ismer a törvény és igy az első kategóriába a felvetett jogeset törvényes intézkedés hiányánál fogva nem tartozik. A második kategóriában pedig a dolog természeténél fogva épen ugy van helye a rágalmazás és becsületsértésnek, mint más bűncselekménynek. Pl. valamelyik hitfelekezet szertartásai szerint a pap szüzek férjhezmenetele alkalmával külön imát mond. Teszem fel a pap ezt egy alkalommal szándékosan elmulasztja és a templomban levő közönség az eddig becsületes hirben álló leányt ezentúl megveti. Nem épen olyan rágalmazás ez, mintha valakiről expressis verbis állíttatott volna a szüzietlenség ? Minden biró annak is fogja minősíteni, de csak azért, mert a pap állásánál fogva az ima elmondására kötelezve van. A felvetett jogesetben szerződéses előzményekről szó sem lévén, rágalmazásról sem lehet beszélni. De rágalmazássá a mulasztás már csak azért sem volt minősíthető, mert per analógiám 224. §. a bűnöstől nem lehet oly önmegtagadást kívánni, hogy önönmagát a való bevallása által büntetendő cselekmény elkövetésével vádolja. A 230. §. a mulasztásos hamis vádnál is kiveszi a büntethetőség alól azt, a ki a való tényeknek a hatósággal való közlése által önmagát veszélybe hozhatná. Ha ez áll a bűnpernek vizsgálati stádiumában, melyben a bizonyítékok felfedezésétől vádlottnak felmentése függ, mennyivel inkább áll a büntethetetlenség az emiitett elönyomozati stádiumban, melyben az eltitkolás által épen csak az történt, hogy a gyanúsítottnál házmotozást tartottak és evvel öt a közmegvetésnek tették ki. Cui plus licet, etiam minus Hcet. A kinek a nagyobb veszély közepette szabad hallgatnia, az bátran hallgathat akkor, mikor csak közönséges kellemetlenségről van szó. Dr. Glücksthal Samu, bpesti ügyvéd. S é r e1e m. * A kunhalasi .járásbíróság állapota. Állami életünk bámulatos előrehaladottságában kiki iparkodik betölteni munkakörét s közvállvetve oda törekedünk, hogy Magyarországot, kedves hazánkat, a kor követelményeihez képest a minta-államok keretében minél jobban beilleszthessük. S mégis az állami élet egyik legnagyobb alapfeltétele, az igazságszolgáltatás oszlopa« oly szánalomraméltó toldozás és foltozása felett, mint ez nálunk gyakoroltatik, még a laicus elemeknek is ki kell mondani helytelenítő Ítéletét. Nem vagyunk pessimisták s mi is az emberi gyarlóság részesei lévén, elismerjük, hogy alig van emberi dolog, a melyhez egyik vagy másik oldalról bírálat ne férhetne, de azt már mégis alig hihetjük, hogy Magyarország területén az igazságszolgáltatás oly mostoha bánásmódban részesittessék, mint épen nálunk Kunhalason. Panaszunkat e tekintetben ugyan már e lap mult év július havi 28-ik folyó számában előadtuk, ott elsorolván, hogy a kunhalasi kir. jbiróságnál mily elviselhetetlen állapotok uralkodnak és habár az volt célja felszólalásunknak, hogy arról az illetékes helyen is tudomást vegyenek, mindazonáltal ázsiai állapotunkat a közmegbotránkozás cégtáblájaként tündökölni az illetékes helyen máig is megtürhetőnek tekintik. Elmondtuk múltkori felszólalásunkban, de tudomására juttattatott ezen állapotokat nagyon is jól ismerő törvényszéki elnökünknek is, hogy albiránk a mult év mártius havában hivatalától felfüggesztetett, járásbirónk pedig ugyanezen év április havában nyugdíjaztatott; felsoroltuk, hogy ideiglenesen egy-két havi időtartamra hol innen, hol onnan egy-egy kisegítő biró küldetésben részesültünk s hogy azon időben sem aljegyző, sem közjegyzőnk nem lévén, panaszol1 uk, hogy mint a gólya, árván vagyunk, mindamellett érthető panaszunk nem talált istápolásra. Igaz ugyan, hogy időközben egy tevékeny, munkaképes járásbiró lett hozzánk kinevezve s hogy ezen idő alatt az aljegyző is elfoglalta és betölti hivatalát; csak hogy mit segíthetnek ezek a felhalmozódott restantiák és folyó ügyek nagy halmaza között megsüppedt igazságszolgáltatásunk jármüvein ? Telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságunknak összes ügyszáma jóval meghaladja a tízezerét. Ugyan mit gondolnak az illetékes körök, hogy ilyen körülmények között egy biró képes megfelelni magasztos hivatásának? Mi azt hiszszük s tapasztalatból tudjuk, hogy legyen az ember bármilyen ambitiosus és fáradhatatlanságig tevékeny, de az emberfeletti munka egyszer csak megtöri, lelohasztja a jóakaratot s ha ez az állapot bekövetkezik, a minthogy annak észszerüleg be kell következnie, előáll a közönbösség és a nagyratörő lélek lehangoltságának sajnos nyilvánulása. S minthogy egy embertől, legyen az bár biró, többet mint a mit egy ember elvégezni képes, nemcsak hogy követelni, de kívánni sem lehet, ott állunk már egy év óta, hogy a külső hatás emelésére rendszeresített és fentartott két hivatalszolga léhaságának árnyékában elcsenevész az egészséges belszervezet s korunk dicsőségére kivész jogkereső közönségünkből az igazságszolgáltatásban vetett hit. És minthogy időközben felfüggesztett albirónk fenyítő uton elitéltetett, elérkezettnek látjuk az idejét annak, hogy panaszunkat illetékes helyen megfontolásra méltassák s ugy hiszszük, a 20 négyszögmértföldnyi területen működő járásbíróság 25—30 ezer lakost képviselő közönsége meg is követelheti, hogy ha már az illetékes kalocsai kir. törvényszéki elnök nem képes vagy nincs azon helyzetben, hogy ázsiai állapotunkon segíthessen, nézessen szét az igazságügyminiszter ur nálunk, mi is megérdemelnénk * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőséé.