A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 9. szám - Kérhető-e felperes ellen makacssági ítélet, ha alperes a birói illetőség ellen alapos kifogást tehet és melyek ezen eljárás consequentiái?

8S A JOG búzája ellopatott s a lopást a községi bírónak is feljelentette, a nélkül, hogy tettest nevezett volna meg, vagy valakit gyanúsított volna. A nyomozatra megjelent bíró és esküdt előtt Sz. J.-nek felesége a tett elkövetésével — férjének tettes voltát nem tudva — Cs. M.-et gyanúsította, minek folytán a biró és esküdt Cs. M. és H. Gy.-nél kutatást tartottak, mely alkalommal Sz. J. is jelenvolt. Ezen okból a letenyei kir. járásbíróság Sz. J.-t rágalmazás vétségben vétkesnek mondotta ki. A BTK. 1. §-a igy szól: »büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánit«, s igy a BTK. 2ó8. §-ának definitójába : »a rágalmazás vétségét követi el, a ki valakiről többek jelenlétében vagy több, habár nem együtt levő személv előtt olyan tényt állit, mely valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné vagy azt a közmegvetésnek tenni ki«, a felhozott hallgatásban nyilvánult cselekmény be nem illik és Sz. J. cselekménye rágalmazás vétséget nem képezvén, a miatt nem is büntethető. Azon esetben, ha Himfy ur kérdésének címe »hallgatólagos tény£llitás« akár grammatikai, akár logikai, de bár jogi használatban léteznék, talán beleerőszakolható volna a fenforgó eset a rágalmazás definitiojába, hanem miután a mai nap már avasnak vallott s az élőjogból kiküszöbölt canonjogi ama tétel »qui tacet, consentire videtur« is csak annyit mert a hallgatásról törvényes erejűnek kimondani, hogy a ki hallgat, beleegyezni látszik, de a hallgatást tényállításnak el nem ismerte, ugy vélem, hogy a hallgatólagos tényállítás műszó létjogának elfogadása ejtette tévedésbe a letenyei járásbiróságot. Himfy ur előadása szerint az Sz. J. terhére nehezült rágalmazás vétség abban testesült meg, hogy Sz. f. miért nem ismerte be tettét a biró és esküdt előtt s nem akadályozta meg a Cs. M. és H. Gy.-nél tartott kutatást. Ugy de a B. T. K.-ben ilyen módon elkövethető büntetendő cselekmény nem létezik, főleg, ha tekintetbe veszszük, hogy Sz. J maga a tettes és igy a B. T. K. 374. §-ban irt bűnpártolást sem követhette el, nemcsak, de ha egy kis analógiát elfő- j gadunk és a Curiának 1882. évi 74. sz. döntvényét veszszük, mely | szerint a »tagadás súlyosító körülményt nem képez«, ha még az illetékes bíróság előtt tétetik is, mindjárt tiszta képet nyerünk | arról, hogy ha valamely cseleknjény pl. a tagadás a büntetés ki- | mérésnél még súlyosító körülményt sem képez, a községi biró előtt megtörtént hallgatás annál kevésbé képezhet bünte'endő cselekményt. Egészen máskép áll a dolog, ha nem a »hal!gatólagos tény- j állitást« veszszük culposusnak, hanem Sz. J.-nak azon tényét látjuk dolosusnak, hogy tudva Cs. M és H. Gy. ártatlanságát, az azoknál tartott kutatáson részt vett. De ez esetben sem forog fenn rágalmazás, hanem a cselek" ménynek ezen ága igen is beillik a B. T. K. 261. §-ban irt keretbe : »a ki más ellen meggyalázó kifejezést használ, vagy meggyalázó cselekményt követel a becsületsértés vétségét követi el«. Ezen állitásom helyes voltának megerősítése végett hivatkozom a kir. Curiának 1886. 3,973. sz. döntvényére, mely szerint : a lopás gyanúja miatti motozás a becsületsértés vétség tényálladékát állapítja meg. Igaz, hogy a B. T. K. nagytudomáuyú szerzője Csemegi Károly szerint is a rágalmazás és becsületsértés vétség közötti demarcationalis vonal meghúzása sok esetben igen nehéz, de a két bűneset büntetésére való tekintetből is a criminalistának meg kell küzdeni ezen nehézséggel. Nem is tartom oly nehéznek ezen küzdelmet, hogy alapos körültekintés után sok gondot adjon. A B. T. K.-nek miniszteri megindokolása szerint »a rágalomnak benső constitutiv elemét képezi: a szándékos állítása vagy terjesztése oly ténynek, mely azt, a kire az állítás vonatkozik, a közmegvetésnek teszi k i, de Sz. J.-nek felemiitett hallgatásából senki sem tudhatja valakiről oly tényállítását vagy terjesztését megállapítani, a mely azon valakit a közmegvetésnek kiteszi. »Anyagi eleme továbbá a rágalomnak — mondja a miniszteri indokolás — oly tény állítása, mely valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné vagy azt a közmegvetésnek tenné ki«. Sz. f. pedig nem állított senkiről semmit s igy hallgatásában az anyagi alkotó elem fel nem található. Továbbá »az állitásnak tényt, de határozott tényt kell tartalmaznia ; nem minőséget, nem véleményt, nem itéletet« és iíry könnyű belátni, hogy a felhozott s birói Ítélet tárgyát képezett cselekménynyel nem juthatunk oly helyzetbe, mint a természettudós »a ki nem képes meghatározni, hol végződik a domb, hol kezdődik a hegy, hol végződik a patak, hol kezdődik a folyó", hanem az elősoroltak alapján tisztán áll előttünk, hogy Sz. |. viselkedése rágalmazást nem képez és igy törvényellenesen lett elmarasztalva. Hallgatólagos tényállítás pedig nem létezvén, az által rágalmazás sem követhető el. Ugy vélem, hogy Himfy ur is ily utógondolat mellett vetette fel a kérdést. Köll'ó Ignácz, kir. aljegyz '', Csik-Szent-Mártonban. Sérelem.* Ügyvédi díjmegállapítás a kir. Táblán. Becses lapjuknak rault év tavaszán megjelent egyik számában egy kir. itélő táblai biró ur igen helyesen és alaposan kimutatta, hogy a kir. itélő Tábla birái fizetésükből alig vagy legfeljebb igen-igen szerényen élhetnek meg. Engedtessék meg nekem egy ekletans példával illustrálni, hogy ugyancsak a kir. itélő tábla az ügyvédek kellő módoni díjazásáról minő fogalommal bir. G. Sándor ügyfelem megbízásából néhai K. János örökösei ellen 60 frt 42 kr. iránt a m.-szálkai kir. járásbíróság előtt sommás keresetet indítottam. A keresetet 4 példányban 8 darab melléklettel nyújtottam be ; tartatott pedig ez ügyben 2 tárgyalás, két izbeni tanuhallgatás, csatolnom kellett 2 darab hitelesitettelekkönyvi kivonatot; volt szóval ezen ügyre 9 frt 35 kr. készkiadásom. Mindezekért az elsőbiróság megítélése mellett perkölt ségek gyanánt részemre mérsékelten 28 frt 50 krt állapíttatott meg. Alperesek felebbezése folytán az ügy a tek. kir. itélő tábla elé kerülvén, e másodbiróság 52,678/89. P. sz. Ítéletével a perköltségeket ugy fel-, mint alperesi ügyvédét egyaránt hivatalból 15—15 írtra szállította le. Vagyis a tek. kir. itélő tábla méltányosnak találta nemcsak azt, hogy peres felek ügyvédei egyenlő díjazásban részeszüljenek, hanem azt is, mikép nekem 9 frt 35 kr. bélyegkiadásaim levonása után kereset szerkesztésért, 4 példányban Írásért, 8 darab melléklet beszert zése és leírásáért, 2-szeri tárgyalás és kétszeri t a n u z á s é r t munkadíjban ő frt 65 kr., mond Öt forint és hatvanöt kr. maradjon. Örök hálára kötelez a tek. kir. télö tábla bármelyik tagja, ki nekem megmagyarázni szives leend, hogy ilyen díjazás mellett tisztességesen megélni és családot fentartani miként lehet. Dr. Steinberger Samu, ügyvéd M.-Szalkán. Vegyesek. A magyai' jogászegylet febr. hó 23-án Csemegi Károly elnöklete alatt megtartott ülésén dr. Baumgarten Izidor budapesti kir. alügyész mutatta be értekezését a letartóztatásról s a vizsgálati fogságról. Értekező sikra száll az irány ellen, mely a humanismus követelményeinek egyoldalú túlhajtása folytán a jogrend praktikus igényeiről megfeledkezik és végeredményeiben egy sajnos reakció felköltése következtében az igazi humanizmus célzatainak inkább árt, mint használ. Ecseteli az inkvizitorius per vissza éléseit; a vizsgálati fogságot eszköznek tekintette a beismerés kierőszakolására és így a vizsgálóbíró feladatának megkönnyebbítésére, holott nézete szerint a személyes szabadság megszorítása csak akkor indokolt, midőn különben a vizsgálat keresztülvitele lehetetlenné válnék. Ugy találja, hogy e visszaélésektől a modern eljárás sem tudta magát egészen tisztán tartani és gyökeres orvoslást csak a birói vizsgálat megszüntetésétől remél, mely az inkvizitorius per maradványa modern eljárásunkban. A meddig az a hivatalnok, ki a vizsgálatot vezeti és igy annak sikere iránt pszichológiai okokból nem lehet közömbös, egyúttal ama kényszerrendszabályok alkalmazhatósága felett dönt, melyek a terheltre gyakorolt presszió folytán a vizsgáló feladatot megkönnyítik : az egyéni szabadság sohasem lesz kellőleg megvédve. Majd polemizál a Fabiny-iélc javaslattal, mely a birói elővizsgálatot, mint szabályt * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.