A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 9. szám - Az italmérési kártalanitási eljárás a törvényszékeknél

82 ÍL JOG. külön eljárást is kiván, t. i. az ügynek a felsőbb fórum előtt való elbírálásánál inkább a keresk. forgalomban naponként fejlődő felfogása és erre nézve birói meggyőződése is jusson kifejezésre, ugy hogy felsőbb bíráink jogi nézete mintegy kútforrása legyen ugy az anyagi, mint az alaki jognak. Így például a ker. t. 313. §-a az egész bizonyítási eljárást más alapra fekteti, de nem is volna célszerű akár a felebbezési határidőt, akár az eljárást ily hosszura kinyújtani, mint azt a polgári egyéb sommás perek természete megengedi. A mi a végrehajtási ügyekben hozott járásbirósági végzések feletti felfolyamodások elintézését Il-od fokban illeti, aggályaim a törvényszékek ebbeli hatáskörére azok, hogy amúgy is túlterhelve lesznek és igy ily végzések elintézésénél tán kis pongyolaságot tanúsítanának a törvényszékek. A 14. §. 2. pontját kihagyandónak tartom, mert a felülről való elbírálás előtt még mindig kétes, vájjon teljhitelü-e a magánokirat és mert ép e pont az ezen szakaszbeli 3 pontnak teljesen derogál, ellenben az 1881 : LIX. t.-c. 13. §-ának 1. és n. pontjára alkalmazhatónak tartom a szakaszt. Az italmérési kártalanitási eljárás a törvényszékeknél. (Az 1888. évi XXXVI. t.-c. 29. §-a alapján az 1889. évi december 17-én 45,896. sz, a. kiadott igazságügyn iniszteri rendelet 17. §-a.) Irta . SIMON ENDRE, tszéki biró Lőcsén. A bírói letétbe helyezett italmérési jog kártalanitási összegre vonatkozó magánjogi igények eldöntésénél, s a kártalanitási összegek kiutalásánál követendő eljárás szabályozása tárgyában kiadott — a címben megjelölt — igazságügyi miniszteri rendeletnek 17. §-a szerint: ha a kijelölt tárgyaló biró által a részesedési arány megállapítására nézve megkisérlett egyezség nem sikerült, az esetben az iránt kell a tárgyaló bírónak az egyezséget megkisérlenia közbirtokosság tagjai között, hogy minő arány kulcs alkalmaztassák az arány megállapítására. Ennek megtörténte után a tárgyaló biró hivatalból nyomozó eljárás utján köteles mindazon segédadatok és bizonyitékok beszerzéséről gondoskodni, a melyek a fennálló törvények és szabályok értelmében az aránykulcsnak, a részesedésre jogosított közbirtokossági tagoknak és az egyéni részesedés mértékének megállapithatása céljából szükségesnek mutatkoznak. Azon esetekben, a melyekben a fennálló fcA-m^ - r • '• o^auaijukoacii^i aieszesedesi arány a birtokterületi kulcs szerint állapítandó meg, a birtokterület a netalán létező hiteles felmérés alapján, ilyen felmérés nem létében pedig, valamint ott is, a hol a létező felmérés kiegészítést kiván, a földadó-kataszterben kitüntetett térmértékek alapjánszámitandó. A segédadatok és bizonyitékok beszerzése után az arány megállapításának kérdése a közbirtokosság tagjai között a 16. §. értelmében tárgyalandó. Az idézett igazságügyi miniszteri rendelet ezen szavainak elmondása által megbeszélés tárgyává azt tűztem ki: melyek lehetnek azon segédadatok és bizonyítékok, a melyeknek hivatalból való nyomozás utján leendő beszerzéséről a tárgyaló biró gondoskodni köteles. Kitűztem pedig e kérdést azért, mert azon véleményben vagyok, hogy nyilvánosság terén való megbeszélés által az érdeklett felek, illetőleg őket képviselő ügyvédeknek s birótársaimnak és általában az ezen igazságügyminiszteri rendelet értelmében leendő helyes eljárásnak némi szolgálatot tehetek. Nem lévén tüzetes részletességgel ismerős az erdélyi területeken létezett s a szorosabb értelemben vett magyarországitól sok részben különböző 1848. év előtti birtokviszonyokkal, e helyütt csakis a régibb értelemben vett Magyarországon előfordulható esetekkel foglalkozom. Ezeknek előadása után szerintem első k é r d é s az lenne, melyek azon törvények és rendeletek, melyek ezen igazságügyi miniszteri rendeletnek 17. §a által fennállóknak értethetnek? Véleményem szerint az 1832—36. évi XII. törvény az 1853. március 2-án kiadott, úgynevezett úrbéri nyiltparancsnak és' az 1871. évi LIII. t.-cikknek az arányosságról és annak kulcsáról intézkedő §-ai. Köteles tehát az érdeklett felek meghallgatásával tudomást szerezni a tárgyaló biró arról, vájjon az illető községben megindittatott-e s ha igen, mikor? S vájjon jogérvényes egyezség, avagy Ítélettel befejezett-e az arányossági per vagy nem ? Bárminő legyen a feleknek a felvetett ezen kérdésre adott nyilatkozatuk, e mellett szerintem köteles az illető tárgyalóbiró a törvényszék, avagy megyei levéltárhoz intézendő megkeresés utján meggyőződést szerezni az adott nyilatkozat helyességéről s az esetleg létező arányossági per iratait megszerezni s az általa vezetett jegyzőkönyvhöz csatolni. Köteles tudomást szerezüi arról, vájjon az illető községben az 1853. évi március 2 án kelt úrbéri nyiltparancs törvény érvénye alatt esetleg megejtett legelő, erdő, vagy nádas elkülönítés, avagy pedig a birtoktagositás iránt lefolyt perben az 1853. március 2-án kelt nyiltparancs 27. §. értelmében az arányosság iránt megkísértett egyezkedés mily eredményre vezetett? s ha az egyetértés eszközölhető nem volt hivatalból, minő ideiglenes intézkedést tett a közbirtokosok között a cs. úrbéri törvényszék, avagy az eljárt alispáni bíróság addig, míg az arányositási per a törvény rendes utján elbiráltatik. Tudtom szerint az idézett nyiltparancsnak ezen §-ában foglalt intézkedéseket a cs. volt úrbéri törvényszékek következetes szigorral keresztülvitték, sőt az 1860-as években eljárt alispáni bíróságok nagy része is tett megfelelő iutézkedéseket. De köteles a tárgyaló biró a jelzett úrbéri pernek iratait megszerezni azért is, vájjon abban nem találja-e nyomát annak, hogy a hivatkozott cs. úrbéri nyiltparancs 44. §-a értelmében a volt földes urak, illetőleg nemesi közbirtoknak az általuk viselni kellett úrbéri pernek költségeit mily arányban fedezték ; végre még azért is, hogy ha esetleg az aránykulcs, illetőleg a részesedési arány megállapítására az 1832 — 36 évi XII. t.-c. §-aiban megjelölt módozatok valamelyike lenne megállapítandó, az ahhoz szükséges adatok, az érdeklett feleknek a bíróságnak lehetőleg rendelkezésére álljanak. Az 1832 — 36. évi XII. t.-cikkre tett hivatkozásra vonatkozólag szükségesnek vélem kiemelni, hogy annak 2., 3., 9. és 11. ^-aiban említett házhelyek mennyisége és terjedelme már csak kivételesen s talán csak is a szab. kir. városok és mezővárosok területén létezettekké volna még biztosan meghatározható, s azt hiszem, hogy az ez irányban való nyomozás szüksége csakis a városok területén lenne szükséges. Az 1836. XXII. t.-cikkben említett házhelyek elnevezése alatt azon beltelkek, azaz udvartelkek (Curiak) értendők, a melyek a kir. város vagy a mezőváros területéből, avagy az adományozott (donationalis) földesúri birtokból mintegy kiváltak és külön kiváltság alapján az italmérésnek világosan kifejezett jogával, avagy általános kifejezés szerint a kir. kisebb haszonvételekkel bírtak. (Lásd az 1598. XXXV. t.-c. 1. §-ai.) A c áriáknak eicdctileg volt terjedelme, tanúvallomások által aligha és csakis okirat, esetleg osztálylevél által lehetne megállapítható, A curiák eredeti terjedelmének meghatározásával járó nehézségek ezelőtt 20 — 30 évvel is már fenforogtak s azért kivált adomány minőségű földesúri birtokokkal szemben, csakis a gyakorlat szolgált bizonyítékul. Véleményem szerint községekben a curiák mennyiségének és terjedelmének kinyomozására most már időt vesztegetni az ügy érdekében csakis hátrányos lehetne. Tudomásom szerint a legközelebb lefolyt 30 év alatt a közbirtokosságokban az aránykulcs meghatározására leggyakrabban a határbeli összes belső és külső birtoknak osztályozott holdakbani terület mennyisége szolgál alapul, mint oly törvényes mód, mely legegyszerűbbnek, de egyszersmind legigazságosabbnak is lett elismerve. Az ezen módozati alapon készített kulcs szerint osztattak fel a közös birtokrészek, a korcsmáltatási jövedelem és a közös terhet képező költségek is. Azt hiszem ezután is e kulcs fog leggyakrabban alkalmaztatni. A ministeri rendelet is számított ezen kulcsnak megállapítására akkor, midőn azt rendeli, hogy a birtok terület felmérésének nem létében a földadó-kataszterben kitüntetett térmértékek alapján számítandó ki a részesedési arány kulcs. Az előadottak után önkénytelenül azon további kérdés tolul az illető tárgyaló biró elé : melyek azon birtokterületek, a melyek az illető közbirtokosnak a részesedési aránykulcs alapjául beszámitandók ? Szerintem e kérdésre oly röviden felelni nem lehet, mint első pillanatra látszik. Mindenek előtt kipuhatolandó, hogy az illető községben az 1848. évben kik voltak a földesúri és más nemesi birtokrészekuek tulajdonosai. Ezen birtokosok neveinek