A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890 / 8. szám - Az új hagyatéki eljárás. 7. r.
A JOQ. 73 tokbahelyezési végzést hoz és erről is értesiti az illetékes árvaszéket. 3. A hol nem ön jogú kötelesrészre jogosított vagy hagyományos van érdekelve, ott az árvaszék a halálesetfelvétel egy példányának, illetőleg a kihirdetett végrendelet hiteles másolatának áttételével értesítendő lévén, saját hatáskörében intézkedhetik azon jogok érvényesítéséről, melyek ezen igény lök részére az öröklésijogról és a hagyatéki eljárásról szóló törvényekben megállapitvák; épen ugy, mintha valamely hagyatékra nézve nem önjogú fél, mint hitelező van érdekelve. De ez esetekben is az árvaszék csupán a törvényes képviselő, vagy a gyám, avagy a kirendelt ügyészszel léphet közvetlen érintkezésbe, azoknak adhat utasításokat, mint hatóság azonban rendelkezési joggal nem léphet be a hagyatéki eljárás menetébe. E célból magának az árvaszék e közegei utján a hagyatéki iratokról hiteles másolatokat szereztethet be, hogy ezek alapján adhassa meg utasításait s közegeit bármikor felhívhatja eljárásukról jelentéstételre. Vagyis az árvaszék beavatkozása ne legyen, mint eddig, közvetlen; hanem a törvényes képviselő, a kirendelt gyám, illetőleg a kiküldött gyámügyész által csupán közvetve avatkozhatik be a hagyatéki eljárás menetébe, melynek befejeztével a gyámolt vagy gondnokoltra nézve felfüggesztett közvetlen hatáskör ismét föléled. Ezek körvonalai azon alapelveknek, melyek segítségével az árvaszékek hatásköre a hagyatéki eljárásban végleg megállapítandó, a hagyatékbiróságok hatásköre a jogrend és a jogállam kívánalmaihoz képest helyesen szabályozandó és ezzel egyidejűleg a hagyatéki eljárás oly módon reformálható volna, a mint azt egy gyors, alapos és megbízható igazságszolgáltatástól elvárnunk kell és lehet! * * A Weinmann-féle tervezet nyolcadik címe szól a gyámhatósági képviseletről, melyet az előrebocsátottakkal való szoros összefüggésnél fogva itt nyomban tárgyalandunk. A nyolcadik címben foglalt intézkedései a tervezetnek a gyámhatósági képviseletről nemcsak fentartása a jelenlegi alapnak, mely szerint a közigazgatás és igazságszolgáltatás a hagyatéki eljárás keretében összeolvad, mely tehát a jogállam ismételve hangsúlyozott jogelvével éles ellentétben áll: hanem ennek az alapnak még kedvezőtlenebbé tétele először az által, hogy az árvaszéket, mint hatóságot 148. és 149. §-aiban a kérvényező ügyféllel egy színvonalra sülveszti le, de másodszor azért is, mert a 146. §. értelmében több árvaszéknek egymás közti érintkezése által az eljárást annyira complicálja, oly hosszadalmassá teszi, hogy nem lesznek érte hálásak sem az érdekelt nem önjogú, sem az önjogú felek, kik előbb nem jutnak örökségük teljes tulajdonába, míg az árvaszékek közti tárgyalások be nem fejezvék! Ismerve az árvaszékek intézkedéseinek gyorsaságát — tisztelet a kivételnek — elképzelhető, hogy ily előzetes kérdések kölcsönös tisztázása egy ügynek befejezését hónapokra, de sőt évekre is elhalasztandja; mig az árvaszékek közvetlen beavatkozásának mellőzésével a fent kifejtett alapon az eljárás olyannyira egyszerüsittetnék, hogy nem leend hagyatéki ügy, mely néhány hét vagy legfölebb néhány hó alatt végbefejezést nem nyerne! Mert mi értelme van a 146. §. rendelkezéseinek, mely szerint »valahányszor a hagyatéknál oly gyámság- vagy gondnokság alatt álló személyek vannak érdekelve, kiknek érdeke egymásba ütközik, tartozik a 145. §. szerint (örökhagyó elhalálozásának helyére nézve) illetékes árvaszék, ha területén azon személyek nem birnak mindannyian községi illetőséggel, előzőleg a községi illetőség szerint illetékes árvaszéket a tényállásról értesíteni és határozatának közlése iránt megkeresnk, ha hozzáteszi ; nyomban, hogy »az árvaszék belátásától függ ezt oly esetben is | megtenni, a midőn a különböző árvaszékek területén községi illetőséggel biró személyeknek érdeke egymásba nem ütközik.« Vagyis az árvaszék saját fedezésére lehetőleg minden ügyben érintkezésbe fog lépni a községi illetékesség szerint illetékes árvaszék, esetleg több ilyen árvaszékkel is, mert a szakasz azon további rendelkezése, hogy »a 145. §. szerint illetékes árvaszék a községi illetőség szerint illetékes árvaszéktől akár előzetes megkeresés folytán, akár annak bevárása nélkül (proprio motu) hozzá beküldött határozathoz, az ezen utóbbi árvaszék területén községi illetőséggel biró gyámolt vagy gondnokolt személy tekintetében kötve van«, ez utóbbi árvaszék határozataira helyezi a fősúlyt s igy mintegy indirecte felhívja az örökhagyó lakhelye szerint illetékes árvaszéket arra, hogy a gyámolt községi illetősége szerinti árvaszék értesítése nélkül ne járjon el. Már most vagy megteszi minden ügyben az árvaszék a másik árvaszékhez a kellő értesítést és vele előzetes levelezésekbe bocsátkozik, melynek eldöntését az összes érdekeltek bevárni tartoznak, a mibe beletelik nem ritkán egy év; ugy hogy a hagyatéki eljárás érdemleges letárgyalása csak ennek elintézése után vehető foganatba. Vagy nem teszi meg ezt az árvaszék. És ekkor keletkezhetik az árvaszékek közti viszályoknak egy oly hosszadalmas láncolata, minélfogva az előzetes controvers kérdések végeldönthetése végett a hagyatéki ügyek felküldendők lesznek a belügyminisztériumhoz, mint azon legfelsőbb fórumhoz, mely hivatva van ily közigazgatási hatóságok vitáiban végérvényesen határozni, a minek elintézését tartoznak szép türelmesen bevárni az ártatlan többi érdekeltek és a hagyatéki eljárás érdemleges letárgyalása be nem látható időkre stagnál. Ehez azután még csak annak kell járulnia, hogy a hitelezők türelmetlenek lévén, a vagyonelkülönzést és annak folytán a hagyatéki vagyonnak értékesítését kérjék és akkor beállhat azon eset is, hogy mire az árvaszékek egymás között elintézték az előzetes kérdéseket, vagy mig a köztük fenforgó vitát a belügyminisztérium elintéz', nem maradván örökség, az egész vita tárgytalanná vált! Hogy ily esetek mennyire emelnék hagyatéki eljárásunk prestigejét, abban senki se kételkedjék ! Fenti reformjavaslatainknál ellenben, ha a gyámoltak, illetve gondnokoltak érdeke maguk közt vagy önjogú örököstársaik érdekeivel ellentétbe nem jön: a hagyatékbiróság a hivatalos osztály megejtésével, minden érdeket egyaránt kielégítő módon intézi el a hagyatékot. Ha pedig ellentétesek az érdekek: akkor meghozva birtokbahelyezési határozatát, a hagyatéki eljárást ugyancsak gyorsan befejezi. Az ezután következő intézkedések már nemtartoznakahagyatéki eljárás keretébe, hanem egy megindítandó örökösödési pernek körébe, melynél az árvaszék, mint minden más perben, a gyáraolt vagy gondnokoltnak képviselőjével közvetlen érintkezésben lévén s a pert gyámügyészére bízván, ezeknek tetszésszerinti utasításokat adhat. A terület szerint illetékes árvaszékek megkülönböztetése is elesnék, mert illetékes mindig a gyámolt vagy gondnokolt községi illetőségére nézve illetékes árvaszék lenne, mely a gyámolt vagy gondnokolt érdekeltségéről hivatalosan értesittetvén, annak képviselőjével lépne csupán érintkezésbe és az érdekelt gyámolt vagy gondnokolt érdekeinek helyesebb képviselése szempontjából a körülményekhez képest a saját avagy a hagyatékbiróság területén lévő árvaszéknek gyámügyészét kirendelné, illetve ez utóbbi kirendelése iránt az utóbbi árvaszéket megkeresné. Sőt a gyámügyészek általi képviselet megkönnyítése céljából az árvaszékek minden hagyatékbiróság (járásbíróság) területén az ottani ügyvédek közül helyettes gyámügyészeket nevezhetnének ki, a kik e tisztet bizonynyal helyesen s egy előre megállapított díjtaksa szerint olcsón is látnák el. Ez az árvaszék s az illető ügyvéd közti külön megállapodás tárgya lévén, itt részletesen ki nem fejthető. Ezeknek adhatna utasításokat is, ezek neki jelentéseket is tartoznának tenni, de közvetlen beavatkozási joga az árvaszéknek a hagyatéki eljárás menetébe nem tűrhető, mert egyszerűen nem is szükséges. Épen igy a 148. és következő szakaszok intézkedései is a fent kifejtett javaslatok által szintén teljesen megváltoztatandók lesznek. Mert ha gyámolt vagy gondnokolt személy egy maga mutatkozik kizárólagos örökösnek vagy ha többen is érdekelvék, akár legyenek érdekeik összhangzók, akár összeütközők : mi szükség az árvaszék közvetlen beavatkozására, ha a hagyatékbiróság hivatalból indítván meg az eljárást, hivatalból adja ki az örökösödési igazolványt s fejezi be a hagyatéki eljárást sokkal alaposabban, gyorsabban és olcsóbban, mintha az árvaszék vagy annak megbízottjára hagyná az örökség megszerzése körüli eljárást az önjogúakra is előirt kérvényezési úton ?! De talán azt vethetnék ez ellen, hogy miért különbséget tenni önjogú és nem önjogú fél örökségének megszerzése közt ? Miért ne szerezné meg a nem önjogú is ép ugy kérvényi uton örökségét, mint az önjogú ? — Hát erre csak az a válaszunk. hogy Éurópa összes modern jogállamaiban el van fogadva, hogy az igazságszolgáltatás rideg egyenlőségi elvé-