A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 7. szám - A későbbi végrehajtatónak csatlakozása az előbbihez

A JOG. 27 nézve, ki csőd alatt nem áll, a csődbíróságnak hatásköre ki nem terjed. A csődtörvény általában véve csak a csődtömeg ellen irányuló kereseteket utalja a csődbíróság ügykörébe, sőt még e tekintetben is kivételeket tesz, mint például 10., 11. és 153. §-ában, de egyáltalában nem tartalmaz oly intézkedést, hogy a csődbíróság, csődben nem álló személy ellen indított perek eldöntésére, még ha a csődben nem álló alperes a csődtömegnek pertársa is, illetékes lehesseu, sőt ellenkezőleg ugy intézkedik 10. és 153. §-ában, hogy ha a csődtömeg csődben nem álló személylyel pertársként idézendő perbe, a birói illetőség tekintetében a perrendtartás általános szabályai legyenek irányadók s felperes ilyenkor a csődtömeget is annál a bíróságnál vonhatja pertársként perbe, mely bíróság a prdts értelmében egyébként illetékes. Minthogy pedig ezek szerint a fel- és II. r. alperes közt peressé vált viszony egyáltalában nem vonható a csődbíróság hatáskörébe ; minthogy a csődbiróság, mint ügybiróság hatáskörét hivatalból tartozik vizsgálni és figyelemben tartani s hatáskörébe nem tartozó kereseteket hivatalból visszautasítani köteles; minthogy az e.-b. a keresetet II. r. alperesre nézve is elfogadta és eldöntötte Ítéletét és eljárását, a mennyiben II. r. alperesre vonatkozik, az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. c) pontjának alkalmazásával meg kellett semmisíteni ; egyúttal azonban felperest, mivel szabályellenes fellépésével II. r. alperest szükségtelenül kényszeritette védekezésére, II. r. alperesnek okozott perköltségben is el kellett marasztalni. I. r. alperesre vonatkozólag pedig az elsőbirósági Ítélet azért volt helybenhagyandó : mert az 1881 : XVII. t.-c. 42. és 43. § ai értelmében a csődtömegtől csak oly dolgok követelhetők vissza, melyek a csődtömegben találtatnak, illetőleg ha azokat közadós vagy a tömeggondnok elidegenítette, a visszakövetelési igény az elidegenített dolgokért a csődtömegbe befolyt érték kiadására vagy erre vonatkozó követelés átengedésére terjed ki, mert ennélfogva oly dolgokra nézve, melyek a csődtömegben nem találtatnak, vagy melyeknek értéke a csődtömegbe be nem folyt, vagy a csődtömegnek követelését nem képezi, visszakövetelési igény nem érvényesíthető, mert felperes maga adja elő keresetében, hogy az a sorsjegy, melynek visszaadását I. r. alperestől követeli, nincs ennek birtokában, tehát a csődtömegben nem találtatik; mert ezeknél fogva felperes visszakövetelési igénye, mely különben sem irányul a sorsjegyért a csődtömegbe netán befolyt érték kiadására vagy erre vonatkozó követelés átengedésére, a fentieknél fogva a törvényes alapot nélkülözi. (1889. dec. 16. 2,438. sz.) A Kt. 254. ij-ának azon intézkedése, mely szerint a szöretkezet tagjai elleni keresetek a társaság1 feloszlásától, vagy a társasági tag kilépésétől vagy kizárásától kezdve egy év alatt évülnek el, csak a szövetkezet hitelezőinek a szövetkezetet terhelő igények alapján a tagok ellen indítható keresetekre alkalmazható, de nem oly keresetekre is, melyeket maga a szövetkezet indit tagjai ellen. A szövetkezeti tag, ép ugy, mint a részvényes, jogosítva vau a közgyűlés határozatait megtámadni, mert a Kt. 174. §-a a szövetkezetekre is alkalmazandó. A Kt. 174. § ában megállapított határidőhöz a megtámadási jog csak az esetben van korlátozva, ha a határozat az előszabott alakszerűségek miatt támadtatik meg, e korlátozás azonban elesik akkor, midőn a határozat mint a törvénynyel vagy alapszabályokkal ellenkező támadtatik meg. CM. kir. Curia 1889. november 5-én 634. -zám alatt.) A kereskedelmi törvény 1554. §-a nem értelmezhető olyképen, hogy annak, ha az egyik szerződő fél a m ;sik késedelmes felet a teljesítésre kikötött idő elteltével azonnal nem értesítette arról, hogy teljesítés helyett kártérítést kíván követelni, a kártérítéshez való igény elve>ztése volna a jógi következménye, hanem az azonnali értesítés elmulasztásának csak az a következménye, hogy a késedelmes fél az utólagos teljesítéshez szintén ragaszkodhatok,vagyis késedelmét jóvá teheti az értesítés megtörténtéig. CM. kir. Curia 1889. október 9-én 478. szám alatt.) Bűnügyekben. Orgazdaság vagy tulajdon elleni kihágás 1 A nagyváradi kir. törvényszék (1889. augusztus 3-án ll,36l/B. 1887): lopás bűntettével vádolt K. Róza és orgazdaság bűntettével vádolt M. Imréné elleni bűnügyben itélt: I. r. vádlott a btk. 333 — 336. §. 7. pontja alá eső lopás bűntette miatt terhelt irányában a további bűnvádi eljárás megszüntethetik, II. r. vádlott a büntetőtörvénykönyv'370. §. 1. pontja alá eső orgazdaság bűntette helyett a 92. $• alkalmazásával orgazdaság vétségében vétkes s azért a 370. §.2. bekezdése alapján egy havi fogházra Ítéltetik. Indokok : I. r. vádlott, bár beismerte, hogy K. Ferenc kárára 1886. évi november 5-én viradó éjjel — mint nevezett káros cselédje — két véka búzát ellopott s abból egy vékát a kertben a tengeri földben elrejtett, egy vékát pedig 2 frtért II. rendű vádlott M. Imrénének, mint tudva lopottat adta át; mindazonáltal tekintettel arra, miszerint a vádlottnak szolgálatadó gazdája, K. Ferenc a vádlott megbüntetését nem kívánja, a btk. 343. 116. §-ai alapján ellene a további eljárást megszüntetni s a tőle lefoglalt 1 frt 80 krt részére visszaadatni kellett. II. r. vádlott M. Imréné beismeri, hogy ő 2 frtot adván I. r. vádlottnak 102 frt biztosítása végett, I. r. vádlott hozzá a gazdája K. Ferenctől lopott egy véka búzát vitt; beismeréséből kitűnik, hogy a búzának I. r. vádlott gazdájától lopott voltát tudta, azon mentsége pedig, hogy e búzát csak addig hagyta ott I. r. vádlott míg az előzőleg kért 2 frtot megadja, s hogy csakis ily feltétel, de nem eltulajdonitási szándékkal adott annak helyet — tekintve, miként ha e mentsége való volna is — a mennyiben a tudva lopott búzát kamarájában elrejtette s annak elidegenítésén ily címen — s pedig a mennyiben állítólagos kölcsöne biztosítása végett tette, tehát vagyoni haszon végett — közreműködött — az orgazdaság tényálladéka fent forogna ellene — de még tekintve, hogy beismerése szerint ama búzát megőröltette s habár ezt, mint álliija, a kocsis elnézéséből s véletlenül a magáé helyett őröltette meg, mégis mint lisztet gazdájának önként vissza nem adta, hanem ezt a csendőrök nyomozása folytán találtak meg nála, birói figyelembe vehető nem lévén, ama beismerés és I. r. vádlott által gazdája ellen elkövetett lopásból folyólag vádlott M. Imrénél a btk. 370. §. 1. pontja alá eső, azonban a lopott tárgy csekély értékét, élelmi cikket képező voltát s u vádlott eddigi büntelenségét, valamint a cselekménynek már régebben történtét, mint túlnyomó enyhítő körülményeket véve figyelembe - a 92. §. alkalmazásával — vétséggé minősülő orgazdaság cselekményében bűnösnek kellett kimondani s a hivatkozott törvényszakasz alapján a kimért büntetéssel kellett sujta?ii. A budapesti kir. itélö tábla (1889. március 13-án 7,218/1889): az első bíróság ítéletét II. r. vádlottra vonatkozó felebbezett részében indokainál fogva helyben, az I. r. vádlottat illető nem felebbezett részében érintetleuül hagyja. A in. kir. Curia (1890. január 24-én 8,529/B. 1889): Mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztatik, s II. r. vádlott a kbtk. 129. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágásban mondatik ki vétkesnek s ezért az idézett §. alapján 3 napi elzárásra s 3 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok : Azon körülményre nézve, hogy M. Imréné vádlott által megvett búza . lopás utján jutott légyen az eladó K. Róza birtokába, a bűnügy adatai vádlott tagadása ellenében kellő bizonyítékot nem szolgáltatnak és igy a btk. 370. §-ába ütköző orgazdaság bűntette, illetve vétsége megállapítható nem volt. Minthogy azonban nevezett M. Imréné a fenforgó körülményeknél fogva s különösen K. Rózának általa ismert viszouyainál fogva gyaníthatta, hogy a kérdéses búza lopás vagy jogtalan elsajátítás utján jutott a nevezett eladó birtokába : annálfogva vádlott cselekményében a kbtk. 129. § ába ütköző tulajdon elleni kihágás forog fenn és vádlott ezen kihágásban volt vétkesnek kimondandó s tekintettel az első bíróság által felsorolt enyhítő körülményekre, súlyosító körülmény nem létében, a jelzett büntetésre volt ítélendő. A hiány magában véve még nem elégséges a hivatali sikkasztás megállapítására; vádlott tagadása esetéu az eltulajdonítás is bizonyítandó. Felmentés. A debreceni kir. törvényszék: (1888. évi augusztus hó 1-én, 8,477. sz.) Cz. Sándor vádlottat a B. T. K. 462. §-ában ütköző s minősülő hivatali sikkasztás bűntettében bűnösnek kimondja s ezért a B. T. K. 92. §-a alkalmazásával jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó egy évi börtönre s büntetése kiállásától véve három évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésérc itéli, stb. A budapesti kir. itélö tábla: (1889. évi február hó 25-én. 35,533. sz.) A kir. ítélő tábla a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja indokainál fogva, stb. A magyar királyi Curia : Cz. Sándor vádlott beismerte, hogy az általa 1885. évi április hó 2-tól 7-ig beadott utánvételek és egyéb illetékekről 282 frt 82 kr. erejéig számolni nem tud, a mint hogy tényleg nála a rovancsoláskor ennyi pénz hiányzott is ; de tagadta, hogy ezen összeget eltulajdonította volna, állítván, hogv