A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 7. szám - A későbbi végrehajtatónak csatlakozása az előbbihez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 7. számához. Budapest, 1890. február 16-án. Köztörvényi ügyekben. Árverésen megvett ingatlanok termése nem illeti meg az árverési Tevőt, ha a verő a birtokba való bevezetéskor nem lett egyúttal a termények birtokába is bevezetve, különösen akkor, a midőn ezen terményeket nem a végrehajtást szenvedett, hanem eary harmadik állította elő. A csurgói kir. járásbíróság (1887. szeptember hó 1-én, 1,721/p. 1887.): Hertelendy Béla ügyvéd által képviselt K. László felperesnek Sebestyén Lajos ügyvéd által védett K. János alperes elleni 147 frt 18 és fél krajcár iránti perében itélt: alperes köteles a kereseti tökét megfizetni. Indokok: Felperes az E. alá csatolt kir. táblának 3,861. szám alatt kelt végzéssel igazolta, hogy felperes a n.-kanizsai 845. sz. tjkvben A + 2., 3. hrsz. 990. 1,021. hrsz. a. jegyzett ingatlanokból V. Jánost illetett jutalékát vette meg birói árverésen s ebből folyólag helyesen lett is a fentebb nevezett ingatlanokba bevezetve, minthogy azon kérdés, hogy vájjon az elárverezett és felperes által megvásárolt ingatlanok ugyanazosak voltak a végrehajtást szenvedő által tényleg birlalt és annak tulajdonát képező ingatlanokkal, ezúttal elbírálás tárgyát nem képezhetik, hanem csak az lehet irányadó, vájjon felperesnek mint árverési vevőnek volt-e joga a jelzett ingatlanok függő terméséhez. Ezen kérdés pedig az árverési cselekmény és birtokba vezetés által felperes javára feltétlen meg lévén állapítva, alperest a többször érintett ingatlanok 18S6. évi termésének megtérítésére kötelezni, illetve a kereseti összeg megfizetésére kötelezni kellett, mert a meghallgatott szakértők véleménye szerint a kérdéses ingatlanoknak 1886. évi termése 187 frt 07 krban állapitatott meg, mégis miután felperes keresetét csak 147 frt 18 '/a krra irányította, tehát részére csakis ezen összeg volt megítélhető. Alperesi azon kifogás, hogy a jelen kereset a n.-kanizsai kir. törvényszéknél 5,454/86. sz. kereset elbírálásáig függőben hagyassék, miután a jelen eset a prts 12. §-ában meghatározott esettel nem egy természetű, birói figyelmen kivül hangyandó volt. A budapesti kir. itélö tábla (1888. november hó 26-án, 7.7.35/p. 1888.) : Az elsőbiróság Ítéletét azon változtatással, hogy alperes felperesnek csak 89 frt 28 és fél krt s jár. tartozik megfizetni, helybenhagyja. Indokok: A keresetlevélhez A. a. csatolt végzés, valamint alperes beismerése szerint is felperes a n.-kanizsai 845. sz. tjkvben -f- 990. és 1,021. hrsz. a. bevezetett ingatlanoknak Vlánost illetett fele részét az az ellen vezetett birói árverésen megvette, s annak birtokába a B. a. csatolt jkönyv és az E. alatt mellékelt végzés szerint 1885. évi június 16-án bíróilag jogérvényesen bevezettetett. Ezekből a tényekből következik, hogy felperest mint árverési vevőt s a megvett ingatlanság tulajdonosát az árverés napjától, vagyis 1885. évi március 25-től kezdve a megvett ingatlan haszonélvezete megilleti, s minthogy alperes maga is beismeri azt, hogy az egész 1885. évi termést a fentebb jelzett birtokrészleteknek felperes által megvett fele részéről már felperesnek birtokba bevezetése után leszedte és elvitte: annak értékét felperesnek megtéríteni tartozik. Az egész ingatlanok 1885. évi termését felperes a D. a. csatolt becslevél szerint 294 forint •)7 krra teszi s enn~k felét veszi követelésbe 147 frt 18 és fél krra], minthogy azonban ez az összeg a termés elegyértékét képviseli és alperes a termés előállítására fordított költség beszámítását jogszerűen igényelheti: az egész termés tiszta értéke a D. alatti becslevél és a kihallgatott szakértők véleményének számbavételével következőleg állapíttatott meg: 1. a búzatermés tiszta értéke 52 frt 32 kr., 2 a rozstermés tiszta értéke a szakértők véleménye alapján 26 frt 23 kr., 3. az árpatermés tiszta értéke 70 frt 2 kr., 4. a bükköny és lóhere termes tiszta értéke a felperesi kérelem alapját képező D. alatti becslevél alapján 19 frt 60 kr., 5. a széna és sarjú tiszta értéke a D. a. alapján 10 frt 50 kr. Az összes termés tiszta értéke tehát 178 frt 87 krt képvisel, a melynek felerésze vagyis 87 frt 28 és fél kr. felperest, mint az ingatlan felerészben tulajdonosát illetvén, alperest annak s jár. megfizetésére kötelezni kellett. A hibás telekkvi felvételre alapított alperesi kifogás a jogérvényes árverés és birtokbavezetés tényével szemben figyelembe nem vehető, a törv. rendt. 12. §-a pedig az abban körülirt eset fenn nem forgása miatt alkalmazást nem nyerhet. A m. kir. Curia (1890. évi január hó 16-án, 3,105/p. 89. sz. a.): Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatik, felperes kártérítési keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét az árverésen megvett birtokon létező termények jogtalan elvitele által szenvedett kár iránt indítván, az 1881. évi L1X. t.-c. 47. §. rendelkezése, mely szerint két egybehangzó Ítélet ellen további felebbezés helyt nem foghat, ez esetben nem nyerhet alkalmazást és ez okból alperes felebbezése folytán az ügy érdemleg felülvizsgáltatott. Való ugyan, hogy felperes az A. alatti 1885. április 17-én kelt végzése szerint a n.-kanizsai 845. sz. tjkben felvett 990. és 1,021. hrsz. fekvőknek V. Jánost illető fele részére tulajdonosul bekebleztetett, és hogy B) szerint 1885. június hó 16-án ezen birtokrész birtokába a helyszínén bíróilag behelyeztetett, mely behelyezés a beadott előterjesztés jogérvényes elvetésével K. János ellen is jogerőre emelkedett ; azonban a B. alatti jkvből nem tűnik ki, hogy a behelyezés az azon ingatlanon akkoriban létezett terményekre is kiterjesztetett és felperes birói végzést sem mutat fel, mely a birtokba helyezést ezen terményekre is elrendelte. Tekintve, hogy a végrehajtási árverés nem K. János, hanem V. János ellen eszközöltetett és hogy a termények nem a végrehajtást szenvedett tél által lettek előállítva, hanem alperes, mint a végrehajtás által nem érintett és nem is értesített harmadik személy által; tekintve, hogy egyedül az árverés átal ezen harmadiknak joga az ingatlantól eltávolítható terményekre nem érintetik, a mint az 1881. évi LX. t.-c. 181 §-a is haszonbérlet esetében a haszonbérlőnek jogát csak a gazdasági év befejeztével és igy terményeik betakarítása után szünteti meg; felperes egyedül az alapon, hogy a függő termények az elárverezett ingatlan tartozékai, még ezekhez jogot nem nyert és pedig jelen esetben alperes ellen még azért sem, mert ez az elárverezett ingatlant mint sajátját bírta; felperes árverés után alperest meg sem intette, sőt őt szabadon munkálkodni engedte, ugy, hogy ez a termények előllitására szükséges munkákat még az árverés után jóhiszeműleg folytatta és minthogy a végrehajtás alperes ellen nem folyt, felperes az árverés által sem szerezhetett jogokat azon terményekre, melyek alperes által lettek előállítva, miért is felperes keresetével elutasítandó volt. Sommás visszahelyezési keresetre nem jogosít az alperes által szívességből visszavonásig átengedett használat, ha csak az a használat szolgalmának elbirtoklási idején át nem folytattatott. A nagybecskerehi kir. járásbiróság (1889. augusztus 16-án, 2,024/p. 1889.): H. József felperesnek Kr. András és neje H. Margit alperesek elleni sommás visszahelyezési ügyében itélt: felperes a közös peres kútnak használatába visszahelyeztetik. Indokok: Habár a szakértő mérnöknek az iratoknál fekvő vázlatrajza s szakértői véleménye szerint a kérdéses kut alperesek tulajdonát képező 405. hrsz. telkén van és a kut űrje alperesek telkén belül fekszik, helyi fekvésénél fogva a 405. hrsz. telek tartozéka, tehát maga a kut is alperesek tulajdonát képezi; felperes mégis vissza volt helyezendő a kut használatába, mert az alperesek beismerése szerint 4 évig használta. Hogy alperesek a használatot barátságból tetszésüktől függő időre engedték meg felperesnek, ezen körülmény figyelembe vehető nem volt, mert jelen perben felperesnek jogos vagy jogtalan használata bizonyítás tárgyát nem képezheti, sem használatának, birtoklásának minősége, a mennyiben sommás visszahelyezési pernek alapfeltétele, hogy a háborított fél birtokban volt-e ? A budapesti kir. itélő tábla (1889. február 14., 63,109. p. 1888.): az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja.