A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 6. szám - Az új hagyatéki eljárás. 5. r.

22 R. JOG ellenem végrehajtás foganatosíttatott, végrehajtatónak a végrehajtást megelőző peres eljárás befejezése után kifizettem és kiegyenlítettem, Isten engem ugy segéljen. Amen«, akkor az ügybeni végrehajtás megsemmisítése iránti keresetnek hely adatik s minden további végrehajtási eljárás, úgyszintén a már f. évi január 31-én foganatosított végrehajtás is, ugy a tőkére, mint a kamatokra nézve megszüntettik. Ellenkező esetben a végrehajtási eljárás további folytatása, de csak a tökére és költségekre elrendeltetik. Indokok: Végrehajtást szenvedett B. a. okmány által beigazolta, miszerint végrehajtatónak követelését barátságos uton kiegyenlítette, minek folytán végrehajtató a végrehajtás foganatosításától elállott. Miután azonban ezen okmányból ki nem tűnik, hogy végrehajtató követelése végleg kiegyenlítetett- volna, más bizonyíték hiányában végrehajtást szenvedettnek ezen ügydöntő körülményre a főeskü megítélendő s annak le- vagy le nem tételétől a per kimenetele függővé teendő volt. A kamatokra nézve az esetben is, ha végrehajtást szenvedett a föesküt le nem teszi, volt a végrehajtás korlátozandó, mert azok az 1883 : XXV. törvénycikk 19. §-a értelmében elévültek s így végrehajtató által nem követelhetők. (1888. évi július hó 9-én 1,752. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla az elsöbiróság ítéletét a per főtárgyára nézve megváltoztatja és az esetben, ha alperes a főesküt leteszi, »hogy a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszék 1887. évi 16,327. sz. végrehajtási végzésben körülirt követelése felperes által ki nem elégíttetett és az 1870. évi 79,377. számú elállási kérvényt a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszéknél nem a követelés; végkielégítése folytán adta be«, felperest keresetével elutasítja. Érdekében áll tehát alperesnek az Ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül a megítélt eskü letételére való készséget az eljáró bíróságnál bejelenteni, mert ellenkező esetben a kir. ítélő tábla a a keresetnek helyt ad s a végrehajtást megszünteti. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy már megítélt s végrehajtásilag megveendő kamatkövetelésre nézve az 1883. évi XXV. t.-c. 19. §-a alkalmazást nem nyerhet, figyelemmel arra, hogy amaz egyedül döntő körülményre nézve, vájjon a végrehajtás utján behajtandó követelés felperes által kiegyenlittetett-e, felperes, kit ez irányban egyedül terhel a bizonyítás, más bizonyíték hiányában alperest a tagadó főesküvel megkínálta s alperes ezt a főesküt elfogadta és felperest az ellenkező főesküvel csak azután és csak annak helytelen feltételezése mellett kínálta meg, hogy a bizonyítási kötelezettség őt terheli: a főesküt alperesnek kellett odaítélni s a per kimenetelét ennek le- vagy le nem tételétől függővé tenni. (1889. évi április 29-én 40,454. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete a tőke és a perköltségre nézve megváltoztattatik és e tekintetben az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben, a kamatra nézve azonban mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az esetre is, ha felperes az esküt le nem teDné, a végrehajtás az 1884. évi október 27-től számítandó kamatra korlátoztatik. Indokok: Tekintve, hogy a valódiságra nézve nem kifogásolt B. a. beadványból s az arra hozott végzésből az tűnik ki, hogy végrehajtató alperes a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszék által 1870. évi április hó 27-én 51,162. sz. a. elrendelt végrehajtás foganatosításától, azon okból, mivel az ügy barátságos uton rendeztetett, feltétlenül elállott és igy jogosan az vélelmezendő, hogy felperes az alperes követelését kielégítette, a B. alattival szemben felperest terhelte annak bizonyítása, hogy követelésére nézve mindekkoráig kielégítést nem nyert, hanem hogy az alperes ellenében még tényleg fennáll; ehhez képest tehát, minthogy felperes a neki kínált esküt elfogadta, az elsöbiróság helyesen Ítélte meg felperesnek a főesküt; miért is a tőkére és perköltségre nézve az elsöbiróság ítéletét kellett helybenhagyni. Ellenben a kamatra nézve mindkét alsóbiróság ítéletét meg kellett változtatni és az eskü le nem tétele esetén is a végrehajtást az 1884. évi október 27-től számítandó kamatra kellett korlátozni, mert az 1883: XXV. t.-c. 19. §-a szerint a kamat elévül, ha azt a hitelező három év alatt nem követeli; minthogy pedig az a körülmény, hogy jelen esetben a kamat l8u9. május 1-től van megítélve, sőt a nevezett törvényszék 1870. évi április 27-én 51,162. sz. a. kelt végzésével már a végrehajtás is el volt rendelve, az idézett törvény rendelkezésén nem változtat, mert az e tekintetben kivételt nem foglal magában; ennélfogva tekintve, hogy végrehajtató alperes újabb végrehajtási kérvényét csak 1887. évi október hó 17-én adta be, a kamatokat csak az ezen napot megelőző három évre követelheti. (M. kir. Curia 1889. okt. 25-én 5,5l7. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A csödnyitás után keletkezett követelések közül melyek uyeruek a csődtömegből kielégítést? (1881: XVIí. t.-c. 2. és 19. §§.) Tényleges kárt képez azon különbözet, mely a csőd folytán idő előtt megszüntetett bérleti szerződésben kikötött bérösszeg és a megszüntetés után elért bór között l'enforog. A kecskeméti kir. törvényszék (1889. március 5. 1,038/v. 1889.) : Magyar László ügyvéd által képviselt N. Ferenc felperesnek, dr. Neumann Izidor ügyvéd által védett V. Emánuel közadós csődtömegének gondnoka alperes elleni 4,320 frt tőke iránti perében itélt: felperes keresetével elutasittatik. Indokolás: Nem tagadja alperes a 13. alatti szerzőtlés valóságát, s ennek 3-ik pontjában megállapitva lévén, hogy az esetben, ha bérbevevő a bérlet fizetésénél mulasztást követne el, jogában áll bérbeadónak a bérletet megszüntetni, azt másnak kiadni s a bérlet-különbözetetet kártérítés címén követelni. Nem tagadja továbbá alperes, hogy W. Emánuel ellen megnyitott csőd folytán a bérlet megszüntetve lett, a regale-jog más bérlőnek kiadatott és ezen újabb bérlet felperesre évi 2,160 frttal kedvezőtlenebb. Az 1881. évi XVII. t.-c. 22. §-a megállapítja végre, hogy a haszonbérlő ellen nyitott csőd esetében a bérlet a kertéritési igény sérelme nélkül bontható fel és a közadós helyébe a csődtömeg lép. Ugyanezen kártérítési igényt a csődtörvény 19. §-a is megállapítja. Ezekből folyólag a keresetnek hely adandó lenne. Ugy de a csődt. 19. és 22. §-nak rendelkezése, a B. a. szerződés 3. pontjának esetében alkalmazható lévén, a jelen esetben az képezi elbírálás tárgyát, hogy a B. a. szerződés 3. pontjának esete forog-e fent. Erre nemmel kell felelni, mivel a felhívott szerződés 3-ik pontja azon feltételhez köti a bérleti különbözet követelhetését, ha bérlő a bérfizetésben mulasztást követne el, ezen mulasztás azonban, ha tényleg bekövetkezett is, az a csődnyitásnak következménye és nem a bérlő cselekményében rejlő ok volt; a csődt. 3. §-a értelmébeu közadós elveszti rendelkezési jogát ezen törvényres intézkedés miatt; tehát a fizetés nem telje • sitése miatt annál kevésbé állapkha'.ó meg a mulasztás, mivel ugyanazon törvény 2. § a értelmében a csődtömeghez tartozó összes értékek nem egy hitelezőnek, hanem az összes hitelezőknek arány szerinti kielégítésére lévén fordítandó, a netaláni teljesítés törvénybe ütköző lett volna; a törvénybe ütköző cselekmény elmulasztásából pedig jogot senki sem szerezhet, ez alapon tehát a keresetet elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1889. május 6-án 3,048/v. 1889.): Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s a kereseti 4,320 frt kárkövetelést valódinak megállapítja. Indokok: Hogy közadós felperestől a regale-jogot 1886. évi szept. hó 29. napjától 1889. évi szept. 29. napjáig, tehát három évre évi 15,160 forintért kibérelte, hogy a haszonbérlet 1887. évi szept. hó 29. napján tömeggondnok felmondása folytán megszűnt; hogy az a még le nem telt két évre újabban csak évi L3,000 frtért adatott haszonbérbe, hogy tehát felperes az által, hogy a közadóssal kötött haszonbérleti szerződés idő előtt megszűnt, a kereseti követelésnek mennyiségileg megfelelő 4,320 frtnyi haszonbértől elesett, be van bizonyítva ugy a B. D. F. és K. alatt becsatolt okiratok, mint alperesnek beismerése által. Nem érdemel figyelmet alperesnek az a kifogása, hogy a fenti összeg felperest illetőleg nem képez tényleges kárt, hanem csak elmaradt hasznot és hogy mint ilyen nem volna követelhető, mert az elmaradt haszon is valóságos vagyoni hátrány és igy a tényleges kártól lényegileg nem különbözik és mert a csődtörvény sem korlátozza a kártérítési igényeket a tényleges kárra. Mi alappal sem bír alperesnek az a» további kifogása sem, hogy felperes kárigényeiről tnllgatag lemondott volna az által, hogy az a B. alatt csatolt szerződés 13. §-hoz képest a szerződés., meg nem szüntette azonnal, mihelyt közadós a haszonbér-fizetésben késedelmessé vált; mert a szerződés 13. §-a csak jogot ád a felperesnek a szerződés azonnali megszüntetéséhez, de arra felperest jogvesztés terhe alatt nem kötelezi. A mi pedig alperesnek azt a további kifogásait illeti, hogy közadós, mint a magyar nyelvet nem értő, a szerződés megkötésekor annak 13. §-ában foglalt kikötésekről tudomással nem birt, továbbá, hogy a szerződésnek 3. és 13. §-ai a csődnyitásig foganatba nem mentek, ha azok valók volnának is, felperes jogaira mi befolyást sem gyakorolnának, mert felperes kártérítési igénye a magánjog általános szabályain alapul és még különösen a csődtörvény 22. §. által is biztosítva van; azt tehát felp eres akkor is jogosítva volna a csődtömeg ellen érvényesíteni,