A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 6. szám - Hogyan értelmezendő a B.T.K. 53. §-nak a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó része? - A bűnvádi eljárási javaslat s a vagyoni igények érvényesitésének szabályozása

A JOG 51 bűnügygyei kapcsolatosan a büntetendő cselekmény folytán előállható vagyoni igényeknek érvényesitését. A btk. 311. §-a ugyanis határozottan azt mondja, hogy : »A jelen fejezet (testi sértések) eseteiben a sértettnek kívánságára és részére a megfelelő kártérítés is megítélendő, mely tartós betegség vagy munkaképtelenség esetében a megsértettnek családi és személyi viszonyaihoz képest egyszer mindenkorra megállapítandó töke vagy évi járadék lehet.« Ugyanígy intézkedik a btk. 292. §-a gyilkosság és emberölés esetén. A büntetőtörvény ez intézkedései alapján bíróságaink az esetekben, ha a büntetendő cselekmény által vagyoni kár okoztatott, az ítéletekben a fél kívánatára e felől is intézkedtek. Ebből nyilvánvaló, hogy a bűnvádi eljárásnak hivatása meghatározni: hogy a vagyoni igények érvényesítése, ha az a bünperrel együttesen eszközölhető, mily módon és mily korlátok között válik lehetővé ? A büntető bíróság előtt az esetre, ha a büntetendő cselekmény folytán a sértett részéről vagyoni igények is támasztatnak, tulajdonkép kettős per folyik. A bünper az egyik, a polgári per a másik. A bünper célja a megsértett jogrendnek helyreállítása, a létesült büntetendő cselekmény kiderítése s büntetéssel való sujtása által, a polgári per célja a büntetőtörvénybe ütköző cselekmény által előidézett vagyonjogi hátrány mérve s nagyságának megállapítása. Ez utóbbi, mint magánjogi igény, nagyon természetes, hogy csakis a sértett fél külön kérelme folytán helyezhető folyamatba s ha folyamatba helyeztetik, meg kell lenni a szabványoknak, a melyek a folyamatba helyezés s az azzal való elbánás módját, a bünperben megállapítják. Hogy erről a bűnvádi eljárást szabályozó törvény intézkedjék, a mellett nyomós okok szólanak. A bünperben érdekelt felek: a sértett és a terhelt érdeke ugyanis azt kívánja, hogy ha a vagyonjogi igények érvényesítése a bünperrel kapcsolatosan meg van engedve, hogy annak a módja szabályoztassék. A sértett fél jelesül kívánhatja, hogy felvilágosittassék az iránt, vájjon a szenvedett kár vagy vagyoni hátrány megitéltethetése szempontjából mit kell s mikor tennie, hogy bizonyítékait erre vouatkozottan is a bünper során előlerjeszthesse, illetve beszerezhesse ; a terhelt érdeke pedig azt kívánja, hogy a sértett által támasztott vagyoni igény mérve és nagysága s az azt igazoló bizonyítékok iránt kellő időben tájékozva legyen, hogy védelmét ne csak a bűnper érdemében, hanem a sértett fél által támasztott vagyoni igények tárgyában is előterjeszthesse s esetleg ellenbizonyitékait érvényesíthesse. A sértett és terhelt ezen érdeke pedig még a bünper során sem kicsinylendő. A sertett félre ugyanis közönyös lehet az, hogy a bűnper mikép végződik: a bűnösnek talált egyén nagyobb vagy kisebb fokú büntetésével-e? de az, hogy a vagyoni igényei mennyiben s mikép állapittatnak meg, az mindenkor erős érdekét fogja képezni, ha egyszer azokat a bünper során érvényesíteni célozta; a terheltnek pedig számolni kell nemcsak a büntetéssel, melyet reá szab a büntető biró, de számolni kell a reá kiszabandó kártérítési kötelezettséggel is, minek folytán kívánhatja, hogy szabályok által megállapított legyen, hogy a büntető bíróság előtt mikép eszközölheti a magánjogi igényekkel szemben való védekezését. És végre ott van maga a büntető biróság. mely kötelessége teljesítését sokkal biztosabb alapra fektetheti s azt saját, valamint másokra nézve is sokkal megnyugtatóbb módon teljesítheti, ha e tekintetben való eljárása, törvényes intézkedések által van szabályozva s előírva. Az ideigl. bűnvádi eljárás 111-ik szakaszában az irányban csak annyi foglaltatik, hogy: »ha a büntetendő cselekmény által valakinek kár okoztatott s a kártérítést a büntető eljárás utján kéri megállapittatni, a mennyiben a törvényszék a kárnak valódiságát, valamint annak a büntetendő cselekmény általi okozását, úgyszintén összegét is bebizonyított nak tartja, a kártérítés iránt a bűnvádi Ítéletben határoz, ellenkező esetben a kártérítés iránti kereset a polgári biróság elé utasítandó.« De az ideig!, bűnvádi eljárás arról, hogy a kártérítési igény mikor s a bünper során, annak miféle mozzanatáig érvényesíthető, intézkedéseket nem tartalmaz, ugy az iránt sem, hogy az esetleges kártérítési igényekkel szemben a védekezési jog mily keretben mozoghat. így történt azután, hogy a gyakorlatban a büntető biró a vagyoni igény kérdését egészen alárendelt kérdésnek tekinté s formaszerű bizonyítási eljárást a vagyoni igények kérdésében foganatba sem vett. A bűnvádi eljárásra vonatkozó törvényjavaslat sem intézkedik kellőleg ez irányban. A javaslat — az indokolás szerint — elismeri, hogy oly esetekben, midőn a magánjogi sérelem mennyiségének megállapitá a a büntető törvény alkalmazása szempontjából szükséges, a büntető bírónak polgári hatáskört is mulh alánul adni kell s elismeri, hogy az esetek túlnyomó többsége olyan, hogy a mennyiség megállapítása a büntető Ítélet szempontjából is szükség van s hogy csak a már elvég/.ett birói munka ismjtlése volna, ha a kár nagyságát vagy a tulajdonjog kérdését polgári úton újból nyomoznák. A javaslat 5. §-a megengedi az adhaesionalis eljárást a polg. igényeknek a büntető perrel kapcsolatos érvényesitését, a mennyiben kimondja, hogy a bűnvádi eljárás és ítélethozatal kiterjed a magánjogi elégtételre is, a mennyiben azt a sértett fél, vagy károsított kivánjá és jogait polgári per útján még nem érvényesítette. A 7-ik szakasz arról intézkedik, hogy mikor utasítandó a sértett polg. útra magánjogi igényeivel; a 8-ik szakasz felsorolja azon eseteket, a melyebben a magánjogi igény egyedül a polg. biróság előtt érvényesíthető. A 18-1. §-ban pedig annyi van mondva : »a v a g~y onikár, a mennyiben aggály merül fel, hogy azt a károsult túlzottan becsüli s más megbízható mód rendelkezésre nem áll, tanuk vallomása vagy szakértők becsüje által állapittatik me g.« Intézkedik a javaslat a 87. és 115. §-aiban a sértett fél kártérítési igényeinek biztosításáról is, d,e arról, hogy a bűnper során a sértett vagyoni igényeit mik< -r s annak mely mozzanatáig érvényesítheti s az ily vagyoni igényekkel szemben a terheltnek miféle módon biztositaudó a védekezési jogosultsága — szerény véleményünk szerint — nem intézkedik kellőleg. A javaslat 5-ik szakaszának szószerinti értelmezéséből ugyanaz tűnik ki, hogy a sértett magánjogi igényeivel a büntető per bármely mozzanatában felléphet s ez csak az által van kizárva, ha azt már polgári úton érvényesítette. Ez azonban aligha lehet helyes. Az adhaesioból folyólag, a terhelt védekezési joga biztosítása szempontjából a bűn perben mj.eg kell jelölni egy mozzanatot, a melynek beálltáig a panaszos félnek elő kell állni magánjogi igényei ve 1, bizonyítékaival — se mozzanat nem tolható ki a fíítárgyalásig vagy épen az ítélethozatalig, nem azért, mert a terheltnek, a mint tudnia kell, hogy miféle és mily mérvű magánjogi igények támasztatnak ellene, hogy védekezésre előkészülhessen, kifogásait s esetleg ellenbizonyitékait a perben érvényesíthesse s esetleg begyőzhesse a bíróságot, hogy a magánjogi kérdés oly bonyolult, hogy az a bűnper során ítélkezés tárgyává nem tehető. Fontos magánjogi érdeke lévén ilyenkor kötve a terheltnek a bünperhez, őt tehát meglepetéseknek kitenni s ez által védekezési jogának korlátokat szabni nem lehet célszerű. De a mint maga a bünper anyaga összegyűjtve kell, hogy legyen a biróság előtt, ugy a vagyoni igényeket illető s az elbíráláshoz szükséges anyag is előkészítendő, mert a biróság csak így hozhat megnyugvással fogadható határozatot. Ezért nem tartható jogosulatlannak azon vélemény, hogy a bűnvádi eljárást szabályozó törvénynek, a mennyiben az adhaesiót megengedi, intézkedni kell, hogy a vagyoni igény a panaszos által még idejekorán, t. i. akkor bejelentessék s igényeinek mérvét igazoló bizonyítékai előterjesztessenek, a mikor ezzel szemben a terhelt kifogásait előkészítheti, ellenbizonyitékait esetleg beszerezheti és intézkedést kell tartalmazni az iránt is, hogy a sértett a bünper során és pedig kellő időben figyelmeztetve legyen, hogy a mennyiben a panaszolt büntetendő cselekn ényböl folyólag magánjogi igényei vannak, azokat a bűnper során is érvényesítheti. Az 1887-ik évi norvég büntető eljárás (jurv-törvény) ezt is szabályozza, minek igazolásául a norvég büntető eljárás 438. és 439. §-ait német szövegben ide iktatom. §. 438. In öffentlichen Strafsachen kann der Verletzte sich der Verfolgung für die ihm zustehenden Civilanspniche anschliessen. In solchem Falle ist er verpfiichtet dafür zu sergen, dass die Angabe seines Antrages und der Beweise, auf die er denselben stützt, dem Angeklagten und dem Vertheidiger desselben spatestens gleichzeitig mit der Ladung zugestellt werde. Ist dies nicht geschehen, so kann auf seinen Autrag nur Rücksicht genommen werden, wenn der Angeklagte darein willigt oder das Gericht findet, dass Augeklagter doch genügend Gelegenhuit hat seine Vertheidigung vorzubereiten. §. 439. Sobald der Verletzte vor Gericht erscheint, ist er zu befragen, ob er Schadenersatz und in welcher Höhe verlangt. stb., stb. E szakaszok támogatására szolgálnak annak, a mit elmondottunk.