A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - A közigazgatási bíráskodás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 51. számához. Budapest, 1889. december 22-én. Köztörvényi ügyekben. Birtokháboritást nem foglal magában az építkezés közös beltelken, ha az építkező ellen n károsult társtulajdonosok az építkezés megszüntetése [ránt lépéseket nem tettek. Ez esetben tehát nem sommás visszahelyezésnek, hanem csakis kártérítésnek van helye. A m. kir. Curia ^1889. november 15. 8,u83/p. 1,889.) Mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztatik és felperesek keresetükkel elutasittatnak. Mert a feleknek kölcsönös előadásából nyilvánvaló, hogy a királvhelmeczi 36. és 37. össz. számú beltelek a peres feleknek jogilag osztatlan közös tulajdonát képezi, ebből kifolyólag alperes az által, hogy az ö közös tulajdonát is képező beltelken építkezett, azért nem követett el oly önhatalmú és sommás visszahelyezés alapjául szolgálható tényt, mely birtokháboritásnak volna tekinthető, mivel felperesek maguk sem állították, annál kevésbé bizonyították, hogy alperest az építkezéstől bírói uton eltiltották, avagy az építkezés megszüntetése iránt lépéseket tettek volna. Hi a haszonbérleti szerződésben a baszonbérlö minden országos adók és közterhek viselését elvíillalja. akkor a haszonbérbeadót terheli* tökekamnt- és Járadékadót is megtartozík fizetni. A nagybányai kir. járásbíróság (1888. évi február 21-én 791/1888. sz.): A nagybányai m. kir. kincstári ügyészségnek Stoll Béla ügyvéd által védett F. Lázár elleni 146 frt 80 kr. adótéritményi töke iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: 1. Felperes keresetével el volt utasítandó, tekintve, hogy az 1875. évi XXII. t.-c, 6. §-a szerint a tőkekamat és járadék-adó fizetésére, a tőke és járadék jövedelmét huzó az az felperes van kötelezve és így ezt alperes ellen csak azon esetben jogosított követelni, ha ezen tőkekamat- és járadékadónak visszatérítésére alperes magát határozottan kötelezte és alperes ezen kötelezettséget elvállalta, de a kereset alapját képező haszonbéri szerződésben alperes a fentebb hivatolt törvény szerint a csakis felperest terhelő kereseti tökekamat- és járadékadónak visszatérítésére kötelezve nincsen, a haszonbéri szerződés 15. pontja szerint alperes a föld- és házadónak kivételével csakis a bérleményt terhelő egyéb adóknak fizetésére van kötelezve, mely adók közé a hivatolt törvény szerint a bérbeadót terhelő tőkekamat- és járadékadó nem sorolható. 2. Felperes keresetével el volt utasítandó az okon is, minthogy az alperes által azon döntő körülményre, hogy a bérlemények haszonbérbeadása alkalmával az árveréssel megbízott kincstári közeg kijelentette, miszerint a bérlet a régi feltételek mellett és szokás szerint adatik ki, a bérlőt a tőkekamat- és járadékadó nem terhelendi, az árverést eszközlö kincstári közeg P. Ferenc kincstári ispán részére oda és felajánlott főesküt el nem fogadta, sem alperesnek vissza nem kínálta, igy a prts. 233. és 234. §-ai szerint is már pervesztes és ennek folytán szükségtelenné vált az alperes által hivatolt tanuknak kihallgatása is. A budapesti kir. ítél«'» tábla (1 fc-89. február 13-án 19,519/ 1888. p. sz.}: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s alperest a kereseti tőke megfizetésére kötelezi. Indokok: Alperes beismerte azt, hogy a keresetben említett italmérési jogot felperestől a per folyama alatt eredetben bemellékelt szerződés alapján bérbevette, nem tagadta a keresetileg érvényesített adó kivetésének helyességét sem, azonban tagadja azt, hogy felperes a kereseti adó iránt ellenében visszkereseti joggal bírna, mert az 1875: XXII. t.-c. 6. §. szerint ez az adójövedelmet élvező bérbeadó felperest terheli és mert a szerződés megkötését előzőleg közölt árverési feltételekben ez az adó fizetése nem rovatott a bérlő terhére. Alperesnek eme kifogásai azonban figyelembe nem vétethettek azért — mert az 1875 : XX. t.-c. intézkedései nem zárják ki az ellenkezőnek kikötését és mert a felek között létrejött jogviszony elbírálásának alapjául nem az árverés, hanem a jogügylet véglegesítése alkalmával megkötött szerződés szolgál. Minthogy pedig alperes az eredetben bemellékelt a ptrs. 168. §-ában foglalt kellékekkel ellátott és ennélfogva ellenében teljes bizonyítékot képező okirat valódiságát beismerte, ennek 15. pontja szerint pedig a föld és házadónak kivételével, melynek fizetése a bérbeadó kincstárt illeti, minden egyéb országos adók és terhek, községi pótadók stb. bérlő terhére esnek — alperest a szerződésben vállalt kötelezettsége alapján kellett a kereset értelmében kötelezni. A m. kir. Curia (1888. november hó 15-én 3,357, lb*9. p. sZ ; a kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik a benne felhozott indokok alapján és azért, mert sem a tőkekamat- és járadékadóról szó ó 1875. évi XXII. t.-c. sem az általános jövedelmi pótadóról szóló 1875. évi XLV1I. t.-c. sem zárja ki, hogy ezen törvények alapján kivetett adótartozás a felek között létrejött szerződés alapján a haszonbérlő által a haszonbérbeadónak megtéríttessék és mert még ha az árverést vezető, alperes által meg sem nevezett jószágigazgatósági titkár és P. Ferenc tettek volna is oly nyilatkozatot, hogy a tőkekamatadó a haszonbérlőt nem terheli ez jelen ügy elbírálásánál figyelembe vehető nem volna, mert ez a nyilatkozat a később írásba foglalt szerződés 15. pontjával, mely szerint minden országos adók és közterhek a bérlőt terhelik, ellentétben áll, annak pedig, hogy az Írásbeli szerződés miért szerkesztetett a szóbeli nyilatkozattól eltérő módon, alperes elfogadható okát adni nem tudja és ennélfogva az vélelmezendő, hogy felek a szerződés irásba foglalásakor a fennemlitett szóbeli nyilatkozatokat figyelmen kivül hagyták. Azon szokás, hogy a tisztitás végett átadott rnhanemii, lia bizonyos idő alatt ki nem váltatik, a tisztító tulajdonába meiry ;it. mint törvénybe ütköző, kötelező erővel nem bir. Hasonlókép érvénytelen a tisztitó által kiállított jegyzéknek, ha a megrendelő azt alá nem irta, azon kikötése, hogy a tisztitá-. végett elvett tárgy, ha 3 hó alatt vissza nem vétetik, elveszettnek tekintetik. Ily esetben a tisztitó csak arra van jogosítva, hogy magát a kikötött idő elteltével a nála hagyott tárgyakból díjaira és költségeire nézve a kereskedelmi törvénynek a megtartási és zálogjogra vonatkozó intézkedései értelmében kielégítse. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság (1888. június 22-én 61,026/18fc9. p. sz.): Dr. Neumann Márton ügyvéd által képviselt N. Edéné felperesnek, dr. Weinek József ügyvéd által védett özv. B. Benedekné alperes elleni egy 60 frt értékű női ruha kiadatása iránti perében itélt: Felperes keresetével, alperes pedig viszonkeresetével feltétlenül elutasittatnak. Indokok: Jóllehet a B. alatti okmánynyal felperes kereshetőségi joga igazolva van s igy alperesnek e részbeli érvelése elesik, mégis felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett, mert a kérdéses ruhának tisztitás és festés végetti átadása és átvételénél a felperes által B. alatt becsatolt és előmutatóra s nem bizonyos meghatározott névre kiállított elismervény szolgálván irányadóul és igy a peres felek között létrejött szerződésnél az képezvén a közös megegyezést, jelen per elbírálásánál is az abban foglalt és felperes által teljtartalmúlag elfogadottnak tekintendő feltételek szolgálnak szintén zsinórmértékül. Minthogy pedig ezen B. állati okmányban kifejezetten benne foglaltatik azon kikötés, hogy azon elismervény 3 hóig érvényes s azután az a szerint átvett tárgy elvész ; felperes pedig azt, hogy a kérdéses ruha átvétele végett felperes és alperes között szerződésszerűség kikötöttnek tekintendő 3 hó alatt jelentkezett, még csak nem is állítja, annál kevésbé igazolja; minthogy továbbá a kereskedelmi törvénv nem zárja ki azt, hogy alperes vállalatánál ilynemű megszorításokat köthessen, de miután felperes azt elfogadta, az ellen jelen perben többé már kifogást sem tehet, a 1?. alatti szerint felperes által alperesnek átadott kérdéses ruha alperestől többé vissza nem követelhető s annak visszaadására alperes annál kevésbé