A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - A közigazgatási bíráskodás

438 A JOG. tárgyai az országban. A jogi szakiskolákba, mely a gyakorlati élet követelményeinek felelne meg, a szigorú középiskolai fegyelmet hozná be szigorú colloquálási rendszerel. A tantárgyak beosztását tekintve, a jogtörténeti irányt kívánja érvényre emelni. Hazánk közéletében a jogtörténeii érzéknek nemzeti köztudattá kell válnia. A tételes jog tanításánál praktikumok behozatalát sürgeti. A vizsgarendszert illetőleg szóló barátja a féléves colloquiumoknak. A politikai tantárgyak túltengése zavarólag hat az ifjúságra. A mai érthetetlen bifurkációt is eltörölné. Az államtudományi doktorátus is határozottan eltörlendö. Ugy is kevesen kérik és csak cifra cím. (Helyeslés.) — A vizsgarendszerre áttérve, kárhoztatja, hogy jelenleg a tanárok túl vannak halmozva a vizsgálatokkal. Éles vonásokkal ecseteli a mai vizsgarendszert, mely csak szerencsejáték. A tanárok kinevezisénél családi összeköttetéseknek és politikai érdemek jutalmazásának nem szabad szerepet játszania, hanem csak az igazi tudományosságnak. (Éljenzés.) A legutóbbi 15 év alait a vidéki akadémiákról nem hoztak tanárt a budapesti egyetemre. Parallel tanszékek fölállítása segít minden bajon. (Éljenzés.) Hoffmann Pál meddőnek mondja az eddigi diskussziót, mert a jogi szakoktatás jelenlegi állapota iránt igen tökéletlen diagnózist állítottak fel. A jogi oktatásban a inukhoz képest nem lát hanyatlást; az új aera tanárai megállják helyüket becsülettel. Hivatkozik e részben az újabb nemzedék tanítására. Az igazi magyar jogirodalom mindössze egy pár évtized eredménye; a többi nemzetekhez képest fiatalok vagyunk. Az egyes felszólalók nyilatkozataiban sarkalatos ellentétek mutatkoznak. Mindegyik más reformot óhajt, olyanokat, a melyeket egymással összeegyeztetni nem lehet. A katalógus olvasása állal a tanteremben egészen alászáll a tudományos hangulat. U is azt kívánja, hogy az egyetemi oktatásban a magasabb tudományos kiképzés legyen az uralkodó. A gyakorlati képzettségre a német egyetemek nem fektetnek súlyt; azt megszerzik az illetők maguktól. A tudományos szempontot feláldozni nem szabad, ha csak nem akarnak leszállani a régi színvonalra. A magasabb célt az alsóbbnak alárendelni nem szabad, és sajnos, hogy az egyetemi tanárok nem lehetnek egyebek, mint vizsgára előkészítő előadók. A jogtudomány terén nem egyes évi vizsgákra, hanem összesített vizsgálatokra van szükség. Ma-holnap csupa vizsgáktól a tanár már alig juthat előadáshoz, még kevésbé irodalmi működéshez. >Keveset, de alaposan! ez legyen a jelszó. A fiatalság nyakán hurok van jelenleg, melytől alig bir már lélegzeni. Egy kicsit tágítani kell a hurkon. A »szeminári:.lis rendszer , és »gyakorlati irány < hangzaios jelszavak, de a tudomány terén korlátlan szabadságot kíván. Praescribálni a tanárnak nem lehet, miképen tanítson. A doktorátust egyes szakokra decentralizálni kellene. A bankár felelőssége lopott értékpapírok megvétele körül. A nemet birodalmi törvényszék egyik érdekes határozatában kimondta, hogy a bankárok kötelesek könyvet vezetni az ellopott értékpapírok közhírré tételéről. Egy berlini bankház 1882-ben megvett egy lopott értékpapírt; kereset indíttatott ellene annak visszaadása iránt. A berlini elsőfolyamodású törvényszék elutasította a keresetet azon indokolással, hogy nincs bebizonyítva azon körülmény, hogy a rendőrség külön értesítette alperest a lopásról és az ellopott tárgyakról. Ellenben a másodbiróság alperest a kereset értelmében elmarasztalta, mert a lopást a rendőrigazgatóság még 1879 ben a hivatalos lapban közétette. A másodbírósági ítélet szerint az értékpapírokkal kereskedő bankárok kötelesek a hivatalos rendőri értesítések alapján jegyzéket vezetni a lopott értékpapírokról és azokat alkalmazottjaiknak hozzáférhetőkké tenni. Ebbeli kötelezettségüknek még nem tesznek az által eleget, ha feljegyzik jegyzékükbe azokat a lopott értékpapírokat, melyekről a rendőrség külön értesiti őket, a nélkül, hogy tekintettel lennének a hivatalos közlésekre. A birodalmi törvényszék a másodbirósági Ítéletet helybenhagyta s indokaiban kiemeli a következőket: Vétkes gondatlanság megállapítására elegendő az, hogy a bankár semmi intézkedést nem tett arra nézve, hogy az értékpapírok vételénél abban a helyzetben legyen, hogy a rendőrség által a lopott értékpapírokról közétett hirdetésekből megbízható tudomást szerezhessen a lopott papírokról. Ezen elvnek teljesen megfelel tehát, hogy a másodfolyamodású bíróság alperes vétkes gondatlanságát megállapítva látta azért, mert a bankár a lopott értékpapírok számait a saját jegyzékébe nem igtatta be, dacára annak, hogy azok a hivatalos lapban közététettek. Jogosan megállapítható volt tehát, hogy alperes vétkes módon megszegte azon kötelességeket, melyekkel minden értékpapírokkal iparszeríileg kereskedő bankár bir. A gondatlanság épen a szükséges óvrendszabályokDak tekintetbe nem vételében áll. Ez esetben a bankárnak tudnia kellett ama hivatalos közleményeket. Ez pedig egyenlő jelentőségű a tényleges tudással ily esetben. Az adóintések az egyes felek részére, a pénzügyminiszternek 1883. évi november 26-án 73,6(52. szám alatt kelt körrendelete, illetve az annak mellékletét képező utas.tás 17. §-a érteimébon külön-külön vétbizonyitványok mellett kézbesítendők. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek X. szabad kir. város közönségéhez 1889. évi 58,674. szám alatt kelt következő rendeletében : A pénzügyminiszter úrtól nyert értesülés szerint az ottani pénzügyi hatóság és a városi tanács közt az adóintések kézbesítése körül azon nézeteltérés merült lel, hogy mig a volt adófelügyelő és a közigazgatási bizottság, hivatkozva a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t.-c. végrehajtása iránt ugyanazon évi november 26-án 73,662. szám alatt kelt s a »Pénzügyi Közlöny- azon évi 17. számában megjelent körrendelet E) mellékletét képező utasítás 17. §-ának utolsó előtti bekezdésében foglaltakra azt kivánják, hogy az intőlevelek külön vétbizonyitványok aláírása mellett kézbesittessenek ; a városi tanács jelenleg érvényben álló szervezési szabályrendeletnek a városi tanyai kapitányokról szóló 251. §-ára hivatkozva csakis egy több rovattal ellátott közös elismervényi ívbe való bejegyzés mellett hajlandó azt teljesíteni. Minthogy eltekintve attól, hogy az utóbbi idézett szabályrendeleti szakaszban a kézbesítések eszközlésére nézve foglalt általános intézkedés a fentebb emiitett pénzügyminiszteri körrendelet különleges rendelkezéseit ntftn érintheti, az idézett 254. §-ban csak az van kimondva, hogy az adóintések tanyai kapitányságok szerint külön csomagolva a kapitányokhoz elismervényi ívvel küldetnek ki, de a tanyai kapitány az intéseket az esküdtek közt szétosztja, tehát külön-külön kézbesitteti s azután az elismervényi ivet saját láttamozásával ellátva küldi vissza a pusztai rendőrbiztosnak, ugy, hogy ezen szabályrendeleti intézkedés szerint is az esküdtek az intézkedéseket külön külön vétbizonyitvány mellett kézbesíthetik, akként, hogy a vétbizonyitványok az esetleg kézbesithetlen intézkedésekkel s az elismervényi ívvel a tanyai kapitány által szintén visszaküldethetnek, továbbá miután az adóintéseknek a városi tanács á'tal javasolt kézbesítési módja az intések tényleges kézbesítésére törvényszerű bizonyítékot nem képez s ennélfogva ezen mód a rendszeres közigazgatás követelményeinek meg uem felel, ennélfogva felhívom cíinet, hogy intézkedjék az iránt, hogy az adóintések az egyesek részére a fennidézett pénzügyminiszteri körrendeletnek megfelelően külön vétbizonyitványok mellett kézbesittessenek. A nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatti elitéltetés jogi következményeinek legfelsőbb kegyelem utjáni eleugedése, valamely hivatalra való alkalmaztatásnál, az illető hatóság részéről kellő figyelembe veendő. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek X. város közigazgatási bizottságához 1888. évi deczember 31-én 61,211. szám alatt intézett következő rendeletében : A címnek folyó évi ápril hó 27-én 1,009 sz. alatt hozott fegyelmi választmAnyi határozata szerint N. N. adószámviteli hivatali gyakornok hivatalvesztéssel büntettetett, különösen azon oknál fogva, mert a nevzzett gyakornok a honvéd főtörvényszék által 1881. évben csalás, tehát oly bűntett miatt lett jogérvényesen elitélve, mely őt az 1883 : I. t.-c. 1. §. b) alatti határozmányaihoz képest a város szolgálatában való alkalmaztatásra képtelenné tette. Minthogy a nevezett számgyakornoknak felségfolyamodványa folytán a honvédelmi miniszter ur előterjesztésére az emiitett katonabiró^ági elitéltetés következményei időközben a másolatban ide mellékelt legfelsőbb elhatározás értelmében O császári és apostoli királyi felsége által kegyelemből elengedtettek, ennek folytán a tényállásban egy oly lényeges mozzanat állott be, mely a fentemiitett fegyelmi Ítélet meghozatala alkalmával még ismeretes nem volt. Ugyanazért ezen most idézett fegyelmi választmányi határozatnak feloldása mellett a folyó évi május hó 27-én1,409. szám alatt tett jelentés csatolmányait a cimnek oly felhívással küldöm vissza, hogy a fentebbiek szerint időközben előállott változásra való tekintettel a fenforgó ügyben új határozatot hozzon s azt N. N.-nek szabályszerűen kézbesítse. A védtörvényi utasítás 139. §-a csak a polgári bíróságok ittléteinek az illető katonai parancsnoksággal való közlésére vonatkozik, de a közigazgatási hatóságok büntető ítéleteire nem alkalmazható. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek X vármegye alispánjához 1889. évi 4,323/kih. szám alatt intézett következő rendeletében: K. M. jelenleg a cs. és kir. 7. számú huszárezrednél tényleges szolgálatban álló katona ellen kihágási ügyben hozott Ítéletnek végrehajtása iránt folyó évi július hó 4-én 287. szám alatt a m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz intézett, onnan azonban illetékes intézkedés végett hozzám áttett felterjesztésére a tárgyalási iratok •/• alatti visszazárása mellett értesítem