A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 49. szám - Nézetek a büntetőtörvény módosítása tárgyában. 4. [r.]

JOG. rozottan vitatta, miszerint ezen könyvkivonat »tartozik« rovatának első tétele alatt elkönyvelt árúk vételári összege végelszámoláskor 1,149 frt 50 krban állapíttatván meg, ennek fejében a »követel« rovatban előző két tétel alatt javára irt 600 frt és 549 frt 50 krról szóló két váltó állíttatott ki, mely váltókat kifizetett. Felperes ezen körülmények valóságát ugyan tagadta, de miután ezek bizonyítása céljából alperes által neki kinált föesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, az esküvel bizonyítani kivánt körülmény a prts. 234. §-a szerint valónak tartandó, ebből következik az a további körülmény, hogy akkor, midőn a könyvkivonat »követel« rovatában alperes javára irt fizetések, melyek összege a kereseti követelést felülmúlja, teljesíttettek, felperesnek lejárt és legrégibb, tehát alperesre legterhesebb követelése csak a kereseti követelés volt, minthogy pedig felperes épen maga azt vitatta, hogy kérdéses fizetések meghatározott rendelkezés nélkül történtek, felperes a fizetett összegeket alperesnek eme legterhesebb tartozása törlesztésére volt köteles fordítani s így a kereseti összeg kifizetettnek bizonyul. Ez alapon felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1889. október 10. 774/v. 1889.) A másodbirósági Ítélet megváltoztatásával az elsőfokú bíróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Alperes azzal védekezik, hogy az A. alatti könyvkivonatnak »Soll« rovatában 1883. évi január 3-án bevezetett 1,152 frt 55 krból álló kereseti követelés, melynek fedezetéül az ugyanazon könyvkivonat »Haben« rovatának 3-ik tétele alatt bevezetett, 1883. évi április 15-én lejáratú hasonösszegről szóló váltó szolgált, az ugyanazon rovat 4., 5. és 6. tételei alatt bevezetett 602 frt 50 kr., 300 frt és 250 frt készpénzbeli fizetésekkel kiegyenlittetett. Alperesnek ezen védekezése azonban nyomatékkal csak az esetben birna, ha egyszersmind az is bizonyittatnék, hogy eme fizetések teljesítése idejében felperesnek a váltóval fedezett kereseti követelésen kivül lejárt egyéb váltókövetelése nem volt alperes ellenében, mert ez esetben külön megállapodás nélkül is jogosan hivatkozhatnék alperes az általánosan helyesnek elismert azon jogi vélelemre, hogy a fizetések az azok teljesítése idejében már lejárt váltótartozás törlesztésére történteknek tekintessenek; vagy e nélkül is az esetben, ha bizonyittatnék, hogy eme fizetések kifejezetten a kereseti tartozás törlesztésére történtek ; mert ez esetben a feleknek kölcsönös megállapodása volna az irányadó. Alperes érveléseiben a felhozott alternatívák midkettőjére hivatkozik, azt állítván, hogy felperesnek a kérdéses fizetések idejében a kereseti követelésen kivül egyéb lejárt követelése nem volt alperes ellenében ; minthogy alperes ezen állítását az A. alatti felperesi könyvkivonattal kívánja bizonyitani, azt teljes tartalma szerint kell elfogadnia (p. r. 163. §.), e könyvkivonat tartalma azonban állítását egyenesen megcáfolja, mert ennek »Haben« rovatának 1. és 2. tétel alatt 1883. évi március 3l-iki lejáratú két rendbeli váltó van bevezetve, melyekről alperes maga is azt állítja, hogy azokat a »Soll« rovat első tétele alatt előforduló tartozásának kiegyenlítéséül adta felperesnek ; alperesnek tehát e védelemre alapított védekezése nyomatékkal csak az esetben bírhatna, ha egyszersmind azt is bizonyította volna, hogy az 1883. évi március 31-én lejárt eme két rendbeli váltó már ki volt egyenlítve akkor, midőn a 4., 5. és 6. tétel alatti fizetéseket teljesítette ; mert csak ez esetben volna vélelmezhető, hogy az 1883. évi április 12-én, 15-én és május 9-én teljesített fizetések a kereseti, mint ez esetben egyedül fennállottnak tekintendeít váltókövetelés kiegyenlítésére történtek. Alperesnek azonban ez irányban bizonyítékot épen nem szolgáltatott, mert az e tekintetben felperesnek a viszonválaszban első helyen ajánlott főeskü csak arra szorítkozik, hogy a március 31-iki lejáratú, 600 frtról és 549 frt 50 krról szóló váltókat alperes be nem váltotta, de nem egyszersmind arra a döntő tényre is, hogy azokat még 1883. évi április 12-ike előtt nem váltotta be; döntőnek tartandó pedig ez utóbbi tény a jelen esetben azért, mert felperes épen azt vitatta, hogy az április l .'-iki, 15-iki s május 9-iki fizetések nem a kereseti, csak április 15-én lejárt, hanem az előbbi még március 31-én lejárt váltókra történtek; minthogy e szerint eme főeskü épen a döntő tényt nem öleié fel, felperes annak elfogadását joggal tagadta meg. Minthogy a másodbirósági ítélet indokai szerint felperes keresetével egyedül eme főeskünek el nem fogadása következményeként lőn elutasítva, ezen ítéletet megváltoztatni és az elsőfokú bíróság ítéletét kellett felhozott helyes indokaiból, főleg pedig azért helybenhagyni, mert e perben a fent előadottak után csak az a kérdés képezheti megoldás tárgyát: való-e, hogy alperes a kérdéses fizetéseket oly kifejezett utasítással teljesítette, hogy azok a kereseti követelés törlesztésére fordítandók ? Az alperes által bizonyitani tartozott eme döntő tény pedig egyéb bizonyíték hiányában csakis a felperesnek kinált és ez által elfogadott főeskü által dönthető el (p. r. 230. §.). Az anya az iránti beismerése, hogy a gyermek törvénytelen ágyból született, nem tekinthető egymagában elegendőnek arra, i hogy a gyermek törvényes születési jogaitól megfosztassék. Ebből önként folyik, miszerint az anya főesküjétöl sem tehető függővé, más bizonyítékok általi támogatás nélkül annak eldöntése, hogy a gyermek törvényes születésűnek tekintessék-e 1 (M. kir. Curia 1889. okt. 29. 1,716. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Azon körülmény, hogy a tömeggondnok a megtámadandó követelést a végrehajtás folytan kifizette, nem képez akadályt arra nézve, hogy a követelést megtámadhassa. A budapesti kir. törvényszék: A vagyonbukott közadós azon passiv cselekménye, melylyel alperes fedezet nyerését s illetőleg kielégittetését lehetővé tette, s ebből folyólag a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknek 36,884/84. sz. alatti végzés alapján kelt határozatai s a további ily természetű bírói intézkedések hatályon kivül helyeztetnek és azoknál fogva köteles alperes 1,701 frt 30 kr. tőkét, ennek 1884. november 28-ától járó 6°/o kamatait 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett felperesI nek megfizetni. Indokok: Csődeljárás esetén a közadós jogcselekményei megtámadhatását a csődtörvény 27. §-ának 2. pontja megengedi az esetben, ha az illető cselekmény a közadós fizetései megszüntetése után keletkezik, azzal a hitelező külön biztosítékhoz jut, vagy épen kielégíttetik és ha az illető hitelező a fizetéseknek a közadós részéről megszüntetését tudja. Tény ugyan, hogy közadósnak a közte s alperes közt fennállott ügyletnél jelen esetben semmi olynemű tevőleges jogcselekI raénye fenn nem forog, mely a fenti meghatározás alá lenne I vonható, de azzal jogilag egyenlő hatályúnak veendő a cselekI mény tűrése is. S ez által ily tűrt jogcselekménynek tekintendő j az alperes javára elrendelt végrehajtás foganatosításának megI engedése, mennyiben alperes által bepereltetése után s tudva fizetésképtelenségét, többi hitelezője károsítása nélkül a közadós nem ereszthette volna alperest a végrehajtásig, hanem a fizetési meghagyás kézhezvétele után a csődtörvény 82. §-a alapján önmaga ellen csődöt kellett kérnie. A mi alperes kiválóan hangsúlyozott ama kifogását illeti, miszerint a törvény által megtámadni engedett jogcselekmények i bármelyike is ezúttal azért nem forogna fenn, mivel alperes biz! tositott követelését a csődvá'.asztmány és a bíróság beleegyezésével utóbb a tömeggondnok magánúton kielégítette, vagyis, hogy önön cselekményeiket többé meg nem támadhatják, alperes e ki! fogása figyelembe nem vehető, mert kielégittetése épen a csődvagyont terhelő végrehajtási joga megszüntetése és ebből folyólag a csődtömeg esetleges elharácsolásának meggátlása céljából történt, mi pedig, mint annak a csődválasztmány 1884. november 25-érői felvett jegyzőkönyve s a csődbíróság •/. alatti végzése is kifejezést ad, oly kényszerhelyzetbe sodorta a csődtömeget, hogy az ily viszonyok közt teljesített fizetés önszántából eredőnek egyáltalán nem vehető, de ellenkezőleg egyenesen kierőszakolta azt alperes eljárása. Ily körülmények közt a fizetésnek feltételekhez kötése vagy fentartással teljesítése lényegtelen, de egyáltalán szükségtelen is akkor, midőn maga a jogcselekmény, mely a fizetés alapját képezte, törvény szerint megtámadható s ennélfogva alperes e kifogása esetleg perdöntő csak akkor lehetne, ha a fizetés alkalmából felperesnek megtámadási jogáról lemondását alperes állította volna, ily állítás pedig perirataiban elő nem I fordul. S minthogy az első sorban előadottak szerint, de mint már í azt a kir. Curia több esetben ki is mondta, a közadós jogcselekményét a végrehajtási eljárás helyettesíti s minthogy a kihallgatott tanúk vallomásai szerint a közadós fizetésképtelensége miatt folyamatba tett felszámolási tárgyalásokban maga alperes is részt vett, és így a közadós fizetésképtelenségéről közvetlen tudomása volt, végül minthogy a fizetések megszüntetése után nyert biztosítékot ; ezeknél fogva az alperes által a közádós ellen vezetett egész végrehajtási eljárást s annak következményeit a csődtörvény 31. §-a értelméhez képest hatályon kivül helyezni s a nem ki-