A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 49. szám - Nézetek a büntetőtörvény módosítása tárgyában. 4. [r.]

411 Nézetek a büntetőtörvény módosítása tárgyában.* Irta : ét. MÓRÉ PAL, lugosi k;r. tszéki biró. yC vBefujezö közlemény.)* Ha a csalás által okozott kár egy tetemesebb összeget tesz ki, például 10,000 frtot meghalad, indokolva lenne a hivatalból üldözés és magasabb büntetési tétel, például 5 évtől 10 évig terjedhető fegyház. Habár törvényünk a csalás és okiralhamisitásnájj a jelentékenyebb kár eseteire is kiterjeszkedett s 2,000 frtnyi összeg, mint elválasztó pont szerepel, ezt még nem tartom elegendőnek, hanem a csalásnál egy nagyobb összeget is felveendőnek vélek elválasztó pontul, mig a törvénynek az okirathamisitásról és az orgazdaságról szóló fejezetét a közérdek szem pontjából elég szigorúaknak tartom, csak azt jegyzem meg röviden, hogy gondolkodni kell arról, hogy a telekkönyvi jogokra vonatkozó azon jogellenes előnyre irányuló cselekmények, melyekben a criminalitás kétségtelenül meg van, megfelelően megerősithetök és megtorolhatok legyenek. A vagyon elleni bűntettekre vonatkozólag megjegyzem még, hogy a rablás bűntetténél kirívóan felmerül annak szüksége, hogy többet kell distinguálni, mint azt törvényünk teszi. Midőn a törvényhozó a btk. 344. §-a szerint minősülő rablás büntetését 5—10 évi fegyházban állapította meg, valószínűleg csak az aféle »szegény legény«-ekre gondolt. Ezek valóban megérdemlik ama szigorú büntetést; de túlszigorra vezet ama magas minimalis tétel akkor, midőn a rablás nem haszonszerzés végett, hanem jogtalan önsegélyként, vagy pajkosságból követtetik el. Midőn valaki egyszerűen haszonszerzés végett rabol, midőn nem törődik a megrabolni szándékolt személy kilétével, csak azzal, hogy pénzt vagy egyéb értékkel biró tárgyat, mire vélt jogot nem is formál, akárkitől megszerezzen azon hiedelemben, hogy tette nem fog kitudódni s háborithatlanul élvezheti majd a megszerzett értéket, ez azon eset, melyre a törvény szigorú büntetése igazságosan alkalmazható. Oriásilag különbözik ettől beszámítás tekintetében azon gyakran előforduló (és pedig többséget képező) ese!, midőn a rablást valaki jogosnak vélt igénye kielégítése és a hatósághoz folyamodás fölöslegessé tétele céljából követi el; szintén sokkal enyhébb beszámítás alá esik a pajkosságból eredett rablás. Előfordul, hogy ilyen esetekben a biró még a 92. §. által engedélyezett 6 hónapi börtönt is olyannyira túlszigorúnak tartja, hogy inkább erőltetett törvénymagyarázat segélyé\el felmenti a vádlottat, vagy más egyébnek minősíti a cselekményt, sem minthogy reá 6 havi börtönt kiszabjon. Elég sajnos dolog, ha a törvényt teszi a biró félre, hogy jogérzetét az azon való erőszaktételtől megmentse. En azt tartom, hogy a hatályban levő törvényt alkalmazni kell, ha rossz is és ha valamely törvény az igazságérzeten ily erőszakot tesz, az illető rendelkezést újabb törvénynyel mielőbb ki kell javítani. Ítéljen a biró a törvény szerint, de nem a törvény felett! Azt hiszem, hogy a most jelzett visszás állapoton segítve lenne, ha a 348. §. például ekként szövegeztetnék: Ha a rablás haszonszerzésből (hozzá lehetne talán tenni: és a tettes személyének titokban maradása reményében) követtetik el, büntetése 5 évtől 10 évig terjedhető fegyház, ha pedig jogtalan önsegélyként, vagy csupán pajkosságból, a büntetés 5 évig terjedhető börtön, végre a 346. §. esetében 5 évig terjedhető fegyház. A 349. §. súlyosabb esetei közé felvenném azt, midőn az olrabblott tárgy értéke 10,000 frtot meghalad; ellenben túlszigorúnak vélem a 349. §. alkalmazását azon visszaesőre, ki előzőleg csakis zsarolásért vo't büntetve. A pénzhamisításról szóló fejezetet, tekintettel arra, hogy a pénzhamisítás bűntette kiválóan közveszélyes, a tettes részéről kiváló technicai ügyességet, érett megfontolást, gondos és körülményes előkészületet igényel, túlenyhének tartom. Legalább a 204. §. első részébe szintén felveendő lenne azon megkülönböztetés, hogy a hamis vagy hamisított pénzek 10,000 frtnál nagyobb vagy kisebb összegről szólanak-e? Az előbbi esetben a büntetési tételt tetemesen szigoritandónak vélem. Kívánatos, hogy a büntetőtörvény revisiója alkalmával terjeszsze ki figyelmét a törvényhozó a robbanó anyagokra, továbbá a közveszélyű cselekmények fejezeténél a gyárakra és különösen a bányákra s gondoskodjék arról, hogy a ki valamely tilos cselekmény által a gyárban vagy a bányában oly számos ember életét * Előző közlemények a »Jog« 43. és 45. számaiban. veszélyezteti, megfelelően büntethető legyen s ne várjuk be, mig azon tilos cselekményből emberhalál következik be. A gyárakban és bányákban tilalom áthágása folytán nem kevesebb ember élete van veszélyeztetve, mint például egy folyami .gabonahajón. Törvényünk 39-ik fejezete drákói büntetéseket szab ki arra, a ki akár egy gőzhajónak, akár másféle hajónak megrongálását vggy megfeheklését okozza szándékosan, vagy gondatlanságból. Ezzel szemben mi történik azon bányamunkással, ki a robbanó légnek kitett kőszénbányába, hol pár száz ember dolgozik, gyufát, dohányt levisz és ott dohányzik, vagy mi történik azon munkafelügyelővel, ki ezt megengedi ? A bányavállalat vezetője az illetőt 1 — 2 napi bérének elvesztésével bünteti, többszöri visszaesés esetében pedig elbocsátja a szolgálatból. Annyi ember vesztette el életét, vagy lett nyomorékká bányaszerencsétlenségek következtében az utóbbi években, hogy ezen esetek méltán magukra vonhatják a humanismusra törekvő törvényhozó figyelmét annyival inkább, mert azon gyászos esetek majdnem mindig valamely bányarendőri tilalom megszegése folytán következtek be. A távírdák mellett megemlíthetné a törvény a közhasználatra szolgáló egyéb villanyos vezetékeket és azok telepeit is, melyek hasonló törvényes védelmet igényelnek. A mi az ember élete elleni bűntetteket és vétségeket illeti, a btk. 279. §-ához azon megjegyzésem van, hogy az abban foglalt büntetési tétel megfelelő ugyan, de már azért is ajánlatos lenne a határozott idejű fegyházbüntetés leghosszabb tartamának 20 évre való felemelése, mert a szándékos emberölés maximalis büntetése jelentékenyebb bűnhalmazat esetében néha túlenyhe; igazságosnak tartanám, ha bűnhalmazat esetében a 99. §. alkalmazása mellett 20 évig felemelhető volna a büntetés Vegyük például azon nem ritka esetet, midőn a tettes előre jól megfontolt száudéka valamely igen súlyos testi sértésre, az ellenfél nyomorékká tételére irányult; a kivitel alkalmával pedig ölési szándékká változott át. Előfordul, hogy a kir. ügyész valakit a gyilkosság bűntettével vádol, a biróság pedig csak a szándékos emberölés bűntettében mondta ki a vádlottat bűnösnek, mert bebizonyitottuak veszi ugyan az ölési szándékot és azt is, hogy vádlott előre megfontolt szándéka legalább is a másik fél nagyon súlyos megsebzésére irányult, de nem veszi teljesen bebizonyitottnak azt, hogy az előre megfontolt szándék a kiszemelt áldozat halálát és pedig nem kevesebbet, mint épen határozottan az ölést vette célba. A hol a halálbüntetésről van szó, ott épen a legóvatosabbaknak kell lennünk annak megbirálásánál, hogy mi vehető teljesen bebizonyitottnak. A szándékos emberölés esete néhol mesgyéjén áll a gyilkosságnak; azért a 279. §. maximalis büntetési tételének felemelését igazságtalannak nem tartanám. Ha jól tudom, törvényüuk hatályban léte óta annyi esetben szabatott ki szándékos emberölésért épen a maximalis tétel, vagyis 15 évi fegyház, hogy szándékos emberölésért 15 évi fegyház nem tekinthető nálunk valami rendkívüli ritkaságnak. Már pedig a maximális büntetési tétel csak az illető bűncselekménynek az élet tapasztalatai szerint előfordulható legsúlyosabb, tehát legritkább eseteire szabandó ki. Ha tehát valamely büntetési maximum meglehetős számú esetben mondatik ki, ezen körülmény arra enged következtetni, hogy a bíróságok jogérzete néha valamivel súlyosabb büntetést tartana megfelelőnek. A btk. 290. és 291. §-a i túlenyhék; ezek szigorítás í t követeli nemcsak a szükségességre való tekintet, nemcsak az j igazság, hanem a valódi humanismus is. Vagy emeltessék fel ezen § nál a fogházbüntetés maximuma 5 évre, vagy pedig választassék külön azon eset, midőn valaki tilos cselekményt követ el és ebből származik az általa nem szándékolt emberhalál, a mire például | 2 évtől 5 évig terjedhető fogház nem volna túlszigorú büntetés. A gondatlanságnak kisebb nagyobb fokai vaunak; néha oly nagyfokú a gondatlanság, hogy a cselekmény közel van a halálr okozó súlyos testi sértés bűntettének mesgyéjéhez, de azért mégis csak a 290. §. alá tartozik. Saját gyakorlatomban is nem egy esetben tapasztaltam, hogy némelyik romlott ember oly könnyelmű és rosszlelkü, hogy elkövet valamely cselekményt, holott tudhatja, hogy abból valószínűség szerint emberhalál, vagy valakinek nyomorékká tétele következend be. Minthogy sem ölést, sem testi sértést nem szándékolt, hanem csak más valami vétséget vagy kihágást, vagy egyéb tilalom áthágást, kénytelenek vagyunk cselekményét, vétségnek minősíteni. Azzal sem vagyunk mindeddig tisztában, hogy ha egyetlen cselekmény folytán gondatlanságból több ember halála okoztatott, eszmei vagy anyagi bűnhalmazat