A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 48. szám - Nézetek a büntetőtörvény módosítása tárgyában. 3. [r.]

ü JOG. 405 fizetése v é g e 11 az eladó által már megpereltetett, a folyamatba tett keresettel szemben, a vételár leszállítása iránti jogigényét kifogások alakjában is (exceptio quanti minoris) érvényesítheti. Végül még említendő, miszerint az actio s illetve az exceptio quanti minoris igénybe nem vehető, ha a vevő a hiány mibenlétét ismerve, a kifogásolt árút mégis tovább adta.6 Nézetek a büntetőtörvény módosítása y< tárgyában.* Irta : dr. MÓRÉ PÁL, lugosi k:r. tszéki biró. Y (Harmadik közlemény.) A b t k. 336. §-ának 3-ik pontja rikító igazságtalanságokra vezet. Össze van itt foglalva a betörés, a bcmászás és tartály feltörése, együtt említtetik épület és bekerített hely. Mily különbség van pedig ezek között! Ha. például egy 16—17 éves fiu egy 2 méter magas sövényen keresztül mászva, bekerített kertbe jut s onnan kevés gyümölcsöt, vagy valami más csekélységet ellop, akármennyi enyhítő körülmény forogjon is fenn, nem lehet őt kevesebbre Ítélni 6 hónapi börtönnél. Magam is, ugy szólván vérző szívvel mondom ki az ilyes — nem ritkán előforduló — jelentéktelen esetekben a 6 hónapi börtönt. Másrészről tekintsük a szabadkai Geiger-házbeli lopást. Annak főtettese: Vucsetics Imre, néhány évvel azelőtt fél Magyarországot bebarangolván, különféle helyeken számos vakmerő betöréses lopást követett el, melyek közül — ha jól emlékszem — 12 jelentékeny factum bizonyult rá. Egész vagyont képezett a lopott értékek összege. Mint akkori törvényszéki jegyző, tovább egy hétnél dolgoztam a végtárgyalási jegyzőkönyvön. Ez az ember hol itt, hol ott fogatott be, mint tetten kapott tolvaj; bámulatos ügyességgel mindig sikerült neki a letartóztatásból megszöknie, aztán álnevek alatt tovább lopott, mig végre — ha jól tudom — jelenleg a szegedi börtön legbiztosabb cellájábau várja elitéltetését. Ezen egyén, ki a szabadkai lopást megelőzőleg talán 50 ezer frtnál is több kárt tett már, a legnagyobb vakmerőséggel behatolt társaival — ezek közt a 20 évi börtönt Kiáltott, de azért igen jó egészségű, eleven kedélyű Csonka Bálinttal — Geigernek legnehezebben hozzáférhető Wertheim-szekrényéhez, a nagy volumennel biró nehéz szekrényt ellopták s azt feltörvén, abból 400 ezer frtot meghaladó értéket vettek ki. És ime ezen embert — föltéve, hogy nincs bűnhalmazat — a Geiger-féle lopásért törvényünk értelmében nem lehet többre elitélni, mint 5 évi fegyházra, mig Német- és Olaszországban kapna 12—15 évet, Franciaországban pedig szabadságától életfogytiglan fosztatnék meg. Ugy hiszem, ezen példával eléggé illusztráltam a törvény túlenyheségét a lopás kiválóan súlyos eseteivel szemben. Nézetem szerint tehát a törvény emiitett pontja túlszigoru is és túlenyhe is. A közvélemény tudvalevőleg hangosan követeli ezen pont helyesbítését. Ugy vélem, hogy az igazságot legjobban megközelítenénk, ha elválasztanánk a betöréses lopást a bemászással és a tartályfeltöréssel járó lopástól. Ha valaki épületbe vagy hajóba betör és onnan lop, legyen büntetése 5 évig terjedhető fegyház ; de a ki csupán -bemászik a lopás színhelyére, vagy tartályt tör fel, annak büntetése ne fegyház, hanem börtön legyen; igy aztán a biró a 92. §. alkalmazása mellett, egy napi fogházig leszállhatna. Az ide tartozó legsúlyosabb lopási esetekre magasabb büntetés lenne megállapítandó. A ki complicált zárral biró fémszekrényt tör fel, a ki egy erősebb falnak kivágása által csinál magának nyílást, a ki vasreszelőt alkalmaz, az a vagyonbiztonságra kiválóan veszélyes és subjective is kiválóan súlyos beszámítás alá esik : az ilyen tettekre 5 évtől 10 évig terjedhető fegyházat igazságosan megállapíthat a törvény. Nem teszek kísérletet egy ilyen értelemben alkotandó törvényszakasz szövegezésére ; építészek és műlakatosok talán a legmegfelelőbb szakértői definitiót con6 U. des O b e r-G e r i c h t s zu Luzern vom 27. April 1875 stb. •>Die Minderungsklage (actio quanti minoris) ist ausgeschlossen, wenn der Kaufer bei Kenntniss der Fehlerhaftigkeit der Waare dieselbe weiter veraussert« (1. »Z e i t s c h r. f. schweitzer. Gesetzgebung u. Rechtspflege, I. 464 és illetve Dr. Goldschmidt »Zeitschr. für das gesammte Handelsrecht« 24. kötet, 1879. évfolyam 272. lap.) * Előző közlemények a »Jog« 43. és 45. számaiban. struálhatnák annak rövid, szabatos meghatározásához, hogy minő rendszerű, a tolvajlás ellen jobban biztosító építkezési mód vagy készülék és érték-tartály? Az emiitettekkel utalni kívántam arra, hogy ilyes definitio lehetséges ; nyilvánvaló, hogy a ki kő- vagy téglafalat kiváj, vagy vasreszelővel »dolgozik« tolvajlás céljából, az pusztán ablakbetörés, bemászás, vagy más könnyebb módon be nem juthat az illető épületbe. Büntetőtörvényünk oly kellemes, díszes szerkezettel bir, hogy valóban élvezet annak olvasása. Ha azonban egyes rendelkezései a fentiek szerint bontatnának szét, ez bizonyára aestheticai szempontból kissé hátrányára lenne a törvénynek; de inkább szoru'jon kissé az aestheticai szempont háttérbe, sem minthogy kirívó igazságtalanságok megtüressenek. A 336. §. 4. pontjában körülirt lopásra a 310. §-ban kiszabott büntetést megfelelőnek tartom, csak azt jegyzem meg, hogy a 4-ik pont alkalmazása körül erőltetett magyarázatra vagyunk kényszerítve. Ugyanis a tolvaj nem lopja a kulcsot, a kulcsra nézve az eltulajdonitási szándék nincs meg, csak a zár kinyitása végett veszi elő a kulcsot, használat után épenséggel nem törekszik a kulcsot is megtariani, hisz azt nála bűnjelként találhatnák meg. Azért az »ellopott« és »kulcs« szók közé közbeszúrandó lenne : »vagy rejtekhelyről elővett.« A minősített lopások közé felveendő lenne nézetem szerint a közhivatali helyiségben a hivatalhoz tartozó vagy hivatalos őrizet alatt levő tárgyakon elkövetett lopás, az uton, vasúton, gőzhajón elkövetett lopás, a zsebtolvajlás, a robbanó anyag ellopása, ugy az okiratok ellopása és pedig az utóbbira nézve megjegyzem, hogy ennek felvétele a minősített lopások közé sok zavart szüntetne meg, a mi jelenleg az okirat-lopások eseteiben előfordul. Visszás intézkedésnek tartom, hogy az erdőtörvény 69. §-a kihágásnak minősiti az erdei lopást, ha a lopott tárgy értéke 30 frtot meg nem halad. A ki 20—80 frt értékű fát lop el egyszerre, az már nem saját szükségletére, hanem eladás végett, vagyis pénzszerzés céljából lop. Részemről is helyeslem az erdőtörvény intézkedéseit a csekélyebb lopásokra vonatkozólag, de elegendő volna, ha a törvény csak a 10 frt értéket meg nem haladó lopást minősítené kihágásnak. Jogérzetem nem barátkozhatik meg azzal, hogy 30 frt értékű erdei fa ellopása csupán pénzbüntetéssel büntetendő kihágást képez, mig ha a lopott tárgy értéke 21 frttal több, vagyis 51 frt, akkor a lopásra legkevesebb 6 havi börtönt állapit meg a törvény. Hol itt az arány ? E lapok folyó évi 11-ik számában megjelent értekezésemben élesen kikeltem az új mezőrendőrségi törvényjavaslat 75. §-ának a lopásra vonatkozó része ellen. Kimutatni igyekeztem azt, hogy ezen §. hazánk legfontosabb vagyontárgyára nézve, ugy szólván, felszabadítaná a tolvajlást. Cikkemre a sajtó utján senki nem válaszolt. Közöltem több földbirtokossal a cikk tartalmát; azok mindnyájan megdöbbentek azon, hogy a mezei terményeken elkövetett lopásra vonatkozólag a btk. oly rendkívüli enyhítése szándékoltatik. Hát ha még az özvegyeket, aggokat s általában az olyan földtulajdonosokat kérdeznénk, kik kevésbé képesek az önsegélyre mezei vagyonuk védelme tekintetéből és kevésbé erélyes fellépés várható tőlük a más tulajdonára áhitozók ellenében! A nyereségvágyból eredő bűntettek közt a csalás szintén a legfontosabbak közé tartozik. Megtorlásáról hazánkban nincs kielégitöleg gondoskodva, a csaló fölötte ritkán kerül büntetés alá, mert igen ritka kivétellel csak magánvád folytán lévén üldözhető, mihelyest látja, hogy affaire-je csehül áll s elitéltetésétől kell tartania, részben megtéríti a panaszos kárát, ki ítélethozatalig a vádat visszavonhatja. A magánosok legritkább esetben törődnek azzal, hogy a bűnös megbüntetését a közérdek kívánja ; csak az iránt érdeklődnek, hogy káruk legalább részben megtéríttessék. A csalás miatt emelt magánvád nem ritkán, mint pressio használhatók bizonyos vagyoni igény érvényesithetése céljából; gyakran jön a bíróságokhoz csalás miatt feljelentés s mig az eljárás folyik, a panaszos alkudozik a vádlottal igényei felett s hogy követelésének minél nagyobb nyomatékot szerezzen és ellenfelét minél inkább megfélemlítse, foreirozva törekszik a panaszlott bűnösségét demonstrálni, még a tanukra is hatni igyekezik, hogy érdekében valljanak. Az objectiv igazságot figyelmen kívül hagyja, tudván azt, hogy a végtárgyaláson mindent visszavonhat. Valóban a magánvád rendszere, a mint nálunk feuáll, különösen a csalási bűnügyekben sok erkölcstelenségre és visszásságra vezet; a mely bajon tetemes részben segítene az, ha a magánvád csakis a magánvádlónak a biró általi első kihallgatása alkalmával volna érvényesen visszavonható. Ha módot akarunk nékie nyújtani, hogy