A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 47. szám - A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886. évi XXIX. t.-c. módosítása. 2. [r.]

18G ÍL JOG. A nagykorúvá lett gyámolt gyámját felhívási per utján számadástételre felhívhatja és nem köteles előbb a gyámhatóság intézkedését a számadás előterjesztése végett bevárni. (M. kir. Curia 1889. jul. 5. 1,158. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A kereskedelmi biróság azon végzése, melylyel részvénytársaság igazgatósága vagy felügyelő bizottsága ellen vizsgálatot rendel, jogorvoslattal meg nem támadható (kereskedelmi eljár, rendelet 37. §-a) A pozsonyi kir. törvényszék : .Minthogy ezen jelentésből kitűnik, hogy a társaság évi mérlegei a törvénynek meg nem felelőleg készültek, minthogy a bemutatott mérleg szerint a társasági vagyon a tartozásokat fedezni nem látszik, ezek szerint pedig a kereskedelmi törvény 2l8. §-ának 3. és 7. pontja, ugy a 219. §. 2. pontja alkalmazandó lévén, a kereskedelmi eljárást szabályozó 3,269. é"i igazságügyminiszteri rendelet 50. §-ához képest a szeredi takarékpénztár, mint részvénytársaság jelenlegi, ugy korábbi összes igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai ellen a vizsgálat elrendeltetik és annak szükség esetén szakértők közbenjöttével való teljesítésével A. Sándor törvényszéki biró megbizatik. (1888. jul 4-én 8,077. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. itélő tábla a felfolyamodásokat a kereskedelmi eljárási rendelet 37. és 39. §-ai alapján hivatalból visszautasítja. Indokok: A kereskedelmi eljárási rendelet 50. §-a szerint, ha a kereskedelmi biróság a kereskedelmi törv 218., 219. és 221. §-ai súlya alá eső cselekvényekről vagy mulasztásokról tudomást szerez, köteles a netán szükségessé váló bizonyítékok beszerzése és a panaszlottak meghallgatása után a vétkesnek talált ellen a törvényben meghatározott büntetést kiszabni. Miből következik, hogy az ily perenkivüli kereskedelmi ügyben véghatározatot csak az a határozat képez, mely által a panaszlott büntetése kiszabatik, vagy ellene a vétkesség meg nem állapithatása miatt az eljárás beszüntettetik. Az ily ügyekben hozott minden más végzés pedig az eljárás folyama alatt hozott végzésnek tekintendő, mely ellen a kereskedelmi eljárási rendelet 39. §-a értelmében külön felfolyamodásnak helye nincs, hanem az ily végzések ellen irányuló panaszok csak a véghatározat ellen beadott felfolyaraodásban terjesztendők elő. Minthogy ezek szerint az elsőbiróságnak felfolyamodással megtámadott az a végzése, mely által a szeredi takarékpénztár részvénytársaság jelenlegi és korábbi igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai ellen a kereskedelmi eljárási rendelet 50. §-a alapján a vizsgálat elrendeltetett, melyre nézve az idézett szakasz szerint külön végzés hozatalának sem lett volna helye, véghatározatot nem képez, minthogy a kereskedelmi eljárási rendelet 37. §-a értelmében pedig a perenkivüli kereskedelmi ügyekben csak a véghatározatok ellen van helye felfolyamodásnak: a felszólamlásokat hivatalból kellett visszautasitani. (1888. decz. 19-én 7,267. sz. a.) A Hl. kir. Curiii : Tekintve, hogy a kereskedelmi ügyekben követendő peres és perenkivüli eljárás szabályozása tárgyában 1881. évi november 1-én 3,269- sz. a. kibocsátott igazságügyministeri rendelet 37. §-a határozott rendelkezése szerint a perenkivüli eljárás folyamában csak a véghatározat ellen lehet felfolyamodásnak helye, s tekintve, hogy az itt fenforgó perenkivüli ügyben véghatározat még nem hozatott: a felfolyamodás visszautasittatik. (1889. június 1-én 612. sz. a.) A perre utasított hitelező a csődbejelentésben kitett jogalaptól eltérő jogalapon a külön pert meg nem indíthatja. A csődtörvény 145. §-a az ott megjelölt külön perekre nézve csak az eljárást szabályozza, rendelvén, hogy azok a kereskedelmi eljárás szabályai szerint tárgyalandók, ellenben az anyagi jogot egyáltalán nem érinti, a miből következik, hogy minden ügyben az érdemleges elbírálás tekintetében azok az anyagi jogszabályok irányaeók, melyek alá az ügy jogi mivoltánál fogva tartozik. A szatiiiiír-németii kir. törvényszék : A kir. törvényszék felperes keresetének helyt adva, a követelésbe vett 462 frt 46 kr. tökét, 1887. jul. 31-től járó ü°/o kamatait valódinak kimondja s a II. osztályba sorozza. A budapesti kir. itélö tábla : az e.-b. Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A csődtörvény 145. §-a az ott megjelölt külön J perekre nézve csak az eljárást szabályozza, rendelvén, hogy azok a kereskedelmi eljárás szabályai szerint tárgyalandók, ellenben az anyagi jogot egyáltalán nem érinti, a miből következik, hogy minden ügyben az érdemleges elbirálás tekintetében azok az anyagi jogszabályok irányadók, melyek alá az ügy jogi mivoltánál fogva tartozik; jelen esetben tehát tekintettel arra, hogy felperes a kereseti követelést váltó alapján érvényesiti, a váltójog alkal1 mázandó. Minthogy pedig a kereseti követelés alapját képező váltó telepitett váltónak tekintendő ; továbbá, minthogy a váltótörvény 43. §-a szerint akkor, ha a telepitett váltó a telepesnél kellő időben nem óvatoltatik, a váltóbirtokos nemcsak a kibocsátó és a forgatók elleni visszkeresetét, hanem az elfogadó elleni váltókeresetét is elveszti és minthogy felperest azt, hogy a kereseti váltót óvatoltatta volna, nem is állította s igy a fentebb idézett törvényhely szerint a csődbe jutott elfogadó, illetőleg ennek csődtömege elleni váltókeresetét elvesztette: az e -b. Ítéletének megváltoztatásával, felperest keresetével elutasítani kellett. A MI. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik és pedig annyival inkább, mert felperes 4,750/87. sz. beadványában követelését a vételügylet megemlítése nélkül a B) alatti váltó alapján határozottan mint váltókövetelést jelentette be a csődtömeg ellen ; mert továbbá a csődbejelentésben kitett jogalaptól eltérő jogalapon a külön per meg nem indítható, de felperes válaszában különben is kijelentette, hogy a kereset jogalapját meg nem változtatta, követelését ugyanazon váltó alapján kívánja most is érvényesíteni és a könyvkivonatot csak annak igazolására csatolta, hogy a követelés árúk vételéből származik. <1889. szeptember 5-én. 469.) Bün-ügyekben. A hiízkezelö és házmester büntetőjog felelőssége a ház rozzant állapotából eredt balesetekért. A budapesti kir. törvényszék : Ezen ügyben a további eljárás megszüntettetik. Indokok: Ozv. St. Henrikné született K. Mina azt panaszolja, hogy 1887. évi szeptember hó 8-án a szerecsen-utcza 1. számú ház alatt elmenvén, a ház második emeletéről egy ablakráma mindkét szárnyával együtt a fejére esett. Panaszos az iratok mellett fekvő és a kir. törvényszéki orvos által kiadott orvos-szakértői vélemény tanúsága szerint maradandó baj nélkül hat hétig gyógyuló testi sértést szenvedett, mely négy havi munkaképtelenséget vont maga után. A vizsgálat adatai szerint a fentebb jelzett ház fele részben M. Rezső nejének a tulajdona, de a házat M. Rezső kezeli, fele részben pedig a S. örökösök tulajdona, a kiknek házrészét Tokaji Nagy Lajos közjegyző kezeli. A vizsgálat folyamán felvett szakértői szemlejegyzőkönyv tartalma szerint (38. naplószám) a ház ablakai régi szerkezetű és pedig egy külső, kifelé nyiló s egy belső befelé nyíló ablakrészekből állanak, a mely részek régi kapcsok által vannak összetartva, j A kapcsok a szakértői látlelet szerini biztosító készülékkel ellátva nincsenek s könnyen kikapcsolhatók. Az ablakrámák kellően a f-lba erősítve nincsenek. Az ablak szerkezete régi primitív módnak jeleztetett, mert az ablakrészek kellő biztonságot nyújtó módon összekapcsolva nem voltak. Az ablakrámák lezuhanásának körülményeire nézve az t.ünt ki, hogy S. Bernát lakásbérlő családjával együtt nyaralni mentek s P. Róza cseléd S. Bernátnétól azt a parancsot kapta, hogy a lakást szellőztesse, T. Róza az ablakot kinyitotta, mi alatt az ablakrámák lezuhantak. M. Sándor házmester és J. András rendőr azt vallották, hogy a lezuhant ablakrámák vaskapcsai spárgával voltak helyettesítve s hogy a spárgakötelék elszakadt; M. Sándor házmester azt is vallja, hogy a spárgakötelékek be voltak festve s hogy azokat I csakis a baleset után teljesített tüzetes vizsgálat folyamán lehetett j észrevenni. B. Leó tanú a lakást 1887. évi május hóban hagyta el j s utána jött be lakni S. Bernát; B. Leó azt vallja, hogy az ablakok i már akkor is rosszak voltak, midőn ő a lakásban lakott s hogy az alatt, mig ö ott lakott, is zuhant le egy ablak. B. Mihály ezt vallja, hogy ő csak speciális megbízás folytán járt el a házkezelés egynémely eseteiben, de az ő gondozására a ház bizva nem volt. P. Róza azt vallja, hogy ő észlelte, miként az ablakok rozzant állapotban vannak s hogy e részben tett is S. Bernátuénak jelentést, de ez azt figyelembe nem vette. S. Bernátné azt határozottan I tagadja.