A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 46. szám - A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886. évi XXIX. t.-c. módosítása. 1. [r.]

386 R. JOG De bizonyosan ugyanannyi törvényszéki biró is lett elnökké. Hol van tehát reájuk nézve az előléptetés ? Sehol! Hogy ennek jó hatása legyen s a munkakedvet nevelje, alig hiszem. Reménylem azonban, de sőt biztos vagyok benne, hogy ezen mellőzés nem akarattal, hanem véletlenségből történt s jeles igazságügyminiszterünktől méltón s bizalommal várjuk, hogy az újabbi behívásoknál s elnöki kinevezéseknél nagyobb osztályrész fog juttatni az eddig mellőzött járásbiróknak. De továbbá végtelen nagy akadályul van a táblai restantiák leapasztására az elsőbiróságoknál a törvényes szünidő eltörlése. Sőt bátran állithatom, hogy a míg ezen törvény fen marad, örökös kútforrása marad a felsőbb bírósági restantiáknak annyira, hogy, ha törvényt kellett volna hozni arra, hogy miként szaporittassék a restantia szándékosan, még akkor sem lehetett volna ennél alkalmasabb törvényt találni. Ugyanis nem napnál világosabb-e az, hogy, ha a törvényes szünidő alatt a felsőbb bíróság nem dolgozik, az első bíróság pedig igen, hogy ezen idő alatt a hátralék okvetlenül felszaporodik. Ezen törvény tehát, mint valóságos mesterséges akadály eltörlendő s visszaállítandó a törvényszünet az első bíróságoknál is. De visszaállítandó azért is, mert egy birónak épen ugy szüksége van a két havi szünidőre, mint a tanár, vagy tanulónak s azt épen ugy megérdemli. Hogy minő végrehajtási lépések lesznek szükségesek, hogy az újabban behozandó szünidő üdvös legyen, más alkalommal fogom elmondani. Justitia. A végrehajtási törvény 220. §-a és egyebek. Irta: TÓTH GÁSPÁR ügyvéd Selmecen. ^ / (Befejező közlemény.)* De térjünk vissza^tárgyunkra. Dr. Kemény ur azt mondja, hogy hamis tételt állítottam föl, midőn a jog átadásáról szóltam, mert átadni csak dolgot lehet, de jogot soha sem. Kétségtelen, hogy az ingatlanokra vonatkozólag az osztrák polgári törvénykönyv intézkedései érvényesek. Irányadó tehát az, a mit e tekintetben az osztrák polgári törvénykönyv mond. Ennek ötödik fejezete az»átadás általi tulajdonszerzés r ő 1« szól és tárgyalja az átadás módjait következő sorrendben: A) ingó dolgoknál 1. testi átadás (426. §.), 2. jelképes átadás (427. §.), 3. kijelentés általi átadás (428. §); B) ingatlan dolgok átadása nyilvánkönyvi bejegyzés által (431. §.). Szól pedig a 425. §. következőképen: A tulajdon és minden dologbani jogok, a törvényben meghatározott eseteken kivül, csak jogos átadás és átvétel által szerezhetők m e g. A 434. §. a szerzési ügyletről okirat szerkesztését rendeli s aztán a 435. §. igy szól: »Az ily okiratban a személyeket, akik a tulajdont átadják és átveszik stb. határozottan ki kell tenni.« Puchta pedig többször idézett munkájának 221. lapján ezeket mondja: »Die Uebertragung des Eigenthumes unter Lebenden, kann nicht durch eine einfache Willenserkl'árung des Gebers und Erwerbers geschehen, sie fordert den hinzukomn enden Act der Tradition. Der Act einer eigentlichen Tradition ist nicht unerlásslich, das Wesentliche ist, dass der Wille Eigenthumzu gebén und zu erveiben in dem Besitz das Erwerbers sich verkörpere.« Azt vethetné föl tisztelt ellenfelem, hogy ugy az osztrák polgári törvénykönyv 435. §-a, mint pedig Puchta szavai nem a tulajdoni jog átadásáról szólnak (nem Eigenthumsrecht, hanem Eigenthum); de hát mi a tulajdon ? hogy nem dolog, azt'talán dr. Kemény ur is belátja; egyébiránt Puchta megfelel e kérdésre következőleg: »Das Eigenthum istdie v öl 1 e r ec h 11 i c h e Unterwerfung einer Sache, die vollkommene rechtliche Herrschaft über einen körperlichen Gegenstand;« 14 ugyanő továbbá ezeket is mondja: »Als die T o t a 1 i t a t a 11 e r d i n g 1 i c h e n Rechte e n t h £ 11 das Eigenthum an sich die ausschliessliche Befugniss zu jeder Anwendunng der Sache, zu jeder Verfügung über sie«. '5 Az osztrák polgári törvénykönyv 354. g-a pedig igy szól : »M i n t jogot tekintve a tulajdon azon szabadság, miszerint a dolog állagával s annak hasznaival kénye-kedve szerint bánhatik stb.« Z 1 i n s z k y »Magyar Magánjog«-ának 185. és következő lapjain szintén majd tulajdonjogot, majd csupán tulajdont emlit: kétségtelen tehát, hogy a tulajdon (Eigenthum) kifejezés a tulajdoni jog kifejezéssel egyértelmű. Például: E könyv tulajdonom = e könyv fölött a tulajdoni jog enyém. A tulajdoni és más dologbani jogok átadásáról mint látjuk beszél a törvény, beszélnek a jogtudósok. De nem is értein dr. Kemény ur megütközését, hisz a tulajdoni kereset petituma szerinte is ugy lenne correct, ha ítéletben kimondani kérném: miszerint az ingatlan tulajdonom; mit tesz ez ? nem egyenlő ezzel ez a formula : mondja ki a törvényszék, hogy az ingatlanra vonatkozó tulajdoni jog engem illet? és ennek a consequentiája, az Ítélet sanctiója aztán az, hogy az a megítélt jog és az a dolog, melyre a jog vonatkozik, nekem áladassék. A kérdés csupán az, hogy miként? Ingó dolog tényleges átadás által, ingatlan dolog a telekkönyvbe való bejegyzés által s most kérdem, hogy ezen átadás által csupán a dolog adatik át ? nem adatik át a megítélt jog is; csupán a dolog miatt indítottam a pert és nem egyszersmind és főleg a jogért is ? Szememre veti dr. Kemény ur azt is, hogy hamisan idéztem, mert Zlinszkyben nem találta meg e kifejezést »a tulajdonjog átadása«. Ha szavakat keresett, igaza van. mert Zlinszky nem az átadás, hanem az átruházás kifejezést használja; a jogot tényleg sem átadni sem átruházni nem lehet és akár átadásról, akár átruházásról beszélek, mindig képletes kifejezést használok, oly képletes kifejezést, melynek tartalmát az idéztem törvények határozzák meg; ezek szerint pedig a tulajdoni jognak a telekkönyvbe bejegyzése nem egyéb, mint a tulajdoni jognak átadása, vagy ha jobban tetszik átruházása; és hiába hivatkozik ellenem az örökösödési eljárásra is, mert hisz a perrendtartás 580. §-a igy szól: »A birtokbiróság mindazokat, a kik az örökség tárgyát képező ingatlan vagyonra nézve netalán örökösödési joggal bírnak, ennek érvényesítése végett 45 napi határidőre, hírlapi hirdetmény által oly megjegyzéssel idézi, hogy meg nem jelenésük esetén az örökség tulajdoni joga a folyamodók nevére fog bekebeleztetni, illetőleg azoknak átadatni. Ez a kitétel a tulajdonjog, vagy a mi ezzel azonos a tulajdon átadása benn van az osztrák polgári törvénykönyv 425. §-ában. 435. §-ában és a polgári törvénykezési rendtartás 580. §-ában. E tény nyel szemben a » v a 1 ó 11 a n á 11 i t á s« és »r á f o g á s« talán kissé erős kifejezések ? Nem hagyhatom megjegyzés nélkül a dr. Kemény ur által felállított azt a tételt sem, hogy: »a nyilvánkönyvbe való bejegyzés által az ingatlan dolog tulajdoni joga szereztetik meg.« Megszereztetik tehát a tulajdoni jog; igen ám, de például élők közt, miként fentebb Puchtából idézve bizonyítom, a tulajdoni jog csak az átadás ténye által szerezhető meg. Az Osztr. Polg. Tvkv. ötödik fejezetében az átadás módjai közt találjuk a nyilvánkönyvi bejegyzést is s igy mindezeket összevetve, a nyilvánkönyvi bejegyzést nem tekinthetjük másnak, mint azon módnak, melylyel a tulajdoni jog átadatik s igy dr. Kemény ur más szavakkal ugyan, de tartalmára nézve az ő tételével ugyanazt állította, a mit én e szavakkal fejeztem ki: »a tulajdoni jog átadása a nyilvánkönyvbe való bejegyzés által történik.« S aztáD, ha jogot átadni nem lehet, hogyan volt lehetséges élők között például oly regalejogot, mely semmiféle ingatlannal összekötve nem volt, átruházni ? Az adásvevés tárgya ily esetekben nem volt más, mint egyedül a jog, nem kellett azt a vevőnek átadni? Avagy mily dolog lett volua ily esetben a velőnek átadandó ? Mindezek dacára egy csnppet sem csodálkozom, hogy dr. Kemény Andor ur a jog átadásának lehetőségét tagadja s csupán dolgokat vél átadhatóknak, mert különösen a tulajdoni jognál maga a jog és a dolog, melyre az vonatkozik, oly szorosan függnek össze egymással, hogy szinte elválaszthatlanok és egyik a másik nélkül nem is képzelhető; ha átadtam a jogot, átadtam vele a dolgot is és megfordítva, ha átadok egy bizonyos dolgot, lehetetlen még elképzelnem is, hogy ezzel a dologgal tulajdoni jog összekötve ne legyen.16 * Előző közlemény a »Jog« 45. számában. 11 Puchta i. m. 216. oldal.