A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 3. szám - Mi a teendő, ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar?

ü JOG. 25 tartott rangsorozat jogerőre emelkedése után azonnal ki Keiiett volna kapnom. Hogy egy úgynevezett sommás per teljes lebonyolítása mennu K ot vesz igénybe, ha a rangsorozattól - minden jogorvoslat kozbejovetele nélkül - a pénz folyóvá tételei- több mintegy ev elmúlt, azt collegáim mathematikai uidományara bízom. Wgüz Maf^ n.-becskereki ügyvéd. Irodalom. Legúiabb rtformtörekTések a liancia bűnvádi eljárás terén. Irta dr. Mayer S. egyet, tanár Bécsben. Külön levonat a »Genchtssaak című folyóiratból, 36 1. Kétszeres érdekkel bír a kitűnő tudósnak ezen kis értekezése ez idöszerint Magyarországon, a midőn épen a bűnvádi eljárás van napirenden. Szerző ismert átlátszó és alapos modorában ismerteti mindazon reformmozgalmakat, melyek a Code d'intsruction criminelle tekintetében 1885. óta a mai napig csaknem terjednek. Igen érdekes tanulság nekünk is ezen vajúdások képe. A telekkönyvi betétek szerkesztéséről intézkedő 1886. évi XXIX. t.-c. és az annak végrehajtása tárgyában kiadott utasítás magyarázata, irta Süteő Rudolf kir. curiai biró, Budapest 1888. Az E g g e n b e r g e r-féle könyvkereskedés kiadása, nagy nyolcadrét XVI és 352 1. Ára 3 frt. — Midőn oly nagynevű szakférfiú, mint szerző, — ki a törvényt szerkesztette, annak a szaktanácskozinányok egész folyama alatt előadójaként működött és a végszövegezést is végezte, — tollat ragad, hogy az általa alkotott törvény és utasítások magyarázatát nyújtsa, ez oly tény, melynek a közérdek szempontjából csak örvendhetünk és melynek mindazok fogják hasznát venni, kik a letétek szerkesztésénél közvetve vagy közvetlenül érdekelve vannak, kik a felmerülhető sérelmek mikénti orvoslására vonatkozólag biztos vezérfonalat birni óhajtanak. Emeli ezen könyv becsét azon 14 lapra terjedő bevezetés, mely a szakközenséget az igazságügyi kormányzatnak a telekkönyvi törvényhozás terén elfoglalt álláspontja iránt tájékoztatja, másfelöl pedig szerző nézeteit tolmácsolja, melyek sokban az eddigi — színarany gyanánt colportált— nézetektől ugyan eltérnek, de melyek jogosultsága el nem tagadható. Iparkodni fogunk az alábbiakban szerző álláspontját főbb vonásaiban bemutatni. Az első kérdés, melylyel szerző foglalkozik, az, vájjon telek könyveink, ha a btk. 44. §-a szerint annak idején elkészültek volna, a jelenleginél jobb állapotban léteznének-e ? Felelete az, hogy aligha sokat vesztettünk ezen mulasztás által, mert a birtoktelekkönyveknek az adókataszterrel való összhangzásba hozatala előbb-utóbb úgyis elmaradhatatlanná válandott és a különös tk. betétek a tulajdonjogi átíratásoknak tömeges elhanyagolása folytán most ép oly kevéssé felelnének meg a tényleges birtokviszonyoknak, mint magok a telekjegyzőkönyvek. Sőt e mulasztásból még két nyereség is származott: a tk. betétek most már a befejezett tagosítás és úrbéri rendezés alapján készíthetők el és a személyi telekkönyvi lapoknak immár a dologi lapoknál nagyobb előnyben részesítése folytán kikerüljük azt, hogy minden egyes tk. jószágtest külön-külön betétben foglaltassák és alkalmat nyer a földtulajdonos, hogy ugyanazon egy községbeli, egyenlő jogi természetű és egyformán terhelt összes birtokait egy telekkönyvi jószágtestté egyesíthesse, vagy a mennyiben ily egyesítés nem történhetnek, egész reálértékét egyszerre áttekinthetővé tehesse. Téves azon felfogás, hogy az 1886: XXIX. t.-c. eddigi telekkönyvi rendszerünk teljes megváltoztatását jelentené és a mostani tkv. érvényen kivül helyezve volna. Az új tv. csakis a telekkönyvek alakja és tartalmáról intézkedik; a továbbvezetés tekintetében ellenben az eddigi telekkönyvi rendtartás szabályai érvényben maradnak. Hogy a betétsemmisitési munkálat valami könnyű feladatot képezne, önámitás nélkül gondolni sem lehet, sőt azon csak a gyakorlott, pontos és fáradhatlan szakember gázolhat át eredménynyel, de a hol szerzett jogok minden megrövidítéstől megóvandók, ott nem lehet elegendő óvatosságot kifejteni. Nem kevésbé lehetne önámitás nélkül azt várni, hogy a telekk önyvi betétek az egész országban 1 - 2 év alatt elkészülnek. Két tényező van, mely a munkálat teljes befejezését talán 15 éven túlra is terjeszteni fogja. Első a szükséges pénzalap hiánya ; a második pedig a szükséges munkaerő hiánya ; a szakértő személyzetet fokozatosan fejleszteni úgyszólván teremteni kell. Elismerést érdemel az igazságügyi kormányzat azon elhatározása, hogy kezdetben a munkálatot aránylag csekély mérvben teszi folyamatba. mert igy az alkalmazott közegek képességét könnyebben kiismerheti és a munkálatot fokozatosan és biztosan kiterjesztheti. A ki a betétszerkesztés fontos munkálatára vállalkozik, tisztában kell lennie önmagával, elfogulatlanul kell mérlegelnie ismereteit, képességét a megfejtésre váró nehéz feladattal. Az, a ki kellő képesség hiányában, puszta kenyérkeresetből iparkodik bejutni, meggondolatlanul, könnyelműen cselekednék, mert ha sikerülne is kineveztetését kieszközölni, igen gyorsan bánná meg lépését, mivel használhatlanságát már az első szerepelése elárulná és az rögtöni eltávolítását vonná maga után, nem lehetvén az államnak feladata I kenyeret nyújtani annak, ki a kenyér egyenértékét a szakszerű. i pontos és használhat)) munka teljesítésével viszonozni nem képes. (Vajha ezen felfogás az államszolgálat többi terén is mihamarább érvényesülne!) Felszólalások történtek abban az irányban is, hogy az ig. kormány miért nem gondoskodott, hogy egyidejűleg az új telekkönyvi rendtartás is életbeléptethető legyen. Szerző osztja az j igazságügyér azon nézetét, hogy az utóbbi célszerűen csak akkor hozható be, ha majd a polg. tvk. mindazon részei, melyek a telekkönyvi rendtartás intézkedéseire vonatkoznak, törvénynyé ! válnak. Uj telekkönyvi rendtartás behozatalára egyelőre oly mohón I törekedni egészen felesleges; a hatályban levő telekkönyvi rendJ tartással egyelőre nagyon meglehetünk. Csak egy volna kívánatos, j hogy a szépen kifejlődött judicatura meg ne zavartassák, a minden áron, tehát a hitel veszélyeztetésével is, feltűnést hajhászó áramlatokkal, melyek oly mesterkélt eszméket teremtenek, hogy azok nemcsak a jelenlegi telekkönyvi rendtartás keretébe sehogy sem illenek be, hanem ha de lege ferende volna is szó, a hitelkönyvi törvényeknek tudományosan elfogadott elvei szerint, mint újítások sem volnának elfogadhatók. Ez azonban nem zárja ki, hogy az ig. kormány a megalkotás eszméjével már most ne foglalkozzék. Szorgalmasan gyűjti az anyagot, melyből jövendő telekkönyvi rendtartásunk a jogtudomány és a közhitel igényeinek teljesen megfelelően állandó műként rendszeresen összeállítható legyen. Az anyaggyűjtés pedig csakis beható, hosszas tanulmány és összehasonlítás alapján történhet, ha abból értékes és maradandó művet alkotni akarunk. Egy nem csekély és igen jogosított aggodalom létezését nem lehet eltagadni. Mi lesz ezután? Vájjon megszüntetve lesznek-e mindazon bajok, melyeket az indifferentizmus eddig őieldézett ? Vájjon ezután a birtokváltozásoknak telekkönyvi bejegyzése pontosan kérelmeztetni fog-e ? Ezekre a kérdésekre nehéz volna már most határozott feleletet adni. A ki önkárán vagy a megtörtént számos szomorú példákon nem tudott okulni; a kit az, hogy a tulipántos ládában hiven őrzött vételi szerződése dacára birtokát azért vesztette el, mert tulajdonjogát annak idejében telekkönyvileg is bejegyeztetni elmulasztotta és időközben ugyanazon birtokot egy más, óvatosabb vevő a maga nevére irattá, vagy ama birtok az előbbi tulajdonos által megterheltetvén, bíróilag elárvereztetett, nem volt képes apathiájából felébreszteni, avval nehéz okosan és nyomatékkal beszélni. Szerző azon reményben ringatja magát, hogy ha a figyelmeztél ések azon közegek részéről, melyek erre hivatva lesznek, minden kínálkozó alkalomkor a kellő modorban érvényesíttetnek, (de ugyan kik legyenek ezen hivatalos administrativ közegek i Sem a körjegyzőt, sem a községi jegyzőt vagy elöljárót, de még a szolgabírót sem fogadhatjuk el ilyenekül) — ugy, hogy a nép a telekkönyvi bejegyzések előnyeiről és előítélete fentarthatlanságáról, — hogy a telekkönyvek csak arra valók, hogy azok segélyével az adó és átruházási illeték kivethető és behajtható legyen, — felvilágosítva lesz, a telekkönyvi átíratásoknak elmulasztásai azokra a csekély számú ebetekre apadnak le, a melyekben még az istenek is hiában harcolnának. A munkát a felhozottak után még külön ajánlani szúk-'-: telennek tartjuk, ajánlja az már önmagát. ;\ /. »EgyházpolÍtikai helyzetünk, vagyis a katholicizmus magyarországi egyházpolitikai helyzetét tárgyazó napi kérdések« című műre hirdet előfizetést dr. Laurán Ágoston, _nagyváradi gör. szert. kath. kanonok, ki mint egyházpolitikai iró jó névre tett szert. Bélyegilletékek. Kizárólag a bélyegilletékekre vonatkozó törvények, ministeri rendeletek, p. ü. közig. b. döntvények és elvi jel. határozatok kézi könyve, irta Róka József, m. k. p. ü. fogalmazó. Szabadka, 1889. Székely Simon kiadása. Ara 1 frt 50 kr. Az életben csaknem lépten-nyomon szükséges bélyegtörvény ismerete még nem terjedt el oly mértékben, mint azt a közönség