A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 44. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

il JOG. 175 teljesítésére való felhívás mellett, csak 1888. január 4-én értesítette; nyilvánvaló, hogy az értesítés elkésett s ifelperesnek kártérítéshez többé joga nincs; de nem volna abban az esetre sem, ha a keresk. szokás igazolására 37. a. tőzsdei árúüzleti szokások elfogadhatók nem volnának, mert az öszi évszak a csillagászati számítás szerint is december hó 20-án véget érvén; a következő január hó 4-én történt értesítés akkor is elkésett. Ezeknél fogva az első bíróság felperest a kt. 356. §-nak 2-ik pontjára alapított kártérítési keresetével helyesen utasította el. A m. kir. Curia (1889. október 9. 478/v. 1889 ): Mindkét alsóbbfokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával alperes köteles 56 írt 25 krt megfizetni. Téves a kt. 354. §-ának akkénti értelmezése, mintha annak, hogy felperes vevő alperest, mint a teljesítésben késedelmes eladót, a teljesítésre eredetileg kikötve volt idő elteltével azonnal nem értesítette arról, hogy teljesítés helyett kártérítést követelni kíván, a kártérítéshez való igény elvesztése volna a jogi következménye ; tévesnek kell tartani az idézett törvénytételnek ilyetén értelmezését azért: mert ezen szakaszban az azonnali értesités elmulasztásához ily következmény, t. i. a kártérítési igény elvesztése kifejezetten kötve nincsen; pedig, ha ez lett volna a törvény szándéka, ezt kifejezetten kötötte volna ki, éppúgy, mint a következő (355.) §. rendelkezésében történt, a hol az azonnali értesités elmulasztásának a jogi következménye is határozottan meg van állapitva. Ebből kiindulva, tehát a 354. §-ban előirt »azonnali értesités« elmulasztásának, a törvény helyes értelmezése mellett, csak az lehet a következménye, hogy az ily értesités hiányában a teljesités tekintetében a késedelemben levő másik szerződő fél az utólagos teljesitéshez szintén ragaszkodhatik, vagyis késedelmét jóvá teheti mindaddig, mig ellenfele őt törvényben gyökerező választási jogához képest, vagy arról: hogy teljesités helyett kártérítést kiván, avagy arról: hogy a szerződéstől eláll, nem értesiti, esetleg még az ezen értesités után az utólagos teljesítésre igénybe vehető idő le nem járt. A kt. 354. §-ának ilyetén értelmezése mellett joga volt tehát a jelen esetben felperesnek a késedelmes alperest még 1888. évi január hó elején is a szerződés utólagos teljesítésére felhivni, s minthogy alperes ezen felhívás után sem teljesité szerződésbeli kötelezettségét, joga van a nem teljesités miatt ez esetre már a felhívásban kilátásba helyezett kártérítést követelni (kt. 353. §.). A kár mennyiségének kiszámításánál alapul a felek ákal közösen választott szakértő véleményét kellett elfogadni, mely szerint az ólompir ára Budapesten Í888. január elején, mint az utólagos teljesítésre kikötött időben 100 kilónkint 28 frt 75 kr. — 27 frt volt; e szerint pedig az árkülönbözet a kikötött (23 frt) és a piaci ár (26 frt 75 kr.) között 100 kilónál 3 frt 75 krt, 1,500 kilónál, tehát 56 frt 25 krt tett ki. Ezek szerint alperes mint késedelemben lévő eladó mindkét elsőbb fokú bírósági Ítélet megváltoztatásával a kt. 356. §. 2-ik pontja értelmében ezen árkülönbözetnek megfizetésére kötelezendő volt. Társulati igazgató a társulat helyett, mint felperes, váltóügyben. A budapesti ker. és váltó törvényszék (1888. március 12. 12,838/p. 1888.) : Dr. Bihari Mór ügyvéd által képviselt M. József felperesnek, Lang Gyula ügyvéd által védett P. Dénes és társai alperesek elleni 50 frt iránti perében ítélt: A sommás végzés hatálya kifogásoló elsőrendű alperes P. Dénes irányában megszüntettetik, felperes most nevezett elsőrendű alperes irányában keresetével elutasittatik. Indokok: Miután felperes elsőrendű alperesnek azon kifogását, hogy a kereseti követelésre jogosított nem felperes, hanem az Első magyar központi kereskedelmi takarék- és hitelintézet, mint szövetkezet s felperes csak mint a most nevezett szövetkezet igazgatója van a kereseti váltó birtokában, beismeri s miután e szerint felperesnek saját nevében keresetet indítani joga nincsen: felperességi jog hiánya miatt őt a kifogásoló alperes irányában keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1889. március 5. 2,649/v. 1888.") Az elsőbiróság ítéletét helyben hagyja. Mert felperes tárgyalás során és felebbezésében is beismeri, hogy nem ugyan felperesnek, mint a hogy azt felebbezésében állítja, hanem O. Gyulának rendeletére kiállított s az által üres forgatmánynyal ellátott kereseti váltó nem felperesnek, hanem az első magyar központi kereskedelmi takarék- és hitelintézet szövetkezetnek tulajdonát képezi, felperesnek tehát még, ha ö a szövetkezet igazgatója is, a szövetkezetet illető váltókövetelést saját nevében és a kereset levél szerint saját javára érvényesíteni joga nincs, minthogy felperes eljárása a harmadik személy jogát érinti, ez a körülmény alperes kifogása nélkül is külön figyelembe veendő. Ezek szerint helyesen határozott az első bíróság, midőn felperest a kifogásoló alperes irányában keresetével elutasította. A m. kir. Curia (1889. október 8. 604/v. 1889.): Tekintve, hogy felperes beismerte, hogy a kereseti váltót voltaképen, mint az Első magyar központi kereskedelmi takarék- és hitelintézet igazgatója ezen intézet nevében perelte be ; tekintve, hogy alperes felperes felperessége ellen nemcsak, hogy kifogást nem tett, hanem egyenesen kijelentette is, hogy felperes, mint a nevezett intézet igazgatója indította a pert; tekintve, hogy az egész tárgyalás nem felperes személye, hanem a szövetkezet és alperes közt fenforgó viszonyok körül forog; és íekintve, hogy a bíróság nincs hivatva, a törvény által megjelelt eseteket kivéve, a felek által nem érintett kifogásokat érvényesíteni: mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatik, felperes felperessége megállapíttatik és az eljáró kir. törvényszék az ügy érdemleges elbírálására utasittatik. A csődtömegbe tartozó vagyonnak nemcsak az tekintendő, mely tényleg leltározva lett, hanem a közadósnak oly vagyona is, mely ugyan tényleg nincs a csödleltárba felvéve, de abba felveendő lett volua; ily vagyon felett a közndós rendelkezési joggal nem bir, erre vonatkozó perekbe saját személyében nem idézhető. A szolnoki kir. törvényszék: Felperes keresete visszautasittatik ; mert mint magából, ezen keresetlevélből is kitűnik, az alperesképen megnevezett D. A. mezőtúri lakos ellen ennek összes bárhol található vagyonára a csőd elrendelve lévén, a csődtörvény 8. §. rendelete szerint, ellene oly pereket, melyek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok képezik, megindítani nem lehet. Felperes keresetében ugyan azt adja elő, hogy a csődtömeghez tartozó javakból leendő kielégítését nem célozza ezen kereset megindítása által, ámde ezen kir. törvényszéknek, mint csődbiróágnak 1,802/89. sz. a. kelt csödnyitó határozata szerint D. A.-nak bárhol található összes javaira nézve lévén a csőd kimondva, miután felperes keresetében nem mutatja ki, hogy a kereseti követelés alperes ellen ennek oly vagyonából lenne érvényesíthető, mely a csődtömeghez nem tartozik, fentebb jelzett állítása ezen ténynyel szemben figyelembe vehető nem lévén, a vagyona feletti rendelkezési jogától megfosztott alperes ellen inditott jelen keresetét a hivatkozott törvény rendeleténél fogva visszautasítani kellett. A budapesti kir. Ítélő tábla az első bíróság végzését helybenhagyja. Indokok: Felperes keresetét a csőd alatt álló D. A. közadós ellen intézi, azzal a kijelentéssel, hogy a kielégítését nem csődtömeghez tartozó javakból célozza. Ez utóbbit azonban, a mint felfolyamodásából kitűnik, ugy érti, hogy kielégítést fog szerezni a közadósnak oly vagyonából, melynek létezéséről a tömeggondnok és a csődhitelezők tudomással nem birnak, mely csak e miatt nem lett leltározva és a csődtömegbe bevonva. Habár a közadós csődnyitás által cselekvési képességét épen nem, hanem az 1881: XVII. t.-c. 3. §-a értelmében csak a csődtömegbe tartozó vagyon feletti rendelkezési jogát vesziti el s habár igy a közadós a csőd tartama alatt is a csődtömegbe nem tartozó vagyonra vonatkozólag saját személyében perbe idézhető, de másrészt mivel az 1881 : XVII. t.-c. 1. §-a értelmében a csőd hatálya kiterjed a közadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára, melyet ez a csődnyitás idejekor bir, vagy melyhez a csőd tartama alatt jut, a törvénynek ebből az intézkedéséből következik, hogy a csődtömegbe tartozó vagyonnak nemcsak az tekintendő, mely tényleg leltározva lett, hanem a közadósnak oly vagyona is, mely ugyan tényleg nincs a csödleltárba felvéve, de abba felveendő lett volna. Minthogy pedig felperes saját előadása szerint kielégítését a közadósnak oly vagyonából célozza, melynek leltározása csak azért maradt el, mivel létezéséről a tömeggondnok s a csödhitelezők tudomással nem birnak, mely azonban a fentiek szerint mégis a csődtömegbe tartozó vagyont képez, minthogy az 1881 : XVII. t.-c. 3. §-a értelmében ily vagyon felett a közadós rendelkezési joggal nem bir, erre vonatkozó perekbe tehát saját személyében nem is idézhető, az első bíróság helyesen tagadta meg felperesnek a közadós ellen intézett keresetére a peres eljárás megindítását. A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése az abban foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik. (1889. szept. 17-én, 852.) Bün-ügyekben. Az erőszaknak azou csekélyebb foka, melynek alkalmazásával a megtámadott ellenálló ereje nem nyügöztetik le, hanem a mely inkább physikai hatást gyakorolva, a megtámadottat, a nasryobb