A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 3. szám - A birtokháboritási perek és a telekkönyvi intézmény

A. JOG két irányban éretik el üdvös eredmény. - Egvik az lesz, hogy az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megszilárdul a jogkereső közönségben, mert nem fogja többé látni, hogy ugyanazon vitás jogeset két bíróság által kétfélekép döntetik el; a másik meg az lesz, hogy a bíróságoknál nem fog nőni a restantia, mivel egy vitás jogesetből nem lesz két per. Mi a teendő, ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar? i. A »Jog« folyó évi 1-ső számában közlött ezen nyilt kérdésre a következükben kívánok nyilatkozni. Az örökösödési eljárás hiányait a gyakorlati élet mindennapi tapasztalatai eléggé igazolják, de igazolja azt a felvetett kérdés is, melyre a fennálló törvénvekrei hivatkozással megfelelni és azt helyesen megoldani nem olyan könnyű dolog, minőnek első tekintetre látszik. Mert sem az 1868 LIV. t.-c. 585. §-a, sem a későbbi keletű 1877 : XX. t.-c. 243. és következő §-ai nem irják elő, hogy mi a jogkövetkezménye annak : ha a kellő időben és szabályszerűen megidézett örökösök, vagy érdekeltek a hagyatéki tárgyalásokon meg nem jelennek, vagy megjelenni nem is akarnak ? Nem irják elő azt sem, hogy mi a teendő akkor, ha a hagyatéki tárgyalások a felek makacsságán, vagy épen rosz akaratán meghiúsulnak ? A bírónak, tehát a hagyatéki bírónak is, jogában áll a feleket személyes megjelenésre birság-büntetés terhe alatt kötelezni, de ha mindannak dacára sem jelennek meg és a vagyontalanoktól a kiszabott pénzbírságot behajtani nem lehet, a bírónak mindezen szigorú és helyes intézkedése is hatálytalanná válik. Miután azonban a bírónak szükséges és az ügy befejezésére tartozó intézkedéseit a törvény hiányossága nem bénithatja meg, kötelességében áll a törvény határai között kisegítő módozatokról gondoskodni, hogy az igazságszolgáltatás követelményeinek megfelelhessen. A felvetett kérdés tehát, nézetem szerint, akként volna megoldandó, hogy a hagyatéki bíróság az 1868 : LIV. t.-c. 560. §-a nyomán mindazokat, kik a hagyatéki vagyonra örökösödési joggal bírnak, oly kijelentéssel idézze meg a tárgyalásra, hogy meg nem jelenésök az 1877: XX. t.-c. 218. §-a szerint, a tárgyalás folyamát és befejezését nem fogja akadályozni és a hagyaték a megtartandó tárgyalás alapján, az igazolt örökösöknek át fog adatni. A tárgyalás megtartása után pedig a hagyatéki bíróság az 1868 : LIV. t.-c. 583. §-a értelmében, a sommás osztályt megteszi és a hagyatékot az érdekelteknek oly megjegyzéssel, hogy a kik az osztálylyal megelégedve nincsenek, a törvény rendes útját az 589. §-ban kiszabott határidő alatt igénybe vehetik, átadja, a tárgyaláson meg nem jelentek osztályrészét pedig, az 576. § intézkedésének figyelembe vételével, a kinevezendő gondnok kezelésére bízza, a mennyiben az örökség birói letétre nem volna alkalmas. Sokkal nehezebbnek találom azonban a felvetett kérdésben annak megoldását — hogy ha a hagyatékot képező 1,000 forint készpénz B-nek is birtokában van, a ki a hagyatéki tárgyaláson meg nem jelent és vagyontalannak mondatik — mi módon fogja érvényesíteni azon örökös, kinek az örökség még birtokában nincsen, — öröksége iránti követelését a vagyontalan és a hagyatéki tárgyalást meghiúsítani kivánó örökös társa ellenében ? Előttem, mint biró előtt, fordult elő már egy eset, midőn a hitelező az 1881 : LX. t.-c. 138. §-a alapján kérte az örökösödési eljárás megindítását. A hagyatékot képező ingatlan azonban, melyre a hitelező követelése erejéig a zálogjog előjegyezve volt, a nagykorú örökös által egy harmadiknak már eladatott. Ezen hagyaték tárgyalásán sem az örökös, sem a vevő kétszeri idézés után sem jelent meg, mindazonáltal a hagyatéki tárgyalás a folyamodó megjelenése folytán megtartatván, minthogy a tárgyalást kérő hitelező tudta igazolni azt, hogy a törvényes örökös a hagyatéki ingatlant eladta és annak vételárát fel is vette, a megtartott hagyatéki tárgyalás alapján az eladott hagyatéki ingatlan, tulajdoni joggal közvetlenül a vevőre átirattatott, minek folytán a hitelező azon vagyonra föltétlen zálogjogát bekebeleztethette. Csanády István, szent-endrei kir. járdsbiró. IIVéleményem szerint a hagyaték »ügvgondnokkak be árgyalható és birságos idézésnek helye nincs. A perrendtartás 560. §-a egészen világos, a midőn kijelenti, hogy egyik vagy másik fél kérelmére »h i v a t a 1 o s« beavatkozásnak van helye! Mindaddig, a mig C. a hagyatéki tárgyalás iránt nem kérelmezett, lehet facultativ a dolog; de a kérelem előterjesztetvén az iránt, hogy A) hagyatéka bíróilag beszavatoltassék: többé az ügy végleges megoldása egy, vagy több örökös tetszésétél nem függ. Az összes örökösök azonban újólag letehetik ügyöket. A dolog természete és a törvény ratiója is egyébiránt ez és semmi egyéb. Semmi egyéb, mert hivatalos fellépésről emlékezik a törvény. Ez pedig egyebet nem jelent s nem is jelenthet, mint azt, hogy az érdekeltek megosztáshoz egymás között nem juthatván, birói tekintély mellett adassék át a hagyaték A ratio pedig abban rejlik, hogy ha ez nem állana, akkor egy esetleg eladósodott, örökrészét foglalásokkal elvesztett örökös a végtelenbe hurcolja osztozó társait és lehetetlenné teszi azt, hogy a hagyaték betárgyaltassék. Ennek pedig a "hivatalos beavatkozás« fogalma mond ellent. Ügygondnokkal tárgyalandó tehát a hagyaték, mert ez áll legközelebb a törvény egy későbbi gondolatához, a midőn a távollévőt gondnok által képviselteti; nem pedig a birság, mivel az örököst jogai érvényesítésére itt sem lehetvén kényszeríteni s másfelől jogait védelem nélkül a törvény szintén nem hagyhatván, nincs más mód, mint azoknak megóvására egy alkalmas gondnok kirendelése. A forma tehát az leendett, hogy az eljáró kir. közjegyző az első szabályosan kézbesített idézvény eredménytelensége esetén a megjelentekkel jegyzökönyvet véve, abban az ügyet előtartván, a megbízó hatóságot gondnok-kinevezés iránt kéri. Amaz ezt kirendelvén, a közjegyző új idézővel a makacskodót ugy idézendi, hogy isméti meg nem jelenése esetében a kirendelt curatorral fog az ügy tárgyaltatni. Bár igen sok helyütt ellenkező a praxis : ez az én igénytelen véleményem. Dr. Kábdebó Ferenc, fog arcisi kir. közjegy z». £< III. A felterjesztett kérdés, nézetem szerint, következőleg oldható meg. Minthogy ilyen esetekben a bírságolás — mint a kérdésben felhozott példa is mutatja — illusorius annyival is inkább, mivel sem elővezetésnek, sem ügygondnok-rendelésnek fennálló szabályaink szerint helye nincs; nem marad egyéb hátra, mint az 1868: LIV. t.-c. 583., esetleg 587. §-a alapján azt vélelmezni, hogy a hagyatéki tárgyalásra meg nem jelenő örökös egyezségileg osztozkodni nem akar. S ekkor természetesen a hagyatéktárgyalással megbízott közjegyző vagy más közeg a megjelent örökös örökösi igényeit jegyzőkönyvbe veszi s ehhez, valamint az örökösök rokonsági viszonyához képest előáll. A bíróságnak a hivatkozott §-okban körülírt azon joga, hogy vagy a sommás osztályt megtegye, vagy a lelek egyikét a per útjára utasítsa: a sommás osztály vagy a perreutasitás eredményétől függ azután a további eljárás. Rácskay Sándor. ^/ borosjen&i kir. aljarásbirö. IV. A »Jog« f. évi 1-ső számában dr. K. Zs. bajai ügyvéd utáltai feltett azon kérdésre, »v a j j o n a hagyatéki tárgyalásra megjelenni vonakodó örökössel szemben mily eljárás követtessék?« következőkben óhajtok válaszolni: Minthogy a törvény e kérdésre vonatkozólag intézkedést nem tartalmaz, s minthogy B. — makacskodásából folyólag ellentétes igényű örökösnek tekintendő s igy a prt. 560. §-a szerint hivatalos beavatkozásnak állott elő szüksége, e hézagot a hagyatéki bíróságnak kell az ügyálláshoz teljesen hozzásimuló módon pótolni. Nézetem szerint a kir. közjegyző előtt felvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben előterjesztendő kérelem alapján a hagyatéki bíróság a szabálvszerü idézések dacára meg nem jelent B. részére és költségére' ügygondnokot rendel oly kijelentéssel, hogy ezeu nevezett örökös vagy személyesen jelenjék meg a kir. közjegyző által legközelebb kitűzendő határidőben, vagy a kinevezett ü<?ygonduokot kellőleg utasítsa örökösi nyilatkozatának miként