A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 43. szám - Az árverés és megsemmisítési kereset

íl JOG. rí meg. A jelen esetben azonban a felek ettől eltérő megállapodásra jutottak. Az A'/, alatt becsatolt szerződési okmány tanúsága szerint ugyanis alperes a tőle megvett cséplőgép jó járata, tiszta cséplése és jó anyaga tekintetében szakszerű kezelés esetében egy évre terjedő jótállást vállalt, miből az következik, hogy alperes eladó, ha a gép egy éven belül hibás vagy hasznavehetetlenné vált, tartozott felszámítás nélkül minden rosz géprészt újjal pótolni és szükség esetében egész gépet adni. Nem volt tehát jogában felperesnek a vételtől elállani, hanem csak arra lett volna joga, hogy a mennyiben alperes szerződési kötelezettségeinek eleget nem tett, ellene a szerződés teljesítése esetleg kártérítés iránt keresetet indítson. De ezenfelül felperes alperes tagadásával szemben azt, hogy a neki alperes által szállított cséplőgép szerkezeti hiba, vagy az ahhoz felhasznált anyag rosszasága miatt hasznavehetetlen volt vagy azzá vált, perrendszerüen be sem bizonyította; mert a foganatosított előleges bírói szemle, tekintve, hogy alperes a nélkül, hogy megidézése a célt meghiúsító időveszteséggel járt volna, a szemléhez kellő időben meghiva nem lett, és tekintve, hogy felperes, habár H-/. alatt csatolt levele szerint a vételtől még 1883. évi szeptember hó 28-án kivánt elállani, a szemlét mégis csak 188-1. évi június hó 11-éu kérte, perrendszerü bizonyítékul el nem fogadható. Végül a C/. alatt csatolt számla szerint alperestől vett hajtókerékre nézve felperes azért, mert a cséplőgép, melyhez azt használni kívánta, állítólag nem volt használható, a vételtől elállani jogosítva nincsen; mert a hajtókerékre nézve alperessel a vételt külön kötötte ; azt pedig, hogy az a törvényi vagy a kikötött kellékekkel nem birt és hogy azt ez okból kellő időben kifogásolta és alperesnek rendelkezése alá bocsátotta volna, nem is állította. A m. kir. Curia (1889. szeptember hó 12-én, 548/1889. v. szám.): A másodbiróság ítélete az abban felhozott indokoknál fogva, főleg pedig azért hagyatik helyben: mert felperes az A. alatti szerződés alapján — a mint ezt a másodbiróság igen helyesen kiemelte — a szerződésben kitett egy év alatt csak a vétel tárgyát képezett gép kijavítását, esetleg kicserélését követelhette alperestől; ha tehát keresetét erre irányítja, azzal a szerződés értelmében nem késett volna el; minthogy azonban felperes keresetében a szerződés érvénytelenítését követeli, ehez pedig nem a szerződés, hanem csak a törvény alapján lehetne joga: tartozott volna ebbeli jogát a kereskedelmi törvény 349. §. második bekezdése értelmében az átvételtől számított hat hó alatt érvényesíteni ; az ezen időn túl beadott jelen keresete ellen emelt elévülési kifogás tehát törvényes alappal bir. Végre, mert a felebbezésben felhozott az a felperesi állítás, mintha peres felek között csak próbavétel köttetett volna, az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §a értelmében figyelembe nem jöhet; de egyébként is ez az állítás az A. alatti szerződéssel és a per egyéb adataival egyenesen megcáfoltatik. Bün-ügyekben. A kukorieaföldön volt kunyhó elejét tartott fák a felgyujtás előtt kirángattatván s ez által az annyira megrongáltatván, hogy egy szalmalialommá összeroskadott, tekintve, hogy a kunyhó ily szétromlott állapotban emberek lakásául többé használható nem volt, annak alkatrészei az alattuk volt ágynemüekkel stb. oly ingó dolgot képeztek, melyeknek meggyújtása nem a btk. 412. §. 1. pontjába ütköző gyújtogatás bűntettét, hanem a btk. 418. §-a szerint minősülő vagyonrongálás vétségét állapítja meg. A rimaszombati kir. törvényszék (1888. május hó 2-án 1,629/1888.) : Vagyonrongálás bűntettével vádolt M. Sándor elleni bűnügyben ítélt: vádlott a btk. 422. §-ának 1. pontjába ütköző gyújtogatás bűntettében bűnösnek kimondatik és e miatt a 426. §. alapján, de a 92. §. alkalmazásával egy évi börtönre ítéltetik. Indokok: Vádlottak a vizsgálat és végtárgyalás során tett beismeré-e, ugy a tanuk vallomása által igazolva van, miszerint 1886. évi aug. ló-én a Lénartfalván megtartott bál alkalmával a cigány zenészekkel összeverekedvén, M. Victor gazdatiszt a cigányokat elkergette, kik Babafala felé vették utjokat. A cigányokat visszahivandók, utánuk mentek előbb D. László, majd J. János; nemsokára hire jött, hogy a cigányok J. Jánost verik, mire a mulatók egy része utánuk ment és útközben a már visszatérő J. Jánossal találkozván, ezzel együtt özv. S. Jánosné kunyhójához mentek, s miután a cigányokat már ott nem találták, M Sándor a feletti boszuságában, hogy a cigányok D. Lászlót és J. Jánost megverték, a kunyhót egy gyufával felgyújtotta, minek következtében elégett. Vádlottnak ezen cselekménye, tekintve, hogy a kunyhó emberi lakásul szolgált, de abban a felgyujtás idején senki sem tartózkodott, a btk. 422. §-ának 1. pontjába ütköző gyújtogatás bűntettének ismérveit magában foglalván, őt ebben bűnösnek kimondani kellett. A büntetési nem és tétel kiszabásánál a 92. §. alkalmazása a vádlott mellett fenforgó nyomatékos enyhitő körülmények miatt találtatott indokoltnak; ilyenekül vétettek vádlottnak beismerése, büntetlen előélete, ittassága, felhevült állapota, a kár csekély volta s azon körülmény, hogy a felgyujtás által más vagyona veszélyeztetve nem volt stb. A budapesti kir. itélöüibla (1888. dec. 27. 26.627. sz. a.): A kir. tszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1889. szept. 13. 4,683. sz. a.): Tekintve, hogy S. Jánosnak a kukoricaföldön volt kunyhója elejét tartott fák, magának S. Jánosnénak előadása szerint a felgyujtás előtt Zs. Lajos és társai által kirángattatok s ez által az, J. János tanú szerint annyira megrongáltatott, hogy egy szalmahalommá összeroskadott, ennek ellenében pedig a Zs. Lajos és Zs. István ellenkező tartalmú vallomása figyelembe nem vehető azért, mert károsult által a támaszkarók kirángatóiként társaikkal ők jeleitettek meg; tekintve, hogy az a kunyhó ily szétrontott állapotban emberek lakására többé használható nem volt s annak alkatrészei az alattuk volt ágynemüekkel s más házi eszközökkel oly ingó dolgot képeztek, melyeknek meggyújtása nem a btk. 422' §. 1. pontjába ütköző gyújtogatás bűntettét, hanem a btk. 418. §. szerint minősülő vagyonrongálás vétségét állapítja meg; tekintve, hogy e vétség csak magánvácira üldözhető ; az iránt pedig S. János indítványt egyáltalában elő nem terjesztett s özvegye is kihallgatásakor csak kártérítési igénynyel lépett fel, de ezzel is nem a btk. 112. §-ában meghatározott idő alatt, mert a cselekmény elkövettetett 1886. aug. 15-én, kihallgattatott pedig 1887. március 10-én: ezeknek következtében vádlott az ellene gyújtogatás bűntette miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik, a vagyonrongálás vétsége pedig megfelelő vád hiányában mellőztetik s özv. S. Jánosné kárkövetelésével polgári útra utasittatik. A ki valakiről többek jelenlétében azon hirt terjeszti, hogy ragályos betegségben szenved, rágalmazást követ el. (M. kir. Curia 1889. szept. 11. 6,229. sz.) A ki adósától azért vesz el valamit, hogy követelésének biztosítására kézi zálogul szolgáljon, lopást nem követ el. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla a kir. jbiróság ítéletét megváltoztatja; L. F.-né, sz. B. R. vádlottat bűnösnek mondja ki a btkv. 333. §-ába ütköző és 334. §-a szerint minősülő lopás vétségében. Indokok: Vádlott beismeri, hogy a panaszos lakására medve, annak udvarából egy malacot elhajtott azzal a szándékkal, hogy miután a panaszosnak kölcsön adott 50 írtját biztosítottnak nem hitte, abból magának némi fedezetet s elégtételt nyerjen; tekintve, hogy eme cselekménye a vádlottnak a btkv. 333. §-ában meghatározott lopás ismérveit tartalmazza, tettét ehez képest és az 50 frton alóli értékre figyelemmel, minősíteni kellett. A m. kir. Curia: Vádlott felebbezésének, tekintettel arra, hogy cselekménye jogtalan eltulajdonitási szándék hiányában büntetendő cselekményt nem képez, az 1883 : VI. t.-c. 7. §-ának 1. pontja alapján hely adatik s ennek következtében a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, indokainál fogva az e.-b. ítélete hagyatik helyben. (1889. jun. 12. 4,107. sz.) Vádlottnak az a cselekménye, hogy lejárt váltókövetelésről végrehajtás elrendelésére alkalmas közjegyzői okiratot állított ki, a btkv. 414. §. 3. pontjában megjelölt csalárd bukást nem állapítja meg. (ra. kir Curia 1889. szept. 13. 4,238. sz.) írásszakértők véleménye egymagában nem elegendő arra nézve, hogy valamely okmányon hamisnak állított aláírás miatt vádlott elitéltessék. A karánsebesi kir. törvényszék (1888. június 7. 2,512/B. 1888. sz. a.) magánokirathamisitás bűntettével vádolt B. Thoma elleni bűnügyben itélt: Vádlott a btk. 401. §-ába ütköző s e szerint minősülő okirathamisitás bűntettében bűnösnek kimondatik s ezért hat havi börtönre ítéltetik. Indokok: Vádlott 1881. évi febr. 25-én Sz. Mihály által kiállított, általa elfogadott és M. Petru rendeletére szóló, ez utóbbi