A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 41. szám - Árverés és megsemmisítési kereset

348 A JOG. minősége- és mennyiségéről fogalmat, ha azt akarjuk, hogy a tényálladék körülményen : vonatkozó látkörét ne homályosítsa el az Írásbeli közvetítések, a felvett jegyzőkönyvek, hosszú, néma és szellemtelen sora, ha azt akarjuk, hogy független judiciumát ne befolyásolja a birói, vádlói és védői functiók teljesítésének kiegyeztethetlen közös hivatása: akkor el kell fogadnunk a perfelek szereplését, a perfelek jelenlétét, el kell fogadnunk a perfelek és tanuknak élő-szóbeli harcát, melynek közvetlen szemlélete egyedül képesiti a magába a küzdelembe bele nem avatkozó bírót arra, hogy a gyanú alapossága, vagy alaptalansága felől meggyőződjék és a további eljárásra vonatkozó — a felesleges munka elkerülésével — csak a szükséges adatokat megállapítsa. El kell fogadnunk tehát a vádelvvel együtt járó közvetlenséget, a contradictorius tárgyalást, melyek, mint a perfelek és bizonyítékaiknak közvetlen, élő harca, ismét a nyilvánosságot vonják maguk után. A ki tehát kívánja az elővizsgálat folyamában a nyilvánosságot, az kívánja a vádelvből folyó három processuális fuuctiónak érvényesülését és a közvetlen contradictorius tárgyalást; a ki pedig ellenzi ugyanott a nyilvánosságot, az ellenzi a vádelvnek consequens érvényesítését és ellenzi egyúttal a közvetlen contradictorius tárgyalást A nyilvánosság relatióját a büntető eljárás elvi kérdéseivel ki kell egészítenünk még avval, hogy az a perfelek processuális egyenjogúsítását is érinti oly értelemben, hogy vádló és terhelt processuális jogaik terjedelme és korlátai tekintetében egyenlő elbánás alá esnek. Ha a vádelv a perfelek nyilvánosságára vezet azért, mert a perfelek functióját biztosítja és megköveteli; ha a közvetlenség azért mert a határozat alapját képező tények valódi feltüntetése csak ugy van kellőleg garantirozva, akkor az egyenjogúsítás végül azért, mert ellenkező esetben a negligált fél érdeke, (a büntető eljárásban az csak a terhelt lehet) a processuális tevékenység folyamán képviseletet nem nyerne ; ezen esetben pedig annak a büntető eljárás természete szerinti munkakörét, vagy a birónak, vagy a másik perfélnek, tehát a vádlónak, kellene teljesítenie. Ez azonban a processuális munkakörök azon természetellenes cumulatióját idézi elő, a mely a vádelvvel rideg ellentétben áll. Az elővizsgálat nyilvánossága végül felszínre dobja a terhelt fél védelmének kérdését. Tekintettel ugyanis arra, hogy a con tinentalis eljárások, a majdnem egy félszázad óta meghonosított több irányú reform dacára — még most is a régi inquisitorius eljárás ingoványos talajában gyökeredzuek, — a melyből pedig a terhelt fél kellő és igazságos védelmének intézménye egészséges tápot sohasem meríthet; tekintettel továbbá arra, hogy a fentebb emiitett büntető eljárási elvekkel összefüggésben lévő nyilvánosság kérdése a terhelt fél érdekeit is az igazság követelményeinek megfelelőleg érvényre juttatni hivatva van : igen természetes, hogy az ilyen messzekiható intézményekkel cohaesioban levő nyilvánosság helyes, vagy helytelen megoldásától függ a terhelt fél védelmének kezdete, mérve és hatálya is. A mint látjuk, az elővizsgálat nyilvánosságának kérdése a processuális kérdéseknek egész tárházát állítja fel: a nyilvánosság kérdése ugyanis egyúttal a vádelvnek, a közvetlenségnek, a contradictorius tárgyalásnak, a perfelek egyenjogúsításának, tehát a terhelt fél kellő védelmének a kérdését is képezi. Ha a vizsgálat nyilvánossága nemcsak hogy correlatióban áll az elővizsgálat minden fontosabb elvi kérdésével, hanem egyúttal egyedüli forrását képezi ezen elvek és ezen elveken nyugvó intézmények megvalósításának és ha másrészt a continentalis eljárásokban érvényben levő elővizsgálat teljes hiányában van mindazon intézményeknek, melyek természetes összefüggésben állanak az elővizsgálat nyilvánosságával: akkor igen evidens, hogy a continentalis elővizsgálat elvi ellentétben áll a nyilvánosság követelményeivel és igy elvi ellentétben azon elővizsgálati rendszerrel, mely a nyilvánosságon nyugszik, melyet Anglia, Amerika, mint positiv rendszert ismer és melyet a continentalis tudomány is — mint a nyilvánosságon nyugvó főtárgyaiásnak logikai előzményét és igy az egységes elvű eljárásnak criteriumát — sürget. Ezek folytán önkénytelenül előtérbe tódul azon kérdés: a két elővizsgálati rendszer közül melyik helyesebb ?a nyilvánosság nélküli continentalis-e, avagy a nyilvánosságon nyugvó és igy az ezzel correlatióban levő intézményeket összes következményeikkel megvalósított ang ol-a meri kai vizsgálati rendszer? Hogy ezen kérdésre megfelelhessünk, a következő eszmemenet szerinti fejtegetésekbe kell belebocsátkoznunk: 1. miben áll ez a continentalis elővizsgálat, mi anuak a jellege általánosan és hogyan jelentkeznek a valóságban annak egyes fontosabb intézményei ? 2. mik azok a kísérletek, melyeket ugy az elmélet férfiai, mint a legislatio, különösen a francia, belga és hazai törvényjavaslatok ajánlottak és életbeléptetendölmek nyilvánítottak? 3. miben áll főbb vonásaiban azon vizsgálati rendszer, mely a nyilvános elővizsgálatnak typicus mintája gyanánt szerepel, t. i. az angol-amerikai elővizsgálat és különösen való-e az, hogy ezen rendszer Anglia és Amerika egyéb intézményeihez tapadt olyan rendszert képez, melyet elveiben sem lehet a continensre átültetni. I. A continentalis titkos elővizsgálat a valóságban. A continentalis titkos elővizsgálat egy tudományosan nem definiálható fogalom, mely a modern criminalisticai tudomány legszerényebb igényeivel is ellentétben áll. Egy olyan m a n ipu latiónak nevezhető az, mely minden korlát és minden ellenőrzés nélkül történik és a mely csak azért nem okoz az igazságszolgáltatásban sűrűbben végzetszerű zavarokat, mert az igazság ezen manipulatio dacára tud magának utat törni és ha időnként és elég gyakran el is homályosítja e manipulatio az igazság útját: azon resignatióval fogadjuk ezen jelenséget is, mint számos más gyarlóságát az emberi intézményeknek. Nem használ a vádnak, árt a védelemnek és lassú, költséges voltánál fogva hátrányos az igazságszolgáltatásra nézve is. A vizsgálóbíró egy természetellenes közege azon cselekményeknek, melyeket a vád érdekében teljesítenie kell. Lehetetlen, hogy egy a hivatása iránt kellő öntudatára ébredt biró ne tekintse természetellenesnek azon hatalmi kört, melyet neki a vád érdekében teljesítenie kell. Es ha azt hangsúlyozzák, hogy nemcsak a vád, hanem a védelem érdekében is kell eljárnia : ez még nagyobb mérvben zavarólag hat hivatása felőli öntudatára akkor, mikor éreznie kell, hogy az ő tulajdonképi hivatása épen csak birói volna, mely a különböző érdekek feletti Ítélet- és határozathozatalban áll, holott ez az uralkodó rendszer mellett épen minden más egyéb functiót, csak a bíróit nem végzi, mert a cumulatio mellett nem végezheti. Az csak a kényszerhelyzetből merített ráfogás és a birói hivatás méltatlan szerepre való lefokozásának szépítése, hogy a vád és a védelem érdekében való közös eljárása birói nemes feladatának teljét képezi. Ezen szépítésre szüksége volt annak a theoriának, a mely ezt a rendszert létrehozta. Az nem lehet nemes feladat, a mely természetellenességre van fektetve és az a vizsgálóbíró nem született még, a ki az inquisitorius rendszer mellett — mint egy mesebeli lovag — egyszer a vád, másszor a védelem érdekében fogna fegyvert csak azért, hogy ezen jobbra-balra való vagdalózás által önmagát — önmaga munkájának eredményét — döfje keresztül. És minél intensivebb az igazi birói hivatása iránti öntudata, annál kényelmetlenebb kell hogy legyen reá nézve azon kétszínű functio, melyet az inquisitoriusi vizsgálat vállaira nyom és innét nem csodálkozhatunk, ha találkozunk azon esetekkel, mikor a vizsgálat nem terjed egyébre, mint gépies ismétlésére annak, a mit a rendőri előnyomozás kiderített. Ennek folytán a vizsgálóbíró végez olyan munkát, mely semmi önálló becscsel nem bír és a mely a vádnak érdekeit semmi tekintetben sem mozdította elő, persze hogy a védelemét sem. »Sehr oft besteht die Voruntersuchung in nichts anderem, als in der nochmaligen gerichtlichen Vernehmung derjenigen Personen, derén Aussagen mittelbar oder unmittelbar schon in den polizeilichen Vorakten enthalten sind, und es stellt sich somit in vielen Fállen die Voruntersuchung nur dar als eine Wiederholung jener Vorermittelungeu in anderer P'orm.* (M a y e r : Die Mitwirkung der Partéién im Strafprozesse 12. lapO Ez azon esetben van, mikor a biró individualitása igen merev ellentétbe lép az inquisitoriusi feladatkör különféleségeivel. Ez esetben a biró nem érvényesiti a vád érdekeit, mert más hivatásának szelleme áll az arra vonatkozó munkájának útjában; a vádló szintén nem, legalább teljesen nem érvényesiti, mert a »mindeneknek ura« a vizsgálóbiró hatalmi körének egész teljével áll útjában és a »police judiciaire« meg épen nem, mert az a birói hatáskör felébredésével nagy örömmel visszavonul. X Árverés és megsemmisítési kereset. Irta : dr. VANOVITS JÁNOS, ügyvéd T.-Szt.-Mártonban. A v—i ... sz. tjkben foglalt ingatlanokra nézve M. J., M. sz. H. F., G. M. és G. sz. M. M. határozatlan arányban vannak tulajdonostársaknak bevezetve. Ezen ingatlanoknak M. J.-t megillető jutalékára végrehajtás vezettetvén, az illetékes telekkönyvi hatóság a végrehajtási törvény