A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 41. szám - A nyilvánosság a büntető eljárás elővizsgálati részében. 3. [r.]

346 A JOG. tessék s os z t r á k és horvát kollégáinkéval egyenlővé tétessék, de ez — legalább egyelőre — oly »pium desiderium«, melynek valósulására a magyar birói kar egyhamar nem számithat. Tett ugyan az igazságügyminister uraz ország szi ne előtt ez irányban ígéretet, de meg nem jelölte az időt, midőn igéretét beváltani fogja; lehet tehát, hogy az igéret még évtizedek multán is csak igéret marad, vagy is ez az igéret épen annyi, mintha meg sem tétetett volna. A családos birák helyzete pedig nyomasztó és szükségük kiáltó s halasztást nem tűr. Miután pedig a létező viszonyok között a birák fizetésének általános emelése egyelőre nem teljesíthető, a családos birák pedig az anyagi romlás utján gyorsan haladnak lefelé : nem látom, hogy miért ne lehetne a dolgon ideiglenesen ugy segíteni, hogy addig, mig a birák fizetése általában emeltetni fog, a családos birák pótlékot kapjanak? Neveztessék aztán ez a pótlék családossági vagy drágasági, vagy akármiféle pótléknak — az elnevezés nem határoz — csak az a fő, hogy legyen a fizetésnek legalább 25 — 30°/o-ja, mert kevesebbel a családos birák helyzetén segitve nincsen. Ennek keresztülvitele technikailag is a legegyszerűbb. A törvényszéki elnök ugy a magánérintkezés, mi'it a nála vezetett személyi táblázatokból is tudja, hogy kik családosak a vezetése alatti bíróság tagjai közül s a pótlék ezek részére lenne csak utalványozandó. Ha a nős bíró özvegygyé lesz s gyermeke nincs, a pótlék ismét megvonható lenne tőle. A ki a létező viszonyok között jobb expedienst tud, mondjon jobbat. Annyi kétségtelen, hogy a családos birák anyagi helyzete — ha csak a maguk vagy feleségük magánvagyona felett nem rendelkeznek — tarthatlan s igen közel van az idő, midőn Magyarországon oly eladósodott birói kar fogj a legnagyobb részben az igazságot kiszolgáltatni, melynek legtöbb tagja a végrehajtási törvény szakaszait a saját tapasztalásából fogja legjobban megTÁRCA. ^Fegyházaink és börtöneink túltömöttségének okairól. Irta: RÉSŐ ENSEL SÁNDOR, budapesti ügyvéd. — A »J o g« eredeti tárcája. — Ezen második közleményem megírására (előzőt 1. 9. sz.) azon körülmény indított, hogy a budapesti ügyvédi kamara f. évi ápr. 14-én a bünt. tvkv. revisióját, melyre az igazságügyminiszterium által felkérve lett, elejtette s annak módosítását jelenleg nem találta időszerűnek. Továbbá Tóth Lőrinc curiai tanácselnök urnák »A visszaesések okairól« irt műve, mely különböző körülmények felemlítése mellett főkép az alkoholismusnak róvja fel a büntettek számát. Én ismét fentartom ezek ellenében a fennálló codex túlszigorúságát, mely a fegyházak és börtönök túltömöttségét nagyban okozza. A budapesti ügyvédi kamara 1889. márc. havi közgyűléséből a büntető törvények módosítására vonatkozó felterjesztésében kiemelte : aj a hatóság elleni erőszakról intézkedő 166. §.; b) a lopási minősitésről szóló 336 §. szigorát, mely szakaszok nem az igazságszolgáltatás megtorló haragját éreztetik, hanem az elkeseredés érzetét keltik fel. Példával illustrálta ezt, hogy a bemászó almatolvaj minimalis bünietése 2 évi fegyház. Az új mezőrendőri törvényjavaslat készítői szintén enyhíteni kívánják a codex szigorát lopási esetekben. A javaslat 175. §-a 30 frt erejéig kihágásnak veszi a tényt és közig, hatóságok elbírálása alá helyezi az ügyet. (Ez a btkv. 339. §-a és a kih. törv. 126. §-ának összeolvasztása lenne.) tanúin i. Hogy mennyire fog ez javára és díszére szolgálni az amúgy is itthon és a külföldön az unalomig panaszolt magyar igazságszolgáltatásnak s hogy mennyire fogja ez a bírónak feltétlenül szükséges tekintélyét és annyira hangoztatott önérzetét emelni, arra feleljenek meg azok, a kik hivatva vannak a bajon segiteni. Avagy talán a drákói szigorral tervezett fegyelmi törvény lesz majd hivatva e bajon gyökeresen javítani oly módon, hogy a biró, ha fizetése le van foglalva, irgalmatlanul elcsapatik. Ez a megoldás elég egyszerű; hogy néhány száz családapa ártatlan családtagjaival — önhibáján kivül — földönfutóvá tétetik: ki törődik azzal? Miért jöttek erre a pályára, vagy miért házasodtak meg, vagy ha már megházasodtak, miért szivüket és miért nem zsebüket kérdezték meg előbb ? Ez azon szempont, melyből hozzászólni kívántam a máikülönben elégszer megbeszélt tárgyhoz s tagadom, hogy igazságtalanságnak volna az tekinthető, hogy egyik bíró tartozzék ugyanazt a munkát 1,700 frtért végezni, a mit a másik 2,000 frtért végez. Hiszen a családos biró 2,000 frtnyi fizetése 3—4, sőt sokszor több személy között oszlik meg, mig a nőtlen biró a maga 1,700 frtját egyesegyedül élvezi, a nélkül, hogy azt bárkivel megosztaná s így ő fizetés tekintetében még mindig előnyben lenne a nős biró felett. Avagy a mostani állapot jobban megfelelel az igazságnak és méltányosságnak, midőn a nőtlen biró fizetéséből naponkint másfél forintot fordíthat mulatságra és szórakozásra, mig a családos biró a legszükségesebbeket sem képes fizetéséből fedezni s a legkisebb előre nem látott kiadás, betegség, haláleset stb. kell, hogy adósságba taszítsa őt. Amaz kellő szellemi és testi szórakozás és mulatság után vig kedélylyel, üde lélekkel végzi munkáját, mig emez családja jövőjén töprengve, szórakozottan és gondok közt dolgozik! Talán az általam felvetetett eszme nem oly rossz, hogy az illetékes körök rajta ne gondolkozhatnának; az államháztartást sem terheli meg oly módon, hogy ne segíthetnének, ha komolyan segiteni akarnak s nem csupán ígéretekkel akarják biztatni a már elcsüggedt s mindig erősebben kérő magyar birói kart! Itt van a költségvetés tárgyalásának ideje, csak akarni kell s lehet segiteni. Ugyanezen javaslat a lopás vétségét kihágássá minősítvén azt csakis magánpanaszra rendeli büntetni és a kir. ügyészség ellenőrzését kizárja. Ezen javaslat 75. §-a a btkv. 338. §-át lerombolja, mert a lopás ismétlései esetén is a büntetés maximuma nem 5 évi, hanem legiölebb egy havi szabadságvesztés. Erre indokul az szolgált, hogy tisztességes embereken is megesik eféle kihágás elkövetése, miért a vagyonbiztosság megszilárdítására a codex alkotója által hozott törvény e részben túlszigorúnak találtatván, módosítani kívánja. A kir. főügyészség statisztikai kimutatásából kitűnik, hogy az új btkv. életbeléptétől 1888-ig 71 egyén volt halálra ítélve, a halálbüntetés végrehajtása azonban csak 27-en eszközöltetett, a többinek ítélete kegyelem utján részint életfogytiglani, részint időleges fegyházra változtattatott át. (»J o g« 11. sz. 1889.) így 47 egyénnél a büntetés átváltoztatása tanúsítja, hogy a codex túlszigorúságát a kir. kegyelemnek kellett enyhíteni. Az igazságügyminiszteriumnál gyűjtött statisztikai adatok szintén arról tanúskodnak, hogy az új btkv. életbeléptetése előtt kevesebb volt a fegyház lakója, mint annak életbelépte után. Ép ugy a visszaesőké. 1876 —1886-ig 10 évre, 1881-ig a régi, azontúl az új időszakot véve fel, a fegyencek létszáma összesen a maximum időben 4,220, az utóbbiban pedig már 5,624 főre rúgott. A visszaesők száma pedig az előbbi időben 233/4°/°> az utóbbiban 27°/o. (Tóth Lőrinc id. m. 4 — 10. 1.) T. L. ur említett kis müvében rosszalja, hogy az iszákosság a tvkönyvben enyhítő körülménynek van felvéve (2l. 1.) és hivatkozik Olaszországra, a lazarronik hazájára, hol a törv. még a kóborlók ellen is erős szigort fejt ki s 5 évig terjedhető gyarmatbüntetést rendel. Meg kell jegyeznünk, hogy hazánkban a kóborlók nem mindig lazzaroni-féle emberek, mert sokszor munkakereső, jó