A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 40. szám - Váltó-óvás nem telepített váltónál, ha telepes van kitéve

6 irL JOG lett a mostani rendszer mellett voltaképen a tanulmányi idő meg van hosszabbítva, miután a doktorátus a 4 év után tétetik s 1 - 2 évig tart, evvel szenved a gyakorlat. A szorgalom fokozása szempontjából is elég. E mellett fölösleges a katalógus-olvasás, mely csak a testi jelenlétet biztosítja. De fölösleges a colloquium is. A mi végül a vizsgák belső minőségét illeti, szintén változás kell. Több súlyt kell fektetni a gondolkozásra, mint az emlékezetből való recitálásra. Oly tárgyak, melyek csak az utóbbira támaszkodnak, mint pl. statisztika, jogtörténet, nem is valók vizsgázásra. Továbbá kerülendők az emlékezetet terhelő részletek, adatok stb. A jogi tárgyaknál soha sem szabadna a jogesetnek hiányoznia. A mi végül a tan módszert illeti, a jogi oktatásnak határozottan gyakorlatiabbnak kell lennie, mert hisz gyakorlati tudományokról van szó. A mennyire csak lehet, meg kell közelíteni az orvosi oktatás rendszerét. Praktikumok és szemináriumok, ez a fő. Erről fölösleges többet szólani. Csak a beékelés nehéz s a kötelezővé tétel ott, hol sok a hallgató. De lehetne ugy, hogy a magántanárok külön fizetés mellett tartsák. Indítványát a következőkben terjeszti elő : Mondja ki a jogászgyülés 1. jogi szakoktatás fennálló rendszere sem a tudomány, sem a gyakorlati élet követelményeinek teljesen nem felel meg, miért is annak reformja elkerülhetlenül szükséges; 2. reformnál különös súly fektetendő arra: a) hogy a tananya? helyesebben megválasztva és célszerűbben elrendezve legyen, a nélkül, hogy a jogi és politikai pályákra készülő hallgatók között különbség tétetnék ; b) hogy az elméleti előadások gyakorlati kollégiumok által kiegészíttessenek; c) hogy a vizsgálatok a tanrenddel teljes összhangzásba hozassanak és a tauidövel befejeztessenek, ugy, hogy annak befejeztével csak a gyakorlati vizsgálatok letétele maradjon hátra. 3. Kifejezi egyúttal a jogászgyülés abbeli óhaját, hogy a doctoratus az ügyvédség feltételét többé ne képezze s a bírói, ügyvédi és közjegyzői minősítés egységes gyakorlati vizsgára támaszkodjék. Az előadó Nagy p"ercnc dr. ellenében Hoffmann Pál dr. egyetemi tanár nagyobb súlyt fektet védelmében a tudományos irányra, melyet szerinte háttérbe szorított a gyakorlati irány a mi egyetemünkön. Beszéde elején kijelenti, hogy tisztán informative akar a tárgyhoz szólni. Nem lép fel javaslattal, de hiszi, hogy lesz tagja a gyűlésnek, a ki az általa mondottakból levonja a consequentiát. Az előadó felolvasott egy rendeletet, melyben a kormány szükségesnek jelentette ki a reformot a jogi szakoktatás terén. Szóló majd tanártársaival együtt fogja e rendeletre vonatkozó véleményét előterjeszteni, mert a collegiális érzület tiltja, hogy glédán kivül iparkodjék nézetét említeni. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy érveket ne említsen. Nagy érdekkel hallgatta a referens előadását, de azt hiszi, hogy az következtetéseiben túlmegy azon a határon, melyen belül a jogászgyülés enunciálhat. Nem mehet bele például a vizsga kérdésébe, hanem csak elvi határozatokat hozhat. Azt mondta az előadó, hogy például a római jog és a jogtörténet helytelenül van mindjárt a tanrend elején alkalmazva. Ennek ellenében ő ugy véli, hogy az alkalmazás helyes, mert az újkor jogállapota a középkorból fejlődött, a középkoré pedig az ókorinak fejleménye. A mai jogállapotot, nézete szerint az előzmények nélkül senki meg nem értheti. Áttérve a dolog érdemére, kijelenti, hogy nem akar annak taglalásába bocsátkozni, vájjon a német, francia, vagy magyar rendszert kövessük-e az oktatásban? A fő az, hogy mily szempontból intéztessék a jog és államtudományok oktatása ? Az egész egy kérdés körül forog s ez az, hogy mi célja van a jogi szakoktatásnak ? Két irány küzd egymással a jogi szakoktatás terén : a tudományos és a gyakorlati irány. Szóló nézete az, hogy az egyetem hivatása első sorban a tudományos irány terjesztése. De ki tagadhatja azt, hogy az egyetem, ha betölti hivatását, útjában áll annak, hogy hallgatói a gyakorlati életre szükséges ismereteket megszerezhessék ? Mindkét célt el lehet érni. O azt kivánja, hogy a szakképzés ne akadályozza a tudomány űzését és a tudomány elsajátítását, s a gyakorlat kedvéért ne áldozzuk fel az egyetem tudományos célját. A budapesti egyetem mai állapotában nem felel meg hivatásáuak sem elméleti, sem pedig gyakorlati szempontból, mert a tanterv a kötelező tantárgyak óriási tömegével mindkét irányban lehetetlenné teszi a beható tanulmányokat. De ha a két irány közül az egyik veszélyben forog, ugy bizonyára a tudományos irány az. Ha szólónak ma kellene joghallgatónak lenni, bizonyára nem menne hazai tanintézetbe, melytől maga a közoktatásügyi I minister is inkább azt kivánja, hogy nevelő és javítóintézet legyen j és ne a tiszta tudományosság hajléka. Szónok nem engedné, hogy ! szellemét abba a spanyol csizmába szorítsák, melyet nálunk egyetemi tanrendnek neveznek. Sajnálja az egyetemi hallgatókat, a kiket ugy keresztül űznek a curzusokon, hogy lehetetlen az egyszer hallgatott dolgokra többé visszatekinteniük. A tudomány mai haladottsága és tökéletessége mellett lehetetlen, hogy egy elme mindazt megemészthesse. S a tanterv készítői ugy segítenek ezen a .bajon, hogy az egyes tantárgyakat, a mennyire csak lehet, összeszorítják. Bizonyos, hogy ha van szükség reformra, ezt ott kell alkalmazni, hogy az egyetemen neveljenek tudományosan képzett jogászokat. És íme, most egy ellenkező áramlattal kell megküzdeni. A maga részéről azt óhajtaná, hogy az államvizsgákat vonják ki a tudományegyetem tantervéből. A gyakorlati kiképzés nem az egyetem feladata, hanem azé az időszaké, melyet a törvény a gyakorlati ismeretek elsajátítására rendek Jártasságot az alkalmazásban csak az alkalmazásnál lehet megtanulni. Az egyetem tanárai nem képesek arra, hogy hallgatóikat gyakorlatilag is kiképezzék. Legfölebb elbírálhatják ily iráuyú képzettségüket a gyakorlati vizsgákon. Az egyetemnek csak egy nem szabad: hogy hallgatóinak egyoldalú elméleti kiképzést adjon. Ha az előadó azt érti a gyakorlati irány sürgetése alatt, hogy a mit az egyete men tanítunk, annak gyakorlati értékével is megismertessük hallgatóinkat, akkor teljeseit magaménak vallom az ő álláspontját. Ezt nem is lehet elkerülni, mert például magánjogot nem lehet előadni a nélkül, hogy a tanár ne demonstráljon. Igen, mondja ki a jogászgyülés, hogy ez az irány még erősebb kifejezésre jusson a jogi szakoktatásbau s ő bizonyára nem lesz az ellenzék táborában. Az elmélet praktikus alkalmazására különben a szemináriumok nélkül is tekintettel lehet a tanár. Sajnálattal ismétli, hogy a tudományt épen a practikus szempontok nyomják el a mi egyetemünkön. Szavait avval végzi, a mivel kezdette, hogy nem tesz indítványt s a szakosztály tagjaira bizza, hogy informatióiból vonják le a consequentiákat. Dr. Schvarcz Gusztáv az egyetemen uralkodó irányra és szellemre nézve megjegyzi, hogy rokonszenve nincs azon egyetemi szisztéma mellett, mely a középiskolai d r i 1 l-t ki akarja terjeszteni az egyetemre is. Nem rokonszenvez azonban azzal az iránynyal sem, mely a fiatal embert az idealizmus utolsó terrénumától is megfosztja. Dicséri a német egyetemek jogi oktatásának meleg idealistikus hatását. írásban is benyújtott indítványa az, hogy a gyakorlati kollégiumok látogatása kötelezővé tétessék, legalább a fontosabb tantárgyaknál. Herich Károly dr. azt óhajtja, hogy a történelmi és bölcsészeti előadások kötelezővé tétessenek a jogi fakultáson is. A tanpénzkérdést ugy óhajtja elintézni, hogy a tanárokat az állam részesítse jó megfelelő fizetésben. Daempf Sándor dr. a következő indítványt terjeszti a szakosztály elé: »Mondja ki a jogászgyülés, miszerint az 1870. évi jogászgyülés azon határozatának épségben tartásával, »hogy jogiskolákat csakis az állam állítson fel«, kívánatosnak tartja, hogy a jogi szakoktatás a tanári képesités szélesebb alapra fektetése, tanári szolgálati pragmatica létesítése s a tanpénzek eddigi rendeltetésének megváltoztatása mellett, egyetemi rendszerre fek tettessék s hogy a jogi tudományok bifurkációjának megszüntetésével a tudomány egysége ugy az oktatás, mint a tudori fok terén visszaállitlassék; kívánatosnak tartja, hogy a jogi oktatás egy közigazgatási tanfolyam berendezése s praktikumok és speciálkollégiumok összelüggő rendszere által gyakorlati irányban fejlesztessék, a jelenlegi vizsgarendszer pedig oda módosittassék, hogy a tanulmányi első év végére az előkészítő tantárgyakból egy alapvizsga, a tanulmányi idő végére pedig a közigazgatási és jogi tanfolyamok szerint egy közigazgatási s jogtudományi államvizsga szerveztessék.« Concha Győző dr., a kolozsvári egyetem tanára, egyetért Daempf felfogásával, de nem remélheti, hogy a szakosztály az általa előterjesztett valamennyi pontra nézve megállapodásra juthasson. Ennélfogva indítványozza a következőket: 1. Mondja ki a jogászgyülés, hogy a szakoktatás reformjára szükség van, de az csak a tanulási szabadság alapjánvitessék keresztül, a mely a minden irányú alapos kiképzést is legjobban biztosítja és megkönnyíti. 2. A törvény-