A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 40. szám - Váltó-óvás nem telepített váltónál, ha telepes van kitéve

Rendkívüli melléklet »A yOG« 40. szántához. Budapest, iSSg. évi október hó 6-án. X A X. Magyar Jogászgyülés tárgyalásai (1889. évi szept. 29., 30., okt. 1-só és 2-án). Első nap. Szeptember 29-én. Öt esztendei hosszú szünet után f. é. szept. hó 29-én gyűltek ismét össze a magyar jogászgyülés tagjai a magyar tudományos akadémia osztályülési termében. A magyar jogászvilág fővárosi és vidéki kitűnőségei feltűnő csekély számban jelentek meg a jogászgvülésen, különösen kitűnt ez a birói kar csekély részvételében és a vidéknek csaknem tüntetésnek látszó távolmaradásában. Az új igazságügyminister Szilágyi Dezső, kit lelkes éljenzéssel fogadtak a terembe léptekor, az egész ülés folyama alatt az első padsorban foglalt helyet Daruváry Alajos kir. curiai alelnök szomszédságában. Jelen voltak a teljes ülésen: Czorda Bódog, Teleszky István igazságügyi államtitkárok, Sárkány józsef kir. táblai másodelnök, Tóth Lőrinc curiai tanácselnök, Sághy Gyula és Hoftmann Pál egyetemi tanárok, Hodossy Imre az ügyvédi kamara elnöke, Györy Elek, Majovszky Vilmos pestvidéki törvényszéki elnök, Manoilovich Emil kir. curiai tanácselnök, Csemegi Károly curiai tanácselnök, Bogisics budapesti törvényszéki elnök, Székács Ferenc a budapesti törvényszék büntető osztályának vezetője, Nagy Ernő nagyváradi jogakadémiai tanár, Herich Károly, Wlassich Gyula, Grünwald Béla, Kálosi törvényszéki biró, Jeszenszky Sándor főügyészi helyettes, Baumgarten Izidor alügyész, Mezei Mór, Wolff Vilmos, Fayer László, Környey Ede, Liedeman Károly, Králik Lajos, Chorin Ferenc, Darvai Fülöp, Kenedi Géza, Stiller Mór, Friedman Bernát, Sik Sándor, Balogh J'-nö, Baintner Imre, Neuman Ármin, Nagy Dezső, Jellinek Arthur, Révai Lajos stb. ügyvédek. Czorda Bódog államtitkár, mint a végrehajtó bizottság elnöke, a következő beszéddel nyitotta meg a teljes ülést : Tisztelt jogászgyülés! Egybegyűltünk ismét mi magyar jogászok, hogy szabályainknak megieleloleg, szakavatott eszmecsere úlján tisztázzuk a gyakorlati jogtudomány egynémely kitűzött korszerű kérdéseit, a melyek iránt minden jogász, a jogrend minden barátja melegen érdeklődik. A viszonyok akarták ugy, hogy a X. magyar jogászgyülés csak hosszabb szünet után legyen megtartható, pedig kívánatos volna, hogy a jogtudomány művelői, a jogélet munkásai, a jogrend hivatott tényezői egymással sűrűbben találkozva, soha se engedjék e hazában kialudni tudományuknak és tapasztalataiknak világító szövétnekét Szükség volna e szövétnekre a legrendezettebb állapotokban is, de nélkülözhetlen az épen a mi hazai viszonyaink közt, midőn a jogállam befejezetlen épülete körül még annyi nálunk az alkotni való. Mert ha igaz, pedig igaz az, hogy csak azok a jogi reformalkotások lehetnek üdvösek és állandók, melyek az élet követelményeiből fakadnak és az élő jogi meggyőződésekben gyökereznek : ugy igaz az is, hogy ama követelményeknek és meggyőződéseknek kiválóan a jogászság, mint a nemzetben élő jogi öntudat hivatott képviselője és letéteményese által kell reveláltatniok. E mellett a jogászságnak feladata a sok, még mindig létező előítéletek ellenében meghóditani a közvéleményt a szükséges reformok számára — a tudomány népszerűsítése által; népszerűvé teszszük pedig a jogtudományt akkor, midőn azt gyakorlati tudománvnak tartva, tanokat hirdetünk, a melyek elméleti aberratióktól menten, sem az egészséges emberi észbe, sem a romlatlan kebel jogérzetébe soha nem ütköznek és a midőn intézményeket követelünk, melyek nehézkes és életképtelen formák bilincseitől szabadon, hatályos védelmet nyújtanak a társadalomnak, a jogegyenlőségnek, az egyéni szabadságnak. (Zajos éljenzés.) E szempontokból óhajtjuk mindannyian, hogy gyűléseink rövidebb időközökben legyenek megtarthatók és én reménylem is ezt most, midőn a közérzület mondja, hogy a félrendszabályok korszakának letűntével, elérkezett immár a rendszeres reformok ideje — elutasithatlanul, elodázhatlanul. (Éljenzés.) E hitben és reményben hazafiúi tisztelettel üdvözlöm jogásztársaimat és a X. magyar jogászgyülést ezennel megnyitottnak nyilvánítom. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Az éljenzéssel fogadott beszéd végeztével Hodossy Imre indítványára a jogászgyülés elnökéül Apáthy István egyetemi tanárt, alelnökéül Győry Elek budapesti ügyvédi kamarai ügyészt kiáltották ki általános lelkesedés között. Ekkor előlépett Nagy Ernő jogakadémiai tanár és Apáthy nevében kijelentette, hogy elnökké választását feledhehetetlen megtiszteltetésnek fogja tartani, de betegsége miatt legnagyobb sajnálatára nem foglalhatja el az elnöki széket. A gyűlés sajnálattal vette tudomásul a jelentést, mire Győry Elek foglalta el az elnöki emelvényt, dr. Siegmund Vilmos, a jogászgyülés állandó bizottsági titkára társaságában. Györy Elek a következő beszéddel foglalta el az elnöki széket : Mélyen tisztelt jogászgyülés! Elnökünk, ki a mult jogászgyűléseknek egyik alapitója, folytonosan buzgó és kiváló munkása volt s a kit méltán ért a megtiszteltetés, melyet mai megválasztása fejez ki, mint épen most értesültünk, az ülés vezetésében, sajnos, akadályozva van. Midőn ennélfogva kötelességem helyette az elnöki széket elfoglalni s őt az ülés vezetésében helyettesíteni, első és kedves kötelességemnek ismerem egyszersmind a jóakaratért és megtisztelő bizalomért, a melyről alelnökké történt megválasztatáson! tanúskodik, őszinte köszönetemet nyilvánítani. Ez felbátorít arra a kérelemre, hogy ne vonják meg tőlem a most reám hárult feladat teljesítésében szíves elnézésöket s jóakaró támogatásukat. Tisztelt uraim! Mostani összejövetelünket az eddig előfordultaknál is hosszabb szünet előzte meg. Hosszabb szünet, melynek időszaka a helyett, hogy meghozta volna a jogászgyülések által oly régen kijelölt s rég sürgetett jogi reformokat, legnagyobb részében oly jelenségeket juttatott felszínre, melyek csak fokozni képesek az ingadozás, halogatás és a helyesen megvetett alapoktól való eltántorodás ama bénitó hatását, melynek nyomása alatt üdvös alkotások létesítése lehetetlen. De épen összejövetelünk bizonyítéka annak, hogy bár a jogászgyülések sem mentesek teljesen a mostohább idők nyomásától s igy működésükben szünetelhetnek, de tagjai kebelében nem maradhat el végkép a tűz, mely hazánk jogi életének üdvös fejlesztéseért., a jogeszme diadaláért folytatott küzdelmében heviti. (Éljenzés.) Nem szunnyadhat el a tudat, hogy kedvezőtlen viszonyok, helytelen felfogás, merev célszerűségi szempontok, rövidebb vagy hosszabb időre visszaszoríthatják ugyan a fejlődés ama folyamát, mely legtermészetesebb előmozdítóját az egyéni és polgári szabadság teljességében s a jog uralmában keresi, de a visszaszorított áradat annál nagyobb erővel tör utat és nem szunnyadhat a jogászgyülés tagjainak kebelében a meggyőződés, hogy szünetelhet ugyan működésünk, de mig lesz számunkra hazánkban hasznos munka, ez pedig a fejlődés törvényei szerint lesz, működésünk meg nem szünhetik. Hogy ez igy van, mutatja jogászgyüléseink múltja is. Múltban e helyről számos jeles férfiú mesteri ecsettel festette mindenkori helyzetünket s én gyenge erőimmel nem érezhetem magamat hivatva, hogy részletekre terjeszkedjem ki. Legyen szabad azonban ép e mesteri kézzel alkotott képek ama vonására utalni, hogy az első néhány jogászgyülés kivételével folyton hangosabbá vált a panasz ama káros irány fölött, mely a gyökeres reformoktól mindinkább távolodott s a joguralom, a jogeszme hatásának szűkebb tért juttatott. De hogy másrészről a szomorú helyzet sem volt képes a jogászgyülések működésében a folytonosságot, a feladatok kiemelését, a teendők hangoztatását megzsibbasztani, sőt mennél hangosabbá vált a panasz, annál erélyesebb lett a sürgetés s a haladást biztosító lépések követése,