A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 40. szám - Váltó-óvás nem telepített váltónál, ha telepes van kitéve

a JOG. 339 ügyét bizonyos elposváuyodásba sülyeszti, a melyből mint lidércfény, csak a vizsgálat elején támadt gyanú marad fen a gyanakodásra mindig hajló társadalomban. H e i n z e ennek folytán, emiitett müvében, a facultativ nyilvánosságot hozta indítványba, azon világos indokolással, hogy a vizsgálóbírónak hatalmában álljon a közérdekre való tekintetből vagy megengedni vagy kizárni a nyilvánosságot. Ha ugyauis a vizsgálat alatt levő tényálladék, a mennyire könnyen megállapítható, hogy e tekintetben semmi veszélytől, a bizonyítékok meghiúsításától nem kel! tartani, akkor a nyilvánosság megengedhető, ellenkező esetben kizárható. Heinze ezen nézete azonban gyakorlatilag a nyilvánosság rendszerinti kizárására fog vezetni és igen természetesen, mert a vizsgálóbíró álláspontjából tekintve a vizsgálatot, ő azt mindig könnyebben, egyszerűbben és kényelmesebben keresztülvihetőnek fogja találni, ha az a nyilvánosság kizárásával, mintha annak alkalmazásával vezettetik keresztül; másrészt pedig a közérdek tág fogalma mindig elég alapot fog neki nyújtani, hogy annak lehető veszélyeztetése ellen a nyilvánosság kizárásával állást foglaljon. Uj bizonyítékok felszinre hozatalának lehetősége az elővizsgálatban alkalmazott nyilvánosság folytán kétségkívül még nagyobb, mint a milyet a kimerítő vizsgálatok dacára a végtárgyalásnál alkalmazott nyilvánosság mellett concedáltunk; de mert hiszen itt épen a bizonyítékok gyűjtéséről, ezek tisztába hozataláról, erejöknek hatályosításáról levén szó, a nyilvánosság mellett mindenkinek módja és alkalma nyilik az igazságszolgáltatást saját közbelépésével támogatni. Angliában, B e s t8 és S t e p h e n9 tanúsága szerint, a jelenlevő közönséghez azon célból, hogy a terhelt ellen vagy mellette szóló bizonyítékokat, a mennyiben ilyeneket ismernének, hozzák köztudomásra, a következő felhívás intéztetik : »Oyez-oyez-oyez ; if any one can inform mylords the Kings justices, the Kings sergeant and the Kings attorney on this inquest to be taken of any crimes or misdeminors done or committed by the prisoner at the bar, let them come forth and they shall be heard, for now the prisoner stands upon his deliverance. God save the queen. (King.) És ha ehhez hozzáképzeljük még azt is, a mit Bentham a nyilvánosság terjedelme tekintetében mond, hogy t. i. százan és ezerén részt vesznek a vizsgálat felvételében : akkor természetesen nem maradna egyéb hátra, mint a legszélesebb körű nyilvánosságért rajongó lelkesedéssel fegyvert fogni. De ugy van-e a valóságban ? Képzelhető-e az élet jelen viszonyai között — midőn az élet bármely terén nyilvánuló élethivatás teljes betöltése a legjobb erőnek is kettős megfeszítését veszi igénybe, midőn az erők szabad versenyében az élet és munkakör minden egyes neme a maga teljes emberét megköveteli és midőn az igazságszolgáltatás azon jellegét, mely szerint az, mint az állami élet egyik fentartó tevékenysége egykoron — ösztönszerűleg — a népösszeség által gyakoroltatott, teljesen elvesztette és a helyett az állami tekintély igénybe vételével, a munkamegosztás mindenütt érvényesülő nagy törvénye szerint, egy egészen önálló munkakörré, fejlődött: képzelhető-e, mondjuk, hogy ezen körülmények között ama Bentham által említett ezer szem és ezer nyelv a vizsgálat végtelen phasisaiban össze fog toborzódni, csupán csak azért, hogy az igazságszolgáltatás iránti lelkesedésből az igazságnak szolgálatot tegyen, össze fog toborzódni akkor, mikor az életküzdelem ólomsúlya még az álmát is terhessé teszi a mostani társadalomnak ? Ha elemezni kedvünk volna — a mire egyébként ezen munka keretében kedvünk nem is lehet — könnyen ki lehetne mutatni, hogy társadalmunk tisztességes elemei physicailag véve képtelenek arra, hogy a büntető igazságszolgáltatás ezen stádiumában annak menete iránt érdeklődjenek és igy a bizonyítást — új bizonyítékok felderítésével — kiegészítsék. A mennyiben a társadalom bizonyos elemei az elővizsgálatban, annak esetleges nyilvánossága folytán rendszeresen részt vennének, azok bizonyára nem az igazságszolgáltatás iránti lelkesedésből vennének benne részt. A társadalom azon elemeiből toborzódnék a nyilvánosság ezen veszélyes közönsége, a melynek tagjait részint ösztönszerű tunyaságuk, részint pedig a gazdasági viszonyok alakulata nem ritkán gazdasági válságok következtébeni munkahiány, az életküzdelemnek azon medrébe terelte, a hol csak éhség, vagy a bűntett útja között van választásuk. 8 Best-Morquardsen: Grundzüge des englischen Beweisrechtes. 94. lap. 9 S te fen: Digest of the law of criminal procedure 187. lap. 285. §. Ezek a kisebb tolvajok, csalók, gimpli- fogók, kóborlók — gyakran ezek társaságában a legveszélyesebb bűntettesek is — a német Criminalstudent neve alatt ismeretes gonosztevők azon veszélyes hada, mely előtt a bűntett útja épen olyan természetes életfeutartási eszköz, mint a társadalom tisztes tagjai előtt a tisztességes munka, ezek népesítenék be a vizsgálóbíró tevékenységének termeit. Es pedig részint azért, hogy a vizsgálat alatt álló bűnrészes társaiknak — előttük jól ismert jelek által — segítségükre legyenek, részint azért, hogy a nyilvános vizsgálatokon köztudomásukra kerülő különböző büntettelkövetési fortélyok megismerése által a »m ágasabb k i k é p z é s b e n« részt vegyenek. De ettől eltekintve, még ha a társadalomnak legtisztességesebb elemeiből is alakulna a nyilvánosság közönsége, 100 közül 90 esetben igen könnyen meghiúsulhat a vizsgálat eredménye még akkor is, a mikor a büntetőper minden közegének érdekében áll a titoktar'ás; (pl. mikor a vizsgálat folyamában egy harmadik személy tettességére nézve alapos gyanú merül fel) mert a nyilvánosság természetes csacska| ságánál fogva — annak a gyanúba vett harmadiknak — a hir röpke szárnyaival mindazt tudomására hozza, a mire ennek csak szüksége van azon célból, hogy az ellene támadt gyanúval szemben a kellő ellenintézkedéseket megtegye. Ez nem kigondolt abstractio, ez a mindennapi élet jelenségeinek reális valója, melyet a gyakorlati férfiak ezer példával képesek illustrálni. Végül a vallomásoknak helytelen eszközökkel való kicsikarása elleni szerül hivatva van szolgálni a nyilvánosság. Az kétségtelen, hogy az elővizsgálat különösen alkalmas talaj a vallomásoknak nem épen kifogástalan eszközökkel való kivételére és kétségtelen, hogy a morális tortura nem valami ritka jelenség az elővizsgálatok modern történetében is. De az is kétségtelen, hogy a nyilvánosság ezt meg Lehet-e a férjnek adósságáért nejének bejegyzett cége alatt álló üzletében levő árúkat lefoglalni? Irta: Dr. MTSKOLCZY SÁNDOR, ügyvéd Nagybányán. E cím alatt irt értekezésében dr. M e i s e 1 s Adolf kartárs ur állítja, hogy a kir. tábla az előfordult esetekben pro és contra határozott s közöl egy végzést, melyet lefoglalás lehetetlensége mellett, hozott a beregszászi kir. járásbíróság. Állítja továbbá, hogy a kir. tábla több esetben a lefoglalás ellen határozott, azonban határozatát nem indokolta ugy, hogy azt hasonesetben az elsőbiróságok elfogadhatták volna. Elismerem én is, hogy a kir. tábla a fenti esetben hol lefoglalhatónak, hol nem foglalhatónak mondta ki a nő cége alatti üzletben levő vagyont, azonban ismerek két olyan kir. táblai határozatot, mely a lefoglalhatás mellett szól s melyet Schreyer budapesti kartárs ur is közölt a »Jog«-ban 1887. évben s mely 43,533. és 47,770/887. p. sz. kir. táblai határozatok világosan mondják: »hogy a férj adósságáért, a vele közös háztartásban levő neje neve és ipar jegye alatt levő üzletben található ingóságok lefoglalhatok méfr .ikkor is, ha a cég a nö neve alatt bejegyezve van« és ezen határozatok igen erős argumentumokkal és igen helyesen vannak indokolva. Az általam emiitett két kir. táblai határozattal s a »Jog«nak azon számával, mel)ben ezen határozatok Schreyer kartárs ur által közöltettek, felfegyverkezve egy, a feleség neve alatt álló üzletbe mentem foglalni, a végrehajtó meghajlott utasításomnak s a kijelölt tárgyakat a cégtulajdonos tiltakozása dacára összeírta s lefoglalta, szoros zárt nem kívántam alkalmazni. A foganatosított végrehajtásom ellen a cégtulajdonos részéről tulajdoni igénykereset és külön előterjesztés adatott be. Az előterjesztés tárgyalását közös elhatározással elhalasztottuk addig, míg az igényper eldől. Az igénykeresetnek a nagybányai kir. járásbíróság 4,267/887. p. sz. alatt helyt adott és dacára annak, hogy az elsőbiróság Ítélete ellen beadott felebbezésemben erősen hivatkoztam a 43,533. és 47,770/887. p. sz. kir. táblai határozatokra és az egyöntetűségre, mindazonáltal a kir. tábla 59,705/887. p. sz. alatt helybenhagyta s igy a lefoglalt ingóságok a birói zár alól kivétettek. Eddig a fenti cím alatti esetekben tapasztalatom, véleményem pedig az, hogy a hol az üzlet az eladósodott férj mellett a nö nevére kerül, már nem egészen tiszta dolog következménye