A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 39. szám - A budapesti kir. tábla a marosvásárhelyi kir. tábla ellen

151 íL JOG. teri hold után átlag 28 frt 03 kr. tisztajövedelmet hoztak. Ezekből a rétekből kisajátított 6 hold 1,276 öl terület kártalanítási árának meghatározásánál tehát ez az adat az 1881 : XLI. t.-c. 25. §-a rendelkezése értelmében irányadóul veendő. S. Adorján tehát az idézett t.-c. 23. §-a értelmében teljes és valódi kárpótlást akkor nyer, ha a kisajátított teriiletért a kisajátítás folytán megszűnt haszonnak megfelelő tőkét kap. A nevezett kisajátítást szenvedett ezért a kisajátított területért a kimutatott tisztajövedelem 41/2°/0-os tőkéjét kérte megállapittatni; ez a kérelem azonban törvényes alappal nem birván, részére a kártalanítási árt a kimutatott tisztajövedelemnek, a törvényes 6u/0os kamatnak megfelelő tőkéjében megállapítani kellett. Egyebekben az elsőbiróság határozatát felebbezett pontjaiban az annak kapcsán felhozott vonatkozó indokainál fogva és még azért is helybenhagyni kellett, mert az a körülmény, hogy a Rába a szabályozás folytán más irányba vezettetik és ennek folytán a volt parttulajdonosok a halászatot, az usztatást és a fürdést előbbi módon nem gyakorolhatják, nem állapítja meg a kisajátítást szenvedőknek azt a jogát, hogy ez okból külön kártalanítást követelhessenek, miután jelen esetben az 1881. évi XLI. t.-c.-nek sem a 23. §. 1—3. pontjában, sem pedig a 13. és 28. §-aiban felsorolt körülmények fenn nem forognak, S. Adorjánnak a felebbezésében előterjesztett az a kérelme, hogy kimondassék, hogy a kisajátító kötelessége kisajátítani az 519 — 523/c. hrsz. a. réteknek azt a részét is, a mely a régi Rábameder és az új védgátak és anyaggödrök közt hozzáférhetetlenné vált, tekintetbe nem vétetett, mert e részben az intézkedés nem a bíróságok hatáskörébe tartozik. A m. kir. Curia (1889. aug. 30. 5,248/1889. p. sz.j: A másodbiróság határozata helybenhagyatik azon értelmezéssel, hogy a megítélt kártalanítási összeg a telekkönyvi hatóságnál fizetendő le. Indokok : A tekintetben, hogy a N. Salamonné és érdektársai részéről azon az alapon, hogy a folyóvíz hasznaitól elestek, igényelt kárpótlás meg nem Ítéltetett, helybenhagyandó volt a másodbiróság határozata, mert a jelen kártalanítási eljárás kizárólag a kisajátított ingatlan utáni kártalanítás megállapítása iránt tétetett folyamatba és igy a tárgyalás folyama alatt a folyóvíz elvont hasznának kárpótlására annál kevésbé terjesztethetett ki, mivel a régi meder a felek egyező nyilatkozata szerint a kisajátítás tárgyát nem is képezte, noha annak, bár jelentéktelen része, tényleg a kisajátított terület vonalába esik és mert egyébként is, tekintettel az 1885 : XXIII. és 1888 : XIX. t. cikkek rendelkezésére, az emiitett igények elbirálása első sorban a közigazgatási hatóság hatásköréhez tartozik. Egyebekben helyben volt hagyandó a másodbiróság határozata indokaiból és azért, mert kisajátító a tárgyalás alkalmával nemcsak nem vonta kétségbe, hogy az egyedi kimutatás 9. sorsz. . foglalt rétek a kisajátítást szenvedett által állított jövedelmet nyújtanak, sőt a szakértői véleményre adott észrevételeiben azt kifejezetten elismerte és csak azt hozta fel, miszerint ezen magasabb jövedelmet csak az okozza, hogy hegymenti falvak rét hiányában vannak, de ha ezen körülmény megszűnik, ezen rét sem nagyobb értékű, mint a többi, mely utóbbi különben is bővebben nem indokolt kifogás már az 1881 : XLI. t.-c. 25. §. rendelkezésénél fogva tekintetbe nem vehető; viszont mert a törvényes kamatláb 6%-tóli lévén, a tőkésítés is helyesen ezen az alapon történt, midőn a törvény e részben ellenkezőt nemcsak nem rendel, hanem a 30. §-ban a megítélt tőke utáni kamatokat is ezen kamatláb után határozza meg és mert kisajátítást szenvedett azt, hogy a 10. sorsz. a. régi gáton termett fü után mennyi évi tisztajövedelmet húz, nem mutatta ki. A megitélt összeg teljesítésének módozata iránti rendelkezés az 1881 : XLI. t.-c. 59. §-ban találja indokolását. Ügyvéd által a fenyítő perben teljesített munkálkodásáért kin ételt ügyvédi díjak iránti követelés is polgári bíróság előtt érvényesítendő. A m. kir. Curia (1889. szeptember 5. G,0l3/p. 1889.): A másodbiróság végzése megváltoztatik, a kir. járásbíróság illetősége megállapíttatik; ennek folytán utasittatik a másodbiróság, hogy a kereset érdeme felett határozzon. Mert az 1874 : XXXIV. t.-c. 58. §-nak első bekezdése szerint az esetben, ha az ügyvéd díjai saját fele irányában meg nem állapíttattak, ugyanaz jogosítva van díjjegyzékét az illetékes bíróság utján érvényesíteni. Ezen perut pedig a hivatolt 58. §. szerint csakis a polgári per utja lehetvén, a fenyitő perben teljesített munkálkodásért követelt ügyvédi díjak iránti követelés is polgári bíróság előtt érvényesítendő, s miután felperes ez esetben fenyitő perben teljesített munkadíjait követeli, a fentebbi §. második bekezdése szerint keresetének elbírálására annak személyes bírósága lévén illetékes, ennélfogva a kir.Járásbíróság illetősége megállapítandó s a másodbiróság annak érdemi leges elintézésére volt utasítandó. Ha az adásvevési szerződésben nincs is kikötve az, hogy az ! ingatlannak hátralékos yételára az eladott ingatlanra előjegyez' tessék, ugy ez szavatosság címén elrendelendő. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla a kir.járásbíróság neheztelt végzését megváltoztatja és kérvényezőt kérvényével elutasítja. Indokok: A felmutatott adás-vevési szerződésben nincs rneo-engedve, hogy a lefizetett vételár az eladók ellen, a szerződés teljesítésének esetében beállható szavatosság címén a tkvi rdts. 68. §-ához képest biztosittassék ; azt pedig a kérvényező ki nem mutatta, hogy a szerződés teljesítését az eladók ellen sikertelenül szorgalmazta volna s hogy ilykép a miatt, mert a tulajdonjog az ő javára be nem kebelezhető, már megnyílt volna áz a joga, hogy a vételált visszakövetelhesse s ily módon a szerződés előtti állapotot visszaállíthassa, következőkép ki nem mutatta, hogy a lefizetett vételár reá nézve oly lejárt követelést képezne, mely az eladók engedélye nélkül is biztositható, vagyis hogy már beállott volna a biztosításnak ama törvényes feltétele, mely az eladókat terhelő szavatosságból származik, a melyre a telekkönyvi rendtartás 65. §-ában és a 88. §. d) pontjában történik hivatkozás ; továbbá, mert különben is az ajkarendeki 75. számú telekjegyzőkönyv tanúságaként K. Mihályné született I. Katalin telekkönyvi tulajdonos még 1884. évben meghalt, a K. Mihály és neje szül. I. Katalin, mint eladók által kiállított adás-vevési szerződés pedig 1875. évi március hó 28-áról van keltezve, minélfogva a szerződést aláiró I. Katalin nem lehet azonos azzal az I. Katalinnal, a ki a telekkönyvben, mint már elhalt tulajdonos van bejegyezve, oly szerződés alapján pedig, mely nem a telekkönyvi i jogosult által lett kiállítva, ez utóbbi ellen a tkvi rdts. 75. §-ához | képest sem bekebelezés, sem előjegyzés nem eszközölhető. (1887. j évi június 6-án, 50,465. szám.) A magyar kir. Curia: Tekintve egyrészt, hogy azon jogviszony, mely E. Mihály és E. Anna, férjezett E. Mihályné, mint eladók és kérelmező, mint vevő közt, az ajkarendeki 75. számú telekjegyzökönyvben foglalt ház és 1/i telek adás-vétele tekintetében fenforog, a C. alatti nyugtával igazolva van; ugy tekintve másrészt, hogy ezen ingatlan nem az eladók, hanem az 1854. évben elhalt E. Mihályné szül. I. Katalin nevén áll, e szerint az. E. Mihályt és E. Annát, mint eladókat terhelő szavatosságnál fogva kérelmezőnek kétségtelen joga van az általa lefizetett vételárnak biztositását követelhetni: a másodbiróság végzése megváltoztatik és a telekkönyvi rendt. 65. §-a és 88. §-ának d) pontja alapján az elsöbirósági végzés^ hagyatik helybeu. (1888. december 14-én, 8,522. szám ) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Valamely közkereseti társaság egyik tagjának hozományul adott összeg, mely ez által a közkereseti trirsaság üzletébe igazoltan befektittetett, a közkereseti társaság csődtömege ellen megítélendő. A szatmár-németi kir. törvényszék (1887. július 8-án 6,515/p. 1888.) : Helmeczy József ügyvéd által képviselt M. Sámuelné szül. L. Zsófia felperesnek, Korányijános, mint M. Sámuel és társa közadós cég csödtömeggondnoka ellen 4,OU0 frt iránti perében ; itélt: Felperes keresetének helyt ad a kir. törvényszék, s a kereseti 4,()00 frt tőkét valódinak kimondja s a Il-ik osztályba sorozza. I Okok: Mert a tárgyalási jegyzőkönyvhöz B. alatt csatolt könyvkivonat tanúsága szerint be van bizonyítva, miszerint a keresetileg ; követelt 4,0U0 frtot felperestől közadós közkereseti társaság kölcsön vette, azt kétségtelenné teszi azon körülmény, miszerint a követeléseknek és tartozásoknak D. alatt csatolt bevallásában felperes, mint a csőd alatt álló közkereseti társaság hitelezője van feltüntetve s a kereseti összeg a C. alatt csatolt mérlegben, melynek valódiságára M. Sámuel, mint a közadós közkereseti cég vezetője, az esküt E. szerint szabályszerüleg letette s mely ellen annak idején tömeggondnok kifogást nem tett s annak szakértők közbeujöttével leendő megvizsgálását nem kívánta, a tartozási állapotba van felvéve. Mindezen tények megcáfolják tömeggondnok abbeli kifogását, mintha a követelésbe vett összeg a G. a. okirat tartalma szerint M. Sámuel, mint a csőd alatt álló közkereseti társaság egyik tagjának személyes adósságát képeznék, ez okból a keres!.