A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 38. szám - A közjegyzői törvény egy homályos szakasza - Az ingatlan birtok-arányának megállapításáról és birtokközösség megszüntetéséről

322 uton, melyet kikerülni ép oly könnyen lehet, mint más alkalmi törvényeket, gyökeresen épen nem orvosolhatók. Ezen elfajulások ellen csak az e célból összeszövetkezett sajtó határozott akarata segíthet, ha ez a törvényszéki tudósítások tárgyilagositására törekszik, arra, hogy ezekben csak az álljon, a mi a méltósággal és tapintattal összefér. Előképül szolgálhat neki e tekintetben az angol hírlapirodalom, mely egészben igen jól egyezteti össze az igazmondást a tartózkodással és illemérzettel. Törvényes megszorítás itt igen keveset segíthet, sőt veszélyeztetni fog némely oktató és tudományos jellegű közleményt, melynek bizonyos körökben való elterjedése valóban kívánatos volna. Bizonytalan és habozó törvénykezés fejlődhetnék, mely könnyen belenyúlna a családi élet és bizalmas közlekedés titkaiba ; ily intézkedések legalább is téves útra vezetnek, sőt bizonyos körülmények közt a nyilvánosságot valósággal veszélyeztethetik — ezt pedig a javaslat épenséggel nem szándékolja — vagy rosszakaratúaktól ily színben volnának feltüntethetők. Ennyit ezen kérdésről. A javaslat indokai maguk is kétségtelenné teszik, hogy szerzői ezen kérdésben, mely bizonyára szerintük is még erősen felülbirálatra szorul, nem szándékoznak oly állást elfoglalni, melyet változtatni ne lehetne. Az ingatlan birtok-arányának megállapi tásáról és birtokközösség megszüntetéséről. Irta : Dr. KEMÉNY DEZSŐ, ügyvéd Gálszécsen. Hogy mennyire nélkülözik némely törvényeink a kellő meggondolással való elkészülésüket, eléggé illusztrálják az ingatlanok tulajdoni arányának megállapítására vonatkozó intézkedések. Ugyanis az egyidejűleg készült 1881 : LIX. és LX. törvénycikkek, melyek eredetileg egy törvényjavaslatot képeztek, hol a törvényszékek, mint birtokbiróságok, hol a telekkönyvi hatóságok hatáskörébe utalják azokat. Az 1881: LX. t.-c. 143. §-a értelmében a telekkönyvi hatóság, mely az 1887: XXIX. t.-c. óta, mint egyes biróság jár el kivétel nélkül, határoz a tulajdonjog aránya felett, még pedig ítélet által, ha a végrehajtási eljárás folyamán áll elő annak szüksége, mig ha valamely tulajdonos-társ kérelmére kívántatik ugyanaz, ennek az 1881: LIX. t.-c. G. §-a értelmében a törvényszék, mint birtokbiróság előtt kell az iránt egy rendes pert lefolytatnia. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz, a különbségek azonban felette nagyok. Állnak pedig ez utóbbiak a következőkben : Az 1881: LX. t.-c. 143. §-a esetében az első fokon egyes biró, a II. fokon hármas, a III. fokon ötös tanács itél, az eljárás — lévén végrehajtásról szó — gyorsabb, különösen, ha figyelembe veszszük, hogy a telekkönyvi hatóság a telekkönyvben bejegyezve jelentkező tulajdonos-társakat és hitelezőket idézi és ha netalán ezek valamelyike elhalt, vagy ismeretlen tartózkodású, ezek részére hivatalból kirendelt ügygondnok közbenjöttével tárgyaltatja és bonyolítja le az ügyet, az ítéleti illeték az illetéki díjjegyzék 100. tétel 4-ik bekezdése értelmében 1 frt vagy 2 frt 50 kr.; végül a felmerült költségek a dolog természeténél fogva a végrehajtás tárgyát képező jutalékot, tehát a végrehajtási tömeget terhelik ; mig ha valamelyik tulajdonos-társ kérelmére kell a telekkönyvileg határozatlan tulajdoni arány megállapításának történni, miután az ez iránti per ez esetben a törvényszék mint birtokbiróság hatáskörébe tartozik, — első fokon hármas, II. fokon ötös, III. fokon hetes tanács itél, az eljárás lassú, mert hisz a perfelvételre is a prts 132. §-a folytán, tehát esetleg két hónapra tűzendő a határnap s hol vannak még ellenirat, válasz és viszonválasz iratok váltásánál, tehát három ízben, a törvényes és egyéb halasztások?. Továbbá perbeidézendők az összes érdekelt felek, tehát az esetleg elhaltaknak összes örökösei, felperes még e z t is tartozván kimutatni hagyaték-átadó végzéssel, vagy más módon, sőt a legújabban hozott curiai döntvény óta még a netalán létező örökösöket is ügygondnok utján, tehát költséges hirdetményi idézés mellett, az esetleg ismeretlen tartózkodású érdekeltet pedig mindig az utóbb jelzett módon, minek költséges volta további bizonyítást nem igényel, végül a hosszas és lassú eljárás melleti lefolytatott per során felmerült költségek, miután a perbeidézettek a perre, okot szolgáltatóknak nem tekinthetők, kölcsönösen meg. szüntettetnek és így az érdekes felperesként fellépő tulajdonostárs csak tetemes áldozatok árán érheti el, hogy a tulajdoni arány megállapítva legyen, eltekintve attól, hogy az Ítéleti illeték ez esetben az illet, díjjegyzék 48. tétel D. d. 6. pontja értelmébe11 12 frt • , ,, , Vájjon az egyöntetű eljárás a jelentékeny munka- es időmegtakarítás nem indokolnák eléggé, hogy az arány-megállapítás kérdése minden esetben a telekkönyvi hatóság által biráltassék el? Eltekintve attól, hogy ha a törvényhozás megnyugvással bízhatta azt a tlkvi hatóságra — mely egyes bíróság, — miért ne bizhatná azt erre a jelzett másik esetben is ? Es eltekintve attól, a mit bár másodsorban hozok fel, hogy semmikép sem^ indokolt, miszerint az, a mi az egyik módon úgyszólván költség nélkül érhető el, a másik módon csak tetemes költségek árán érethessék el, hogy tehát az egyenlőség elvénél fogva is az egyik fél aránytalanul drágábban legyen kénytelen megfizetni az államnak azt, a mit ez neki az arány megállapítása által szolgáltat mint a másik; értem ezalatt azon áldozatot, melyet költségekben, beleértve a per folyamán a bélyegkiadásokat és az ítéleti illetékben visel és nem is említve azt, hogy ezen törvényben foglalt eljárás ellenében saját jól felfogott érdekében a fél a kijátszás terére kény szerül áttérni, a nélkül, hogy ezért őt az állam kérdőre vonhatná és pedig az által, hogy fingált tartozás (pl. egy 5 frtos váltó, vagy 50 frt 1 kros köztörvényi tartozás) iránt egy jó emberével magát perelteti, ki is végrehajtást kér, hogy ennek utján az 1881: LX. t.-c. 143. §-a értelmében az arány itéletileg megállapittassék és hogy azután, midőn ez megtörtént, a per- és végrehajtás beszüntettessék. A birtok közösség megszüntetéséről jó részben ugyanezeket mondhatom, véve természetesen azon eseteket, midőn a közös birtoknak adó szerint számított értéke, helyesebben a végr. törv. szabványai szerinti kikiáltási ára a 200 frtot, budapesti ház- és belteleké az 5,000 frtot, törvényhatósági joggal felruházott, vagy rendezett tanácscsal biró városban levő ház- és belteleké a 2,000 frtot, más községben levőé az 500 frtot meg nem haladja. Mert ez esetekben az egyik tulajdonos-társ épen ugy, mint fentebb jeleztem, fingált 5 frtos váltó, vagy 50 frt 1 kros köztörvényi tartozás címén, esetleg, ha attól tart, hogy a tulajdonostársak valamelyike az ilyen kisebb tartozást az 1881 : LX. t.-c. 158. §. első bekezdése értelmében magához váltaná, nagyobb s oly összegű tartozás (melyet az magához váltani nem képes) cimén elárverezteti. Vájjon ilyen körülmények közt, ha figyelembe veszszük, hogy közösségben senki sem köteles lenni, hogy tehát ez törvényerővel biró jogszabály értelmében bármelyik fél kívánatára megszüntetendő, mi szükség van arra, hogy ezen nem vitás kérdés felett egy költséges rendes per folytattassék le, hogy tehát a felett a törvényszék, mint birtokbiróság Ítélkezzék? Vájjon miért ne lehetne ezen könnyíteni az által, hogy minden ilyen esetben, vagy legalább az 1881: LX. t.-c. 158. §-ának eseteiben bármelyik félnek önkéntes árverezés iránti kérelmére az egész iugatlanságnak birói elárverezése utján a közösség megszüntettessék ? És ha ez csak az utóbbi esetekre szoríttatnék, miért ne lehetne az egyéb ilyen esetekben a közösség megszüntetését az egyes biróság (akár a sommás biróság, akár a tlkvi hatóság) Ítélkezése alá utalni ? Azt hiszem, hogy ezen egyszerű és úgyszólván mindennapi, nem is vitás kérdéseknek az egyes biróság hatáskörébe utalása és illetve a végr. törvény idézett §-aiban kimondott jogszabályoknak a nem végrehajtási esetekre való alkalmazása, tehát törvénybeni kimondása nemcsak a felek érdekeinek veszélye nélkül, de sőt határozott érdekében ugy, mint az alsó és felső bírósági teendők tetemes apasztása céljából felette kívánatos lenne. w A közjegyzői törvény egy homályos ^ szakasza. (1874: XXXV. t-c. 73. §.) Irta: Dr. WEISZ BERNÁT, kir. közjegyző Bártfán. A királyi közjegyzőkről szóló fennidézett törvénycikk 73. §-a azon intézkedést tartalmazza, hogy: mindazon esetben, midőn közjegyzői okiratok felvételénél ügyleti tanuk alkalmazandók, »ha egy másik közjegyző közreműködése is vétetik igénybe, tanuk jelenléte nem szükséges« (más szóval, egy közjegyző két tanút pótol).