A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 38. szám - A magyar bűnvádi eljárás tervezete. 20. [r.]

320 fejtésének szükségességét. Vagy talán e nézet elegendőnek találná már magát a fegyelmi panasz emelését? Alig szorul bővebb fejtegetésre, hogy ez az eljárás vagy nem volna következetesen keresztülvihető, vagy esetleg indokolatlanul sújtaná a megtámadott birót. A főügyészség kétségtelenül alappal emelné panaszát; dc hol volna a biztosíték a magánfelek panaszainak alaposságára nézve ? Pedig az alaptalanságot sem mondhatja ki más, mint a fegyelmi bíróság. De különben is a bírói állás tekintélyével, sem az eljárás komolyságával nem volna az összeegyeztethető, hogy valahányszor fegyelmi panasz emeltetnék, abból a célból, hogy az esetleg nem mást, mint a fegyelmi eljárás mellőzését kimondó határozat meghozható legyen, a panaszlott kisegítő bírónak mindannyiszor rendes állomását kelljen elfoglalnia. Egyszerűbben megoldhatónak látszik még a fölvetett kérdés akképen, hogy az a körülmény döntse el az illetékességet, vájjon a kisegítő bíró a panaszlott cselekményt vagy mulasztást, minő fokon működő biróképen követte el. Az ez eljárással megállapítható elv azonban nem volna összeegyeztethető a fegyelmi törvény intézkedéseiben kifejezett elvekkel. Megkisérlettem fennebb kimutatni, hogy a fegyelmi törvény a bíróval szemben nem rangja, hanem a szerint szabályozza a fegyelmi bíróság illetékességét, a minő fokon az illető bíró működik. Kétségtelen, hogy nem a panaszban felhozottak elkövetésének idejében, hárem a panasz emelésének idejében betöltött működési kör az irányadó. Hogy e két időpont esetleg igen messze is eshetik egymástól, az kétségtelen, mert a fegyelmi törvény — talán e tekintetben is pótlásra várva — nem ismeri a fegyelmi vétségek elévülését, csak a kiszabott büntetések erkölcsi hatályának időtartamát szabályozza. Es épen ezért gyakran előfordul az az "eset, hogy a táblai fegyelmi bíróság olyan fegyelmi vétség fölött határoz, a melyet a bíró még a törvényszéki fegyelmi biróság elé tartozott nem birói állásában követett el. A Curia fegyelmi tanácsa is eljárt már táblai biró ellen a még első fokon működő biróképen elkövetett cselekmény, vagy mulasztás miatt. De hogy ez másképen a törvény szerint nem is történhetnék, vegyünk egy — kétségtelenül nem valószínű, de épen azért, mert a fegyelmi törvény elévülést nem ismer — nem is lehetetlen esetet. Curiai biró volna felelősségre vonandó azért, mit még mint törvényszéki jegyző követett el. Azt hiszem, senki nem vélné őt az 1871 : VIII. t-c. 35. §-a értelmében alakítandó fegyelmi bírósága helyett, ez esetben sem a törvényszéki fegyelmi biróság elé állíthatónak. Ellenkeznék tehát az eddig követett s a törvénynek megfelelve, helyesen követett gyakorlattal is, ha a kisegítő bírák fegyelmi bírósága különféleképen változnék. A törvényből alig lehetne indokolni, hogy a kisegítő bíráknál legyen csak kivétel s velük szemben ne az állapítsa meg a fegyelmi biróság illetékességét, hogy hol működnek a panasz emelésekor, hanem az, hogy hol működtek akkor, midőn a panaszra alappal, vagy alaptalanul okot szolgáltattak. Kisegítő bíráknak alkalmazásáról még az 1871 : VIII. t.-cikk előtt is — mint említettem — intézkedik törvény. Azóta az 1871 : XII., az 1877 : V. és az 1880 : LXIV. t. cikkek is szólnak alkalmazásukról; azonban sem ezek, sem a legutóbb kelt 1888 : IX. t.-c. nem körvonalozza ez irányban helyzetüket. Azt hiszem, a fegyelmi törvény alapján illetékes fegyelmi bíróságokat az elmondottak szerint lehet megállapítani. Lehetnek okok, mik kívánatossá tehetnék, hogy az ne igy, hanem másképen legyen. Nem tudok ilyeneket. Szerintem: éhez a törvény intézkedéseit módosító újabb törvény kellene. Üdvös volna különben új törvény, ha az nem is változtatást,^ hanem csakis a fegyelmi törvényből kimagyarázható intézkedéseknek nyilt kimondását tartalmazná azért, murt eloszlatna minden felmerülhető kételyt, a minek tán legkevesebb jogosultsága van azon a téren, hol a jogkereső közönség azt akarja tudni, hogy birája hol vonható felelősségre? A magyar bűnvádi eljárás tervezete. * Irta : dr. MAYER SALAMON jogt. a bécsi egyetemen és a keleti akadémián. V (Huszadik közlemény.) A nyilvánosságról való értekezés ezen értelemben annak csak technicai és közönséges értelmével foglalkozik, t. i. a * Előbbi közlemények a »Jog« 3., 5. —10., 12., 14, 15., 18. 20, 22., 24., 25., 28., 30., 31. és 34. számaiban. fötárgyalásra való alkalmazásával. Az elővizsgálat nyilvánossága a mennyiben az ezen javaslatnál tekintetbe jöhet, már döbb került tárgyalás alá. A főtárgyalás nyilvánossága oly értelemben, hogy minden, a büntető perben sem közvetlenül, sem közvetve nem érdekelt egyén annál jelen lehessen, ha csak személyi okok azt meg nem gátolják, vagy ha a törvényhozás által előre megállapított tárgyi okok megszorítását nem teszik szükségessé, mai napság Európa minden perrendtartásában el van fogadva. Dacára ezen intézmény _ viszonylag rövid, csak évtizedeket számító fennállásának a legtöbb európai államban megszokták a nyilvánosságot, mint valami magától értetődőt tekinteni és alig is bírják képzelni, hogy a főtárgyalás, egyes kivételektől eltekintve, máskép, mint teljes nyilvánosság előtt folyhatna le. Nem is lehet tagadni, hogy a nyilvánosság ugy a bűnvádi eljárásra nézve egészében, mint annak egyes eseteire nézve hasznos gyümölcsöket termett. Nemcsak a műveltebb osztályok, de a nép szélesebb köreinek érdeklődése a bűnvádi igazságszolgáltatás iránt emelkedett, az érdeklődéssel párhuzamosan emelkedett a jogérzet is, mert minden egyes nyilvánosan letárgyalt per az okulásnak képezi forrását. Némely részei a bűnvádi eljárásnak, mint például azon alapelv, hogy meghallgatás és védelem nélkül senkit elitélni nem lehet, épenséggel a nép vérébe mertek által. Hiszen hasonló jelenségek mutatkoznak a polgári perben is azon országokban, melyekben az a valódi nyilvánosság alapján áll. Az új bűnvádi eljárásnak szóbelisége és közvetlensége, melyeknek keresztülvitelét egész jól lehet elképzelni nyilvánosság nélkül is — a mit legjobban azon esetek bizonyítanak, melyekben a törvény a nyilvánosságot bizonyos okokból megszorítja — teljes jelentőségüket csak akkor nyerik, a büntető per élő és éltető elemeivé csak akkor válnak, ha a nyilvánosság oltalma alatt fejlődnek ki. Csak ezen tiszta légáramlat befolyása folytán lép ki a per a hozzá tapadó érdekek szűk köréből és válik közkincscsé, lép a világosság elé, mely tiszta betekintést tesz lehetővé még oly rejtett részleteibe is. A legközelebbről részeseket első sorban, — bár ugyanazon kötelességérzet által lesznek áthatva, akár nyilvános, akár zárt ülésben kell megóvniok a reájuk bizott jogokat, — mégis ösztönzi a nyilvánosság, mely őket magukat is emeli, hogy ha lehet még szigorúbb mértéket alkalmazzanak mind magukra, mind a reájuk bizott feladatokra. A nyilvánosság tükröt tart az érdekeltek elé, melyben magukat megismerhetik ; a teljesített kötelesség kielégítő érzetét még emeli a saját tevékenység világos igazolása, a mi nem jelenti mások ellenérzését, hanem az ellenőrzést önmagunk felett. Csak a tárgyilagos külső megjelenésben nyeri a subjectiv jogérzet teljes érvényét. Ha törekszenek is a törvényszéki tárgyalások kissé túlságosan a drámaiba átjátszó menetét mérsékelni, a nélkül, hogy annak azon tisztán üzleti jelleget kölcsönöznék, melyet az angol tárgyalás feltüntet, annyi bizonyos, hogy minden tárgyalás a nyilvánosság puszta hozzájárulása által bizonyos ünnepélyes jelleget ölt fel, melynek hatása alól az érdekeltek egyike sem vonhatja ki magát. Az első sorban is közvetlenül érdekelt közegek ezen nagyobb önbizalmához csatlakozik a vádlott bizalma az eljárás igazságosságába; a nyilvánossággal párhuzamban, mely a bűntelenül vádlottnak lehetővé teszi az eljárás menetét minden részleteiben követni, nő ennek bátorsága és bizalma; ugyanazon nyilvánosság előtt, mely nem gyéb, mint az igazság fénye, elsápad és megretten a bűnös, mert megbizonyosodik arról, hogy összes ravasz cselszövényeit semmivé teszi e fénysugár, mely bensejének legrejtettebb zugait bevilágítja; bizonyosnak tűnik előtte, hogy ezen harcban, melyet lehetőleg kihúzni törekszik, el fog esni. Bármily művészies hálóval fonja is körül ártatlanságát, egyik köteléket a másik után lát felbomolni. Mig a titkos eljárásban inkább csak a p a s s i v ellenállásra szorul, melyet nem ritkán siker koronáz, a nyilvánosság activ ellenállásra, összes képessé-