A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 37. szám - Lehet-e a férjnek adósságáért nejének bejegyzett cége alatt álló üzletében lévő árukat lefoglalni?

A JOG. 147 szerűen következtethető, hogy a nevezett tanuk vallomás i csakis az A. alattira vonatkozhatik, annyival inkább, mert ezen A. alattinak űrlapja, a melynek szövege (kelte, lejárata stb.) nyilvánvalóan nem ugyanazon egy időben töltetett ki, az 1884. és 1885. években forgalomban volt váltóürlapok alakjától teljesen elütő lévén, már eme szokatlan alakjánál fogva is alapos kételyt támaszt arra nézve, hogy alperes, ki a per adatai szerint a műveltség alacsony fokán álló egyszerű földmives, tudta volna, hogy j ezen űrlapnak aláírásával \ áltókötelczettséget vállal. (M. kir. Curia 1889. június 27-én, 729. sz. a.) Bün-ügyekben. Nem rehető jogtalannak a vevő behatolása az általa megveti iniratlunba, habár ő a vételárt szerződésellenesen |nem Is fizette még metr. A székesfehérvári kir. törvényszék (1888. május 16-án, 2,015/B. 18881) magánlaksértés bűntette és becsületsértés vétsége miatt vádolt H. Ferencz elleni bűnügyben itélt: vádlott a btk. 330. §-a szerint minősülő magánlak megsértése bűntettében és a btk. 261. §-a szerint minősülő két rendbeli becsületsértés vétségében \ tkes, illetve bűnösnek kimondatik és ezért egy évi börtönre Ítéltetik. Indokok: H. Ferencz vádlott R. János és nejével az ezektől megvett urhidai szőlő miatt perlekedés és ellenségeskedésben voltak s ezen viszonyból kifolyólag, mivel R.-ék a szőlőt még mindig tényleg birtokolták s a hajlékot lakták, sőt mivel an nak termését végrehajtásilag lefoglaltatui engedték, H. Ferencz folyton kereste az alkalmat a civódásra. így H. Ferencz 1887. évi szeptember hó 29 én éjjel a korcsmában múlatás után a peres és R.-ék által lakott szőlöhajlékhoz ment s ott bebocsájtatást követelve, az ajtót és ablakot döngette, de belülről feleletet nem kapván, onnan csakhamar eltávozott. Másnap ismét ezen szőlő körül leselkedett, s az egyedül gyermekével ottan levő R. Jánosné bezárt ajtajára ment s fenyegetések közt követelte bebocsátását, & midőn R. Jánosné őt hosszabb ideig be nem eresztette, az ablakot bezúzta s a házba erőszakkal s fenyegetések közt behatolni igyekezett, olyannyira, hogy R.-né az ajtót felnyitni volt kénytelen. Midőn pedig vádlott ily módon R.-ék lakásába behatolt, ott R. Jánosnét büdös kurvának nevezve, tettleg is bántalmazta, majd pedig a segélyül ott jelen volt özv. S. Istvánné, R.-né édes anyját is háromszor feltaszította s igy ezt is tettleg és szóval bántalmazta, oly fenyegető állást foglalt el, hogy ennek következtében R.-né édes anyjával és gyermekével saját lakásából azonnal elmenekülni kényszerült. Vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán csupán csak annyit ismert be, hogy R. Jánosnétől bebocsátását követelte, az ajtót döngette s az ablakot bezúzta, határozottan tagadta azonban, hogy akár R -nét, akár S.-nét, akár szóval, akár tettleg bántalmazta volna. Vádlottnak ezen tagadása dacára azonban ellenében a vádbeli cselekmény panaszosok előadásán kivül részben özv. Sz. Jánosné, de főleg özv. R. Jánosné és R. István, hit alatt kihallgatott tanúk előadásával minden kétséget kizárólag igazoltatván, a hivatkozott szakaszok szerint bűnös, illetve vétkesnek volt kimondandó. A büntetés kimérésénél súlyosító körülményül vétetett figyelembe vádlottnak rovott előélete. A budapesti kir. ítélő tábla (1888. október hó 31-én, 27,957/B. 1888 az elsőbiróság ítéletét a szabadságvesztésre nézve megváltoztatja s a vádlottat a btk. 91. §-ának alkalmazásával G havi börtönre itéli; ellenben az ítéletnek a becsületsértés vétségére vonatkozó részét megsemmisíti s e tekintetben a büntető eljárást megszünteti. Indokok: A vizsgálat adatai szerint tény, hogy a vádlott a panaszló lakására azért tört, mert a panaszló tűrte, hogy egyik hitelezője annak a szőlőnek termését — melyet vádlott a panaszostól és férjétől megvásárolt bíróilag lefoglalta, minthogy tehát vádlott a vádbeli cselekményt izgatott lelki állapotában kökövette el, bűuössége a 91 §. alkalmazásával volt megállapítandó. Ellenben a becsületsértés miatt megindított eljárás meg volt semmisítendő, mert a panaszló az ellenében 1887. évi szept. hó 30-án elkövetett becsületsértés miatt feljelentést csak 1888. évi január hó 11-éu, tehát a btk. 112. §-ában meghatározott idő letelte után tett, és igy inditványozási joga már elenyészett. A magyar kir. Curia (1889. szeptember hó 5. napján, 699/B. 1889) mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, vádlott a magánlak megsértésének vádja alól felmentetik, — mert sem a vizsgálat, sem a végtárgyalás adatai szerint megcáfolva, de kétségbe vonva sem lett vádlott abbeli védekezése, hogy a házat, melybe behatolt, R. Jánostól még 1887. évi március hóban megvette, ho3'y erről adásvételi sz.-rződés állíttatott ki, hogy eladó a bekeblezett terheket nem egész összegükben vallotta be, hogy vádlott a vételárt e miatt nem fizethette s hogy végül a szőlő termésére R. János eladó adóssága miati intéztetett a végrehajtás. Tekintve, hogy vádlott, a ki magát a szőlő tulajdonosának tartván, annak termésére intézett végrehajtás által is jogosan érdekeltnek tűnik fel •— tekintve továbbá, hogy ez által indokoltnak mutatkozik az is, hogy midőn a szőlőtermés sértetlen fentartása miatt arra felügyelve, lopást vélt tapasztalni, a felül meggyőződést szerzendö, a szülőházba békivánt menni, s midőn ez előle elzáratott, a beeresztést erővel is kieszközölte, eme tényében a jogtalan behatolás s igy a magánlak megsértése bűntettének lényeges alkateleme fel nem ismerhető. A községi bírónak hivatása teljesítése közbcui bántalmazása | hatóság elleni eröszakot képez. (B. T. K. 165. §.) A magy. kir. Curia: Tekintve, hogy K. Zelig, ilj. R. Péter és M. Petru tanuk vallomása szerint, K. Petru vádlott, B. Vaszily községi bírót, ki a községi irodában hivatalosan volt elfoglalva, bántalmazta, mikor ez őt tolakodó magaviselet miatt az irodából kiutasította ; és tekintve, hogy a községi biró részéről a kiutasítás abban a jogkörben történt, mely a birót állásánál fogva a közrend fentartása szempotjából megilleti: e szerint pedig nyilvánvaló, hogy a vádlott a községi birót hivatása teljesítése közben bántalmazta ; ezen okból ugy a minősítés, mint a büntetésre nézve a kir. itélő ' tábla Ítélete megváltoztatik és e részben a kir. törvényszék Ítélete | hagyatik helyben, mindazonáltal azzal a változtatással, hogy a vádlottra a B. T. K. 169. §-a ellenére kiszabott és a politikai fogok gyakorlatának felfüggesztéséből álló mellékbüntetés mel1 íőztetik. Egyebekben azonban a kir. itélő tábla ítélete hagyatik helyben az abban felhívott elsőbirósági indokok alapján. (18 s9. június 18-án, 156. sz.) Az okleveles gyógyszerész jogosítva van oly gyógyszereket orvosi rendelvény nélkül is kiadni, melyek a gyógyszerészeti szabályrendeletek szerint is kiadhatók. A félegyházi kir. járásbíróság: B. Béla a K. 1!. T. K. I 92. §-ának 2. pontjába ütköző közegészség és testi épség elleni kihágás vádja és következményei terhe alól felmentetik, dr. V. j Ferenc városi tiszti orvos, mint feljelentő, köteleztetik a bűnvádi I eljárási átalány terhére felmerült 3 frt költséget a bűnvádi eljárási átalán javára tizenöt nap alatt, végrehajtás terhe mellett I megfizetni. Indokok: Mert habár a tárgyalás során panaszlott beismeri ist azt, hogy a feljelentéshez csatolt dobozban volt, s a »hurut ellen« gyógyszert özv. T. Antalné részére minden orvosi rendehnény nélkül is ő szolgáltatta ki, mindazonáltal tekintve, hogy panaszlott okleveles gyógyszerész és gyógyszertár-tulajdonos s igy oly gyógyszereket, melyek a gyógyszerészeti szabályrendeletek szerint orvosi rendehnény nélkül is kiadhatók, kiadni jogosítva van, hogy pedig özv. T. Antalné részére kiszolgáltatott gyógyszer olyan lett volna, melynek kiadását a gyógyszerészeti szabályrendeletek orvosi rendelvén)- nélkül kiadni még az okleveles gyógyszerészeknek és gyógyszertár-tulajdonosoknak is tiltanák, dr. V. Ferenc városi tiszti orvos feljelentő nemcsak hogy nem igazolta, de sőt a meghallgatott törvényszéki orvos-szakértő véleménye szerint a panaszlott által állítólag hurut ellen kiadott úgynevezett »fiaker-por« köztudomás szerint minden gyószertárban orvosi rendehnény nélkül kapható és kiszolgáltatható; ennélfogva panaszlottat az ellene emelt vád és következményének terhe alól fel! menteni kellett. A mi pedig dr. V. Ferenc városi tiszti orvos feljelentő azon kérelmét illeti, hogy jelen ügy elbírálása panaszlott ellen állítólag újabban felfedezett büntethető cselekmények miatt az országos vegyészeti hivatal által megállapításáig elhalasztassék és együttesen biráltassék el, figyelembe vehető nem volt, annyival inkább, mert feltéve, hogy panaszlott követett is cl újabb kihágást, a melyről félje lentőnek tudomása van, az, miután a biróság nál feljelentése tekintetbe nem vétetett, de különben ezen cselekményre nézve befolyással nem lehet, a kérelem mellőzendő volt. Miután panaszolt kihágásának még tárgyi ténvalladéka sem igazoltatott, feljelentő városi tiszti orvos az eljárási átalányköltségviselésére is marasztalandó volt. (1887. évi november hó 16-án, 4,068. szám alatt.)