A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 37. szám - Lehet-e a férjnek adósságáért nejének bejegyzett cége alatt álló üzletében lévő árukat lefoglalni?

315 Lehet-e a férjnek adósságáért nejének bejegyzett cége alatt álló üzletében levő árúkat lefoglalni ? Irta : dr. MEISELS ADOLF, ügyvéd Beregszászon. Azt hiszem, hogy e kérdés meglehetős fontossággal bir arra nézve, hogy 'a jogászvilág vele foglalkozzék. Mindennap merülnek fel olyan esetek, mindennap folyamodnak a sértett felek egyik vagy másik irányban jogorvoslatért, de mind e mai napig az esetek analóg természete dacára különfélék a határozatok. A főbaj az, hogy egy ily eset a Curia elé nem kerülhet s e miatt nem sikerült még egy oly határozathoz jutni, mely az alsóbiróságoknak imponálna, őket egyértelmű határozathozatalra kötelezné. Több eset fordult már elő, hol a kir. tábla a le nem foglalhatás mellett döntött, azonban azt ugy meg nem indokolta, ho»y hasonesetben elfogadhatta volna az elsőfokú biróság irányadónak. Minthogy egy ilyen esetben a kir. táblának két különböző határozata között kellett választani, a beregszászi kir. járásbíróságnak bátor vagyok egyik határozatát a nyilvánosság elé tárni. E határozat le nem foglalhatás mellett szól. A bejegyzett céget olyannak tekinti, hogy az ahoz tartozó üzleti árúk csak azon hitelező követelésének szolgálhatnak biztosítására, a ki a cégnek magának hitelezett, ha ettől eltérünk, megszűnik a teljes jogbiztonság, mert akkor a hitelező annak teszi ki magát, hogy a cégnek oda hitelezett árúit, más adósságáért is lefoglalhatják, de sőt még több, ha ez megengedtetik, akkor bármely női név alatt levő cég hitelezőinek kijátszása céljából férje állítólagos adósságaiért fogja magát foglaltatni és a nő még csak megfenyíthető sem lesz, mert hisz azzal fog védekezni, hogy ö nem bukott, hanem a férj adósságáért lett megtámadva, tehát nem tehet róla. Minthogy ilyen jogállapotokat tűrni nem lehet, ideje volna, ha a felsőbb bíróságok ez irányban is tennének valamit. A hivatolt határozat következőkép szól: 3,244/1889. p. sz. L. Sámuel felperesnek, H. Sámuel alperes ellen 300 frt töke s jár. iránti végrehajtási ügyében. Végzés. Tekintettel arra, hogy a tárgyalás során foglaltató beismeri azt, hogy az előterjesztéssel élő H. Sámuelné cége alatt álló, az előterjesztéshez •/• alatt mellékelt kir. törvényszéki végzés szerint H. Sámuelné, szül. F. Lizi röföskereskedö cég alatt bejegyzett üzletbe teljesíttetett a foglalás, bárha foglaltató egy hasonló jogeset alkalmából az 51,968/88. p. sz. kir. táblai határozattal kívánta igazolni azt, hogy maga a nő cégének bejegyzése kétségtelen bizonyítékul nem fogadható el arra, hogy az üzletben lévő bolti árúcikkek s ingók a nő tulajdonát képezik, a nő cége alatt álló üzletben létező árúcikkeknek a férj tartozásábani lefoglalását elrendelte, viszont egy másik hasonló jogesetből előterjesztéssel élő, a budapesti kir. ítélő tábla 39,689. p. sz. a. határozatával kívánta igazolni azt, hogy a nő cége alatt álló ipartelepen a férj ellen vezetett végrehajtás alkalmából lefoglalt ingókra vonatkozó foglalás jogerejüleg megsemmisíttetett, ezen ellentétes határozatokkal szemben a biróság azon álláspontot foglalja el, hogy a lefoglalt árúcikkek a dolog természeténél fogva, a cégtulajdonos birlalatában levőknek tekintendők. Különösen kereskedői szempontból figyelembe veendő azon tekinteteknél fogva, hogy egy cégtulajdonosnak a cégbei bejegyzés mellett más nagyobb kereskedők rendszerint hitelt nyitnak s ha egy a cégen kívül álló egyén személyes tartozásáért a biróság a cégtulajdonos üzletében foglalást megenged, oly jogi bonyodalomnak nyit tért, a melynek következményeit egészen távol álló, a cégnek hitelt nyitó jóhiszemű hitelezők viselik. Sőt végrehajtást szenvedett H. Sámuelnek a •/. melléklet szerint az üzletbeni működése bejegyzett cégvezetői minőségével igazolást nyer, ezeknél fogva a biróság az előterjesztésnek helyt ad, az 1889. július 8-án 3,232. p. sz. a. jelentés mellett beterjesztett foglalást megsemmisíti s az eljáró bir. végrehajtót szabályszerű eljárásra utasítja. Kelt Beregnzászon, a kir. járásbíróságnál 1889. év július hó 10-én. Ezen érdekes és erős érveléshez hozzá adni valónk nincs Nyilt kérdések és feleletek. Nem keresztény hitre való áttérés Magyarországon és Ausztriában. (Felelet.) A »Jog« 34. számában K r e n n e r Pál kartárs azon kérdést vetette fel: hogy magyar ugy osztrák keresztény állampolgár jogosítva van-e nem keresztény hitre, például zsidó vallásra is áttérni, avagy sem ? A törvényesen bevett keresztény felekezetre vonatkozólag 1848-ban kimondott elvét az egyenjogúságnak és viszonosságnak, részletes szabályokban az 1868. évi LlII-ik törvénycikk fejti ki következőkép: Áttérni más, törvényesen bevett vallásfelekezet körébe mindenkinek szabad, ki életkora 18. évét már betöltötte, stb. E szerint az a kérdés, hogy Magyarországon vagy Ausztriában a nem keresztény hitűek, így a zsidók is törvényesen bevett vallásfelekezethez tartoznak-e '. A zsidókra nézve némelyek a törvény elnézését példákkal illusztrálják ; igy a vidéki színészek közt Pintér I. és neje _ Faludi Anna oly házaspárok, kik közül a férfi született zsidó, a nő pedig keresztény vallásról tért át férje hitére. Ez az eset azonban kivételes lehet, mert azok, kik keresztény vallásról más hitre, igy a zsidó vallásra áttérni akarnak, Romániába szoktak átmenni, hol az ilyen áttérés nemcsak megér gedtetik, de példák mutatják, hogy a keresztény vallást követők áttérhetnek a zsidó vallásra; igy néhány év előtt történt, hogy zsidó vallást követő férfi keresztény hiten lévő nőt szeretvén meg, az az ö kedvéért ott a zsidó vallásra tért át s mint ilyen, adatta magát össze a zsidó vallás szertartása szerint. Hazai törvényeink szerint másként áll a dolog, mert római kath. vallásról zsidó vallásra áttérni itt az országhan nem szabad és ily esetben a házasságkötés is érvénytelen. Romániában kötött fennebbi házasság kérdésében a vélemény kezemnél van és az illető felek, midőn Magyarországra jöttek, az áttérést és házassági kötésüket törvényesíteni nem tudták. Érvénytelennek mondatott ki azért, mert Magyarországon a róm. kath. félt illetőleg házassági ügyekben a bíráskodás a szentszéket illetvén meg, az ilyen áttérést és házasságot a kanonjog teljesen érvénytelennek mondja ki. Ezen ügyben a felmerült esetek adhatnak kellő felvilágosítást ugy 1863. nov. 2. kelt 15,940 számú udvari rendelet 27. szakasza, valamint az 1827. évi XXIII. törvénycikk és az 1840. évi XXIX. t.-cikk 3. szakasza. fósff £nsei Sándor, budapesti ügyvéd. Sérelem* L Az ügyvédi collegialitás decorumához. Ideje volna, ha ezen tárgyban az országos ügyvédgyülés nyilatkoznék, mert bizony annyira fenyegetőzik az üzletszerűségbe elfajulni, hogy néha szégyenpír futja át arcunkat. Véghetetlenül fájlalom, hogy boldogult Burián János barátom, kivel 1850. évben azonos ezredben, ugyanazon városban szolgáltam a besoroztatási kínokat, már elhait, de ugy hiszem, a még élők közt is elegen vannak, kik 1848. előtti patriarchális időkben nyervén neveltetésüket, közbe fogják vetni szavuk súlyát a közbecsület érdekében. Saját tapasztalati példákat hozok fel nevek nélkül. Kaptam egy megkeresést végrehajtásra, mi több, kartárs ellen, mely a legkeserűbb alma, eljártam mégis; a megkereső kartárs megkapta követelését. Levelében az állott: »küldjön számlát.« Én erre azt feleltem, hogy ily simán lefolyó közbejárást elvégzek collegialitásból, hanem ha őt a lelkiismeret nyomja, viszonzásul jelenjék meg egy náluk előforduló tanuztatásomnál s jelentse jókor, miként beszélt a tanu. Rögtön reá kapok egy második végrehajtási megbízást ugyancsak tőle, mit szintén lebonyolítottam számlaküldés, de levélküldés nélkül is, mi lényegessé vált. Ugyanis pár hét múlva bepereltettem a (bizony nem tisztelt) kartárs ur által valami 12 frt körüli számlával a tanuzási közbejövetért. Én megbízottamat felvilágosítottam, de az ismervén az ipsét, nevemben kifizette a számlát, mivel előmutattatott levelem, hogy én a felperes megbízását decorumból, díj nélkül szoktam végezni. Annyira fel voltara bőszülve, hogy én bepereltem ezen ipsét a második megbízás számlájával, melyet természetesen magasabban taksáltam az övénél. Meg is kellett fizetnie, holott eszem ágában sem lett volna e második ügyletért is szót tenni az ö qualificálhatlan fellépése nélkül, ki az ingyen munkát, mely neki pénzt hozott be, elfogadja s a haszontalan tanuzási megjelenés s e felőli levélírásért beperelt. Második helyettesem többszörös behajtást teljesítve, mindannyiszor díját levonásba is tette. Vége lévén a dolognak, felkértem összegesitésre, mert a behajtmányok legnagyobb részét nem hozzám küldötte. Kaptam is, de a levél végén az állott, hogy érte 1 frt 05 krt küldjek be. Ki velem együtt a patriarchális nevelés »noblesse oblige« óráját élvezte, ki fogja találni, hogy erre csak