A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 37. szám - Lehet-e a férjnek adósságáért nejének bejegyzett cége alatt álló üzletében lévő árukat lefoglalni?

314 2L JOG. s eme bíróságok elnökei és biró tagjai a kir. törvényszékek elnökei és bíráival egyenlő rangfokozat és illetményekkel bírnának s minden biró mellé segédkezésül egy-egy fogalmazót kiván alkalmaztatni. Az első folyamodású pénzügyi biróság összes személyzeti létszámát a javaslat 8 elnök, 54 itélö biró és 54 fogalmazóban rendszeresiti s eme szervezet abban leli indokolását, hogy igy a pénzügyi jogszolgáltatásbanúj nemzedék neveltetnék, kik közül ugy az első folyamodású, minta másod legfelső pénzügyi biróság esetről-esetre. fokozatosan kész pénzügyi bírákkal egészíthetné ki magát. Az elnök vagy birói hivatal viselésére képesített, (1869. évi IV. t.-c. 6. és 7. §-ai) vagy oly egyének sorából hozandó a pénzügyminister által ő Felsége a király elé javaslatba, kik azzal az elméleti és gyakorlati képzettséggel birnak, melyet az 1883. évi I. t.-c. a pénzügyministerium központi fogalmazói személyzete számára megállapít; a bírák fele pedig birói hivatal viselésére képes egyénekből, a másik fele az elnökre megállapított minősítésnek megfelelő egyénekből nevezendő ki. Eme törvényjavaslatban foglalt többi alapelvek ugyanazok, melyek a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló 1883. évi XLIII. t.-cikkben vannak lefektetve. Az első folyamodású pénzügyi biróság felállítása, minthogy annak személyzete a jelenlegi pénzügyi administratióból, illetve a pénzügyigazgatóságok személyzetéből, ezeknek az illetékekre vonatkozó judicaturája megszűnvén — kerülnének nagyrészt ki a pénzügyi közigazgatás mostani költségvetését csak 28,000 frttal emelné. A minden tekintetben megnyugtató, az adózó népben bizalmat ébresztő ilyképeni pénzügyi administratio és jogszolgáltatás tehát csak 28,000 frttal kerülne többe, mint a mostani pénzügyi administratio, mely az adózó nagyközönséget, a nemzetet, már 20 év letelte után sem tudta — minden jóakaratú törekvés dacára — anyira meggyőzni, hogy az nyugodt lélekkel adja oda az államnak — törvény alapján követelt adói fejében — nehezen megkeresett filléreit. • * Az itt tárgyalt törvényjavaslatok nagy szerzője negyven évet meghaladó s folyton a pénzügyi közigazgatás terén eltöltött államszolgálatában szerzett tapasztalatok befolyása alatt kitűnő administratori képességgel, fényes birói talentummal, független őszinteséggel s az adózó magyar népet képező nemzete és hazája iránti forró szeretettel irta meg reform-javaslatait. Ugy tudjuk, hogy a mostani pénzügyminister dr. W e k e r 1 e Sándor, ki Madarassy Pálnak tanítványa volt, kinek elvei nagy mestere elveivel ellentétben nincsenek s kit a ministeri székbe léptekor a jogász világ teljes megnyugvással üdvözölt: Madarassy reform-javaslatait egy, a pénzügyi tisztviselők s a birói kar* sorából választandó szakférfiakból alakítani szándékolt bizottságnak adja át tanulmányozás végett s eme bizottság meghallgatása után fog dönteni a reform-javaslatok sorsa felett. A mily kétségtelen az, hogy Madarassy Pál nagy munkája hivatva van a pénzügyi administratióban új korszakot alkotni: ép ugy jogosit a remény a fent elmondottak után arra, hogy ennek az új korszaknak napja rövid idő alatt feltűnik. Helyesen tette a nagy szerző, hogy nem várta be illetékügyi reform-javaslatainak beterjesztésénél a magyar polgári jog kodifikálását ; ki tudja, mikor fog az befejeztetni! ? — — — Nagyon helyesen tette, hogy megírta reform-javaslatait s átadta az utókornak rendelkezésre azokat a hosszú élet során szerzett tapasztalatokból merített kincseket, melyeket csak egy oly mélyre ható kutató lélek, a helyes, szép, jó és igazságosság iránt fogékony, az Ítélkezésre oly tiszta elme képes a zűrzavar tömkelegéből kiaknázni, mint az övé. A mily örömmel olvastuk a reform-javaslatokat és a mily elismeréssel adózunk nagy szerzőjüknek: épolybensőleg ajánljuk azokat a pénzügyminister ur figyel mébe, azzal a kérelemmel, hogy adjon életet amaz elveknek, melyek a netáni eltemetés után is — a koporsóból kitörve eget kérnek!! *) Az ügy érdekében kívánatos és annak csak előnyére volna, ha ezen bizottság összeállításánál ügyvédekre is figyelemmel volnának. Dús gyakorlati tapasztalat kátforrásai azok. A szerkesztőség. Az új perrendtartási javaslat. Az igazságügyminiszter gyorsan beváltani készül a költségvetési vita alkalmával tartott nagy parlamenti beszédében az annyira áhítozott új polgári eljárás iránt tett igéretét. Mint megbízható forrásból értesülünk ugyanis a szóbeliség alapelveire fektetett perrendtartási javaslati munkálatok olyannyira serényen haladnak előre, hogy a javaslat már a jövőév tavaszán okvetlenül a.parlamentnekbenyujtható lesz. így előreláthatólag az új polgári eljárás m. kir. táblák decentralisatiójával egyidejűleg fog életbe léptethetni. Hol kell felvenni az óvást egy olyan nem telepitett váltónál, melyen telepes van kitéve ? Irta: Dr. HAMVAI LAJOS ügyvéd Huszton. E napokban következő elég érdekes eset merült fel irodámban : Egy kliensem egy váltót adott át óvatoltatás és perlés végett. A váltó Huszton kelt, az intézvényezett Huszton lakik ; ez volt kitéve neve mellett; végre fizetési helyképen is Huszt volt megjelölve. A közjegyző azonban, dacára, hogy semmiféle telepes megjelölve nem volt, az óvást oly értelembe vette fel, hogy a váltót a telepesnél fizetés végett bemutatta , telepesnek pedig a váltóbirtokost vette. Az óváslevelet természetesen nem akartam elfogadni, hanem azt kívántam, hogy a váltót az elfogadónak mutassa be és erről állítson ki új óvást. Hogy az új óvásfelvételtől megszabaduljon, arra kért, hogy jelöljem meg a váltón telepesként a váltóbirtokost és akkor aztán helyes lesz az óvás. Én persze erre rá nem álltam. Föltéve azonban, hogy én ezen váltón tényleg megneveztem volna a váltóbirtokost, mint telepest és hogy a közjegyző a váltó másolatot ily értelemben kijavította volna ; vájjon helyes lett volna-e kliensemnek viszkereseti joga a kibocsátó és forgató ellen? Nézetem szerint nem és e nézetemet a váltótörvény következő intézkedéseire alapítom : A váltótörvény 43. §-a értelmében »A telepitett váltókat a telepesnél kell fizetés végett bemutatni<'. Minden más esetben tehát a fizetés végetti bemutatást az elfogadónál illetőleg az intézvényezettnél kell teljesíteni. Ezen szakasz tehát a telepitett váltókról szól. A váltótörvény maga a telepitett váltónak a fogalmát természetesen külön meg nem határozza, minthogy ily alapfogalmak meghatározása a tudománynak és nem a törvénynek feladata. A váltótörvény 24. §-ából azonban magyarázat utján a telepítés fogalmát precizitással lehet megállapítani. Ennek értelmében pedig csak az a váltó a telepitett váltó, melyen »az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely van megjelölve«. Hogy itt a »lakhely« és »hely« alatt nem a lakást vagy helyiséget, hanem helységet, politikai községet kell érteni, azt fölöslegesnek tartom külön hangsúlyozni, vagy pláne bizonyítgatni. Ha tehát csak az a telepitett váltó, melynél az intézvényezett neve mellett kitett helység és a fizetés helyül megjelölt helység egymástól különbözik, akkor az oly váltó, melyen a két izben megjelölt helység egy és ugyanaz, nem lesz telepitett váltóvá akkor sem, ha egy külön személyt jelölnek is meg, a kinél a fizetés teljesítendő. Ez esetet tehát nem lehet a 43. §. alá vonni, mely világosan telepitett váltókról szól. hanem itt fenforog az általános szabály, hogy a váltót az elfogadónak magának kell fizetés végett bemutatni és ha ez elmulasztatott, a viszkereseti jog is elveszett. E kérdés eldöntése a gyakorlatban nagy horderővel bir; mert a takarékpénztárak rendesen önmagokat jelölik meg telepeseknek még az esetben is, ha az elfogadó ugyanott lakik és a lejáratkor önmagoknál óvatoltatják meg a váltót. Nézetem szerint nekik ez által viszkereseti jogaikat mindanyiszor el kellene veszteniük. Hogy a gyakorlatban hogy birálják el ezen esetet, azt nem tudom ; érdemesnek tartom azonban e kérdést arra, hogy ahhoz a jogászközönség hozzászóljon.