A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 35. szám - Az "actio libera in causa" elmélete és annak alkalmazása a részegség állapotában elkövetett büncselekmények beszámításánál

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 35. számához. Budapest, 1889. szeptember 1-en. Köztörvényi ügyekben. liirói egyezség előzetes peres eljárás nélkül nem szolgálhat végrehajtás alapjául. A fogarnsi kir. járásbíróság : Az 1872. évi 1,465. szám alatt kelt egyezség alapján a kielégítési végrehajtás elrendeltetik. 1^1888. évi nov. 7-én, 4,136. sz.) A marosvásárhelyi kir. itélö tábla (végrehajtást szenvedő fel folyamodására): A kir. járásbíróságnak végzését megváltoztatja, a végrehajtási kérvényt elutasítja. Indokok: Bíróságok előtt csakis folyamatba tett perekben köthető Ítélet erejével biró egyezség; minthogy pedig a végrehajtási kérvény alapjául befektetett, 1872. ápr. 15-én a fogarasi kir. járásbíróságnál felek önkéntes megjelenése következtében jegyzőkönyvre vett kiegyezkedést peres eljárás nem előzte meg. kereset beadva vagy jegyzőkönyvre adva nem lett, ennélfogva az emiitett kiegyezkedés nem tekinthető oly bíróság előtti egyezségnek, melynek alapján az 1881. évi LX. t.-cikk 1. §-ának d) pontja szerint végrehajtás lenne elrendelhető; miért is a végrehajtási kérvényt el kellett utasítani. .1889. febr. 25-én, 556. sz.) A in. kir. Curia (végrehajtató felfolyamodására) : A felfolyamodás hivatalból visszantasittatik és a felfolyamodásért munkadíj meg nem állapittatik; m e r t a végrehajtás elrendelése kérdésében a másodbiróság végleg határoz és így a neheztelt végzés nem tartozik a másodbiróságnak azon végzései sorába, a melyek ellen az 1881. évi LX. t.-c. értelmében további perorvoslatnak helye van és mert a törvény által kizárt perorvoslati beadványért az ügyvédet még felével semben sem illeti meg munkadíj. (1889. máj. 10-én, 3,511. sz.) A nyugta nem képez közös okiratot a hitelező és fizető adós között. (A m. kir. Curia 1889. május 29., 1,258. sz. a.) A vadháza»sií:r a közerkölcsiségbe ütközvén, abból kifolyólag magánjogi igények törvényes utou nem érvényesíthető!--. Az Ily perekben a feleket egymással szemben perköltség megtérítése nem illetheti. A nagylaki kir. járásbíróság: Felperesek keresetükkel elutasittatnak és kötelesek alperesnek 20 frt perköltséget 8 nap, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Felperesek keresetüket arra alapították, hogy 1886. év szeptember havában kiskorú Sz. nevü leányukat kiskorú P. M.-hoz önkényt vadházasságban adták oly szerződési feltételek mellett, hogy ha P. M. a leánynyal törvényesen egybe nem kelne. 200 frtot köteles alperes felperesnek, illetve leányuknak fizetni, azon körülmény pedig a peres felek nyilatkozataival, hogy felperesek leánya alperes öcscsével több mint egy éven keresztül csakugyan vadházasságban élt, beismerésükkel begyözetett, miután pedig a szerződés ezen jogcíme a közerkülcsiségbe, a társadalmi rend felbomlásába üiközik, mert az által, hogy felperesek leányukat vadházasságba adták, az erkölcstelenséget és egyúttal a jogrendet sértő és a közérdeket, társadalmat veszélyeztető tényt hintett el, a dolog ez állásában a hivatkozott tanuhallgatásnak helvt adni és felperesek keresetbe vett követelését megítélni, a fentiek szerint, mivel az törvénytelen jogcímen alapul, birói uton nem lehetett. A budapesti kir. itélö tábla : A kii. itélő tábla az első bíróság ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó részét helybenhagyja, a perköltségekre vonatkozó részét azonban megváltoztatja s a perköltségeket a peres felek közt kölcsönösen megszünteti. Indokok: Tekintet nélkül arra, hogy a keresetlevélben előadott ügylet bir-e törvényes uton érvényesíthető joghatálylyal vagy nem, az első bíróság ítélete a kereset főtárgyára nézve első sorban azért volt helybenhagyandó, mert felperesek alperes tagadásával szemben nem bizonyították, hogy alperes a keresetlevélben előadott alapon s módon 20O frt fizetésére saját személvében kötelezte volna magát. A perköltségek az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §. értelmében a peres felek közt kölcsönösen megszüntetendők voltak, mert még abban az esetben is, ha a keresetlevélben előadott ügylet a peres felek közt oly értelemben jött volna létre, mint ezt alperes a tárgyaláson előadta, a peres felek oly ügylet részesei, mely a közerkölcsiségbe s a törvényszerű társadalmi rend fennállásába ütközik, az ily ügyletekből felmerült perben pétiig a feleket egymással szemben perköltség megtérítése nem illetheti. A magy. kir. Curia : A másodbiróság fentebbi keletű és számú ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó nem felebbezett része érintetlenül, a perköltséget kölcsönösen megszüntető része pedig indokolásánál fogva helvbenhagvatik. (1889. június 7-én, 880. sz. a.) Az eladó nem szavatol az iugatlau térmértéke iránt, ha a vevő nem térmérték szerint meghatározott területű birtokot vásárolt s a vételár uem holdszám szerint állapíttatott meg, hanem határozottan megjelölt helyrajzi számok alatt fekvő egé>z területeket vett meg, kivéve, ha az adásvételi szerződésben a földterületek összes térmértéke, a vevő tévedésbe ejtése céljából, tehát rosszhiszemüleg tétetett ki az eladó által. (A m. kii. Curia 1889. március 28., 7,683 sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Alperes a szállitási árt megfizetvén és ez által a tárgyat átvévén, azt. hogy a szállítás megrendelés nélkül történt, már ő tartozik bizonyítani. (VT. kir. Curia 1889. június 27 , 848. sz. a.) A kiűzetett váltó újból érvényesíthető, ha ez más tartozá>ra a hitelezőnél hagyatott. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Az 1887. évi augusztus hó 16-án 40,671. szám alatt hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes B. Ferencz, B. született G. Melánia, G. Károly és G. Antónia a Budapesten 1887. évi április hó 4-én 1000 forintról kiállított váltó alapján, mint elfogadó a tárgyalásnál 717 forintra leszállított váltóösszeget, ennek és pedig 757 forintnak 1887. évi április hó 9-étől 1887. évi szeptember hó 2-ig és 717 forintnak 1887. évi szeptember hó 3-ától járó 6 kamatát felperesnek megfizetni. Indokok: Alperesek azon kifogása, hogy a kereseti váltó egy előbbi ügyből kifolyólag kiegyenlítve, váltóhatályát vesztette, elvetendő volt, mivel alperesek azt felperesnek átadván, azt újabban forgalomba hozták. Azon kifogásukat pedig, hogy a kereseti váltóösszeget felperesnek már kifizették, mint igazolatlant szintén elvetni kellett, mivel a részükről hivatkozott s hit alatt kihallgatott K. Antónia vallomása a kifizetésre vonatkozólag részbizonvitékot nem nyújt, azt mondván, hogy ő csak hallotta, hogy fizetés történt, de hogy az a váltóra teljesittetett-e, nem tudja és igy elsőrendű alperesnek a póteskü sem Ítéltethetett meg. Minélfogva a sommás végzés hatályának fentartása mellett alpereseket a perrendtartás 21., 23. és 91. és a perrendtartás 251. és 252. §-ai értelmében a felperes által a tárgyalásnál leszállított összeg s járulékai megfizetésére kötelezni kellett. (1S87. deczember l én 6Í,333. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét annak indokainál fogva és még azért is helybenhagyja : mert ha a váltó kifizetés által czélját éri, valamely jog érvényesítésének alapjául rendszerint nem szolgálhat, de ha a váltóügyletre szerződő felek, mint jelen esetben, az egyszer már kifizetett váltót közös megegyezéssel a váltóhitelezőnek más jogviszonyokból származtatott követelése fejében követelésére jogalapul jelölik ki s a váltót a czélra annak birtokában hagyják, vagy mint itt történt, a hitelezőnek visszaadják, a szerződő felek