A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 32. szám - Adalék a kisérlet fogalommeghatározásához

fi JOG. 277 II. Midőn a telekkönyvben »és a még fölmerülendő költségek erejéig« is a végrehajtási zálogjog bekebelezve van, az ingatlan eladása folytán ezen bekebelezés rangsorozatában megállapitandók-e az előnyös költségekhez nem számitható árverés kérvényi, sorrend-tárgyalási, esetleg a telekkönyvi rendtartás 74. §. korlátozása mellett bekebelezett végrehajtás folytán a végrh. törvény 138. §-ban körülirt hagyatéki eljárás folyamán felmerült és megállapított, ugy a végrehajtási eljárás folyamán felmerült és megállapított arány tárgyalási költségek? III. Az arány megállapítása körül felmerült költségek a végrehajtást szenvedett ellenében megállapitandók-e, vagy sem? IV. A hol a telekkönyvi hatóság az előbb emiitett sorrendben a költségeket be nem kebelezi, esetleg azokat nem sorozza, a polgári biró elrendelheti-e azt a fél kérelmére, hogy a »még fölmerülendő költségek« helyett bizonyos összeg, pl. 25 frt felmerülhető költség biztosíték erejéig a végrehajtási zálogjog bekebeleztessék ? Horváth Gvörgy, ügyvéti Mutaszombatoti. Vegyesek. Hány fogoly szökött meg: 15 év alatt? 1873— 1886. idő szakban a budapesti főügyészség területén 776, a marosvásárhely főügyészség területén 182 szökési eset fordult elő; közülök 66u illetve 137 került vissza, vagyis összesen 958 szökési esetben 797 egyént (83 19°/o) ért utol ismét a büntető igazságszolgáltatás. Ezen arány különösen az utóbbi esztendőkben, midőn a szökés a legritkább esetek közé tartozott, tetemesen javult, a mi a fegyelem növelésének és fogházaink biztonság tekintetében való javulásának tulajdonitható. A monarchia mindkét államaiban honpolgári joggal birt örökhagyóknak szabad rendelkezése alatt álló ingó hagyatéka után járó illetéket azon állam van jogosítva beszedni, a melynek területén az örökhagyó született. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a m. kir. pénzügyminiszternek 1886. évi december 10-én 71,245. SÍ. a. a belügyminiszterhez intézett következő átiratában : Gróf N. L. állampolgárságának megállapítása tárgyában f. évi november 29-én 58,724. sz. a. kelt becses átiratára való hivatkozással van szerencsém címednek azon kérdésére, hogy az örökösödési illetékre nézve milyen gyakorlati jelentőséggel bírhatna az, ha a nevezett nőnek magyar állampolgársága megállapittatnék ugyan, de a kettős állampolgárság fenforgása elhárítható nem volna? teljes tisztelettel válaszolni, miszerint azon körülménynél fogva, hogy gróf N. L. 1804. évi szeptember 13-án Bécsben született, annak magyar állampolgárságának megállapítása a kettős állampolgárság fenforgásának elhárítása nélkül, az örökösödési illeték tejdntetéből érdekelt magyar államkincstárra nézve gyakorlati jelentőséggel nem bírna, mert az osztrák kormánynyal e részben fennálló egyezmények a bélyeg és illetékek iránti szabályok 243. §-ába felvett határozmánya értelmében a monarchia mindkét államában honpolgári joggal bírt örökhagyónak szabad rendelkezése alatt álló ingó hagyatéka után járó illetéket azon állam van jogosítva beszedni, a melynek területén az örökhagyó született ; a szóban levő esetben tehát gróf N. L. kettős állampolgársága fenforgása mellett az ingó hagyaték után járó illeték beszedésére az osztrák állam lenne jogosítva. Ezen körülményre való tekintettel van szerencsém címedet a közlemények visszaküldése mellett teljes tisztelettel értesíteni, hogy azon esetre, ha címed meggyőződése szerint gróf N. L. kettős állampolgárságának fenforgása elhárítható nem volna, annak magyar állampolgárságának megállapítására irányuló tárgyalások megindítását az illeték kérdése tekintetéből szükségesnek nem tarovm. A honosítási kérelem tárgyalására nem a községi kötelékbe való felvételi biztosítást nyújtó községnek törvényhatósága, hanem azon törvényhatóság illetékes, a melynek területén a honosítandó egyén, vagy esetleg az örökbefogadás melletti honosításnál az örökbefogadó lakik. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek a Horvát-Szlavon kir. országos kormányhoz 1888. évi december hó 4-én 65,268. sz. a. intézett következő átiratában: Ausztria, Stájerországban fekvő P. városi származású és W. J. Zágráb városi lakos magyar állampolgár által örökbe fogadott Seb. Gy. p —i lakosnak a folyó évi szeptember hó 30-án 33,175. sz. a. kelt nagybecsű átirattal hozzám juttatott folyamodványát, melyben magát a magyar állam kötelékébe felvétetni kéri, csatolmányaival együtt azon tiszteletteljes értesítéssel van szerencsém címednek illetékes szíves elintézés végett visszaküldeni hogy Zágráb város hatóságának címed által is magáévá tett azon nézetét, minthogy a jelen honosítási kérelmet csupán csak azérí, mert a folyamodó a községi kötelékbe való felvétel iránt Kolozsvár sz. kir. város által biztosíttatott, én volnék illetékes elbírálni, nem osztom; nem oszthatom pedig azért, mert a honosítási folyamod vány az 1879. évi L. t.-c. 9. g-a szerint azon törvényhatóság első tisztviselőjénél nyújtandó be, melynek területén a folyamodó lakik, a mennyiben pedig a folyamodó az országban nem lakik, ily esetekre az idézett törvény mi egyenes rendelkezést sem tartalmaz ugyan, de miután ez eset csak az örökbe fogadás utján fordulhat elő, ilyenkor per analógiám azon törvényhatóság első tisztviselője lesz hivatva kellő felszerelés utján véleményével együtt a folyamodványt felettes kormáuyhatóságához felterjeszteni, melynek területén az örökbefogadó lakik; különben is, ha a folyamodó más törvényhatóság területén lévő község által biztosíttatott a községi kötelékbe való felvétel iránt, ily esetekben az itt követett szokás szerint akár a honosítási okirat, akár az elutasító határozat a felterjesztő törvényhatósági első tisztviselőnek küldetik meg, azon hatóság első tisztviselője pedig, melynek területén a felvételt kilátásba helyező község fekszik, csupán csak a nyilvántartás végett szokott értesítésbe helyeztetni. Csalás-e ? Egy Schulz nevű lukenwaldei származású szolga egy szép napon a ludwigfeldi állomáson egy vegyes vonat legutolsó kocsijának pufferjére ült fel, hogy így szabadjegygyei utazhassék Lukenwaldeig. A vonat elindulása után azonban nemsokára észrevették s csakhamar leemelték veszedelmes helyéről. Az államügyész csalás miatt bevádolta. Azonban ugy a schöffenbiróság, mint a büntető kamara felmentette, miután elfogadtatott ama nézet, hogy nevezettnek nem volt szándéka a vasúti kincstárt megkárosítani és csak akkor lehetne csalásról és károsításról szó, ha a vasúti kincstár a pufferen való ülés vagy utazásért fizetést követelhetne. Az ez ellen az államügyészség részéről beadott felülvizsgálati kérvény az elsöbiróság által megállapított tényálladékra való tekintettel, visszautasittatott. Montenegrónak új polgári törvénykönyve e napokban lépett életbe. A népies nyelvezetben irt és Bogisic odessai tanár által szerkesztett törvénykönyv korántsem öleli fel az egész magánjogi anyagot, hanem a vagyonjogot szabályozza és a családi jogot is csak annyiban érinti, a mennyiben ez a vagyonjog tárgyalásánál kikerülhető nem volt, függelékként gedig a de verborum significatione és de diversis regulis juris antiqui című Pandekta fejezetekhez hasonló kommentár van hozzáfűzve, mely vonatkozással a benne feldolgozott anyagra, definíciókat és jogszabályokat tartalmaz. A törvénykönyv maga hat részre oszlik és 103Í §-t foglal magában Az egyes részek tartalma a következő : általános határozatok, a tulajdon és más dologi jogok, a szerződések különböző nemei, a szerződések általában és a kötelmeknek egyéb forrásai, a személyek vagy jogalanyok, definíciók, értelmezések és póthatározmányok. A kodifikálásnak keresztülvitelénél a főtörekvés oda irányul, hogy a nemzeti sajátságok, a nemzet speciális szükségleteinek, szokásainak és életmódjának kellő figyelembevételével érvényesüljenek, hogy a délszláv szokásjog emeltessék érvényre és hogy a törvénykönyvbe más nemzetek törvényeiből csak azon elvek és határozmányok vétessenek át, melyeknek felvételét a mindennapi élet, a kereskedés és forgalom érdekei mulhatlanul megkivánják. így a házközösség intézménye is csak a külforgalomra való tekintettel szenvedett némi változást, a szomszédjog, az elővásárlási jog stb. pedig egészen a szokásjog értelmében nyerték rendezésüket, ellenben új inézkedéseket tartalmaz a törvény a tulajdonátruházás, a szolgalom, a jelzálog stb. tekintetében, felemiitjük még, hogy a törvénykönyv szerint ingatlanok tulajdonjoga külföldiekre át nem ruházható és hogy ezek Montenegróban csakis a fejedelem részérőli ajándékozás utján juthatnak ingatlan vagyonhoz. Kívánatos volna, hogy az eddigelé csak az eredetiben megjelent érdekes mű lefordittassék s igy a jogászközönség részére hozzáférhetővé tétessék. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék ogykimutatftSfl 1889. évi július havában. Érkezett 6,152, mult havi hátralék 736, volt elintézendő 0,888 db. Elintéztetett: ülésben (ülés tariatott 3?,) 4,840, ülésen kivül 1,178, összesen 6,018 db. Maiadt hátralék 870 db. Az ülésben előadott 4,840 db közt volt: 1. per 150, 2. sürgős ügy (végr. bizt.) 1,295, 3. rendes ügy 3,395, összesen 4,840 db. Az elintézett 150 db. per között volt: 1. kereskedelmi per 71, 2. váltóper 77, 3. csődper 2, összesen 150. A perek elintézésének minőségét tekintve elintéztetett: 1. érd. Ítélettel 60, 2. ügydöntő és közbeszóló végzéssel 33, 3. meg nem jelenés indokából 57, összesen 150 db. Csőd nyittatott —, megszüntetett 5. Felsőbíróságoktól érkezett 149 db. Ezek közt volt: 1. helybenhagyó 94, 2. megváltoztató 15, 3. feloldó 8, 4. rendelvény és elállás 10, 5. curiai határozat 22, össze. sen 149.