A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 32. szám - Adalék a kisérlet fogalommeghatározásához

JOG. 275 Es nem leend szükség arra, hogy a halálesetek felvételére új hivatalok állíttassanak fel, vagy olyan foglalkozású és állású egyénekre ruháztassanak azok át, kiknek azon munkával járó magasabb díjazása, az elérni kivánt célnak sokszor meg nem felelő új és eddig még nem ismert tetemes költségekkel terhelnék meg az örökösöket. Adalék a kísérlet fogalommeghatároA zásához. Irta : Dr. BÁLINT SOMA. A kísérlet lényeges feltételei, elemi tényezői között, mint negyedik kellék rendszerint felsoroltatik, hogy a bűntett véghezvitele a tettes akaratán kívül álló körülmény által akadályoztatott légyen meg. S e kellék a kísérlet fogalommeghatározásába is bclefoglaltatott az összes európai büntető codexek által, a német birodalmi és a magyar büntető törvénykönyvek kivételével. De még ezen utóbb érintett törvénykönyvek alapjául szolgált javaslatok is tartalmazzák az emiitett kelléket. Hogy az utóbb a törvény szövegéből mégis kihagyatott, a német törvénykönyvnél indokul az szolgált, hogy a törvény szövege >knapp« legyen. A mi képviselőházunk igazságügyi bizottsága pedig ezen technicai tekinteten alapuló indokot szintén magáévá tévén, vagyis miként jelentésében mondja: ily módon a kísérlet fogalommeghatározását »e gy s z e r ü s i t v é n«, azt még azon indokkal toldotta meg, miszerint »a szövegbe felvett értelmezés teljesen kimeríti a kísérlet fogalmát.* A most idézett második indok teljes joggal engedne arra következtetést, hogy az igazságügyi bizottság véleménye szerint a szóban levő negyedik kellék a kísérlet fogalmához nem kívántatik, hogy tehát kísérlet akkor is fenforog, ha a tettes a bűntett véghezvitelétől önként elállott. De ezen következtetés helyességét kétségessé teszi az, a mi a bizottsági jelentésben előbb mondatik : A jelentés szerint ugyanis, mig a javaslat a szóban levő feltételt a kísérlet értelmezésébe foglalta, de az önkéntes elállásra vonatkozó 67. §. 1. pontjába is felvette: »a bizottság az utóbbi helyen tartotta meg és ily módon a kísérlet fogalommeghatározását egyszerűsítette, anélkül, hogy annak tartalmára nézve változást tett volna.«A bizottsági jelentés tehát kétségben hagyván az iránt, hogy a magyar büntetötörvénykönyv szempontjából a kérdéses negyedik kellek a kísérlet definitiójához szükséges-e vagy sem, ezt maga a törvény alapján kell eldöntenünk. A törvény a kísérlet definitióját nyújtván, fel kell tennünk, hogy az adott definitióban a törvény szerint szükséges minden lényeges feltétel kifejezetten benfoglaltatik ; a kérdéses negyedik kellék tehát, minthogy a miniszteri javaslattól eltérőleg a definitióból kihagyatott, a kísérlet lényeges feltételét nem képezi, hanem »a szövegbe felvett értelmezés teljesen kimeríti a kísérlet fogalmát.* Megerősíti e felfogás helyességét a btkv. 67. §-ának szövege is: »nem büntettetik a kísérlet: 1. ha a tettes a megkezdett bűntett vagy vétség véghezvitelétől önként elállott.« Nem azt mondja a törvénykönyv, hogy kísérletet nem képez, vagy kísérletnek nem tekintetik, hanem »nem büntettetik a kísérlet*, vagyis kísérlet tényleg létezik ugyan, de a törvény azt az önkéntes elállás esetében (67. §. 1. pont), valamint anyagi bűntetteknél, ha a tettes a bűntett vagy vétség tényálladékához tartozó eredményt, mielőtt cselekménye felfedeztetett volna, önként elhárította (67. §. 2. pont), nem bünteti, azon igazságiigypoliükai tekintettől vezéreltetve, hogy a büntetlenség biztosítása által a tettes a visszalépésre serkentessék. S hogy a kísérlet fogalma ama negyedik kellék nélkül is teljes, az bensőleg és logikailag is igazolt. Némely, különösen szóval elkövetett delictumtól eltekintve, a legtöbb bűntett nem egyetlen cselekménynyel végeztetik be, hanem a cselekmények egész láncolata eredményezi a büntettet. E cselekmények mig rgyrészt különböző jelentőségűek, addig létrejöttük ideje tekintetében is távolabb vagy közelebb állanak a bűntett befejezéséhez. E szempontból szükségessé válik a bűntettnek több stádiumát különböztetni meg, u m. az előkészületet, a kisérletet s az utóbbinál ismét teljes és nem teljes, közeli és távoli kisérletet stb. A tételes büntetőtörvények csak az előkészületet és kisérletet általában teszik intézkedés tárgyává, ezeken belül a biró arbitriumának hagyván fenn, hogy ahoz mérten, a mint a cselekmény többékevésbé előhaladott, a büntetést in concreto megszabja. Látni való, hogy midőn a bevégzett bűntettel szemben előkészület vagy kísérletről beszél a törvény, azzal kizárólag a bűntett stádiumát jelzi s ugyanezt célozza a kísérlet fogalmának meghatározásával is. A bűntett véghezvitelének megkezdése azon stádium, mely a kisérletet elválasztja az előkészülettől, miből következik, hogy ezzel a kísérlet defínitiója is teljesen ki von merítve, hogy tehát a kísérlet fenforgására nézve irrrelevans, hogy a cselekmény, melylyel a szándékolt bűntett véghezvitele megkezdetett, a tettes akaratán kivül fekvő ok miatt nem végeztetett be, vagy mert a tettes attól önként elállott. Ha elfogadnók azon álláspontot, hogy az utóbbi esetben kísérlet nem forog fenn, ugy a cselekményt előkészületnek kellene minősíteni, ámde ott, hol már a véghezvitel megkezdetett, előkészületnél több forog fenn s így logice azt kellene mondanunk, hogy a fenforgó esetben se előkészület, se kísérlet, sem bevégzett cselekmény nem létezik. A mint a bűntett véghezvitele megkezdetett, kísérlet forog fenn s a közbejövő önkéntes elállás csak a jövőre, azaz arra bírhat kihatással, hogy a tettes a cselekményt be nem végzi, de a már megtörténtet meg nem történtté nem teheti, nem eszközölheti azt, hogy a kísérlet többé ne legyen kísérlet. Ugyanígy a törvény is mondhatja ugyan, hogy ez esetben a kisérletet nem bünteti, de nem decretálhatja, hogy ez esetben a kísérlet nem kísérlet. Ez oly szembeszökő igazság, hogy igazán csodálkoznunk kell, hogyan lehetett a kisérlet fenn vagy fenn nem forn;'is.it a tettes akaratától tenni függővé s állítani, hogy azért, mert a tettes a megkisérlett bűntett véghezvitelétől utóbb önként elállt, most már kisérlet fenn sem forog. Abból, hogy a kisérlet fogalmához nem kívántatik, hogy a bűntett a tettes akaratán kivül fekvő okból végeztetett be, fontos gyakorlati következmény folyik. Büntetend ő-e a felbujtó, ha a bűntett elállás folytán nem vitetik véghez? Kik azt, hogy a bűntett a tettes akaratán kivül fekvő ok miatt nem végeztetett legyen be, a kisérlet lényeges feltételének tekintik, a kiknek véleménye szerint tehát önkéntes elállás esetében kisérlet nem létezik, azok a feltett kérdésre következetesen tagadólag válaszolnak, mert csak a véghezvitt vagy megkisérlett bűntett vagy vétségnek lehet valaki részese. Erre az álláspontra helyezkednek a magyar büntető törvénykönyvnek alapul szolgált javaslathoz irt miniszteri indokok is. A kérdés ily eldöntése azonban az igazsággal nyilván ellenkezik. Hogy a bűntett véghezvitelétől önként elállott tettest a törvény nem bünteti, indokolva van azzal, hogy e rendelkezés által a tettes a visszalépésre serkentetik, valamint azzal, hogy az önkéntes elállással a tettes bűnbánatot tanúsított, de mi indokolja, hogy a tettes által kiérdemelt e kegyelem a felbujtásra is kiterjesztessék .J Hisz ha ő rajta múlik, a bűntett véghezvitele bizonyára félbe nem szakittatik, sőt épen a tettes elállása a felbujtónak annál nagyobb bűnösségére enged utólagos következtetést, mert nyilvánvalóvá lett, hogy a tettes nem volt romlott lelkületű, hanem csak a felbujtás következtében szánta magát rá a bűntett véghezvitelére s hogy e végre a felbujtónak erősebb szellemi behatást kellett gyakorolni. Máskép áll a dolog, ha a mi álláspontunkból döntetik el a kérdés. E szerint az önkéntes elállás esetében is fenforog kisérlet, de a törvény az általános szabály alól a tettes javára kivételt statuál és a tettesnek büntetlenséget biztosit. Minden jogkedvezmény szorosan magyarázandó, a büntetlenség ennélfogva a felbujtóra annál kevésbé terjed ki, mert utóbbi a jelen esetben is egy megkisérlett bűntett részese. S miként fent kimutattuk, a kérdésnek egyedül ilyetén eldöntése egyezik meg az igazsággal is. Ezzel egyszersmind elkerültetett a miniszteri indokok azon visszás törvénymagyarázata, hogy a felvetett kérdés máskép döntetik el a 67. §. 1. és máskép ugyanazon szakasz 2. pontjának esetében. Az utóbbi esetben ugyanis, vagyis ha a tettes a bűntett vagy vétség tényálladékához tartozó eredményt, mielőtt cselekménye felfedeztetett volna, önként elhárította, a miniszteri indokok szerint a büntetlenség, mint a tettesnek nyújtott speciális kedvezmény, az 1. pont esetétől eltérőleg, a felbujtóra ki nem terjed A mi álláspontunkból mindkét pontban foglalt eset egyképen lesz eldöntendő. Ausztria és külföld. A bolg-sír »üg;yvédrendtartás«. (Vége ) * Kegyelmi büntetések a következők : 1. megintés; feddés és 3. a jegyzékből való kitörlés, de nem több, mint hat havi * Elozü közlemények a »Jog« 29., 3U és 31. számaiban.