A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 31. szám - Egy büntetendő cselekménynek különböző minősítése mind a három forumon

A JOG, 123 összesen 35,2">0 márka értékkel számított 1880. évi orosz kölcsönkötvények, továbbá 100,000 írt névértékű aranyjáradék-kötvéuvek és 60,000 márka névértékű disconto betét társulati részjegyeknek alperes áhal állítólag felperes mint bizományos közvetítésével történt vétele és eladása képezte. Felperes válaszában (14. lap) nyíltan kijelenti, hogy nem vonja kétségbe, miszerint; »a kérdéses papírok tényleges értéke alperes vagyoni képességét messze túlhaladja« s hasonló beismerést tesz felperes a válasz 17. lapján is. Ily körülmények között pedig okszerűen fel nem tehető, hogy a felek szándéka a papírok tényleges vételére és eladására irányult volna ; hanem azt kell következtetni, hogy az ügylet célját csak is az árúkülönbözetek fizetése képezte és pedig annyival inkább, mert: 2. a D. a. levél szerint felperes a 100 db. orosz kölcsönkötvényt 1886- május lG-án ugyanezen hó végéig: a T. a. szerint a 100,000 frt névértékű magyar aranyjáradékot 188 ;. május 25-én július hó végéig, a B. 1. a. szerint pedig a 60,000 márka névértékű disconto betéti részjegyek 18S6. október 4-én ezen hó végéig átveendöleg szolgáltatta alperesnek, mint közvetlen eladó az idézett levelekben kitett árfolyam szerint, de az illető hónapok végén a tényleges átadás és átvétel nem történt meg, sem a papírok eladásával felperes meg nem bízatott, hanem az ügylet kötésénél alapul vett ár alperes terhére, a hó végén jegyzett árfolyam pedig javára könyveltetett s az ügylet ily módon az A. alatti könyvkivonat és a csatolt levelek szerint hóról-hóra a felperes által 1887. január végén eszközlött úgynevezett véglebonyolitásig felperes részéről prolongáltatott. Ebből szintén kitűnik, hogy a felek közötti ügyletnek tárgyát kizárólag a hónapok végén mutatkozó árfolyamok szerint számított árkülönbözetek megtérítése képezte, mit megerősít ama körülmény is, hogy a felek között fennállott üzleti összeköttetés egész tartama alatt a papírok tényleges átadása és átvétele, vagy azok tényleges eladása szóba egyáltalán nem jött s erről a felek között folytatott s a perhez csatolt levelezésben egyáltalán nincs említés téve, hanem mindig csak az árkülönbözetek számittatnak ki; a papírok eladására pedig felperes saját előadása szerint alperestől tényleg megbízást soha nem nyert. •3. Felperes azt vitatja ugyan, hogy a felek között fogadásszerű szerencsejátékról azért nem lehetett szó, mert ő mint bizományos vette alperes részére a papírokat, de ezen állítása teljesen alaptalan s valóságos bizományi ügylet nem forog fenn; mert a D., T. és B. 1. a. levelekben felperes maga is azt a kifejezést használja, hogy az értékpapírokat a kitett áron alperesnek átengedte (ich überliess Ihnen), tehát azokat mint eladó ő maga szolgáltatta s az egyes prolongációknál s az azokra vonatkozó elszámitásoknál felperes mindenkor arra hivja fel alperest, hogy ismerje el, miszerint továbbra is vevője marad (dass Sie .... mir Káufer . . . bleiben, 1. a G. alatti levelet s a többi hasontartalmú leveleket.) De felperes nyíltan és elismeri, hogy ő, bár mint bizományos szerepelt, a papírokat eladóként maga szolgáltatta, az a körülmény tehát, hogy felperes névleg mint bizományos szerepelt s hogy az ügylet alakjába burkoltatott, egyátalán nem zárja azt, hogy az lényegileg nem volt egyéb, mint árkülönbözeti ügylet s hogy a fogadásszerü szerencsejáték, a mint ez a fentebbiekből és az alábbiakból következtetendő is, a felek között közvetlenül folyt. 4. Felperes végiratában nyíltan beismeri azt, hogy a papírokat tényleg sem meg nem vette, sem el nem adta, hanem a véglebonyolításkor a tényleg meg sem levő papírokat vevőként ő maga tartotta meg; miből kétségtelen, hogy ugy a vétel, valamint az eladás csak színlelt volt s hogy az ügylet tárgyát valósággal csakis az árkülönbözetek képezték. ő. Az A. alatti könyvkivonatból kitűnik s felperes sem tagadja, hogy az ügylet alapján alperes javára irt összegek 1886. november 30-án a terhére irt összegeket meghaladták ; az említett időpontban tehát alperes javára mutatkozott többlet s felperes nyíltan kijelenti, hogy akkor alperes ezen többlet megfizetését tőle joggal követelhette volna. Már pedig kétségtelen, hogy ezen többlet onnan eredt, hogy az említett időpontban, az árfolyam emelkedése folytán alperes javára esett az árkülönbözet, ha tehát alperes annak megfizetését követelni felperes előadása szerint jogosítva volt; az ügylet nem lehetett más, mint árkülönbözeti szerencsejáték; mivel -ha bizományi vétel forgott volna fenn, nem alperesnek lett volna joga árkülönbözetet, hanem felperesnek a papírok vételárát követelni. 6. Az A. alatti könyvkivonat s felperes beismerése szerint is alperes neki 1836. november 20-án 2,000 márkát fizetett, minthogy pedig felperes ma sem állítja, hogy ezen összeg a papírok vétel' ára fejében fizettetett s minthogy a könyvkivonat és a csatolt i levelek szerint is felperesnek ezen időben csak is a különbözetek és a prolongációk folytán felmerült kamatok, díjak és költségek címén volt alperes ellen követelése: kétségtelen, hogy a kérdéses 2,000 márka a különbözetekből és az emiitett járulékokból felmerült követelésre fizettetett; már pedig azon esetben, ha tényleg bizományi vétel forgott volna fenn, nem árkülönbözet, hanem a papírok vételára lett volna fizetendő. 7. A 13. és 14. sz. a. levelek s azoknak 13. és 15. sz. a. csatolmányai szerint is felperes 1886. július, illetve 1887. január havában a különbözeteket irta alperes terhére s az ezek fejében igényelt összegek elismerését követelte, már pedig tényleges vétel esetében nem ezekkel, hanem a vételárral lett volna alperes ! terhelendő. 8. A »Haben« rovat 1886. november 9. tétele alatt előforduló, valamint a 17. sz. levélben emiitett utalványt is árkülönbözetekből eredő, követelések cimén intézte felperes alperesre. Mindezekből kitűnik, hogy a felek között nem valóságos vételi és eladási bizomány, hanem csupán tőzsdei árkülönbözetek megfizetése iránt kötött ügylet forog fenn; s az előadottakkal szemben arra nézve, hogy az ügylet valóságos vételi és eladási bizomány volt, szakértők meghallgatásának célja és értelme nem lenne. Tekintve tehát, hogy a kereseti követelést az alperes terhére felmerült árkülönbözetek és azoknak járulékai képezik; tekintve, hogy a kizárólag- azoknak megfizetésére irányult ügyletből eredő eme követelés a fentebbiek szerint rendes polgári bíróság előtt nem érvényesíthető ; tekintve, hogy a fogadásszerü szerencsejátékot képező ezen ügylet alapján sem bizományi dijat, sem a fogadás folytán állítólag felmerült posta, távírda és bélyegköltséget felperesnek bírói I úton követelni joga nincsen, de a felszámított készkiadások az alperes által már fizetett 2,000 márkával különben is fedezvék: felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1888. dec. 18. 2,247. sz. a.): Az első bíróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Az első bíróság ítéletének indokolásában helyesen fejtette ki, hogy a pusztán tőzsdei árkülönbözetek fizetésére irányuló és a fogadásszerü szerencsejáték természetével biró ügyletekből eredő követelések állandó bírói gyakorlat szerint rendes polgári bíróság előtt nem érvényesíthetők, úgyszintén helyesen fejtette ki azt is, hogy a kereset alapjául szolgáló és a keresethez A) alatt csatolt könyvkivonatban részletesen kitüntetett ügyletek ily árkülönbözeti ügyleteket képeznek. De ha e szempont alá a felek közt fenforgó jogviszony azon oknál fogva, mert felek a szóban forgó értékpapírokra nézve nem adás-vételi, hanem bizományi jogviszony forgott fenn: vonható nem lenne és ha alperes tagadása ellenében bizonyítottnak lehetne tekinteni, hogy az értékpapírokat felperes alperes részére és számlájára saját nevében vette meg, illetőleg adta el alperes megbízásából, mint ennek bizományosa, mely esetben a bizományi viszony elbírálása és az ebből felmerülő követelés megállapítására a megbízás szerinti adás-vételi ügylet jogi természete befolyással nincsen felperest még ebben a feltett esetben is helyesen utasította el az első bíróság keresetével. Mert kétségtelen ugyan, hogy a ker. törv. 381. §-a értelmében a bizományos, feltéve, hogy megbízója máskép nem rendelkezett, a mi jelen esetben fenn nem forog, a megszerzendő árúkat maga szolgáltathatja; habár továbbá a ker. törv. 372. §-a értelmében a bizományos jogosítva is van arra, hogy a bizományi vétel, azaz elértéktelenedés veszélyének kitéve van, vagy midőn a megbízó az árú iránt nem rendelkezik ; a ker. törv. 347. § a határozata szerint eladhatja. De szintúgy kétségtelen, hogy a bizományos az ily alapon felszámított követelését csak ugy érvényesítheti a megbízó ellenében, ha a megbízás értelmében az árúkat, jelen esetben — értékpapírokat — tényleg megszerezte, vagy legalább azok felett a vétel időpontjától az eladás időpontjáig tényleg rendelkezett és azokat az ügylet lebonyolítása I alkalmával tényleg és a ker. törv. 347. §. rendelkezésének megfelelően eladta, vagy vevőkint tényleg megtartotta. De felperes nyíltan beismeri azt, hogy a papírokat tényleg sem meg nem vette, sem el nem adta; hanem a véglebonyolitáskor, a tényleg meg nem lévő papírokat vevőként ő maga tartotta, miből a dolog természeténél fogva következik, hogy a tényleg meg nem vett és meg nem tartott értékpapírokra vonatkozó ügylet alapján alperes